Vatikáni Titkos Levéltár. Élt 400 évet?

Ferenc pápa L’esperienza storica kezedetű, motu proprio formájában 2019. október 22-én kiadott apostoli levelében a Vatikáni Titkos Levéltár nevét (Archivio Segreto Vaticano) Vatikáni Apostoli Levéltárra (Archivio Apostolico Vaticano) változtatta. Az V. Pál (1605–1621) által 1611-ben alapított intézmény 1646 óta viselte folyamatosan ezt a nevet, a korábbi évtizedekben félhivatalosan Archivum novumként, illetve Archivum apostolicumként emlegették. Utóbbi elnevezés tulajdonképpen magától értetődő, hiszen mindaz, ami a pápához, az apostolfejedelmek utódához tartozik, apostoli jelleggel bír. Magát a pápai széket is „Apostoli Szentszéknek” (Sancta Sedes Apostolica) nevezik ősidőktől fogva.  Az „apostoli” elnevezés számos pápai intézmény nevében megjelent a római Kúriában. A kancellária (Cancelleria Apostolica), a kamara (Camera Apostolica), a javadalmakat, búcsúkat, pápai kegyeket „intéző” pápai hivatalok (Dataria Apostolica, Penitenziaria Apostolica, Segnatura Apostolica), mind-mind ezt a jelzőt viselték/viselik, de még a pápai palota (Palazzo Apostolico) és a közelében elhelyezett könyvtár (Biblioteca Apostolica) is. A pápa levéltára így magától értetődően szintén „apostoli”.

Az Archivum Secretum Vaticanum majd négyszázéves hagyományos elnevezésének pápai megváltoztatása mindazonáltal magyarázatra szorul. Ezzel a magyarázattal szolgál a levéltár prefektusa, Mons. Sergio Pagano alább olvasható interjúja, melyet a Corriere della Serának adott a pápai döntés nyilvánosságra hozatalát követően. További szempontokat hoz Mons. Stefan Heid, a Vatikán falain belül található Campo Santo Teutonico igazgatója abban a beszélgetésben, amely a Vatikáni Rádióban hangzott el ugyancsak október végén. Az interjúkat Mons. Pagano és Mons. Heid szíves engedélyével közöljük magyar fordításban. (Olaszból, illetve németből fordította Nagy Katalin, Szirtes Zsófia és Tusor Péter.)

„Bár a Vatikáni Levéltár már nem Titkos, bizonyos iratok továbbra is privátnak minősülnek” – interjú Mons. Sergio Paganoval

A „Vatikáni Titkos Levéltár” meghal. A „Vatikáni Apostoli Levéltár” megszületik… „Íme Ferenc pápa motu proprioja, ami eltörli a «secretum» elnevezést” – mondja Mons. Sergio Pagano, a világ legizgalmasabb rejtélyeinek őrzője, miközben leteszi az asztalra azt a három lapból álló dokumentumot, amellyel október 22-én Jorge Mario Bergoglio úgy döntött, hogy eltöröl négy évszázados pápai történelmet. Mons. Pagano egy puritán ligúriai. Egyszerűen öltözködik, kollárés, rövid ujjú szürke papi inget visel, melyet be sem tűr fekete nadrágjába, bőrszandálban jár. Több mint húsz esztendeje a prefektusa ennek a mitikus intézménynek, melyben összesen negyvenkét évet töltött el különféle beosztásokban. Irodájának nagy, félholdalakú vasráccsal védett ablakából látható a Pápai Tudományos Akadémia kis épülete a vatikáni kertekben. A felső és a lentebbi emeleteken több millió kötet és dokumentum található. Ezek alkotják – ahogy valaha mondták – „Európa központi levéltárát”, most pedig azt lehet mondani, hogy az „egész világ levéltárát”. Az Archivum Secretum Vaticanum-ról egészen 1646-tól kezdve beszélhetünk. De a „titkos” melléknév félreérthetővé, sőt „többértelművé kezdett válni és negatív árnyalatokat vett”, írja Ferenc Pápa a 2019. október 27-én közzétett apostoli levelében. Az elnevezés most tehát megváltozik.

Mons. Sergio Pagano. Kép forrása: http://institutumfraknoi.hu/

Miért döntött Ferenc Pápa a „titkos” melléknév eltörlése mellett?

Sergio Pagano: A döntés annak köszönhető, hogy a Pápa erősen érzékeny az átláthatóság iránti igényre. Az a szándéka, hogy az egyház anélkül járjon el, amit úgy lehetne tekinteni mint kísérletet vagy netalán kísértést az elzárkózásra, rejtőzködésre.

