Új kutatások a dualizmus parlamentarizmusáról – Az NKFIH (OTKA) egri kutatócsoportjának ötéves munkája

Az Eszterházy Károly Egyetemen 2015 és 2020 között működött „A dualizmus kori magyar országgyűlések tagjainak feltárása és társadalomtörténeti elemzése” címet viselő NKFIH (OTKA) által támogatott kutatócsoport. Az alábbiakban a kutatócsoport által elvégzett munkáról szeretnénk áttekintést adni.

A kutatócsoport bemutatkozása a Nemesi és polgári szerepek konferencián, 2015.

Általános keretek, publikációs és szakmai tevékenység

Kutatócsoportunk (NKFIH K 112429) 2015. február 1. és 2020. január 31. között működött Egerben, Pap József (EKE) vezető kutató irányításával. Tagjai voltak: Ballabás Dániel (EKE), ifj. Bertényi Iván (BTK TTI), Gerhard Péter (BFL), Pál Judit (BBTE), Püski Levente (DE), Sidó Zsuzsa (CEU), Szendrei Ákos (DE) és Tóth-Barbalics Veronika (Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár).

A projekt keretében arra vállalkoztunk, hogy elkészítjük a magyar országgyűlések 1861–1918 közötti képviselőházának, illetve az 1885–1918 közötti főrendiházának archontológiáját. Vagyis egy olyan adattárat hozunk létre, amelyben a jelzett időszakok valamennyi képviselője és főrendiházi tagja szerepel, az országgyűlési jelenlétük időpontjával és egyéb jellemzőivel – például választókerület, párt, vagy a főrendeknél a tagság jogcíme – együtt. A kötet az EKE Líceum Kiadójánál jelent meg 2020 elején. Az adatok összegyűjtése azonban nemcsak az archontológia elkészítése miatt volt fontos, hanem azért is, mert ezekre építve a dualizmus kori politika társadalomtörténetének területén elemzéseket végezhettünk.

A kutatócsoport fennállásának öt éve alatt, az említett archontológián kívül, számos egyéb publikációt is megjelentettünk. 2015-ben az Országház Könyvkiadó gondozásában jelent meg Püski Leventének A Horthy-korszak parlamentje című munkája. Pap Józsefnek a Peter Lang kiadónál (Frankfurt am Main) 2017-ben Parliamentary representatives and parliamentary representation in Hungary (1848-1918) címmel jelent meg monográfiája. Gerhard Péter Deszkafalak és potyavacsorák. Választói magatartás Pesten a Tisza Kálmán-korszakban című kötetét pedig a Korall adta ki 2019-ben. Kutatásaink eredménye a fentieken túl 49 egyéb könyvfejezetben, folyóiratcikkben jelent meg. Ezek egy része olyan kiadványokban látott napvilágot, amelyben maghatározó részt vagy tematikus blokkot alkottak a kutatócsoportunk tagjainak publikációi (AETAS 2016/1. szám; Rendi országgyűlés – Polgári Parlament. Érdekképviselet és törvényhozás Magyarországon a 15. századtól 1918-ig. Szerk. Dobszay Tamás – H. Németh István – Pap József – Szijártó M. István. Budapest–Eger, 2020.; Képviselők és főrendek a dualizmus kori Magyarországon 1. Parlamentarizmustörténeti tanulmányok. Szerk. Ballabás Dániel – Pap József. Eger, 2020.).

További fontos eredmény, hogy a kutatócsoport tagjai közül Püski Levente az MTA doktora lett (2018, A Horthy-korszak parlamentje). Gerhard Péter (2015, Választói magatartás a Tisza Kálmán-korszakban Pesten), Tóth-Barbalics Veronika (2016, A magyar főrendiház a dualizmus időszakában, különös tekintettel a ház 1885. évi reformjára és annak következményeire a magyar politikai életben) és Ballabás Dániel (2019, A főrendiházi reform és a magyar főnemesség földbirtokviszonyai) pedig PhD fokozatot szerzett. A megvédett disszertációk közvetlenül kapcsolódtak a kutatócsoport által lefedett témakörökhöz.

