Új szemszögből a régi Magyarország utolsó háborújáról

Régóta várt mű bemutatójának adott otthont a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Díszterme április 16-án, amikor Hajdu Tibor és Pollmann Ferenc munkáját, A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918 című művet mutatta be Romsics Ignác, valamint a szerzőpáros.

A Hajdu-Pollmann páros műve hosszú idő után az első összegző jellegű, magyarországi tudományos munka a Magyar Királyság háborús részvételéről, megjelenésének pedig fontos aktualitást ad a tavalyi világháborús emlékév. A bemutató jelentősen eltért a tudományos életben oly gyakori, pusztán protokolláris és formális könyvbemutatóktól. A csütörtöki eseményen a megszokott tiszteletkörök helyett egy valódi, termékeny valamint inspiráló párbeszéd alakult ki Romsics Ignác és a megállapításaira reagáló szerzők között.


Kovács Vilmos

Először Kovács Vilmos ezredes, a HM HIM parancsnoka köszöntötte a jelenlévőket. Rövid beszédében kiemelte, hogy az első világháborús magyar szerepvállalás kutatása és oktatása nem kap kellő hangsúlyt. Emiatt is ítéli fontosnak a Hadtörténeti Intézet az olyan munkákat, mint a Hajdu-Pollmann szerzőpáros műve. Kovács továbbá elismerő szavakkal nyilatkozott A régi Magyarország utolsó háborújáról, dícsérve többek közt annak felosztását.


Romsics Ignác

Ezután Romsics Ignác, az Eszterházy Károly Főiskola oktatója és egyben Történelemtudományi Doktori Iskolájának vezetője vette át a szót, aki egy rövid, ámde alapos historiográfiai bevezetőben összegezte a történettudomány első világháborúhoz való viszonyulásának főbb csomópontjait és tendenciáit, valamint külön vizsgálta a korszakkal foglalkozó főbb idegen- és magyar nyelvű munkákat, mindezzel kontextusba helyezve a szerzőpáros művét. Áttérve A régi Magyarország utolsó háborújára, Romsics a mű kronologikus felépítését vizsgálta, továbbá aláhúzta, hogy Hajdu Tibor és Pollmann Ferenc munkája az első világégés német, orosz, angol és magyar nyelvű szakirodalmát használja fel. A mű döntő erősségeként értékelte Romsics, hogy kritikusan viszonyul a vizsgált téma historiográfiai hagyományaihoz, és az első világháború kapcsán gyakori sztereotip értékelésekhez. A műben – emelte ki Romsics – szó van a fronteseményekről, a hátország életéről, valamint az osztrák-magyar politikai életről. Romsics bemutatójában, elismerő megállapításai mellett csupán egy bevezető jellegű fejezetet hiányolt a műből, amely áttekintette volna a közös hadsereg struktúráját és fegyvernemeit, ezáltal segítve az olvasókat a mű további részének teljesebb megértésében. Romsics pozitív tényezőként emelte ki, hogy a könyvben számos fotó és térképvázlat szerepel, azonban hiányolta ezek jegyzékét a kötet végéről.


Pollmann Ferenc

Átvéve a szót, a szerzők közül elsőként Pollmann Ferenc reagált Romsics Ignác észrevételeire. Pollmann a bevezető fejezet hiányát terjedelmi korlátozásokkal magyarázta, kiemelve, hogy évekkel ezelőtt már megjelent egy első világháborúval foglalkozó lexikon, melyben az olvasók választ találhatnak a közös hadsereg felépítésével és fegyvernemeivel kapcsolatos kérdéseikre. Pollmann leszögezte továbbá, hogy céljuk volt egy egységes kép nyújtása az első világháborúról, továbbá be akarták mutatni, hogy milyen volt az élet a fronton és a hátországban a háború során. Pollmann hozzátette, hogy művükben demonstrálni akarták, hogy az első világháború határvonal volt, vagy „ahogy mondani szokták, a háború hosszú árnyéka máig nyúlik”.


Hajdu Tibor

Végezetül Hajdu Tibor válaszolt röviden Romsics megállapításaira. Hajdu egyetértett Romsics észrevételeivel, és hozzátette, hogy művükben jó lett volna bemutatni például a téma historiográfiáját, vagy a közös hadsereg etnikai arányait is. Mindez azonban Hajdu szerint is túltett volna a terjedelmi korláton. Értékelve Romsics észrevételeit, Hajdu leszögezte, hogy „Romsics értette is, amit olvas, ami nem minden recenzensről mondható el”.

Ezt olvastad?

Az első világháború alatt Franciaországban viszonylag nagy számban – és főként sanyarú körülmények közt – internáltak magyar állampolgárokat, amit Kuncz
Támogasson minket