Üzleti fogások és tankönyvi csodabogarak – Tankönyvkiadók versenye a Horthy-korszakban

„Mérlegelésük serpenyőjébe csakis a qualitásnak a megállapítása kerül. Nincsenek mellékszempontok, se befolyásos nevű tankönyvírók, se ügynöki fogások és erőszakoskodások. A tankönyvek versenyében az győz, amelyik a legjobbnak találtatik, amelyik segítő társa a tanárnak, hű vezetője a növendéknek és igaz szolgálója a magyar tudományos kultúrának.”– hirdette a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1926. március 15-i kiadói jelentésében (Hivatalos Közlöny 6. sz. XXXIV. évfolyam. 62.). Valóban ilyen nemes célok irányították a Horthy-korszak tankönyvkiadóit? Vagy igyekeztek minden lehetőséget, üzleti fogást kihasználni arra, hogy a tankönyvpiacon minél erősebb pozíciókat szerezzenek?

A kultusztárca támogatottja: a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda

A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda például a fenti hirdetésének némileg ellentmondva mindent megtett azért, hogy a tanári szakma számára ismert szerzőket nyerjen meg. Vojnovich Géza irodalomtörténész (társszerzőként) a magyar olvasókönyvek, míg Domanovszky Sándor művelődéstörténész a középiskolai történelemtankönyvek megírására kapott felkérést a kiadóvállalattól. Sem Vojnovich olvasókönyvei, sem Domanovszky középiskolai történelemsorozatai nem hozták meg a várt eredményt. Az iskolák többsége az 1920-as évek végére elpártolt a neves szerzőktől. A középiskolai történelemtankönyv sorozatot éppen nehéz nyelvezete, adatmennyisége miatt kritizálta több iskola. Mindez azért is meglepő, mert a Domanovszky kiadványok színvonalas, történészi pontossággal megírt munkák voltak, a szerző pedig a klebelsbergi időszakban mindvégig élvezte a kultusztárca bizalmát. Sőt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium anyagilag támogatta is a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdát.  


Domanovszky Sándor. Forrás: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára Ms 4536/46.

A kiadóvállalat más iskolatípusok számára is íratott tankönyvet. A polgári iskolák történelemtankönyveit például Rákosy Zoltán jegyezte, aki éppen Domanovszky Sándor középiskolai történelemtankönyvét dolgozta át a húszas évek második felében. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda pedig üzleti szempontból szerette volna a Rákosy-féle munkát a katolikus polgári iskolák számára is vonzóvá tenni. A püspöki kar viszont csak abban az esetben engedélyezte más kiadók – így a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda – tankönyveinek használatát, ha a Szent István Társulat nem rendelkezett az adott iskolatípus tankönyvével.

Püspökkari határozat a Szent István Társulat mellett

Mészáros István kutatásaiból tudjuk, hogy egy régi, még 1877-ben hozott püspökkari határozat szerint a katolikus népiskolák kizárólag a Szent István Társulat tankönyveit használhatták (Mészáros István: A Szent István Társulat százötven éve 1848-1998. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója. Budapest, 1998. 163.). Bevált gyakorlat lett, hogy a katolikus fiú-középiskolák is olyan tankönyvet részesítettek előnyben, mely a katolikus kiadó gondozásában jelent meg.


A Szent István Társulat székháza Budapesten a Szentkirályi utca 28. szám alatt. (Itt működött a Stephaneum nyomda is, az épület pedig ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának ad otthont.) Forrás: A Szent István Társulat archívumából

Mivel a tankönyvek megbírálása, engedélyezése és használatba vétele tárgyában hozott 1925. évi 24.088/III. a számú miniszteri rendelet előírta azt, hogy a tankönyv tudományos jellege, a módszer és előadásmód összhangban kell, hogy álljon az iskola profiljával, ez elegendő mozgásteret jelentett a katolikus iskoláknak, hogy a tankönyvválasztásnál a felekezeti szempontot részesítsék előnyben. Ugyanakkor állami és községi fenntartású középiskolák is előszeretettel választották a Szent István Társulat kiadványait. Jó példa erre a klebelsbergi időszakban a Szent István Társulat III. osztályos középiskolai történelemtankönyvének sikere, melynek szerzője Balogh Albin bencés tanár volt.

