Újságírásnak álcázva – Borvendég Zsuzsanna könyvbemutatója

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága április 9-én indította útjára a NEB-könyvtárat. A sorozat első kötete Borvendég Zsuzsanna Újságírásnak álcázva (A Nemzetközi Újságíró Szervezet és a MÚOSZ) című munkája. Az alábbiakban a szerző bemutatón elhangzott előadását foglaljuk össze.

A Nemzetközi Újságíró Szövetség (NÚSZ) 1946-ban Koppenhágában alakult meg azzal a céllal, hogy az világ országainak újságírói egy közös szervezetbe tömörüljenek. A kezdeti célok azonban hamar semmivé váltak: a NÚSZ teljes vezetése baloldali értelmiségiek közül került ki, 1947-ben pedig a szervezet székhelye Prága lett. A NÚSZ-t ekkor már a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Nemzetközi Osztálya irányította. 1950-re végül a belső feszültségek szakadáshoz vezettek, majd 1952-ben megalakult a NÚSZ legnagyobb ellenfele, az International Federation of Journalism (IFJ). A NÚSZ-nak deklarált feladatai voltak: befolyást gyakorolni a harmadik világ országaira, beépülni a nyugati sajtószervezetekbe és támogatni a nyugati baloldali pártokat. Hogy ezeket a feladatokat el tudja látni, a szervezet több országban nagy gazdasági vállalkozásokat működtetett. Ezek a nemzetközi vállalatok annyira sikerek voltak, hogy a nyolcvanas években körülbelül 200 millió cseh korona nyereséget termeltek.

Az 1945-ben alapított Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) a kezdetektől fogva tagja volt a NÚSZ-nak. A két szervezet együttműködése főleg a Kádár-rendszerben volt jelentős, amiben Siklósi Norbertnek kulcsszerepe volt. Siklósit Kádár a forradalom után nevezte ki kormánybiztosnak, feladata a magyar újságíró-társadalom „megszűrése” és újjászervezése volt. Munkáját rövid idő alatt eredményesen elvégezte: 1957/58-ban mintegy 800 újságírót tett partvonalra, kialakítva ezzel egy új, rendszerhű magyar sajtót. A tisztogatást a NÚSZ is támogatta anyagilag. A megfelelően elvégzett munka jutalmaként Siklósi a sajtóirányításban betöltött központi szerepét (1958-tól a MÚOSZ, 1973-tól a Lapkiadó Vállalt vezetőjeként) egészen a rendszerváltásig megőrizhette. Mindeközben a nemzetközi szervezettel is szoros kapcsolatokat épített ki. 1962-ben a NÚSZ Budapesten tartotta a kongresszusát, amelyen Siklósi Norbertet, mint a MÚOSZ főtitkárát a szervezet gazdasági alelnökévé választották. Ebben a funkciójában dolgozott 1968 után – korábbi magyarországi tapasztalatait kamatoztatva – a cseh sajtó elnémításáért is.

A hatvanas évektől kezdve a NÚSZ és az IFJ közötti híd szerepét – Siklósi jó olasz kapcsolatainak köszönhetően – az Olasz Újságíró Szövetségnek (FNSI) szánták. 1966-ban a MÚOSZ balatonszéplaki nyaralójában megtartott Európai Újságírók Találkozóján a további szervezési feladatokat az olaszok vették át. A Prágai tavasz után ugyan néhány évre megszakadtak ezek a kapcsolatok, de Siklósi jó diplomáciai tehetségével végül meggyőzte az FNSI-t, hogy a ’68 utáni helyzet „csehszlovák belügy”, így a találkozók folytatódhattak. 1975-ben volt az első olyan rendezvény, amelyen mindkét nagy újságíró-szervezet jelen volt, végül az 1985-ös Helsinki záróokmány alapján a NÚSZ és az IFJ már közös rendezvényeket szervezett. (1990 után végül a NÚSZ tagszervezetei átléptek a z IFJ-be.) Rövidebb idő alatt sikerült beépülni, sőt, döntő befolyást szerezni egy másik szervezet, a FIJET (World Federation of Travel Journalist & Writers) felett. A szervezet a kezdetektől fogva igyekezett távol tartani magát a politikától, és sikerrel is jártak, egészen a hatvanas évekig. A hatvanas években ugyanis Miklódy Zoltán, MÚOSZ tag lett a FIJET elnöke. A nyugati (jelen esetben osztrák) szervezetekbe való beépülést szolgálta a Bécsben megalapított Újságírók Duna Klubja, vagy a hetvenes évek elején Sebestyén György Magyar Híradó című lapja, amelyet kezdetben a BM anyagilag támogatott.

Borvendég Zsuzsanna
Borvendég Zsuzsanna

Gazdasági vállalkozásai természetesen nem csak a NÚSZ-nak, hanem a MÚOSZ-nak is voltak. Az Idegenforgalmi és Propaganda Vállalat (IPV) például éppen a hivatalosan külföldi FIJET alapítása volt, ám a valóságban kizárólag a MÚOSZ (azaz Siklósi) irányította. A másik fontos vállalkozás az Interpress Nyomda és Lapkiadó Vállalat volt (ők adták ki a nem csak Magyarországon megjelent népszerű IPM magazint is), amely később, a hetvenes évek közepén kettévált. Annak ellenére, hogy ezek a vállalatok államiak voltak, a hivatalos szervek gyakran folytattak ellenük gazdasági vizsgálatot, nyomozást. Olykor ezeket végül hivatalos magyarázat nélkül állították le. A BM-et ugyanis sokszor nem a visszaélések zavarták, hanem hogy adott esetben a MNVK/2. állt az adott ügylet mögött. Amennyiben ugyanis egy cég a nyereségéből az MNVK/2.-nek juttatott vissza pénzt („titkos jutalékok rendszere”), az a konkurens hírszerző szervezet megerősödését eredményezhette. A háttérben tehát ezeknek a szervezeteknek a rivalizálása is meghatározó szerepet játszott.

Ezt olvastad?

2024. február 24-én, a Kárpátaljai Szövetség székházában mutatták be a Közel 80 éve történt című tanulmánykötetet, a Gulág- és Gupvikutató
Támogasson minket