Szombathelytől Izraelig – A zsidóság történetének oktatása és a Yad Vashem továbbképzése egy magyar pedagógus szemével

Oszd meg másokkal is:

Oktatás

Miképp tudja egy diák elképzelni, megérteni, felfogni, hogy mi az a holokauszt? Hogyan lehet emlékezni az áldozatokra egy általános iskolában? Ezekre és megannyi kérdésre kapott választ Várnainé Balogh Beáta, a Szombathelyi Zrínyi Ilona Általános Iskola történelemtanára, aki 2019. november 11–18. között tartózkodott Jeruzsálemben, a Yad Vashem központban egy továbbképzésen. Beáta 15 éven át régésztechnikusként dolgozott, majd öt évvel ezelőtt az oktatásban találta meg a helyét, mentortanári feladatot is vállalt. Óráit az élménypedagógia határozza meg, tárgyakkal tanulnak, hol történelmi ételeket készítenek szorgalmi ötösért, hol hagyományőrzők segítségével ők maguk is beöltöznek egy-egy korszak ruháiba. Saját Facebook oldalán, a Bea Néni Históriás Oldalán, napi szinten érdekes cikkeket, feladatokat oszt meg, vagy eseményt szervez tanulóinak. Munkájáról és a továbbképzésen szerzett tapasztalatairól kérdeztük.

Újkor.hu: Miért jelentkeztél erre a továbbképzésre? Régóta érlelődött már benned, hogy részt vegyél egy ilyen egyedülálló programban?

Várnainé Balogh Beáta: Ez az ötödik tanévem az iskolában, előtte a Savaria Múzeumban dolgoztam. A lehetőségre egy középiskolai kolléganőm hívta fel a figyelmemet. Több szombathelyi tanár vett részt már ezen a továbbképzésen (leginkább középiskolai pedagógusok). Úgy éreztem, hogy nem tudok még annyi mindent a zsidóság történetéről, a holokausztról, különösen a szombathelyi vonatkozásokról, ami elég alapot adna a szakmai pályázat elkészítéséhez. Pár évvel ezelőtt erre a pályázatra szinte még gondolni sem mertem.

Mi hozta meg a változást? Volt egy fordulópont, amikor úgy érezted, hogy eljött a te időd?

Hosszú folyamat volt. Az évek alatt szorosabbá vált a kapcsolatom a szombathelyi zsidó hitközséggel, megismerkedtem az elnökével és titkárával. Ezen felül egykori kolléganőm, Kelbert Krisztina, aki a Szemtől szemben kiállítás megálmodója és megvalósítója, ösztönzött arra, hogy jelentkezzek. Erre a kiállításra egyébként minden évben elviszem a hetedik évfolyamosokat. Az iskola történelem szakköre és a hitközség között is kialakult az együttműködés. Idővel már én magam is kerestem a kapcsolódási pontokat: tavaly önkéntes diákjaim tárlatvezetőként dolgoztak az Élet Menete Alapítvány szombathelyi vagonkiállításán, az idén a szakkörrel megtekintettük a kőszegi vagonkiállításukat is, április végén pedig öt nyolcadikos diákommal részt vettünk az alapítvány által szervezett auschwitzi Élet menetén. Ezt az irányvonalat szeretném továbbvinni. Sajnos nagyon kevesen mernek beszélnek a kisebbségekről, a rasszizmusról, a megkülönböztetésről Magyarországon. Mind a tanárok, mind a diákok életében jelen vannak az ezzel kapcsolatos problémák, mégis félünk róla beszélni. Az utolsó lökést a rohonci konferencia adta, ahol megismertem Goldmann Mártát. Felajánlotta, hogy tájékoztat a holokauszt oktatásával kapcsolatos továbbképzésekről, pályázatokról. Így vettem részt a Centropa által  szervezett háromnapos, közép-európai tanároknak szóló továbbképzésen, ami előfeltétele volt a Yad Vashembe szervezett programnak. Ezenkívül a szakmai hátterünket, valamint jövőbeli terveinket is be kellett mutatnunk a jelentkezéshez. Végezetül százhatan pályáztunk és huszonhárman kerültünk kiválasztásra. Felkészítőnk Esther Rachow volt, aki Budapesten a Yad Vashem intézet felállításának történetéről és az ott végzett kutatási, valamint szakmai és oktatási módszerekről számolt be nekünk.

Hogy néz ki maga a Yad Vashem Intézet?

