Világutazó a Chernel utcában – Reményi Antal és Ferenc élete

A Reményieké valódi apa-fiú történet. Az idősebb Reményi Hoffmannként kezdte pályafutását Miskolcon, aktívan harcolt 1848-49-ben, a vereség után emigrációra kényszerült. Több országban is megfordult, részt vett az Egyesült Államok feltérképezésében. A kiegyezést követően hazatért, itthon született Ferenc fia, aki apjához hasonlóan kalandvágyó alkatnak bizonyult. Elkísérte Ferenc Ferdinánd trónörököst világkörüli útjára, sőt az eseményekről folyamatosan tudósította a publikumot, így országos ismertségre tett szert. Sokakhoz hasonlóan a „kis Grácba”, Kőszegre vonult vissza.

1894. március 9-én a Pesti Hírlapban megjelent tudósítás szerint a Földrajzi Társaság fényes felolvasó estjén Reményi Ferenc pólai császári és királyi sorhajózászlós Estei Ferenc Ferdinánd főherceg világkörüli utazásáról címmel tartott előadást. Reményi a trónörökös kísérője volt az utazáson, s ez alkalommal a főherceg engedélyével számolt be élményeikről. Az eseményen, amelyet az akadémia kistermében rendeztek, több főméltóság, politikus, és a hadsereg vezetői, többek között László főherceg, Himmel alezredes, Lobkovitz hadtestparancsnok, altábornagyok, tábornokok, és főtisztek, továbbá Földváry alispán, Gerlóczy és Kammermayer polgármesterek is megjelentek. Annyi érdeklődő gyűlt össze – referál a cikkíró –, hogy a tömeg fele sem fért be a terembe. Az érdekes beszámolót László főherceg, majd Lobkovitz herceg kézszorítással, a közönség éljenzéssel és tapssal jutalmazta. A fiatal előadó elégedett lehetett.

Reményi Ferenc korántsem az akadémiai fellépéssel állt először a nyilvánosság elé a világutazás témájában. A Kaiserin Elisabeth fedélzetéről folyamatosan tudósította a Vasárnapi Ujság olvasóit, az úti beszámolót 19 részletben közölte a népszerű, a korban egyik legolvasottabbnak számító kulturális lap. Amikor Reményi elfoglalta a helyét a pódiumon, fiatal kora ellenére, hiszen mindössze 28 éves ekkor, ismert embernek számított. Ráadásul nemcsak a magyar fővárosban, de némileg Bécsben is. Hírnevét a jeles kalandnak, az utazásnak, s az ott betöltött szerepének köszönhette, hiszen ő volt a világjáró főherceg krónikása. A Vasárnapi Ujság az egyik legolvasottabb lap volt akkoriban.

SMS Kaiserin Elisabeth (Wikipedia)

Reményi az Osztrák-Magyar Monarchia ivadéka. A megállapítás annyira igaz, hogy a kiegyezést követő évben 1868-ban született Pesten. Apja, Reményi Antal, hét évvel a születését megelőzően tért vissza amerikai emigrációjából. Reményi Antal Hoffmannként látta meg a napvilágot 1826-ban Miskolcon, 1862-ben magyarosította a nevét. 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett, 1848 nyarán közhonvédként csatlakozott az I. Honvédzászlóaljhoz. Végig részt vett a harcokban, századossá léptették elő. Védte a komáromi várat, az utolsók között adta fel a küzdelmet. A kapituláció után Klapkával külföldre menekült a megtorlások elől. 12 évet töltött Angliában, majd az Egyesült Államokban, ahol meglehetősen mozgalmas életet élt. Több, az amerikai kormány által szervezett expedícióban is részt vett, melyek során a kontinens ismeretlen területeit térképezték fel, dolgozott egyebek mellett Minnesotában, Kaliforniában, a Mississippi forrásától nyugatra eső, indiánok lakta, valamint a Panama-szoros vidékén, sőt az afrikai Libéria felderítésén is. 1860-ban Párizsba utazott, majd az általános amnesztiával tért vissza Magyarországra 1861-ben.