Igen, de konkrétan mi változik?

Változik az elnevezés. Nem változik ugyanakkor sem a levéltár felépítése, sem pedig a működése. A megoldandó probléma az, hogy a levéltár közelebb kerüljön a hétköznapi emberek elképzeléséhez, és kiküszöbölődjön, hogy olyan előítéletes jelentéstartalmak kapcsolódjanak hozzá, mint a „rejtett”, „nem nyitott”, „keveseknek fenntartott” – ahogy Ferenc pápa írja. A levéltár a „titkos” melléknévvel is általános megbecsülésnek örvendett eddig, az elnevezés megváltoztatásával azonban közelebb kerül a világ többi nyilvános történelmi levéltárához.

Ahhoz, hogy érthető legyen: ez azt jelenti, hogy például XII. Pius pápa levéltára teljes egészében szabadon elérhető lesz?

Jövő márciustól kezdve igen, ahogy már előre jelezve lett. Látja, függetlenül az elnevezés változásától, a Vatikáni Levéltár minden egyes pontifikátus anyagának megnyitásakor rendelkezésre bocsátja az összes forrást. Tehát a szóban forgó motu proprio előtt is a források teljességükben készen álltak arra, hogy a tudósok tanulmányozzák őket.

De most már nem lesz semmi titkos a levéltárban?

Semmi, kivéve bizonyos típusú dokumentumokat, amelyeket a II. (Szent) János Pál pápa által kibocsátott, a Szentszék levéltáráról szóló 2005. évi törvény megjelölt. A többi megtekinthető volt, és ma is az.

Melyek azok a dokumentumok, amelyek titkosak maradnak?

A konklávék aktái, a pápa és a bíborosok személyes hagyatékai, a püspöki kinevezések iratai, a Szentszék hivatalnokai kinevezésének előkészítő dokumentumai. Továbbá a házassági perek, és az Államtitkárság által ilyenként megjelölt iratok. Ahogy az írásban rögzítve van.

Tehát az utolsó konklávéról semmit sem lehet majd tudni.

Már korábban is voltak rendelkezések a konklávé titkosságának megőrzéséről. Az említett 2005-ös levéltári törvény beépíti ezeket az ősi korlátozásokat. A konklávék részleteit nem lehet nyilvánossá tenni. A szavazólapokat egyébként is rögvest elégetik, és csupán az úgynevezett szavazatösszesítők kerülnek megőrzésre.

Bocsásson meg, de nem valós annak kockázata, hogy sokan azt gondolják majd, egyszerű látszatintézkedésről van csupán szó? Megváltozik ugyan a titkos levéltár elnevezése, de minden marad úgy, mint korábban.

Értem, hogy egy ehhez hasonló bizonytalanság eszébe juthat a hétköznapi embereknek. Ismerve azonban a pápa magatartását, oly közvetlen és figyelmes a korunk érzékenységére, hogy nincs ok ennek a feltételezésnek a felvetésére.

Mikor tudta meg, hogy Ferenc pápa el akarta törölni a „titkot”?

José Tolentino de Mendonca, aki most Római Szentegyház bíboros könyvtárosa és levéltárosa, valamint jómagam pár hónappal ezelőtt szerzetünk róla tudomást.

A dokumentum elkészítésekor a pápa megkérdezte az Ön véleményét ezzel kapcsolatban?

Ahogy a római Kúriában gyakran előfordul, természetes hogy a pápa a maga bölcsességében véleményeket és javaslatokat kér a döntései által érintett szervezetektől. Ez történt mind de Mendonca bíborossal, mind pedig velem is ez esetben, s rendelkezésre bocsátottuk saját tapasztalatainkat.

És a pápán kívül ki sürgette ezt a hírt?

Nem tudom pontosan. De azt hiszem, hogy az ellenvetés a „titkos” többértelmű melléknév megőrzésével szemben az egyesült államokbeli, német és latin-amerikai részegyházaktól származik.

Önök adományokból is élnek. Ez az újdonság hátrányára vagy előnyére fog válnia levéltárnak?

Őszintén azt hiszem, hogy a név megváltoztatása nem fogja zavarni egyik jótevőnket sem. Másrészről azt gondolom, hogy kiküszöbölve minden apró gyanúját vagy hamis jelentését a titkosság fogalmának, az új elnevezés még jobban elősegítheti az adakozásban a világ különböző nemzeteit.

Ön több mint húsz éve a Vatikáni Titkos Levéltár prefektusa. Nem fog most identitásválságot elszenvedni?