A Yad Vashem a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezkedik el. Több múzeumi egysége van, mindegyik más-más tematikára épül, és az egész múzeumba ingyenes a belépés, ami szerintem nagy előny. Külön egység foglalkozik a gyermeksorsokkal, rájuk emlékezhetünk ott, de szól egy rész a női életpályákról is. Összességében fotókon és videókon keresztül mutatja be a zsidók életét a kirekesztéstől a holokausztig. Az állandó kiállításon rengeteg tárgyat lehet megtekinteni. Felépítettek egy betonbunkert, cikk-cakk elrendezésben, nincs közben ajtó, tehát ha a látogató elkezdi, végig kell járnia. A kupolacsarnokban olyan zsidó emberek képei, nevei vannak, akik elpusztultak. A központi emlékcsarnokban található egy zsidó ünnepi sátort szimbolizáló terem kőből. Az elhunytak hamvait elvitték a koncentrációs táborokból, összeszedték a tömegsírokból, és a hamvakra építettek rá ezt a termet, aminek padlójába a koncentrációs táborok nevei bele vannak karcolva. Ha például egy miniszterelnök látogatást tesz, a központi megemlékezéseket itt tartják. Van egy ún. „Kifutó a semmibe”, amire egy vagont helyeztek, amivel elszállították az embereket. Ez a vonat kifut a hegyről és a végén megáll, a semmi fölött lebeg. Auschwitzban van egy ugyanilyen vagon. Az intézet főleg közadakozásból épült, sok táblát lehet találni a területén, hogy kik, honnan adakoztak. A kertje hatalmas, mindenhol találni olyan fákat, amelyek egy-egy embernek állítanak emléket, akik a Világ igazai kitüntető cím birtokosai, vagyis olyan nem zsidó származású emberek, akik legalább egy embernek segítettek túlélni a Soát. Olyan fákat, táblákat kerestem, melyek magyar személyekhez köthetők, többet fel is töltöttem az internetre, az egyikhez egy hozzászóló leírta a történetet.

Milyen előadások és workshopok segítségével bővíthettétek a tudásotokat?

A magyar származású Chava Baruch a zsidóság történetét ismertette, majd vezetésével megtekintettük az állandó kiállítást is, amelynek hatalmas mennyiségű tárgyi anyaga, a fotók és videók bemutatják a nürnbergi törvények utáni életet, a gettósítás emlékeit és a haláltáborok szörnyűségét. Jeshaya Balog judaisztikai ismereteinket bővítette, hiszen a zsidóság része volt a modern civilizációnak, ezért a tanároknak nem a zsidó emberek meggyilkolásával kell kezdeniük a holokauszttal foglalkozó órákat, hanem a két világháború közötti európai zsidó kultúra és élet részletes bemutatásával. Hogyan is tanulhatnának a diákok a zsidó közösségek elpusztításáról, ha nem ismerik ezek gazdag és virágzó kulturális hagyományait? Birte Hewera és Daniel Rosenga, a Yad Vashem munkatársainak irányításával workshopot tartottunk, aminek eredményeit kitűnően használhatjuk saját óráinkon is. A zsidó kultúra tanulmányozása ugyanakkor nem korlátozódhat a kelet-európai országokra, be kell mutatni, hogyan éltek a zsidók szerte Európában, így például Görögországban, Jugoszláviában vagy Norvégiában. Azt is, hogy velük is hasonló szörnyűségek történtek, mint a magyar zsidósággal! Az ekkor látott filmet már tavasszal, az auschwitzi Élet menete alkalmával megismertem, így részletesebben tudtam a felmerülő kérdésekre reflektálni, s ezeket majd a diákokkal együtt megbeszéljük a második félév óráin. Olga Unger előadásában a zsidó művészekről villantott fel érdekes színfoltokat, majd a Művészeti Múzeum kiállításán Orit Margaliottal beszélgettünk a holokauszt grafikus emlékeiről, valamint arról, hogyan lehet a történelemórákon kívül rajz-, művészettörténet- vagy akár médiaórán is előhozni ezeket a témákat.

Hogyan tudod alkalmazni mindazt, amit hallottál, tanultál, tapasztaltál a továbbképzésen a saját történelem óráidon?

