Uradalmak nyomában – interjú Szirácsik Évával

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár főmuzeológusa, a Dominium Uradalomtörténeti Kutatócsoport alapítója, a 17-18. századi magyar történelem, a Koháryaknak, az uradalomtörténetnek és Nógrád megye helytörténetének elkötelezett kutatója. Szirácsik Évával eddigi pályájáról, kutatásairól és terveiről Illik Péter beszélgetett.

Újkor. hu: Mikor, hogyan szeretted meg a történelmet, hogyan lettél történész?

Szirácsik Éva: Sok gyermek régész szeretne lenni, én is így voltam ezzel. A televízióban láttam régészeti feltárásokat, aminek mintájára a kertünkben „ásatásokat” folytattam, amikor még írni sem tudtam. Az olvasás persze mindent megváltoztatott. Mindig is érdekelt a történelem, de az az igazság, hogy akkor szerettem meg igazán, amikor egyetemi képzést kaptam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, és ezt erősítette meg a Debreceni Egyetem doktori képzése.

Hozzád hasonlóan én is a PPKE BTK-n végeztem. Te hogyan láttad az egyetemet belülről? Milyen képzést kaptál ott, milyen volt az ottani élet? Hogyan lettél végül újkorász?

A „Pázmány” első évfolyamára jártam hozzávetően ötszáz társammal. Emlékszem, az első évet Budapesten, a Ménesi úton kezdtük, majd a következő évtől Piliscsabán folytattuk a tanulmányainkat. Nagyon jó hangulatú évfolyamunk volt, gyakorlatilag mindenki ismert mindenkit. Hálás szívvel emlékszem valamennyi oktatóra, akiknek igen nagy volt a lelkesedése az újonnan induló egyetemen. Életem egyik izgalmas, meghatározó időszaka volt.

Az oktatók összefüggéseiben mutatták be előadásaikban a történelmi eseményeket, a szemináriumokon pedig mi is elsajátíthattuk a kutatás mikéntjét aktív kutatóktól. Ennek hatására köteleződtem el a történeti kutatások mellett.

Gazdaság- és társadalomtörténeti specializációt és szociológia szakot is végeztem. A szociológia eszköztára és látásmódja segíti a kutatásaimat. A 17-18. századdal foglalkozom, mert ez az időszak fogott meg a maga sajátosságaival, változásaival. Ez az a korszak, amikor a török hódoltság véget ért, ezt követően pedig újjáépült az ország, ami természetesen nagy hatással volt az ország gazdaságára és társadalmára egyaránt. Mivel a legeredményesebb diákok 5 százalékában voltam, külön képzést, műhelygyakorlatokat is kaptam az érveléstechnikától a retorikáig. Ez is nagyban segíti munkámat.

Hogyan kerültél a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet élére?

2008-ban, pályázat útján. A Nógrádi Történeti Múzeumról Dornyay Béla Múzeumra nevet váltó salgótarjáni megyei múzeumban dolgoztam 2013-ig. Négy múzeum és nyolc kiállítóhely tartozott hozzám.

Félmilliárd forint pályázati pénzt sikerült elnyerni, aminek hatására a Dornyay Béla Múzeumban, a Palóc Múzeumban és a Pásztói Múzeumban tanulmányi raktár, a Kubinyi Ferenc Múzeumban oktatóterem létesült, s teljesen megújult a csesztvei Madách Emlékház. A múzeumok könyvtárai katalógus szinten az interneten is elérhetőek lettek. Számos konferencia és egyéb rendezvény, több kiadvány és természetesen sok kiállítás valósult meg. A megyei múzeum két, a többi múzeum összesen három szakmai elismerésben részesült a munkája miatt. Időközben több átszervezés is ért minket, öt év alatt három fenntartó váltotta egymást.

Ezek alapján úgy gondolom, hogy az igazgatói éveimet tartalmasan töltöttem. Bár végül nem választottak újra, de van élet a múzeumigazgatói lét után is. Jelenleg főmuzeológusként dolgozom a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban.

Honnan jött az ötlet az uradalomtörténeti műhely megszervezésére, kötetek kiadására?

