Végvári katonák hétköznapjai – interjú Komjáti Zoltán Igorral

Idén nyáron új, Fülek történetével foglalkozó könyvsorozat indult. Első kötete a füleki végvár 17. századi hétköznapjaiba kalauzol el minket. Az Egyetértésben a közös érdekért – a füleki végvár működtetése Koháry István főkapitányságának idején (1667-1682) címmel megjelent könyv szerzőjével, Komjáti Zoltán Igorral Szőts Zoltán Oszkár beszélgetett.


Koháry István. Forrás: Wikipedia

Újkor.hu: 2014 novemberében Illik Péter beszélgetett veled lapunk hasábjain. Az akkori interjúban elmondtad, hogy kötetmegjelenés előtt állsz. Az olvasók idén nyáron kezükbe vehették az említett könyvet, amelyben Fülek 1667 és 1682 közötti történetét dolgoztad fel. Azoknak, akik az akkori interjút nem olvasták, érdemes lenne feleleveníteni: hogyan találtad meg ezt a témát és miért tartottad olyan érdekesnek, hogy feldolgozd?

Komjáti Zoltán Igor: 2004-ben úgy döntöttem, hogy PhD-fokozatot szeretnék szerezni. Ehhez kellett találni egy olyan új témát, amelyet a magyar történetírás még nem dolgozott fel. Több lehetőség felmerült, sorra néztem végig az észak-magyarországi főnemesi családokat. Jelentős részükről az derült ki, hogy feldolgozták már, egy másik részről pedig az, hogy a feldolgozás nem hozna semmi újat a történetírásban. Végül édesanyám javasolta, hogy foglalkozzak Koháry Istvánnal (1649-1731). Ez „első körben” nekem is tetszett, mivel Gyöngyös környékén (azaz szűkebb pátriámban) több birtoka is volt. A gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium is az ő nevét viselte valamikor, mivel az egykor az ő birtokában volt telken áll az intézmény. A kutatások mellett szólt még az is, hogy abban a Piarista Gimnáziumban érettségiztem Kecskeméten, amelynek megalapítására a főúr adott engedélyt 1715-ben. Nagyjából húsz napnyi, egri és budapesti levéltárakban folytatott kutatás után már látszott, hogy nagyon gyümölcsöző témát választottam, mert komplett feldolgozatlan korabeli iratanyagokat találtam a témáról, noha a Koháry-család levéltára nincsen szisztematikusan rendezve. Koháry II. István életének feldolgozása pedig azért érdekes téma, mert Magyarországon létfontosságú események történtek abban a több mint 80 évben, amíg élt: az osztrák-török háború 1660 és 1664 között, a kuruc mozgalom és a Thököly-szabadságharc az 1670-es és 1680-as években, a török kiűzése Magyarországról 1683 és 1699 között, a Rákóczi-szabadságharc, valamint az 1711 utáni konszolidáció, az ország helyreállítására tett kísérletek. Koháry István mindegyik főbb eseményben részt vett, ha nem is a főszereplők között, de a háttérben mindig ott volt, az ország fejlődésén dolgozva.

A köteted ismertetőjében az olvasható, hogy hangsúlyt fektettél a mindennapok történetének bemutatására. Hogyan éltek a vár lakói ebben az időszakban? Hogyan zajlottak egy korabeli várkatona hétköznapjai?

