Vác „fehér vértanúja” – Pétery József váci megyéspüspök és a magyar pártállam

Kétségtelen, hogy Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érseket az állami erőszakkal és elnyomással szembeni helytállása és kálváriája, egyházi kulcsszerepe kiemeli a 20. századi magyar püspökök közül, azonban a példamutatás tekintetében nem járt egyedül ezen a rögös úton. Számos püspöktársa, pap és világi hívő is osztozott a megpróbáltatásokban a kommunista uralom idején. Ezen személyek közé tartozott Pétery József, az szentistváni alapítású Váci Egyházmegye 1942 és 1967 közötti püspöke (1953–1956, majd 1957–1967 között akadályoztatva hivatala ellátásában). Noha a második világháború utáni politikai vezetés szavának még kezdetben túlzott hitelt is adott, később félelem nélkül emelte fel szavát a törvénytelenségek és visszaélések kapcsán. Pétery püspököt egész működése folyamán alapvetően mindenkor a széleskörű empátia, határozottság és az elvekhez, keresztény értékekhez való ragaszkodás jellemezte.

Pétery József, Halmi Béla fényképfelvétele (Tolnai Világlapja, 1942)

Online folyóiratunkban korábban is foglalkoztunk a pártállam és az egyházak viszonyáról, a témában való elmélyüléshez korábbi cikkeinket ajánljuk:

A hallgatás egyháza és a pápai diplomácia 1945–1965 – Nemzetközi konferencia Velencében

Diktatúrák egyházi áldozatai – konferencia a bécsi Pázmáneumban

Vallási közösségek, gyűjteményeik és ellenállás a szocializmus idején

Könyvbemutató a Magyar Kultúra Napján – Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején

Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején

A lengyel katolicizmus és a pártállam: Wyszyński bíboros, az „ezredév prímása”

A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) – a magyar állambiztonság szemével

Az 1890. június 21-én Miskolcon, Petró József ügyvéd és Leszich Ida gyermekeként született egri plébános, prépost-kanonokot, Pétery Józsefet, még a Horthy-korszakban, 1942-ben helyezték a mára már több mint ezer éves váci püspöki székbe. XII. Piusz pápa (1939–1958) szeptember 24-én nevezte ki a kormánnyal egyetértésben. Az egri dómban november 8-án Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek szentelte Péteryt püspökké; a társszentelő boldog Scheffler János szatmári megyéspüspök és Kriston Endre egri segédpüspök, Gerasa címzetes püspöke volt. Váci székfoglalójára november 12-én került sor, s lett ezzel a Magyar Királyság akkori legnagyobb egyházmegyéjének vezetője.

Pétery József püspökké szentelése Egerben (Tolnai Világlapja, 1942)

Miután elfoglalta püspöki székét, különös figyelmet fordított a papi utánpótlás kinevelésére, a székesegyház belső restaurálását is feladatul jelölte meg. Pétery székvárosában vészelte át az ország ellenséges megszállását. Több ezer ember nyert menedékre a püspöki palota emeletes pincéjében, ő maga is itt töltötte 1944–1945 vészterhes időszakát, arra törekedve, hogy lelki vigaszt nyújtson az embereknek. Papjainak megtiltotta, hogy állomáshelyeikről elmeneküljenek. Fontos helyet foglalt el életében a Szentségimádás, s szorgalmazta is azt hívei és papjai körében.

Pétery József váci székfoglalása (Tolnai Világlapja, 1942)