A kutatócsoportunk úgy alakult, hogy nem volt kimondottan uradalomtörténeti konferencia. Ahová előadni hívtak, ott csak áttételesen jelenhetett meg a téma. Mivel nem volt uradalomtörténeti fórum, ezért létrehoztam egyet még 2009-ben. Kiderült ugyanis, hogy másoknak is gondot jelentett az uradalomtörténeti konferencia hiánya, úgyhogy éves konferenciáink és kiadványaink lelkesedéssel és lelkesedésből valósulnak meg. Szerencsére már múzeumigazgatói státusz nélkül is meg tudom szervezni a segítő kutatók és önkéntesek segítségével.

Milyen tudományos eredményei vannak a műhelynek eddig? Mik a terveid a műhellyel?

A konferenciák előadásainak írott változatai a Discussiones Neogradienses sorozatban jelentek meg eddig. Az első kötet az Uradalmak kora címet kapta a konferenciacím után, és 2010-ben jelent meg. Feudális társadalom? címmel a következő esztendőben jött ki a nyomdából a következő kötet. 2012-ben a Birtokosok és birtokok, 2013-ban az Élet a birtokon konferenciakötet kerülhetett az érdeklődők kezébe.

Hamarosan megjelenik az ötödik kötet, Régi nagybirtokok, új kutatások címmel. Ez a konferenciakötet már az új, Dominium nevű sorozat első darabja lesz. A Dominium latin szó, jelenése uradalom. Ez a sorozat már kimondottan az uradalomtörténeti kutatások bemutatására szolgál.

A kutatócsoport most készülő honlapja a www.uradalomtortenet.uw.hu. Itt érhetőek el a már megjelent kiadványaink teljes terjedelemben. A konferenciáinkról is értesülhetnek az oldalon. Kutatói adatbázist is tervezünk készíteni, ahol a kortárs uradalomtörténészek publikációs listáját, önéletrajzát lehet majd elérni. 

Jelenleg egyesületi forma kialakítása is zajlik. Reméljük, hogy az életerősnek bizonyuló kutatócsoport továbbra is sikeresen működik majd a már kialakított formában, persze megújulva. Az idén október 22-én a Pannon Egyetem Georgikon Karával közös szervezésben Nagyváthy és a magyar uradalmak címmel tarjuk meg a hetedik országos uradalomtörténeti konferenciát.

Mesélnél kicsit a saját munkáidról? Miért pont Nógrád és a Koháryak?

Én is nógrádi vagyok, egyértelmű volt számomra, hogy Nógrád vármegyei témát választok. Nógrád vármegye legnagyobb uradalma, a divényi uradalom 1686-tól a Zichyek kezében volt, az első száz éves periódusukat doktori disszertációmban dolgoztam fel. Az uradalom egy része a Koháryakhoz került, így lett a következő kutatási témám a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtoka. A korábbi időszakban egyébként a Balassáké volt a divényi uradalom.

Most van megjelenés előtt egy monográfiád éppen Balassa III. Imréről. Mesélnél erről?

Igen, most készült el egy monográfiám Gróf Balassa III. Imre: rablólovag vagy földesúr? címmel. Remélem, hamarosan az érdeklődők kezébe fog kerülni. A szakirodalom és a kortársak jó része nagyon negatívan állítja be Balassát, aki a 17. század sorsfordító eseményeiben aktívan részt vett. A vizsgált források emberközelbe hozzák az alakját, és indítékai is kiderülnek. Azért választottam a grófot, mert érdekelt a személyiségét érintő kettősség, és ráadásul neki is a divényi uradalom volt a legkedvesebb uradalma.

Az uradalomtörténeti műhelytől eltekintve mik a jövőbeni, személyes történészi terveid?

Nagyon sok tervem van, de ezzel minden történész így van. Ezek közül a legközelebbi, hogy a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokainak 1647-1731 közötti időszakát kötetben mutassam be. Sikeres OTKA pályázatnak köszönhetően számos írásom jelent már meg ebben a témakörben, most monográfiaként szeretném kiadni.

Illik Péter

Kapcsolódó cikkek:

Uradalmi históriák - bemutatkozik a Dominium kutatócsoport

Végvári katonák hétköznapjai – interjú Komjáti Zoltán Igorral

Bírói számadás, emlékirat, egyházlátogatási jegyzőkönyv

Arisztokraták Magyarországon és Európában – recenzió

Az arisztokrácia arcai - Beszámoló a DE Symposium kora újkori szekciójáról

Rovatok: