Vallási közösségek, gyűjteményeik és ellenállás a szocializmus idején

Milyen szerepet játszottak vallási közösségek és egyházi gyülekezetek gyűjteményei az államszocializmus időszakában? Miként járultak hozzá ahhoz, hogy a hivatalos szocialista kultúrától eltérő vallási hagyományok és közösségek fennmaradjanak a mindennapokban? Hol és hogyan érdemes kutatni ezeket a gyűjteményeket ma?

Ezekre a kérdésekre keresték a választ a téma szakértői, történészek és levéltárosok 2017. április 7-én a Budapest Főváros Levéltára (BFL), a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE) valamint a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont COURAGE nemzetközi kutatóprogramjának közös tanácskozásán.


Sipos András

A Vallási közösségek, gyűjteményeik és ellenállás a szocializmusidején címen a Budapest Főváros Levéltárában tartott konferencián a házigazda nevében Sipos András arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi levéltárak mellett világi közgyűjtemények anyagát is érdemes új szempontok alapján áttekinteni, mivel a vallási közösségek anyagai vagy egyházi személyek  magániratai  nem ritkán ide kerülnek, példaként Nagy Géza református presbiter hagyatékát említette. A MELTE képviseletében Koltai András az egyházi gyűjtőlevéltárak kulcsszerepe kapcsán hangsúlyozta, hogy azok a hivatalos egyházzal kapcsolatban nem álló közösségek gyűjteményének megőrzését is elsőrendű feladatuknak tekintik.

Apor Péter (MTA BTK COURAGE) röviden bemutatta a COURAGE nemzetközi kutatási programját. Kiemelte, hogy a kutatás nem mozgalmak történetére, hanem az ellenkultúra gyűjteményeinek történetére fókuszál, vagyis az ellenkultúra megőrzésére és dokumentálására. A kutatási program egyik célja, hogy felhívja a figyelmet olyan kevésbé ismert jelenségekre, gyűjteményekre, amelyek eddig csak részben vagy egyáltalán nem képezték részét kulturális örökségünknek.  Így a szocializmus hivatalos kultúrája alatt és mellett meghúzódó, vallási ellenzéki kultúra, a közösségépítés színterei, gyakorlatai és ezek gyűjteményei fontos részét képezik a kutatásnak.


Fejérdy András 

Fejérdy András (MTA BTK Történettudományi Intézet) történész, a konferencia főszervezője, bevezető előadásában a kommunista egyházüldözés egyik legismertebb áldozatára és –később –kutatójára, Lénárd Ödön piarista szerzetesre hivatkozva vetette fel az „ellenállás” mibenlétét firtató kérdést. Lénárd nyomán rámutatott, hogy az ellenzékinek tűnő egyházi ember a pártállamnak nem tetsző tevékenységét saját maga nem a politikai mezőben értelmezte, nem valamivel szemben lépett fel, hanem saját belső logikájától vezérelve munkálkodott nem törődve a kockázatokkal. Ezzel a megszorítással élve, sajátosan keresztény ellenállásról beszélve, Fejérdy négyféle tevékenységi formát különített el, amelyek ellenzékinek tűnhettek: a feloszlatott szerzetesrendek földalatti működtetését; az engedélyüktől megfosztott papok és szerzetesek további tevékenységét; a működési engedéllyel rendelkező egyházi személyek mindennapi gyakorlatokon túlnyúló lelkipásztori tevékenységét (pl. táborok szervezése); illetve a világiak esetében a keresztény értékrend vállalását úgy, hogy az egzisztenciális hátránnyal is járhatott.

Mint Fejérdy hangsúlyozta, rendkívül fontos, hogy az egyházi kulturális ellenálláshoz kapcsolódó tevékenységek és életvezetési formák lenyomatai és dokumentumai megőrződjenek, de ez egyáltalán nem önműködő folyamat. Azok a gyűjtemények, melyek egy kutató, például Lénárd Ödön vagy Bögre Zsuzsa tevékenysége nyomán halmozódnak fel, könnyebben megtalálják az utat a levéltárba. Rengeteg anyag van azonban még ma is az érintetteknél, akik bizalmatlanok a levéltárakkal szemben. Ahogy a későbbiekben Mirák Katalin egyháztörténész is kiemelte, az emigrációs gyűjtemények esetében még inkább ez a helyzet: rendkívül nehéz ezeket hazacsábítani az állami intézményekkel szembeni távolságtartás miatt. Félő, hogy ezek az anyagok el fognak veszni. A kutatók és levéltárosok közös felelőssége, hogy ráébresszék az iratanyagok tulajdonosait: a legnagyobb biztonságot a szakszerűen őrzött archívumok nyújtanak a hagyatékok számára.   