Nem nagyon… azért sem, mert mindig is azt vallottam, hogy a Titkos Levéltár eredeti értelmében „magánt” jelent, anélkül hogy félreértelmezném a mai jelentése szerint. Négy évszázada nyitottak vagyunk azok számára, akik iratok másolatát kérik, egyaránt minden laikus és egyházi tudós számára. A történészek jól tudják, hogy a tizenhetedik és tizenkilencedik század között működő elődeik által kiadott pápai dokumentumok gyűjteményei (gondolok például a különféle szerzetesrendek Bullariumaira, vagy akár Cesare Baronio Annales-eire az egyház történetéről), nem lehettek volna összeállíthatók a Vatikáni Titkos Levéltár segítsége nélkül. Ennek híján az egyes monográfiák a pápákról és a pápaságról sem kerülhettek volna megírásra különféle kutatók tollából ezekben az évszázadokban.

Még egy kis nosztalgia sem fogja el, mint sok titok őrzőjét? Önt a Titkos Levéltárral azonosítják.

Mint tudós és prefektus eddig a motu proprio-ig, és amit ezzel kifejez a Szentatya, soha nem éreztem szükségesnek a Titkos Levéltár elnevezésének mentegetését, igazolását. Amikor konferenciákon, előadásokon és cikkekben kérték tőlem, mindig könnyen megmagyarázhattam, hogy ez a „titkos” csak „magánt” jelent. Soha nem volt a Pápai Állam, majd a Vatikáni Állam levéltára, csakis a pápa magánlevéltára, ami az ő kizárólagos joghatása alá tartozik. Ugyanakkor elismerem, hogy talán egy olyan generációhoz tartozom, aminek a tagjaihoz még szól a latin nyelv, és a latin nem egy könnyen érthető nyelv. Most, a korunkbeli helyzetben megértem Ferenc pápa jogos megfontolásait arra vonatkozólag, hogy az intézmény elfogadottabbá váljon a közvélemény szemében.

Bocsásson meg, de mi a különbség a „titkos” és az „apostoli” között?

Ezek a kifejezések történelmileg és jogilag szinte azonosak. A „titkos” azt jelenti, hogy „magán”, az „apostoli” pedig azt, hogy „dominus apostolicus”-é, ami a római Kúria régi és új szókincsében egyedül a pápát jelzi. Tehát a pápa levéltára volt és marad.

Nem fél a kritikától? Ezelőtt mint a Titkos Levéltár prefektusát kritizálták, most talán kritizálni fogják azért, mert elfogadta ezt az újítást.

A pápa így döntött, és én is, mint mindenki más, nemcsak kötelesek vagyunk engedelmeskedni, hanem együtt is kell működnünk vele.

Véleménye szerint négyszáz év múlva talán a levéltár vissza fogja kapni a titkos elnevezést, ha még létezni fog?

Nem hiszem. Ez a döntés közelebb hozza egymáshoz a két „rokonintézményt”, a Könyvtárat és a Levéltárat, és nagy jelentőségű történelmi fordulópontot jelöl: mindenekelőtt szimbolikusan.

(Corriere della Sera)

Egy Vatikán-kutató a Titkos Levéltárról: „A problémát a populáris szerzők jelentik” – interjú Mons. Stefan Heiddel

A neves Görres Társaság Római Intézetének (Römisches Institut der Görres-Gesellschaft) igazgatója, Stefan Heid német pap szerint a Vatikáni Titkos Levéltárnak a pápa által elrendelt átnevezése „ésszerű, de nem szükséges” intézkedés. Szerinte a kutatók természetesen tudják, hogy a „titkos” melléknév nem jelent mást, mint hogy a pápáé. Azonban zavart okoztak azok a populáris szerzők, akik a pápai levéltár állítólagos „titkosságából” profitot akartak szerezni – mondta Heid a Vatikáni Rádióval folytatott beszélgetésben. A Görres Társaság Római Intézete a Vatikánban a Campo Santo Teutonico-n található, Heid évtizedek óta ismeri a Titkos Levéltárat.

Mons. Stefan Heid. Kép forrása: https://www.goerres-gesellschaft-rom.de/

Vatikáni Rádió: Mennyire van értelme átnevezni a levéltárat? Valóban téves asszociációhoz vezet a „Titkos Levéltár” elnevezés?

Stefan Heid: Ez részben bizonyára így van, tehát az intézkedés ésszerű, de nem szükséges. A kutatói világban mindig világos volt, hogy a vatikáni Titkos Levéltár nem titkos, hogy ott minden kutató minden olyan iratot megtekinthet, amely egy bizonyos dátum után szabadon kutathatóvá válik. De a nyilvánosságban a „titkos” jelzőt félreértik, a Vatikán titkolózásának vagy rejtőzködésének tartják, ami tévedés.