Eredményeinkről konferenciákon is számot adtunk. Az egyéni szinten megtartott hazai és nemzetközi előadásokon túl a kutatócsoport támogatásával és tagjainak részvételével négy tudományos konferenciát rendeztünk Egerben. 2015. március 25–26-án került sor a Nemesi és polgári szerepek, reprezentáció és interpretáció című rendezvényre, amely alkalmat biztosított a frissen alakult kutatócsoportunk bemutatkozására is. Az ehhez kapcsolódó kerekasztal-beszélgetést Cieger András vezette. 2016. május 11–12-én rendeztük meg az Ország, nemzet, csoport, mint identitásképző tényező című konferenciát. 2018. november 29. és december 1. között zajlott le a Rendi országgyűlés – Polgári parlament. Érdekképviselet és törvényhozás Magyarországon a 15. századtól 1918-ig című nagyobb szabású, 38 előadót felvonultató parlamentarizmustörténeti konferencia, amelyet A Magyarországi rendiség politikai kultúrája (1526-1848) című NKFIH kutatócsoporttal közösen rendeztünk meg. (A konferenciáról beszámolót közölt az ujkor.hu portál is.) Az eredeti tervek szerint ez az alkalom minősült volna a kutatócsoportunk zárókonferenciájának. Az időközben engedélyezett egy éves hosszabbítás lehetőségét kihasználva azonban 2020. január 17-én még egy konferenciát tartottunk #hagyomány #innováció #történelem címmel. Ezen a digitalizáció kihívásait és a történelemtudományon belüli alkalmazásának lehetőségeit járták körül az előadók.

A szakmai kapcsolatok egyéni építése mellett kutatócsoporti szinten is igyekeztünk együttműködéseket kialakítani. Erre egyrészt a Térinformatikai rendszer kiépítése Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia történetének tanulmányozásához (1869-1910) című pályázattal (NKFIH K 111766, vezető kutató: Demeter Gábor) nyílt lehetőségünk. Itt a két pályázat által gyűjtött adatok összekapcsolásával tematikus térképek és regionális elemzések készültek. Másrészt A magyarországi rendiség politikai kultúrája (1526–1848) címet viselő kutatócsoporttal (NKFIH K 116166, vezető kutató: H. Németh István) alakult ki szorosabb kapcsolat. Velük közös konferenciát rendeztünk és közösen jelentettünk meg egy tanulmánykötetet, mely a 15. századtól a dualizmus végéig tekinti át a magyar rendiség és az országgyűlések történetét.

A kutatócsoport által kiadott kötetek.

Tudományos eredmények

A projekt megvalósítása során 2986 országgyűlési képviselőt azonosítottunk az 1861 és 1918 közötti időszakból, akikhez 7233 mandátumbetöltést tudtunk kapcsolni. Ezekből a parlamentben eltöltött idő alapján két markánsan elkülöníthető kör rajzolódott ki: a képviselők egy kisebb csoportja, az ún. professzionális politikusok, valamint az átmenetileg a parlamentben tartózkodók. A képviselőknek csupán kb. 30%-a töltött 10 évnél hosszabb időt a parlamentben. Vagyis az országos politikai pálya a feltárt személyek többsége számára csupán átmeneti volt az egyéni karrierút során. Utóbbiak körében két karriertípus volt igen gyakori. Az egyik az a képviselő, aki a megválasztása előtt a vármegyében eléri a szolgabírói, főszolgabírói pozíciót, majd sikerrel szerepel a járásának nagyjából megfeleltethető választókerületben. Egy-két ciklust Budapesten tölt, majd visszatér a megyéjébe, ahol elfoglal egy időközben megüresedett magasabb központi szerepkört. Karrierjét alispánként fejezi be, de kormánypárti képviselőként akár a főispáni karba is bekerülhet. A második esetben egy modernizálódó város értelmiségijeként, jó nevű helyi ügyvédként, ritkábban hivatalnokként kapja meg a városi mandátumot, majd képviselősége után visszatér szülővárosába, ahol vezető hivatalnok, esetleg polgármester lesz.

A képviselőházzal szemben a főrendiház tagjait csak az 1885. évi reformot követő időszakból tártuk fel, hiszen ezt megelőzően a magyar főnemesség valamennyi nagykorú tagja minden további nélkül meghívást kaphatott. Igazán izgalmas tehát ekkor lesz a kérdés, mivel az előírt vagyoni képesítéssel már közel sem mindenki rendelkezett, kiszorulván ezáltal a törvényhozók közül. 1885 és 1918 között, különböző jogcímek alapján, összesen 938 személy fordult meg az országgyűlés főrendiházában. Ők képezték az elvégzett vizsgálatok alapsokaságát. Fontos azonban megjegyezni, hogy míg a képviselőház tagjai esetében már egy széleskörű szakmai diskurzusba ágyazva folyhattak az újabb a kutatások, addig a dualizmus kori főrendiház tevékenysége, illetve az annak jellegadó csoportját képező főnemesség társadalomtörténete jóformán érintetlen területnek számított a közelmúltig. Az ezzel kapcsolatos kutatásaink egyrészt intézmény- és politikaitörténeti szempontból közelítettek a főrendiházhoz, a teljességre törekedve feltárva a téma ezen vonatkozásait. Másrészt pedig az 1885-ös reform személyi következményeit járták körül, jelentősen árnyalva azt a széles körben elterjedt vélekedést, amely szerint a kimaradt, immáron jelen nem lévő főnemeseket valamiféle deklasszálódott, tönkrement elemek csoportjának kellene tekintenünk. Az elvégzett vizsgálatokból ugyanis egyértelműen kiderült, hogy a reform hatásának feltárása egy rendkívül összetett, sokfelé vezető probléma, amely nem oldható meg két névsor szereplőinek (tudniillik a reformot közvetlenül megelőzően és az azt követően jelenlévő tagok listájának) egyszerű összehasonlításával.

