„Volt-e levél Kossuthtól?” – Görgei a sörest középpontjában

2016. november 15-én új kulturális rendezvénysorozat indult útjára Történész Sörest címmel a budapesti Klisé Bárban. Az esemény meghívott előadója Dr. Hermann Róbert, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese,  a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Intézet vezető egyetemi tanára, a Magyar Történelmi Társulat elnöke volt. Az est moderátora Pelyach István, a Szegedi Tudományegyetem tudományos munkatársa volt.

Az eseményt a szervezők bemutatkozó beszéde nyitotta meg, melynek során kifejtették, hogy a Történész Sörestet önkéntes alapon hívták életre azzal a céllal, hogy havi rendszerességgel zajló tudományos előadássorozatot indítsanak el. A koncepció lényege, hogy élvezetes, szellemi feltöltődést nyújtó estek alakuljanak, ahol amellett, hogy neves előadók szerepelnek, lehetőség nyílik az ismerkedésre és a kapcsolatépítésre. A Történész Sörest sajátossága, hogy egy sör mellett is megvitatásra kerülhetnek a különböző szakmai témák is.


Balra Pelyach István, középen Hermann Róbert

Hermann Róbert Görgei Artúr ifjú éveiről beszélt és elmondta, hogy második gyermekként a katonai életpálya jutott számára. Már fiatalon megmutatkozott tehetsége és vakmerősége. Egy történet szerint nemcsak a császári hadvezetés „levesébe szeretett beleköpni”, hanem kadéttársaiéba is, ezáltal elérte, hogy az asztalnál egyedül ő lakott jól – habár igaz, hogy olykor cserébe társai jól helyben hagyták. Az előadó kiemelte, hogy Görgei Artúrban már fiatalkorában is megvolt a bátorság egy-egy váratlan ötlet meglépésére.

Görgei katonai szolgáláról megtudhattuk, hogy a 12. Nádor huszárezredben szolgált, ahonnan édesapja halála után 1845-ben kilépett, majd ezt követően három éven keresztül Prágában folytatott kémikusi tanulmányokat. Az előadó megemlített egy kevésbé köztudott tényt: Görgei volt az első nemzetközileg jegyzett magyar vegyész, és komoly citációs-indexel is rendelkezett.


A közönség

Ezt követően az 1848-49. évi magyarországi hadi eseményekben betöltött katonai és hadvezéri szerepéről hallhattunk részletesebben. Az előadó hangsúlyozta, hogy a szabadságharc kezdeti szakaszában Görgei Ozoránál felül merte bírálni elöljárója utasításait, ezzel jelentősen hozzájárulva a hadművelet sikeréhez, Schwehát-nál pedig a visszavonulás fedezésével minimalizálta a veszteségeket. A feldunai hadsereg főparancsnokaként bár tapasztalatokat kellett még szereznie nagy létszámú sereg irányításában, mégis felismerte, melyik az az utolsó pillant, amikor a visszavonulást el kell rendelnie.  Ezen a ponton Hermann felhívta a figyelmet arra, hogy ez a Görgei még nem azonos a tavaszi és nyári hadjárat Görgeijével. 1849. január 2-i haditanácson merész tervvel állt elő, melyben a feldunai hadtest Felvidék irányába tartó elterelő hadműveletét vezette elő. Ezzel az volt a célja, hogy minél több ellenséges erőt vonjon magára. Hermann a továbbiakban elmondta, hogy a rizikós haditerv sikeréhez az is kellett, hogy Görgei ismerte Windisch-Grätz gondolkodásmódját.

Hermann Görgei tavaszi hadjáratban betöltött szerepéről hangsúlyozta, hogy kiválóan válogatta meg a közvetlen beosztottjait, személyes jelenlétével pedig döntően befolyásolta a hadművelet-sorozat sikerét. A sikeres tavaszi hadjáratnak Komárom felmentést követően nagy kérdésévé vált, hogy Buda vagy Bécs irányában folytatódjon a támadás. A döntés, hogy Buda ténylegesen mekkora akadályt jelentett az utánpótlás biztosításában, történészkörökben a mai napig vitát generál.


Hermann Róbert az első Történész Söresten

Az előadó kifejtette, hogy az orosz beavatkozás a szabadságharc érdemi részét döntötte el, az egyetlen reményt a háború elhúzása jelenthette addig, amíg a nyugati hatalmak be nem avatkoznak. Görgei a június 26-i haditanácson elfogadtatta a komáromi összpontosítási tervet, melynek lényege az volt, hogy Komárom várára támaszkodva mérjenek minél nagyobb vereséget az osztrákokra, még mielőtt az oroszok megérkeznek. A győri vereséget követően azonban (Görgei távollétében) inkább a szegedi összpontosítási tervet fogadták el. Hermann Róbert szerint is a komáromi terv lett volna az előnyösebb a szegedivel szemben, ahol az egyetlen lényeges pont a török határ közelsége volt. Végül szó esett arról, hogy a nyári hadjárata során miként kötötte le az orosz csapatok jelentős részét.