A római katolikus fiú-középiskolák a Szent István Társulat tankönyvsorozatai mellett ugyanakkor a Lampel Kiadó és a Franklin Társulat kiadványait is használták. Ezek a kiadóvállalatok minden üzleti fogást be is vetettek, csakhogy a katolikus tankönyvpiacon megvethessék a lábukat. Kiemelt figyelmet szenteltek például a tankönyvszerzők gondos kiválasztására. A III. osztályos magyar történeti tankönyv megírásakor a Lampel Kiadó választása Balanyi György piarista tanárra esett, aki Jászai Rezső rendtársának korábbi tankönyvét dolgozta át. A Lampel Kiadó VIII. osztályos magyar története (szerzői ugyancsak Jászai és Balanyi) pedig meg is előzte a tankönyvpiaci versenyben a Szent István Társulat párhuzamos tankönyvét. Balanyi György tankönyvírói munkássága az egész korszakban figyelemre méltó. A Szent István Társulat az 1930-as évek végén új tankönyvsorozatának szerkesztésére éppen őt kérte fel.


Balanyi György. Forrás: Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Simonides-portrégyűjtemény, 34/16.

„egy nem keresztény kiadóvállalat akar pápább lenni a pápánál…”

Klebelsberg Kuno minisztersége idején a Franklin Társulat a középiskolai tankönyvpiacon két teljes sorozattal is megjelent. Az egyiket a református középiskolák számára jelentették meg, de a kiadó mindent megtett azért, hogy a katolikus tankönyvpiacon is erős pozíciókat szerezzen. Ennek érdekében Tihanyi Béla szegedi és Kontraszty Dezső sátoraljaújhelyi kegyesrendi tanárok egyetemes történeti tankönyveit szerette volna a katolikus fiú-középiskolák számára a választható könyvek listájába beemelni. A Franklin Társulat Zichy Gyula megyés érseknek írt levelében a szerzőpáros VI. osztályos tankönyvéről kiemelte azt, hogy a tankönyv a tananyagot mindvégig a katolikus szempontok és felfogás kidomborításával tárgyalja, valamint hangsúlyozta annak összefüggő szerkezetét, a történelmi események és fejlődés szemléletes előadásmódját. (Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár I. 3. a. Tankönyvek, tanszerek. 1059/1929 isk. A Franklin Társulat 1929. szept. 25-i levele gróf Zichy Gyula megyés érseknek.). A szegedi és a sátoraljaújhelyi piarista szerzőpáros teljes egyetemes történeti sorozata – főként a Franklin Társulat üzletpolitikájának köszönhetően – Nagykanizsán, Kecskeméten, Sátoraljaújhelyen és Baján volt keresett. Három kegyesrendű és egy ciszterek által fenntartott fiú-középiskola választotta tehát a Franklin Társulat teljes egyetemes történeti tankönyvsorozatát.


Tihanyi Béla. Forrás: Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Portrék

A kiélezett tankönyvpiaci versenyre utal a Szent István Társulat írógárdájának gróf Zichy Gyula érsekhez eljuttatott 1929. október 2-i keltezésű felterjesztése is. A felterjesztés a Franklin Társulat gondozásában készülő Lányi-Kocsán olvasókönyvek katolikus iskolákban való bevezetése ellen irányult. A szerzők olvasókönyv-sorozata elsősorban a görög katolikus népiskolák számára íródott. Az országgyűlési képviselőséget viselő Kocsán Károly a katolikus tanító egyesületek országos szövetségének főtitkáraként, Lányi József felszentelt püspök pedig egyházmegyei tanfelügyelőként volt ismert. A katolikus kiadó szerzőgárdájának heves tiltakozása hűen tükrözi vissza a római katolikusok felekezeti elkülönülését:

„Annál meglepőbb volt reánk nézve az a valóban megdöbbentő hir, hogy egy nem keresztény kiadóvállalat akar pápább lenni a pápánál és a ’nemes versengés’ szent jelszavával akar a katholikus elemi iskolák lelkes barátja és patrónusaként fellépni és a katholikus gyermekeket a Szent István Társulat tankönyveinél ’jobb’ olvasó –és tankönyvekkel ellátni.”

– olvashatjuk a korabeli felterjesztésben, melyben a szerzők elsősorban a Franklin Társulat tankönyveinek katolikus szellemiségét hiányolták. (Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár I. 3. a. Tankönyvek, tanszerek. 1144/1929 isk. A Szent István Társulat tankönyveinek írógárdája akciót indított. Fölterjesztés Gróf Zichy Gyula Érsek úrnak.)

„A magunk részéről a legnagyobb készséggel elismerjük, hogy a Franklin Társulat kiadásában készülő új tankönyvek kath. szempontból nem kifogásolhatók. Ámde ez szerény véleményünk szerint még nem elég. A kath. iskolák nem érhetik be azzal, hogy olyasmit nyújtsanak, ami a kath. szempontokkal negative nem ellenkezik, hanem pozitive arra kell törekedniök, hogy kifejezetten a katholikus elveket szolgálják, hiszen létüknek éppen ez a célja!”