1944-ben Pétery József volt Mindszenty József kinevezett veszprémi megyéspüspök egyik társszentelője (a másik Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök, a fő szentelő Serédi hercegprímás). Gondolkodásmódjukban, egyházkormányzati felfogásukban ők ketten a későbbiekben nagyon nagy hasonlóságokat mutattak. Pétery az 1945-ben esztergomi érseki székbe átkerült Mindszenty hercegprímásnak mindvégig elkötelezett követője és támogatója volt, az úgy nevezett Mindszenty-vonalat képviselte a püspöki karon belül. Így nem meglepő, hogy a háború után egyre jobban balra tolódó Magyarországon igen hamar ő is szemben találta magát a kialakuló pártállammal. A koalíciós évek első időszakában még bizakodó volt, hogy stabilizálódik a helyzet az országban s hamarosan helyre áll a rend, később azonban csalódnia kellett. Ő maga is nagyon hamar sajtótámadások és egyéb rágalmazások kereszttüzében találta magát az egypártosuló országban. Szóvá tették például azt is, hogy 1942-ben csupán megboldogult fivérének, Petró Kálmán egri országgyűlési képviselőnek köszönhette, hogy a püspöki méltóságra emelkedhetett. A családi kapcsolat kétségtelen, de erősen rosszhiszemű, és egyoldalú megközelítése a helyzetnek. Ugyanis Pétery kiemelkedő lelkipásztori és elismert teológiai tanári kvalitásait teljesen figyelmen kívül hagyja, sarkítva mutatva be a főpásztort. A püspök-ellenes megmozdulások körülményére jellemző, hogy helyben nem is sikerült Péteryvel szembeni megmozdulást megszervezni. A váciak tisztában voltak a püspök háború és az ellenséges katonai megszállás alatti helytállásával. A segítőkészségét, a rászorulók felé mutatott empátiáját nem lehetett megkérdőjelezni előttük. A fővárosból hoztak tüntetőket ezért, hogy azok fejezzék ki nemtetszésüket Péteryvel szemben; olyanokat, akik jó esetben leginkább fényképről ismerhették csak, valós főpásztori és korábbi egyházi földesúri, kegyurasági működéséről semmit sem tudhattak.

Pétrery-ellenes sajtótámadás (Népszava, 1950. augusztus 13.)

A szerzetesrendek 1950-es feloszlatásakor, azaz a „szétszóratás” megkezdésekor több száz szerzetest és szerzetesnőt szállítottak Vácra is, sokaknak a püspök adott tetőt a feje fölé, ekkortól a palotában évtizedekig éltek különféle rendtagok, még a püspök 1967-es halálakor is.

A kibontakozó, a kommunista pártállamot kiszolgáló papi Békemozgalmat Pétery határozottan és erélyesen elítélte, tiltotta papjainak az ebben való részvételt. Püspöktársaival egyetemben fokozatosan egyre feszültebb légkörben kellett vezetniük a Magyar Katolikus Egyházat, amit Mindszenty József bíboros letartóztatását és 1949-es életfogytiglanra ítéltetését követően még erősebben éreztek. Nem volt kétséges számukra, hogy könnyen adózhatnak a hercegprímás sorsában. A püspökökkel szembeni állami nyomás nem enyhült még sokáig. Mindszenty letartóztatását követően még 1948 végén Kádár János belügyminiszter Grősz József kalocsa-bácsi érseket, Péteryt, Shvoyt és Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus megyéspüspököt is felszólította, hogy mondjon le főpásztori hivataláról, s vonuljon vissza. Természetesen ezt mindannyian visszautasították, az egyház belső ügyeibe való erőszakos beavatkozásként értékelték. Így nem meglepő, hogy tervben volt további ellenük lefolytatandó püspök-perek ötlete. Egy Pétery-pernek a Mindszenty-per folyamodványaként való megindításának gondolata meg is fogalmazódott a hatóságok fejében, végül azonban mégsem a célkeresztbe került megyéspüspökök, hanem „csak” Grősz József érseket – az idő szerinti püspökkari elnök – börtönözték be 1951-ben. A bíboroshoz hasonlóan koncepciós perben ítélték 15 év börtönre, ő azonban 1956-ban – még a forradalom előtt – amnesztiával szabadulhatott.

Pétery-ellenes sajtóhadjárat (Szabad Nép, 1950. augusztus 16.)