Van-e tudomása arról, hogy tudósok ebből az okból már korábban is célszerűnek tartották volna a vatikáni levéltár átnevezését?

Nem, erről nem hallottam. Kutatóknak ez egyáltalán nem jelentett problémát. A gondot azok a populáris szerzők jelentik, akik mindig azzal kérkednek, hogy iratokat szereztek meg a Titkos Levéltárból. Aki valamennyire is kiismeri magát, tudja, hogy ezek az iratok egyáltalán nem titkosak, hanem mindenki számára hozzáférhetők. A populáris szerzőknek ez a visszaélése a kutatók számára is bosszantó volt. De nem hiszem, hogy a levéltárnak ezzel az átnevezésével valami is változni fog, továbbra is Titkos Levéltárról fognak beszélni.

Hogyan hat ki az átnevezés a kutatók munkájára?

Tulajdonképpen sehogy. Az egyetlen változás, hogy mostantól új rövidítést kell használni. Eddig az Archivio Segreto Vaticano-t a kezdőbetűk alapján ASV-nek rövidítették, az új név, Archivio Apostolico Vaticano rövidítése AAV. Utánanéztem, úgy tűnik, hogy ez a rövidítés nem esik egybe más rövidítéssel, hála Istennek. Tehát a levéltári iratok rövidítését – amit minden publikáció esetében pontosan dokumentálni kell – gond nélkül át lehet venni. Természetesen az egész régebbi irodalomban más marad a rövidítés. Ez zavart fog kelteni, de ezt most egyszerűen nem kell megváltoztatni.

A Titkos Levéltárat nem mindig hívták így, ez volt a harmadik elnevezés. Az új név, Vatikáni Apostoli Levéltár, amiről Ferenc pápa rendelkezett, egy korábbi, már a 17. században használatos névhez nyúl vissza. Ez így helyes?

Bizonyos értelemben. Archivio Apostolico (Apostoli Levéltár) volt természetesen az eredeti kifejezés. Az Apostoli Levéltár jelentése: pápai magánlevéltár. Az „apostoli” jelző tehát nem az apostolokra, hanem magára a pápára mint apostolutódra utal. Az új nevet tulajdonképpen így lehetne lefordítani: vatikáni pápai levéltár. De ez körülményes, biztosan senki nem fogja az új elnevezést használni, az újságírók sem, hanem a továbbiakban is Titkos Levéltárról fognak beszélni. De az új elnevezés valójában nem új. A 7. vagy 8. század óta biztosan, a 4. század óta valószínűleg volt a pápának levéltára. A pápák számára a levéltárak magától értetődők, hiszen tetteiket dokumentálniuk kell.

Hogyan értelmezi a levéltár átnevezését ma, 2019-ben?

Az új elnevezés bizonyosan összefüggésben áll az állomány további megnyitásával is, ugyanis XII. Pius pontifikátusának iratai 2020 márciustól hozzáférhetők lesznek. Várhatóan nagy tolongás lesz akkor a levéltárban, és az ezzel kapcsolatos hivatkozásokban már az új névnek kell megjelennie.

Mi a jelentősége az Vatikáni Apostoli Levéltárnak a kutatás világában?

A kutatói világban töretlenül központi szerepet játszik. A vatikáni levéltár iratanyaga rendkívül terjedelmes, hatalmas, jelentős, mindamellett a katolikus egyház világegyház, itt minden kontinensből találhatók iratok a középkortól, globálisan pedig a kora újkortól kezdve. Természetesen a mostani digitalizáció miatt a (jelenkori) iratanyag egyre kevesebb lesz, de ameddig papír iratokat termeltek ki, addig az időszakig a levéltár kiterjedése óriási. XII. Pius levéltára önmagában 16 millió oldal terjedelmű. Ezek olyan hatalmas mennyiségek, hogy teljesen nyilvánvaló ennek a levéltárnak a rendkívüli jelentősége, nem csak egyházi, hanem tisztán világi tekintetben is.

(Vatican News)

Olaszból, illetve németből fordította:

Nagy Katalin, Szirtes Zsófia és Tusor Péter

 

Az interjúk közlésére az Újkor.hu és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködése alapján került sor.

Ezt olvastad?

2019. november 6-án a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottság székházának tanácstermében a PTE BTK TTI Középkori és Koraújkori Történeti