Aradon Görgei szembesült a ténnyel, hogy a temesvári csata vereséggel végződött. Az összehívott haditanácson felvázolta a katonai helyzetet és javasolta az oroszok előtti fegyverletételt. Ezután Görgeit Klagenfurtba száműzték, míg beosztottjain bosszút álltak a császáriak.

Görgei megítélésének kérdése sokáig megosztotta a szűkebb szakmai köröket, szerencsére ma már komoly történész nem vallja az áruló vádat. Görgei 1852-es emlékirataiban megpróbált védekezni az ellene felhozottak ellen, munkájában nem csak Kossuthot, Dembinszkit, Perczelt kritizálta, hanem az osztrák tisztikart is – így például Windisch-Grätzet és Jelačićot. Az emlékirat megjelentését követően az udvar betiltotta a művet, ezáltal a szélesebb kör számára teljesen ismeretlen maradt. Az 1867-es kiegyezést követően Görgei hazatérhetett a száműzetésből, és Gazdátlan levelek című írásában ismét kísérlett tett szerepének tisztázására. Talán kevesen tudják, hogy már 1884-ben egy honvédtiszti kezdeményezés megpróbálta rehabilitálni őt. Görgei megérte az első világháború kitörését. 1916-os halálakor végül állami dísztemetést kapott.


Görgei temetése 1916. május 25-én (kép forrása: http://reformacio.mnl.gov.hu)

A szervezők azon célja, hogy egy kötetlenebb tudományos előadást, beszélgetést és közös kérdésfelvetéseket hívjon elő, lényegében megvalósult. Hermann Róbert beszélgetőpartnerének, Pelyach Istvánnak a kérdései érdekfeszítő eszmecsere kibontakozását segítették elő.  Ennek köszönhetően az előadótól megtudhattuk, hogy tervezi egy nagy Görgei-életrajznak a megírását, de úgy gondolja, hogy a munka elkészülése után sem tekinthető majd teljesen lezártnak a Görgei-kutatás, hiszen bármikor előkerülhetnek új források. Ezzel kapcsolatosan felmerültek historiográfiai kérdések, amelyekből kiderült, hogy 1920-ig az elsődleges forrásokhoz a kutatók nem is juthattak hozzá, ezután a Monarchia összeomlását követően másodlagos témakörnek számított a történet. A második világháborút követő évtizedekben Görgeivel kapcsolatban ismét az áruló vád került előtérbe. A Görgei-kutatók közül Katona Tamás, Urbán Aladár, Kosáry Domonkos és Bona Gábor úttörő munkásságát emelte ki Hermann. Mint megtudhattuk, jelenleg is folynak fontos kutatások a tárgykört illetően, például Riedel Miklós Görgei vegyészszerepét vizsgálja, Lengyel Beatrixtól pedig a fotófeltárások jelentősek a témakörben. Rosonczy Ildikó kutatásai kapcsán az előadó elmondta, hogy az orosz levéltárakból származó anyagok hozhatnak még újdonságokat, illetve magánkézből még előkerülhetnek ez idáig ismeretlen források is.

A közönség soraiból elhangzott egy olyan felvetés, hogyha Hermann Róbert az időben visszautazva valamit megkérdezhetne Görgei Artúrtól, akkor mi lenne az? „Ténylegesen mi történt Budánál és volt-e levél Kossuthtól.” – hangzott a válasz.

Szintén izgalmas kérdések közé tartozott, hogy tanítják-e a tavaszi, esetleg a nyári hadjáratokat valamilyen külföldi katonai iskolában. Erre Hermann elmondta, hogy a német hadtörténetírás foglalkozik ugyan a szabadságharccal, de ő személy szerint nem tud olyan tankönyvről, amelyben külön tananyag lenne Görgei.

Az előadást és a beszélgetést követően a Görgei-totó színesítette az estét, melynek során a helyes megfejtők között sörnyereményt sorsoltak ki. A szervezők zárszavából megtudhattuk, hogy a következő alkalom december 13-án lesz. A meghívott előadó Katona Csaba lesz, aki az Osztrák-Magyar Monarchia sörkultúrájáról és utóéletéről fog mesélni.

Az est a résztvevők körében pozitív fogadtatásra lelt, hiszen rég nem látott kollégák, évfolyamtársak és barátok találkoztak egymással. Zárás előtt szinte minden asztalnál történelmi témájú beszélgetés folyt emelkedett hangulatban, így mindent összevetve elmondható, hogy nem csak jó élményekkel gazdagodtak az est résztvevői, hanem izgalmas történelmi kulisszatitkokkal is.

Ress Zoltán

Kapcsolódó cikkek:

„Áruló! … Soha!” Móricz Zsigmond és Görgey Artúr

Száz éve hunyt el Görgei Artúr – interjú Hermann Róberttel

A szabadságharc végnapjai és a világosi fegyverletétel

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc epilógusa – a komáromi erőd kapitulációja

„Nem létezik abszolút igazság” – interjú Erdődy Gáborral

Ezt olvastad?

„Mi részünkről csak annyi akarunk megjegyezni: ne legyen fővárosunk olyszerű, amilyen Páris és London: azaz ne legyen bolondító fényüzésnek, roppant