Pétery a kommunista állammal való együttműködéstől határozottan elzárkózott, csak a szükséges mértékű érintkezést fogadta el. Mindszenty mellett rendületlenül kitartott annak bebörtönzése után is, továbbra is követve a bíborossal fémjelzett vonalat. Grősz letartóztatása után Péteryt is megfigyelték és lehallgatták. Mind ezek együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy rendszeressé váltak a hatóság részéről foganatosított irányában való zaklatások, melyek a püspöki palotában folytatott házkutatásokat is magukban foglaltak, valamint hosszabb-rövidebb ideig házi őrizetbe is helyezték (1951-ben például Grősz letartóztatása után Shvoyhoz, valamint Badalik Bertalan veszprémi és Hamvas Endre csanádi megyéspüspökökhöz hasonlóan). A békepapsággal való határozott szembe helyezkedése alapozta meg, hogy miután nem volt hajlandó három békepapot (Kis Pál, Csömöz Gáspár, Miháczi József) címzetes apáttá kinevezni, 1953. január 2-tól újfent házi őrizetbe került, bár nem sikerült vádpontot kreálni, hogy bíróság elé citálhassák. A püspöktől megvonták a legalapvetőbb papi jogait is a tekintetben, hogy nem misézhetett, breviáriumát és rózsafüzérét is elvették tőle. Szobáját sem hagyhatta el, egyedül soha nem lehetett. Fizikailag nem bántalmazták ugyan, de lelki vegzáláson ment át, amiről az őt engedéllyel meglátogató püspöktársak is meggyőződhettek. Mind ezeket látva Czapik Gyula egri érsek – aki Grősz letartóztatásától, ugyan kelletlenül, de a püspöki kar élén állt – lépéseket tett a pszichésen terrorizált váci püspök érdekében. A kormány megkötésére azonban neki kellett kérnie saját internálását, amit akkori idegállapotában Pétery zokszó nélkül meg is tett. Ennek következtében 1953. április 6-án, húsvét hétfőn a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejcére internálták, az ottani szociális otthon (volt kassai püspöki nyaraló) lakója lett, egészen haláláig, mindössze egyszer térhetett már csak rövid időre haza egyházmegyéjébe, 1956 eseménydús őszén. Távollétében a püspöki általános helynök, Kovács Vince segédpüspök, Zaraï címzetes püspöke, majd 1959. szeptember 23-tól már, mint apostoli kormányzó vette át az egyházmegye irányítását. A püspöki kar többször is kísérletet tett rá, hogy az akadályoztatott főpapok – így Pétery – érdekében is lépést tegyen, egyházmegyéikbe visszatérhessenek, azonban minduntalan sikertelenül jártak, ahogyan e téren XII. Piusz, XXIII. János (1958–1963) és VI. Pál (1963–1978) sem tudott eredményeket felmutatni.

Pétery József portré (Váci Egyházmegyei Könyvtár honlapja)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik váci követeléseként fogalmazódott meg, hogy Pétery József, az egyházmegyéjéből hatóságilag eltávolított megyéspüspök mielőbb térjen vissza. A kiszabadult Mindszenty bíboros október 31-én érkezett Vácra, majd ment tovább Budapestre, miután ő is felszólította a váciakat, hogy hozzák haza a püspököt. Kovács Vince eddig habozott, most azonban a hercegprímás utasítását már parancsnak vette. Kristóf Béla polgármester mindenben készéggel állt Pétery hazahozatalának megszervezése mellé. A Hejcére utazó küldöttséget egyházi részről Herrhof Mátyás kanonok vezette. A város Schrick Ferenc gépkocsivezetőt, katonai részről Molnár Ferenc főhadnagyot, a Városi Forradalmi Bizottság tagjait küldte. November 1-én ünnepélyes keretek között köszöntötték a hazatérő Péteryt Kovács Vince segédpüspök és Kristóf Béla polgármester vezetésével. A püspök másnap jelentette Rómának, hogy átvette egyházmegyéje kormányzását. November 3-án csonka püspökkari tanácskozás zajlott a budavári prímási palotában Mindszenty, Grősz, Shvoy és Pétery részvételével. Pétery a békepapokkal való kíméletes bánást javasolta, elkerülendő a további konfliktusokat. A szabadságharc november 4-i bukását követően visszavonult a valós egyházi kormányzástól, de Kovács minden ügyben egyeztetett vele továbbra is.

Váci Konstantin tér, háttérben a székesegyházzal az 1956-os forradalom idején (egykor.hu)

Egészségügyi okokból 1957. év elején a budapesti Széher úti kórházba szállították, ahonnan Vácra már nem térhetett haza, onnan már Hejcére kellett visszatérnie. 1957. augusztus 15-től ugyanide internálták a domonkosrendi Badalik Bertalan veszprémi megyéspüspököt is, aki szintén haláláig volt a szociális otthon lakója. A hatóságok ugyan rendszeresen felkeresték és figyelemmel kísérték őket; mégis, Hejcén viszonylagosan szabadon járhattak-kelhettek. Be-bejártak a templomba misére, beülve a hátsó padokba, tudtak beszélgetni a helyiekkel. A püspöki kar megbízásából korábban Czapik érsek, majd pedig 1957 után Brezanóczy Pál egri főszékeskáptalani helynök, későbbi apostoli kormányzó és Rotaria címzetes püspöke (1969-től egri érsek) volt a fő kapcsolattartó a szabadon lévő és internált püspökök között. Ettől függetlenül tudunk azonban másokról is, például a premontrei Klempa Sándor Károly veszprémi apostoli kormányzóról, Basti címzetes püspökéről aki megfordult a püspököknél Hejcén. Tehát nem volt lehetetlen számukra, hogy látogatókat fogadhassanak.