Igen, ez így van. A könyvem megírásakor fő célként tűztem ki a részletességet. A magyar történetírásra jellemző, hogy általában a nagy volumenű, az ország történetében jelentős szerepet játszó eseményeket veszi górcső alá, és azokról is globális, összefoglaló ismereteket közöl, holott a kisebb mikrorégiók történetének napról napra történő megismerése sokkal árnyaltabban mutathatja be a történelmi jelenségeket, nagyobb összefüggéseket. Például a szakirodalom azt állítja, hogy a végváriak megkapták a zsoldjukat rendszeresen, mivel az Udvari Haditanács és a Kamarák kimutatásaiban az áll. Csakhogy a missilis-anyagból meg az derül ki, hogy olykor hosszú évekig nem kaptak semmit. Ugyanígy a katonák és a civil lakosság együttéléséről is kevés anyag áll a történészek rendelkezésére. A könyv Koháry II. István füleki főkapitányságának koráról íródott, az 1660-as évek végétől az 1680-as évek elejéig terjedő,a török kiűzését közvetlenül megelőző időszakról. Az ebben a korban élők kevés bizadalommal, szkeptikusan szemlélték az életet, hiszen fogalmuk sem volt – nem is lehetett – róla, hogy az Oszmán Birodalom hamarosan meg fog roppanni. Ennek a korszaknak az embere még csak azt tapasztalja, hogy a törökök újabb területeket hódítanak meg, amelyeket I. Lipót, a Habsburg uralkodó és miniszterei jóváhagynak a vasvári békében, ezzel sok ember életét kitéve a hódolásnak és a töröknek való adózásnak, arról nem is szólva, hogy életük is állandó veszélyben van.


Fülek vára. Civertan Légifotó: legifoto.com

1663-ban Érsekújvár, Szécsény, Gyarmat és Palánk elestével Fülek stratégiai értéke megnőtt. A katonaság létszámát növelték, ráadásul civil lakosság, sőt három vármegye tisztikara is ideköltözött. A civil és a katonai réteg érdekei eltértek, evidens tehát, hogy súrlódások alakultak ki. Fülek funkcióját és jellegét tekintve királyi végvár volt, melyben katonai törvényekkel kormányoztak. Ám mivel a megyéket irányító jogi végzettséget szerzett nemesség erős bázissal rendelkezett, sokszor megvétózták a katonai igazságszolgáltatás és végvárkarbantartás lefolytatását. Ez a folyamat hosszú ideig tartott, már Fülek 1594-es visszafoglalásával elkezdődött. Koháry igen fiatalon, tizennyolc évesen lépett hivatalba. A korábbi füleki főkapitányok, így édesapja is, jóval idősebbek voltak, ezért jóval „markánsabb” eszközökkel „szerelhették le” a zúgolódó nemességet. A nemesség–katonaság közti jogi párbajból általában mindig a végváriak kerültek ki győztesen, mivel Fülek militáris jellege és védelmi szerepe nem csorbulhatott azzal, hogy a vármegye szabadon ítélkezhetett az ellátási problémái miatt a településekre járó katonák felett, valamint hogy szándékosan megtagadta a gratuitus labort és az élelmiszer-ellátást. Ám a Füleken székhelyet kialakító vármegyék a súlyos véleménykülönbségek ellenére is felismerték azt a veszélyt, amelyet a végvár és helyőrség romlása jelentett volna a civil lakosság számára. Ezért nemcsak az országgyűlés által megállapított élelmezési, ellátási és várépítési kötelezettségeknek tettek eleget, de bizonyos alkalmakkor elfogadták a katonai vezetés kérését, vagy maguk szavaztak meg (közösen kooperálva egymással) különleges adományokat, és járultak hozzá a végvár ellátásához és építéséhez, még akkor is, ha törvényileg nem voltak Fülek eltartására rendeltek. Ha veszély fenyegette Füleket, akkor katonai feladatokat is vállaltak. Ezért is kapta a könyv az „Egyetértésben a közös érdekért” címet. De Koháry István mellett fontos szereplők a füleki tisztek és a közkatonák is, akiknek áldozatkész szolgálata nélkül nem állhatott volna meg a végvár. Kavargó, sokszínű 17. századi világot elevenít meg a könyvem, amely a benne felsorolt események alapján megmutatja, hogy a szépirodalmi és ifjúsági regények kalandos történetei nem csupán fikciók, hanem a valóságban is előfordultak hasonlóak. A füleki végvári katona élete gazdag eseményekben: török elleni harcok, vitézi portyák, de sokszor ott lebeg a fenyegetettség is a fejük felett a civil lakosokon elkövetett atrocitások miatt. Mindazonáltal szinte mindig megmenekülnek a büntetéstől, hiszen a várnak szüksége van rájuk. Minden felettesük megbocsát nekik, már csak azért is, mert a zsákmányból – származzék az akárhonnan – a főkapitány és az alkapitány is részesült. Ha másként nem, akkor „lefizették” valamilyen ajándékkal.