– fogalmaznak a tankönyvszerkesztő bizottság tagjai.  (Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár I. 3. a. Tankönyvek, tanszerek. 1144/1929 isk. A Szent István Társulat tankönyveinek írógárdája akciót indított. Fölterjesztés Gróf Zichy Gyula Érsek úrnak.).

„Boulvard” stílus és „csodabogarak” egy magánkiadású tankönyvben

Érdekes színfoltja a két háború közötti tankönyvtermésnek Erdélyi László bencés tanár 1931-ben saját kiadásában megjelent Magyar történelem új rendszerben című tankönyve. A kultusztárca Domanovszky Sándort kérte fel a magánkiadású tankönyv bírálatára. Domanovszky, aki szintén írt tankönyvet, értelemszerűen csak magánvéleménye megfogalmazására vállalkozott és elsősorban Erdélyi tankönyvbe nem illő stílusát pellengérezte ki. Ezek szerint Erdélyi stílusa Domanovszkyt „a boulevard-lapok írásmodorára” emlékeztette, ami inkább megmosolyogtatja az olvasót. A neves történész mutatóul fel is sorolt néhány fejezetcímet a tankönyvből. IV. Béla uralkodásával kapcsolatban ezt olvashatjuk: „Királyok királya, bárók megalázója, apostoli királyi címer”. II. Ulászlóval kapcsolatban pedig az alábbi fejezetcímmel találkozik az olvasó: „Nándorfehérvár elesik, a király házasodik.” Domanovszky lejegyzetelt a tankönyv szövegében fellelhető „csodabogarakat” is. V. Lászlóval kapcsolatban ezt olvashatjuk: „Cillei Ulrik napjában hatszor adott neki bort és táncosnőkkel mulattatta.” I. Rákóczy György kassai bevonulásával kapcsolatban pedig – és ezt szintén Domanovszky beszámolójából ismert – Erdélyi azt tartotta fontosnak megemlíteni, hogy a fejedelem „katonái ott mindjárt megkínoztak, pöcegödörbe fojtottak három katholikus papot.” (MTAKK Ms 4519/69. Domanovszky levele Petri Pál államtitkárnak.) A tankönyvet a VKM értelemszerűen nem nyilvánította tankönyvvé.


A Szent István Társulat részvénye 1926-ból (A Szent István Társulat Egyesített Üzemei Részvénytársaság 1922-ben a Társulat Nyomdája, a Stephaneum és a Könyvkiadó egyesítése révén jött létre). Forrás: A Szent István Társulat archívumából

A tankönyv a politika látókörében

A Horthy-korszakban a tankönyv a tanári munka szerves tartozéka lett és a politika is fokozott figyelmet szentelt a tankönyvírásra. Ennek fényében érthető az éleződő tankönyvpiaci verseny. Az 1925-ös miniszteri rendelet értelmében az iskolák tanári kara az év végi tankönyvjavasló értekezleteken állította össze a tankönyvlistát, a szaktárgyat tanító tanár pedig egyetértési jogot gyakorolhatott a tankönyvváltoztatással kapcsolatban. Ez nagy változás volt az 1920-as évek első feléhez képest, amikor még többnyire a dualizmus korában született tankönyveket, azok javított, bővített változatait használták az iskolákban. Az 1924-es középiskolai törvényt és tantervet követően már új tankönyvsorozatok kerültek forgalomba. A kiadók évről évre, felmenő rendszerben jelentették meg tankönyveiket. A klebelsbergi időszakban a tankönyvpiac sokszínű volt. A paletta a fenti négy kiadó (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Szent István Társulat, Franklin Társulat, Lampel Kiadó) mellett az Athenaeum Kiadóval egészült ki, melynek történelemtankönyveit például több budapesti középiskola és számos vidéki evangélikus intézmény is előszeretettel használta. Az 1930-as évek végére a tankönyvkiadás mozgástere viszont beszűkült, a tankönyvkiadók száma is erősen lecsökkent, az állami akarat pedig fokozottan érvényesült a tankönyvírásban. Az 1930-as évek közepén a klebelsbergi tankönyvkorszak számos szerzője már nem vállalt, vagy nem kapott tankönyvírói megbízást.

Albert B. Gábor

Kapcsolódó cikkek:

Történelemtankönyvek nyomában – interjú Albert B. Gáborral

Pillanatképek a Nagy Háborúból – A harctéri naplótól a tankönyvekig

Megújul(t)-e a történelemtanár eszköztára?

Új koncepciók a történelemtanításban

Nyakunkon az érettségi! – De milyen változások várhatók történelem tantárgyból?

 

Ezt olvastad?

1940. augusztus 30-án hozták meg a második bécsi döntést, amely a trianoni békeszerződésben elcsatolt Erdély északi részét – benne a