1964. szeptember 15-én Budapesten megszületett a részleges megállapodás a magyar állam és a Római Apostoli Szentszék között. A VI. Pál pápa nevében tárgyaló Mons. Agostino Casaroli vatikáni helyettes államtitkár, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregációjának helyettes titkára a fővárosban találkozhatott mindkét internált püspökkel, kérve áldásukat (a megállapodást állami részről Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke írta alá). A két püspök hejcei száműzetése elviekben véget érhetett volna ekkortól, de mivel egyházmegyéikbe továbbra sem térhettek volna vissza, így önkéntesen vállalták, hogy Hejcén maradnak. Ebből következik, hogy mindkettőjüket itt érte a halál, Péteryt 1967. november 25-én, Badalikot két évvel korábban, október 10-én.

Hejcei Szociális Otthon, volt kassai püspöki nyaraló (Wikipédia)

Mind ezek a személyét ért megpróbáltatások, s az azok méltósággal viselt eltűrése, az elvei melletti, híveiért és papjaiért mutatott kitartása hozzá járulnak ahhoz, hogy Pétery József váci megyéspüspök vértelen mártíromságával Mindszenty bíboroshoz hasonlóan a „fehér vértanúk” közé soroltathatik.

A cikk az Újkor.hu és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

 

Források:

Fehér Márton: Pétery püspök emlékezete. Katolikus Szemle, 1968.

Úrnapi körmenet teherautón, vagy a szent gettó (Szűcs Gerárda naplófeljegyzései, közread. Kálmán Peregrin O.F.M.). Vigilia 72 (2007) 11. 869–872.

Király Kelemen O.F.M.: Naplóm. Cleveland, 1974.

Kristóf Béla: Váci események az 1956-os októberi magyar forradalom és szabadságharc alatt. Vác, 1990.

Petróci Sándor: Emlékek Pétery József püspökről. Budapest, 1997.

Shvoy Lajos: Önéletrajz. Székesfehérvár, 2002.

 

Felhasznált irodalom:

Földváry Gergely: Adalékok Pétery József váci püspök életéhez – Különösebb tekintettel az 1956-os forradalomra. In: A Katolikus Egyház és az 1956-os forradalom. Szerk. Botos Katalin. Pázmány Press, Budapest, 2018. 57–83.

Hornyák Máté János: Egy katonai akció Pétery József váci püspök kiszabadításáért. Egyháztörténeti Szemle 12 (2011) 3. 62–66.

Hornyák Máté János: Egyházi fogolylét a politikai diktatúra időszakában – Hejcei miliő 1952–1963 között a történeti források alapján. In. Tudományra nevelve (szerk. Györgyiné Koncz Judit–Kozma Gábor). Szeged 2011. 101–106.

Lénár Andor: Az út Hejcére – Pétery József váci püspök (1890–1967) életútja és meghurcoltatása a kommunista diktatúrában. In. Egyén és nemzet Európa történelmében (szerk. Strausz Péter–Zachar Péter Krisztián). Budapest, 2009. 79–121.

A 120 éve született Mindszenty József bíboros, hercegprímás és a Váci Egyházmegye kapcsolata: Mindszenty József tanítása és példája a Hit éve tükrében (összeáll. Pálos Frigyes). Vác, 2013.

Sági György: Egy katolikus főpap vívódásai. Hamvas Endre csanádi püspök és az államhatalom, 1961–1964. Egyháztörténeti Szemle 14 (2013) 2. 63–82.

Soós Viktor Attila: Badalik Bertalan O. P. életútja. Domonkos Szemle 79 (2005) 1.

Szabó Csaba: A Grősz-per előkészítése, 1951. Budapest, 2011.

Varga Lajos: Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek és Pétery József váci püspök együttműködése. In. Ministerio: Nemzetközi Történészkonferencia előadásai: 1995. május 24–26. (szerk. Bárdos István – Beke Margit). Esztergom 1996. 95–102.

 

Egyéb:

Pétery József Emlékkonferencia. Vác, 2017. november 27.

Sági György

 

Ezt olvastad?

A világ és a magyar történelem konstans – sokszor figyelemreméltó - fenoménja a hatalomváltások időszaka, legyen szó akár monarchikus, akár
Támogasson minket