A francia fővárosban az útlevél megszerzésében Szemere Bertalan a szabadságharc egykori miniszterelnöke segítette. Szemere naplóbejegyzése szerint Reményinek, betegsége miatt el kellett hagynia Amerikát, a családjának nem futotta útiköltségre, feleségét és fiát az újvilágban hagyta. Párizsban útlevélért folyamodott, sikertelenül. Ígéretet kapott, de útlevelet nem, írja Szemere a naplójában, végül többszöri közbenjárással sikerült elintézni az ügyet. Reményi utazását valószínűleg a testvére, Ede gátolta abban az értelemben, hogy a hegedűvirtuózt a kiegyezést ellenző Kossuth hívének gondolták – Szemere egyenest az egykori kormányzó titkos ügynökét látta benne. Amikor meggyőződött Antal a fivéréhez képest mérsékeltebb véleményéről, hajlandó volt segíteni, sőt 300 frankot is kölcsönzött az utazásra, mert Reményinek nem volt pénze.

Hazaérkezése után Pesten törvényszéki bírói hivatalt vállalt, később Pest város főjegyzőjének nevezték ki. Ede fia még Chicagóban született, Ferenc már a hazatérés után. Reményi Ferenc elemi iskoláit és a négy alsó gimnáziumot szülővárosában végezte, majd apja rábeszélésére 1882-ben beiratkozott a fiumei tengerészeti akadémiára. Húsz éves korában, 1888-ban tiszti vizsgát tett, ezzel megindulhatott katonai pályája. A millennium évében, 1896-ban sorhajóhadnaggyá léptették elő, de később szakított a haditengerészettel, és a honvédségnél szolgált. 1912–1917 között a Soproni Honvéd Főreáliskola parancsnoka volt, 1914-ben ezredessé léptették elő. Kitüntették a Ferenc József rend tiszti keresztjével. 1917 februárjában kőszegi előnévvel IV. Károlytól nemességet nyert. A minisztertanácsi jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy a háború után, 1921 márciusában nyugalmazott ezredesként kinevezték a Kőszegi Katonai Alreáliskolába. A Kőszeg és Vidéke 1917 augusztusában arról tudósít, hogy Reményi Ferenc, a soproni honvéd főreáliskola parancsnoka, aki nyugalomba vonulására készül, 54,000 korona értékben megvásárolta dr. Szemző Sándor ügyvéd Chernel utcai házát, ahová szeptembertől beköltözik. A visszavonult egykori tengerész 1940-ben bekövetkezett haláláig ott lakott.

A kőszegi Chernel utca 18. Szemző-ház, Reményi Ferenc otthona

Reményi Ferenc népes család sarja volt, apjának hét testvére született, köztük Ede, a híres hegedűművész és Katalin szépíró. Ferencnek egyetlen bátyja volt, ifjabb Reményi Ede író, esztéta és főgimnáziumi tanár. Megnősült, feleségül vette Zéman Emília Jozefát. A házasságból négy gyermek született, három fiú, Rodrigo Jenő Ede Antal, Ede Árpád Antal Ferenc, Géza Ferenc és egy lány, Carmen Margit Emília Johanna.

A két Reményi, Antal és Ferenc, apa és fia jelentős publicisztikai és tudományos tevékenységet folytattak. Antal földrajzi, történelmi, közgazdasági, tengerészeti és haditengerészeti tanulmányokat írt, számos folyóiratban publikált. Angolból fordított egy Nelson életrajzot, emellett két történelmi tárgyú monográfia szerzője: Kolumbus származása és családja (1903) és A Szent Szövetség hadjárata II. Szelim szultán ellen (1903). Közéleti tevékenysége fontos állomása, hogy testvérétől, a zenész Reményi Edétől átvállalta a Petőfi szobor felállításának befejező munkálatait, s a vállalkozást 1882 őszén sikerre vitte.