Vörös Géza

Az ellenállás fogalmának értelmezésére a továbbiakban is vissza-visszatértek az előadók. Vörös Géza (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) Regőczi István katolikus pap tevékenységének állambiztonsági követését választotta esettanulmányul, míg Wirthné Diera Bernadett (Nemzeti Emlékezet Bizottsága — NEB) a „Fekete Hollók”-ügyhöz kapcsolódó iratok elemzésén keresztül mutatta be a politikai rendőrség azon gyakorlatát, amellyel létrehozta az ellenségképet. Mindketten felhívták a figyelmet arra a módszertani veszélyre, hogy az állami szervek nézőpontját általánosítjuk. Akárcsak Vörös és Diera, Erdős Kristóf (NEB) is kiemelte, hogy az állambiztonsági iratokat szembesíteni kell más forrásokkal: különösen az oral history interjúk lehetnek hasznos források, ahogy azt Erdős a pasaréti református ifjúság tevékenységét dokumentáló gyűjtemény bemutatásán keresztül, Bögre Zsuzsa (PPKE) pedig az „Egyház Hangja” Archívum megalapításának történetén keresztül érzékeltette.

Az ellenállás kérdésében Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár általános főigazgató-helyettese képviselte az egyik legkarakteresebb álláspontot: előadása nyomán vita alakult ki. Kapcsolódva Fejérdy felvetéséhez, de nála sarkosabban fogalmazva kétségbe vonta, hogy egyáltalán beszélhetünk-e vallási ellenállásról, hiszen a papi eskü megtartása aligha tekinthető tudatos ellenállásnak, csak a pártállam avatta azzá. Szabó a „fiktív ellenállás” fogalmának bevezetését javasolta, arra utalva, hogy a vallási ellenállást mintegy az állami szervek hozták létre és dokumentálták az állami gyűjteményekben. Mirák Katalin (Magyar Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottsága) ezzel némiképp vitatkozva arra figyelmeztetett, hogy bár a missziós tevékenység elsődlegessége nem kérdőjelezhető meg, bizonyos esetekben az ellenállás tudatosan megélt szereppé válhatott. Kiss Réka (NEB) ehhez csatlakozva arra is felhívta a figyelmet, hogy a kulturális ellenállás és a politikai ellenállás nem keverendő össze, előbbi fogalom tágabb értelmezésre ad lehetőséget. A vallásos kulturális ellenállás a hívek esetében például jelentkezhetett bizonyos preferenciák tudatos kinyilvánításában, így a szabad papválasztás („papraforgó”) gyakorlásában.


Mirák Katalin

Mirák Katalin egyháztörténész Ordass Lajos (1901–1978) gyűjteményéről tartott előadást, aki mindössze 5 évig tudta püspöki hivatását gyakorolni. Ordass egyszerre tudott az „evangélikus reakció feje” lenni, miközben az állambiztonság nézőpontjából az erkölcsi, keresztényi integritás, a „megállás szimbólumává” vált. Ordass Lajos élete során számos követőre talált, halála után pedig egykori barátai, tanítványai, követői kezdték el összegyűjteni szellemi örökséget. Így keletkezett számos hozzá kapcsolható fontos gyűjtemény Magyarországon kívül, emigrációban. 2010 óta az Ordass Lajos Alapítvány őrzi és viszi tovább az egykori püspök örökségét.

Holló Péter, a Sola Scriptura Teológiai Főiskola rektorhelyettese előadásában a kizárt adventista egyházrész történetével és azok forrásait mutatta be. 1975-ben Egervári Oszkár beadványt intézett az állam és egyház viszonya és ökumenikus kérdések kapcsán az egyházi vezetőség elé, az egyház megújításának szándékával. Egervári beadványa elutasításra került, illetve rajta kívül lelkészeket, főiskolai tanárokat, lelkészhallgatókat zártak ki az Adventista Egyházból. Mozgalom épül köréjük, eszmei alapon tisztázzák a vitás kérdéseket. Gyülekezeti tagokat is kizártak.A mozgalom tagjai sokszorosították az üggyel kapcsolatban születő dokumentumokat, így maradtak fel róluk források.