Milyen szerkezeti egységei vannak a könyvednek?

A könyvem Fülek várának működéstörténetét mutatja be. Bevezetésként ismertetem benne Koháry István életpályáját főbb vonalakban, és egy modern Koháry-képet is felállítok, egyrészt a róla eddig a szakirodalomban és a biográfiákban írtakból tallózottak alapján, másrészt az általam felkutatott forrásokra támaszkodva. Ezután következik a tulajdonképpeni feldolgozás. Először a füleki végvár hadkiegészítésével és hadszervezetével foglalkozom: a főkapitányi kinevezéshez vezető utat mutatom be, majd ismertetem az ehhez kapcsolódó legfontosabb iratokat. Külön fejezet foglalkozik a hadkiegészítéssel és hadszervezéssel, majd rátérek Fülek vára zsold- és élelembeli ellátásának ismertetésére. Ezen kívül könyvemben bemutatom a végvárépítés lehetőségeit és nehézségeit. A végvár katonai igazságszolgáltatása külön tárgyalási egységet képez. Végül pedig bemutatom a Füleken állomásozó német (császári) katonaság állapotát és életét. Ez azért került külön fejezetbe, mert ugyan Füleken nagyrészt magyar végváriak tartózkodtak, de a németek ellátás és harci felhasználás tekintetében egészen más elbírálás alá estek. A következő nagyobb egységben a füleki vár és környezetének kapcsolatát dolgoztam fel, vagyis a katonaság és a civil lakosság viszonyát. Füleken, mint már említettem, súlyos nézeteltérések álltak fenn a két szféra között, de ez nemcsak a várban és a városban mutatkozott meg, hanem a környékbeli vármegyék civil lakosságát illetően is, továbbá látótérbe kerültek alföldi hódoltsági területek is. A végvári katonák portyázásaik során eljutottak a mai Szerbia területére is, ott is sarcoltatták a hódolt jobbágyokat. Jellemző még, hogy a vármegyei magisztrátus a saját jobbágyait arra sarkallta, hogy szálljanak szembe a végvári katonákkal, és olykor támadják is meg őket. Képet kaphat az olvasó arról a jogi harcról is, amelyet a vitatkozó felek egymással folytattak, de azt is láthatja, hogy mégis egymásra voltak utalva, mert a polgári és a katonai igazságszolgáltatás összefonódott a sajátos magyarországi helyzet miatt, és ha kényszerűen is, de mégis kooperációra törekedtek egymással a végvár megmaradása érdekében. A könyvem végén található egy magyar és egy angol összefoglaló, amelyeket egy közel 30 oldalas melléklet követ. A mellékletben található források eddig fel nem dolgozott, egyedi értékű dokumentumok a főkapitányi kinevezéssel, a hadszervezéssel és a zsoldfizetéssel kapcsolatban. A mellékletek között szerepel néhány kép Fülek váráról, majd a könyvben előforduló korabeli mértékegységek átváltása is megtalálható. A könyv legvégén pedig személy- és helynévmutató gondoskodik arról, hogy mindenki megtalálhassa azt a nevet vagy helyet, amelyre éppen kíváncsi.


A könyv borítója

Milyen nehézségekkel szembesültél a kutatás során? Gondot jelentett, hogy Fülek a mai Szlovákia területén fekszik?

Szervezési nehézség nem adódott, mivel nagyrészt itthon dolgoztam. A Koháry-család levéltárának elég nagy mennyiségű anyagát áthozták mikrofilmen a Magyar Nemzeti Levéltárba, én szinte mindig azokból kutattam. Bár mostanában felfedeztem, hogy közel 75 irat hiányzik a mikrofilmekről, és pont olyan források, amelyek nekem kellenének a következő könyvemhez. Emiatt most „nyomoznom” kell, hogy felleljem őket.