Fia, Ferenc szintén sokat írt, katonai szakcikkeket és útleírásokat közölt, részt vett a Révai Nagy Lexikon összeállításában, megszerkesztette a Vilmos huszárezred első világháborús haditettei taglaló díszkiadványt. A közelmúltban, poszthumusz jelent meg a Cervantes életéről és műveiről szóló munkája. 

A nagy kaland azonban a világutazás, amelyre Reményi Ferenc az újonnan épült cirkáló, a Kaiserin Elisabeth fedélzetén Ferenc Ferdinánd főherceget és trónörököst elkísérte. Az utazás több célt egyesített. A kiválasztott hajó nem túlságosan nagy, 500 fő szállítására volt alkalmas, mégis különleges, feladatokat ellátó missziócirkáló. Küldetése komplex, diplomáciai szolgálatot teljesített, új kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére törekedett, ügyelt a nemzetközi egyezmények kikényszerítésére, vagy betartására, a tengerentúlon tartózkodó állampolgárok védelmére, és tudományos expedíciók megvalósítására.

A Kaiserin Elisabeth modern hajó volt, lekőrözte a Monarchia korábbi, hagyományos gőzös-vitorlás flottáját. Azt üzenve a világnak, hogy a birodalom képes lépést tartani a technikai vívmányokkal. Reményi ki is fejezi, mennyire fontos ez, hiszen csak az efféle, a mai kor követelményeinek megfelelő jármű lehet imponáló

oly partokon, ahol a nagy tengeri hatalmasságok legújabb páncélkolosszusai is megfordulnak és, ahol a népek hajlandók valamely idegen állam hatalmát hadihajóinak hatalmas volta szerint ítélni meg”.

Ferenc Ferdinánd egy elejtett elefánt előtt Ceylonban, 1893. január 11-én, a világ körüli útja során (Wikipedia)

A misszió másik üzenete a főherceg személye, hiszen Rudolf trónörökös váratlan halála után be kellett mutatni a világnak a trón új várományosát, Ferenc Ferdinándot. A világkörüli utazás éppen megfelelő alkalom arra, hogy a fiatalember felvillanthassa képességeit, és vonzó személyiségjegyeit.

Ferenc József eleinte nem támogatta az utazást, végül mégis beleegyezett. A Kaiserin Elisabeth 1892 decemberében futott ki a trieszti kikötőből, és megindult világjáró útjára. Reményi sorhajózászlósként tartózkodott a fedélzeten, de rajta kívül más magyar tisztek is részt vettek az expedícióban. Ő azonban a puszta jelenléten túl folyamatosan informálta a nyilvánosságot a világ különböző tájain szerzett benyomásairól, az utazás eseményeiről. Ezért nevezték később krónikásnak, hiszen a Vasárnapi Ujságban 19 közleményt tett közzé, amelyekben a tapasztalatait, megfigyeléseit rögzítette. Az első feljegyzés 1893 májusában készült az egykori börtönszigetről, Ausztráliáról, pontosabban Sydney-ről. Ahogy Reményi mondja, a valaha a vadembereknek, páriáknak fenntartott ötödik kontinens, amit a túlélésért küzdő bűnözők népesítettek be, a 19. század végére tökéletesen átalakult. Az, amit régen új-Hollandiának neveztek, a fehér ember birodalmává vált, valójában civilizált és polgárosult környezet parkokkal, gyönyörű épületekkel.

Ez a munka nemzetközi szabad országa! … Tehát szépség, pompa, gazdagság, hatalom, szüntelen lázas tevékenység jellemzik azt a képet, a melyet Sydney ma nyújt. Száz év alatt egy rabtelep helyén a legkifejlettebb polgárosodás egyik emporiuma, egy világváros jött létre”.