Mihalik Béla Egy gyűjtemény útjai. A magyar jezsuita levéltár sorsa 1950 után című előadásában a Rákosi-korszakban felszámolt jezsuita rend magyarországi és főként a Leuvenben és Bécsben keletkezett – a rend történetére vonatkozó többek között az egykori rendtagok élettörténetét, személyi hagyatékait, levelezéseit tartalmazó –gyűjteményeiről beszélt.


Koltai András

Koltai András a konferencia társszervezője a Bécsben található egykori piarista szerzetes, Török Jenő hagyatékának keletkezéstörténetét mutatta be. Török Jenőt az 1952-ban zajló Piarista-perhez kapcsolódóan, 1953-ban egy külön perben ítélték el. Börtönbüntetését követően Rómába, Párizsba, majd Bécsbe távozott, ahol papként később pedig az Opus Mystici Corporis egyházi kiadó vezetőjeként folytatott lelkigondozói tevékenységet a Magyarországról elszakadtak és az otthonmaradottak irányába is.


Kamarás István

Kamarás István, Az 1989 előtti féllegális vallási élet dokumentumai című előadásában a kvalitatív (életút-interjúk) és kvantitatív módszerekkel készített vallásszociológiai kutatásai anyagairól számolt be, melyek jelenleg már az MTAXX. század hangjai című Oral History gyűjteménybe vannak. Kutatása kiterjedt bázisközösségeket (plébániák) bokor-közösségek, és a Regnum Marianum közösség kutatására is. Emellett szociológus-megfigyelőként részt vett a Nagymarosi találkozókon, készített interjúkat a „Szilas mise” szereplőivel a Népművelési Intézet munkatársaként. Tabajdi Gábor frissen elkészült monográfiájához kapcsolódva a cserkészekhez kapcsolható gyűjteményekről beszélt, ezen belül is a különösen gazdag cserkész-sajtó gyűjteményekről.

A konferencia utolsó szekciójában az előadók az államszocialista időszakban és többségében a rendszerváltást követően keletkezett magángyűjteményeket érintették. Soós Viktor Attila Hetényi Varga Károly kutatói tevékenységéről beszélt. Hetényi Varga Károly a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek egyházi üldözötteit kutatta sajátos, “amatőr” módszerek keretében, melyek kiterjedtek levéltári kutatásra, kérdőíveket, interjúkat is készített és gyűjtött többek között fotókat és személyes dokumentumokat egyaránt.

Hetényi Varga Károly gyűjteménye mellett kiemelkedően jelentős Lénárd Ödön (1911–2003) gyűjteménye, melyről Fejérdy András számolt be. Köszönhetően a személyes kapcsolatainak és karizmájának Lénárd kutatásait több egyházi személyiség és történész kolléga támogatta (pl. Paskay László vagy Kosáry Domokos). Ennek köszönhetően reprezentatív dokumentumgyüttes összeállítására volt lehetősége (levéltári dokumentumok, szamizdatok, sajtó, kéziratok, könyvtár). Emellett Lénárd Ödön rendszeresen tartott lelkigyakorlatokat családi, kis közösségi evangelizációt is.


Bögre Zsuzsa

A konferencia utolsó előadója Bögre Zsuzsa vallásszociológus volt, aki a „Egyház Hangja” oral history archívumot mutatta be. Bögre Zsuzsa hangsúlyozta, hogy az oral history interjúk összetett forrásértékét, mivel az élettörténeti tények és azok értelmezési keretei egyszerre figyelhetőek meg az interjúkban.


Lukács László, Balás Béla, Szigeti László, Szabó Dániel,Tardy László

A konferencia zárásaként kerekasztal-beszélgetés került sor Balás Béla ny. kaposvári megyéspüspök, sede vacante apostoli adminisztrátor, Lukács László Sch. P., Szabó Dániel a Magyar Református Presbiteri Szövetség Kárpát-medencei felelőse valamint Tardy László karnagy részvételével. Szigeti László moderátorként az államszocialista időszak személyes és családi tapasztalatiról kérdezte a beszélgetés meghívottait.

Bódi Lóránt

Ezt olvastad?

2023 tavasszán mutatták be Székesfehérvárott a Varga Mátyás bevezető tanulmányával és az általa végzett forrásválogatással elkészült A Szittyay-eset címmel megjelenő
Támogasson minket