A könyvet június végén Füleken bemutatták már. Várható magyarországi könyvbemutató is?

A Füleki Várnapok nulladik napján, június 26-án délután fél 6-kor zajlott le a könyvbemutató. Először Agócs Attila polgármester bemutatott engem mint szerzőt, és röviden taglalta a Lilium Aurum kiadóval való együttműködést. Ennek keretében megindult egy új könyvsorozat, amelynek Discussiones Filekienses a neve. Már több darabja is előkészületben van. A polgármester elmondta, hogy még múzeumigazgatói ideje alatt, egy 2011-es Koháry-konferencián találkozott először velem (ennek a konferenciának az anyaga lesz a sorozat következő darabja), aki akkor készítette el doktori disszertációját, amely viszontagságos úton bár, s több éves késéssel, de végül megjelenhetett. Nem véletlenül Koháry Istvánnal kezdték ezt a sorozatot, hiszen Füleken egyre inkább kialakulóban van egy Koháry-kultusz, polgári társulás és cserkészcsapat viseli a nevét, s nemrég az Ifjúság utcai Alapiskola is felvette a katona-költő nevét. Ezután én ismertettem egy 15 perces előadásban a könyvet. Végül a kiadó vezetője, Hodossy Gyula beszélt egy kicsit a szlovákiai magyar könyvnyomtatás mai problémáiról, aztán visszatért az én kötetem elemzésére. Úgy méltatta, mint az első tudományos kiadványt Fülek történetéről, amely Marcus Köhbach „Die Eroberung…” című könyve óta megjelent. A kiadó vezetője a könyvbemutatót a Fülek-sorozat eszmeteremtő értékéről mondottakkal zárta: „Ha én nagyon-nagyon szeretek valamit, akkor nagyon nehezen megyek el onnan. S az új sorozatnak is az az elsődleges célja, hogy segítsen megszerettetni a szülőföldet az ott élőkkel, hogy elhiggyék azt, érdemes otthon maradni, s van mire büszkének lenniük. S ezek a kötetek nem csupán regionális értéket hordoznak, hanem hozzátesznek az egyetemes magyar kultúrához is. S még csak nem is keveset” – zárta a könyvbemutatót Hodossy Gyula.


Komjáti Zoltán Igor és Agócs Attila

Magyarországi könyvbemutató viszont nem várható. Mivel a könyvek a kiadó tulajdonában vannak, én nem szervezhetek a tudta nélkül könyvbemutatót. Ám amennyiben igényt formálnának rá magyarországi tudományos intézetek, nem fogok elzárkózni előle — persze értesítve a könyvkiadót.

A Magyarországon élő olvasók hogyan juthatnak hozzá a könyvedhez?

A könyvemet Dunaszerdahelyen (Dunajska Streda), egy csallóközi városban jelentették meg. A kiadó tulajdonosa magyar anyanyelvű, szlovákiai magyar tudósok, irodalmárok és művészek munkáinak megjelentetését vállalja. A könyvemből 500 példány készült, ennek nagy részét Fülekre szállították, hogy a Vármúzeum értékesítse Szlovákiának abban a felében. A magyarországi eladásokat egyelőre rám bízta, nálam lehet megvásárolni. Hogy a kiadó mikor szándékozik a magyarországi bolthálózatokba bocsátani a könyvemet eladásra, arról csak annyit közölt velem, hogy hosszú hónapokig nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nekem azonban lehetőséget nyújtott, hogy korlátozott számban, de árulhassam. A könyv ára kötötten 16 euro, aki netalán szeretne vásárolni belőle, az a komzomol[at]gmail[dot]com címen találhat meg engem.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Az Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Intézete és a Magyar Történelmi Társulat Heves Megyei Tagozata szervezésében 2018. december 13-án került sor