A következő helyszín Új-Kaledónia szigete, az itteni viszonyok bemutatása összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebb, mint Ausztráliáé, szó sincs az ötödik kontinenséhez hasonlítható fejlődésről. A Salamon-szigetek felkeresésekor a minden részletre ügyelő, jó megfigyelő és analitikus képességekkel is rendelkező Reményi azonosítja a gyarmatosítás három fázisát. Az elsőben a fegyvertelen hittérítők bukkannak fel, utánuk érkeznek a kincsvadász kereskedők, majd következik a terület valóságos meghódítása az anyaország számára. A fiatal sorhajózászlós a felkeresett tájak antropológiai leírására, a helyiek szokásainak, életvitelének bemutatására is törekedett. A szigeteken még ekkor is jellemző volt a kannibalizmus, a trónörökös fegyveres katonák védelme alatt lépett ki a szárazföldre, de semmilyen atrocitás nem történt.

Reményi figyelmet fordított a felkeresett területek éghajlatára, ásványkincsire, földrajzi viszonyaira, az ott található növény- és állatvilágra. Új-Guinea után, ahol a fiatalember szerint a németekkel szemben az angolok meghagyták a bennszülöttek szokásait, ezért a gyarmattartókkal békésebb együttélés alakulhatott ki, a cirkáló a kelet-ázsiai vizek felé fordult. Hong-Kong ekkor már angol fennhatóság alatt állt, negyedmillió lakosával fejlett gyarmat, városképe inkább európai, mint ázsiai. Kína azonban még ekkor is ragaszkodott kultúrájához és tradícióihoz – magyarázta Reményi némi értetlenséggel és rosszallással –, ellenségesnek tekintett, elutasított minden nyugati befolyást, s nem is engedte ezek érvényesülését. Japánt meseszerű, csodálatos országnak látta a hajóstiszt, ahol Haydn-nal fogadták a vendégeket, a trónörököst díszvacsorákkal, tűzijátékokkal, ágyúlövésekkel és színházi előadással köszöntötték.

A korabeli sajtó elsősorban a világkörüli utazás tudományos eredményeit emelte ki. A Belvedere palotában 1894-ben monstre, 17 termet elfoglaló kiállításon mutatták be a trónörökös és kísérői által összegyűjtött, több ezer madarat, rovart, a krokodilokat, korallokat, emlősállatokat, s külön az ásványokat. Az állattani gyűjteménynél is érdekesebb volt a néprajzi részleg, a mindennapi használati tárgyak, ruhák, fegyverek, vallási kegyszerek és zeneszerszámok, amelyeket a bennszülöttektől, részben emberevő törzsek tagjaitól szereztek be. A vizuális forrásokat a kikötések alkalmával készített 14 ezer fotó jelentette. Ferenc Ferdinánd, s vele együtt a kísérete összesen 305 napig volt távol, közel 14 ezer tengeri mérföldet tett meg, s életre szóló élményeket szerzett.

Ferenc Ferdinánd útja a Belvedere-ben megtartott kiállítás kalauzában (http://www.franzferdinandsworld.com)

A trónörökös vállalkozását a közvélemény sikeresnek és eredményesnek tartotta, de korántsem számított egyedinek. Reményi Ferenc csak egy a 19. századi magyar tengerészutazók sorában, akik között megemlíthető az egykor Bem seregében harcoló, sánta huszárként emlegetett Kinizsi István, vagy a Görgeynél szolgálatot teljesítő Tipula Gyula, aki a Vasárnapi Ujság katonai munkatársaként Régi Honvéd álnéven tette közzé az írásait. Pawlowszki Miksa császár kudarcos mexikói expedícióját örökítette meg, de a dél-afrikai angol-búr háborúnak is voltak magyar résztvevői, akik elkészítették a maguk beszámolóit. Fiatal tengerésztisztként Horthy Miklós is nagyszabású utazáson vett részt Indiában, Ausztráliában és a Csendes-óceánon a Saida korvett vitorlás-gőzhajó fedélzetén. Erre a trónörökös világkörüli expedíciójával egy időben, 1892–94 között került sor. Reményihez hasonlóan Horthy is sorhajózászlósként szolgált, 1882-ben kezdte meg tanulmányait a fiumei tengerészeti akadémián, s akárcsak tiszttársa, 1868-ban született – igaz, nem Pesten, hanem Kenderesen.