A képviselők és a főrendek csoportja magába foglalta a dualizmus korának országos politikai elitjét, de bővebb volt annál. Éppen ezért két fontos személyi kör kiemelt figyelmet érdemel közülük. Az egyik a professzionális politikusok, a parlamenti képviselőként (több) évtizedes időtartamot felölelően működő személyek csoportja. A másikba pedig azok a politikusok tartoznak, akik életpályájuk során hol a főrendek, hol a képviselők között jelentek meg. Az előbbiek esetében pontosítottuk eddigi tudásunkat, a második kör beazonosítását pedig mi végeztük el.

A kutatócsoport tagjai a Rendi országgyűlés – Polgári parlament konferencián, 2018.

Bizonyos szempontból a kutatási eredményeink közé sorolhatjuk azt is, hogy az elvégzett vizsgálatok kijelölték számunkra azokat a területeket, amelyek lehetőséget kínálnak a továbblépésre, a kutatócsoporti munka jövőbeni folytatására. A választások eredményeit feltáró elemzéseink alapján ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a dualizmus korában a magyar kormányok politikai támaszát adó, döntően a nemzetiségek által lakott peremterületek jelentős részén gyakorlatilag kihívó nélkül indult a kormánypárti jelölt, így gyakran nem is került sor valós választásra. A parlamentarizmus természetesen nem nélkülözheti az állampolgárok közreműködését, a választásokon való aktív választói részvételt. A jövőben ennek a problémakörnek a regionalitását és az etnicitással való kapcsolatát kívánjuk majd elemezni. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a választókerületek alapvető szociális mutatói, felekezeti adottságai, birtokviszonyai nagyban befolyásolhatták a választói részvételt. Emellett kérdéses az is, hogy az esetleges kihívó reális alternatívát kínált-e a kormánypárti jelölttel szemben. A választási küzdelem adatait már ismerjük, a győzteseket, az ellenjelölteket, az egyes választások szavazatszámait feltártuk. Erre építkezve a kutatás következő szakaszában a mélyebb összefüggésekre koncentrálhatunk. Emellett lehetőség kínálkozik arra is, hogy a regionális sajátosságokat az országos adatokhoz hasonlítsuk.

Végezetül ki szeretnénk még emelni azt a területet, amely módszertani jelleggel kapcsolódott a kutatócsoportunkhoz. Az elmúlt évek publikációs tevékenységének egyik tudatosan vállalt célja volt, hogy a digitalizáció történelemtudományi használatával kapcsolatos tapasztalatainkat, módszertani meglátásainkat is közzé tegyük. Az kutatás hátterét képező adatok összegyűjtését és rendszerezését egy relációs adatbázisban végeztük el. Ez az adatbázis azonban nem a kutatási tevékenység végtermékeként jött létre, hanem egy olyan eszközként tekintettünk rá, amely lehetővé teszi az adatok hatékony tárolását, strukturálását, összekapcsolását és hálózatba rendezését. Az adatbázisok alkalmazása, a hálózatosság tényének felismerése és kihasználásának igénye manapság egyre gyakoribbá válik a történész szakmán belül is, ám ezekkel az elképzelésekkel sokszor nem párosulnak olyan módszertani ismeretek, amelyek a megvalósítást lehetővé tennék. Ezért éreztük fontosnak azt, hogy a szakmai publikációinkban elszórtan szereplő megjegyzések mellett egy önálló konferencián (#hagyomány #innováció #történelem, lásd fentebb), valamint egy, részben a projekthez kapcsolódó tanulmánykötetben külön is foglalkozzunk ezekkel a módszertani kérdésekkel. (Hagyományos források, új megközelítések: A digitalizáció kínálta lehetőségek a történeti kutatásokban. Szerk. Ballabás Dániel. Eger, 2019.) A jövő azonban további lehetőségeket is tartogat, hiszen az adatfeldolgozás terén kikerülhetetlen a számítógépes algoritmusok használata, amelyek hatékonyabb és innovatívabb adatkezelést tesznek lehetővé. Munkánk során mi az R nyelvet használtuk. Ennek segítségével például az archontológia kötetünk táblázatait már közel nyomdakész formában, közvetlenül az adatbázisból generáltuk le.

Ezúton is köszönjük az NKFIH (OTKA) támogatását, amelynek segítségével ezt a tevékenységet meg tudtuk valósítani.

Pap József – Ballabás Dániel

Ezt olvastad?

A zenetudós, zeneszerző és zongoraművész Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, Torontál vármegye területén, mely ma már Romániához tartozik.
Támogasson minket