Reményi Antal karrierje a reformkorban induló, asszimilálódni kívánó értelmiségi életútja, akinek magyarországi életét derékba törte a szabadságharc bukása, amerikai barangolásaiból magával hozta a kalandvágyat és a kíváncsiságot, a kiegyezés után pedig folytatta a pályáját ott, ahol honvédnek állva, 1848-ban abbahagyta. A Monarchia békés viszonyai között élhetett kedvteléseinek, kiteljesedhetett abban, amit szeretett, és amit fontosnak tartott. A fiát, Ferencet a haditengerészethez küldte, ami az 1880-as években jó választásnak tűnt. Az ifjabb Reményi sorsa évekig Horthy Miklóséval párhuzamos, de az előbbi az I. világháború után, a nemesi cím birtokában visszavonult a csendesnek tartott Kőszegre. A helyi közéletben továbbra is aktív maradt, 1921-ben egyhangúlag megválasztották a Magyar Országos Véderő Egylet választmányi gyűlése ügyvezető elnökévé.

Ahogyan olyan sok más esetben, Reményi életének a végéről is Székely László apátplébánostól tudhatunk meg részleteket. 1939-ben Reményi kitért a katolikus egyházból, lutheránus lett. Ezt csak kényszerből tette, a törvény szerint igazolni kellett a korábbi vallását is, s ő nem akarta megadni, hogy zsidó volt. Egy évvel később, 1940-ben a halálos ágyán kijelentette, vissza akar térni a katolikus egyházhoz, Székely Lászlótól szentségeket és utolsó kenetet kért.

Betegségében sokat imádkozott, a szentségek fölvétele után olyan megkönnyebbedést érzett, hogy reménye és életkedve visszatért”.

A temetőkápolnát éppen festették, a Szent Imre templomban ravatalozták fel.

Az egyéni sorsok helyhez kötődnek, de túl is mutatnak a lokalitáson. Kőszeg, mint cseppben a tenger, maga a világ, egyszerűen és bonyolultan. Közép-Európában minden város története a túlélésről szól. Kőszeg messzemenően közép-európai város.” Az írások a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete legújabb kötetének, a Beszélő Házak-Kőszegi történetek kimaradt tanulmányai. Hasonló izgalmas, kevésbé ismert történetek olvashatóak a kötetben, amit a ProsperoD internetes áruházban vásárolhatnak meg az érdeklődők.

Források

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (1867–1944)

http://adatbazisokonline.hu/en/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944/adatlap/59450 (Letöltve 2018. 12. 2.)

 

Vasárnapi Ujság, 1893. szeptember 24.;  október 1.;  október 8.; október 15.; október 22.; október 29.; november 5.; november 12.; november 19.; november 26.; december 3.; december 10.; december 17.; december 24.

Vasárnapi Ujság, 1894. január 21.; január 28.; február 11.; február 18.; február 25.; március 4.; március 11.

Pesti Hírlap 1894. március 9.

Kőszeg és Vidéke, 1917. augusztus 12.

 

Reményi Ferenc: Képek Ferenc Ferdinánd főherceg világutazásából. In Földrajzi Közlemények 1894, 177–193.

Szemere Bertalan: Napló (1849–1861). Miskolc, 2015.

Kőszegi krónika, 1938–1952. Székely László apátplébános feljegyzései. Szombathely, 2015.

 

Irodalom

Balogh Tamás: A „piros-fehér-piros” a Sárga-tengeren. A Kaiserin Elisabeth cirkáló története. Szekszárd, 2009.

Hetzmann Diána: Reményi Ferenc, a világjáró főherceg krónikása. In Honvédségi Szemle, 2001/3, 99–107.

Nagy Miklós Mihály: Világlátó magyar katonák. In Magyar Szemle, 2006. 7–8.

Mátay Mónika

Ezt olvastad?

A zenetudós, zeneszerző és zongoraművész Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, Torontál vármegye területén, mely ma már Romániához tartozik.
Támogasson minket