Az izraeli és magyar állam már húsz éve szervezi Izraelbe az ilyen jellegű a továbbképzéseket. Módszertani újításokat szeretnének elérni és megvalósítani. A régi tankönyvekben nem is szólnak külön leckék a holokausztról, azonban az új tankönyvek segítségével a magyar pedagógusoknak van lehetőségük arra, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek erre. Az általános jellegű információk (hány embert öltek meg, hány millió ember halt meg és tűnt el a holokauszt során stb.) a gyerekekben egyfajta ellenérzést válthatnak ki. Mindenki erről beszél, bár egy gyerek így nem tudja felfogni. A továbbképzésen új módszertant ajánlanak nekünk, ez pedig a személyes sorsokon keresztüli bemutatás. Ez azt takarja, hogy egy-egy embert kiválasztanak, körüljárják az ő életét fotók, leszármazottakkal vagy túlélőkkel készített visszaemlékezések segítségével. A forrásokat internetes oldalakra feltöltik, készítenek konkrét idővonalat is az életükről. Vannak óratervek, ezek is elérhetők a honlapon. Sok ilyen kutatást végez a Yad Vashem és a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont. Számos magyar nyelvű kiadvány is megjelent már, amiket szintén fel lehet használni. A szervezők fontosnak tartják, hogy akik nem beszélnek angolul, azok is részt vegyenek külföldi továbbképzéseken, ezért igyekeztek olyan embereket megkeresni és elhívni, akik magyar származásúak. 

Miképp fogadták a diákjaid azt, ahogy foglalkoztok a zsidóság történetével, a holokauszttal a tanórákon?

Rendkívül aktívak. Három nyolcadikos osztályt tanítok jelenleg, de csak az egyik osztályt választottam ahhoz, hogy a holokauszt témakörét más módszerekkel járjam körbe velük. Ennek az osztálynak a tanulói már ötödikes koruktól kezdve egy kicsit kiemelkedőbben teljesítettek. Jól beszélnek angolul, ezért több nemzetközi projektbe bevontam őket, hiszen az idegennyelv használata számukra nem akadály. Mivel a tanulmányi átlagukkal sincs probléma, így összességében több időt tudnak fordítani plusz feladatokra. Ezt a témát nem lehet élvezni, de érdekesnek találják, hogy sokkal több mindent megtudnak így, mint a tankönyvből. Szeretnek kutatni, és örömüket lelik a videókészítésben, vagy a képregényrajzolásban is. Szerintem ezzel a módszerrel tovább fognak emlékezni, mint amennyire általában szoktak az általános iskolások. Fontos célom az is, hogy mindenféle platformon keresztül bemutassam nekik, hogy bennük és a zsidókban vannak hasonlóságok, például gyerekfotókat nézünk, arról beszélgetünk, hogy milyen álmaik voltak a zsidó gyerekeknek stb. A fő kérdés persze, hogy miért ölték meg őket? Másik célom az, hogy az ismeretek átadásán túl aktív állampolgárságra is neveljem őket. Legyenek tájékozottak a globális problémákról, tudjanak véleményt alkotni, és nem utolsó sorban, de cselekedni is. Vegyék észre időben a körülöttük zajló eseményeket, hiszen ez az a generáció, ők azok, akik meg tudják állítani a visszaéléseket, kegyetlen tetteket.

Milyen új módszertani ötleteket valósítottál meg eddig a nyolcadikosokkal?

A kiadványok, könyvek, magyarul és angolul egyaránt segítségünkre vannak. Végignéztük Yad Vashem honlapján lévő fotókat, videókat. A Páva utcai Holokauszt Emlékközpont folyamatosan értesít minket a magyarországi és külföldi holokauszt, illetve a kisebbség történetével kapcsolatos képzésekről, ezeket szeretném felhasználni és kibővíteni. Az osztály részt vesz a Krókusz Projektben, ami egy ír kezdeményezésű nemzetközi projekt. Elültettünk sárga krókuszhagymákat az iskola udvarán, és személyesebbé tettük úgy, hogy megkerestünk azoknak a szombathelyi zsidó gyerekeknek a neveit, akiket a holokausztban megöltek. 30 diák jár az osztályba, ezért 30 egykori szombathelyi gyerek nevét olvastuk fel, amikor elültettük a növényeket. Miután a virágok kinyílnak, egy nyugdíjasotthonba a gyerekek elviszik azokat. A lényege az, hogy a személyes és átélhető történelem létrejöjjön: találkozzanak és beszélgessenek olyan emberekkel, akik gyerekként hallottak a holokausztról. Az országos holokauszt napon szeretném megvalósítani velük az Üres padok projektet is: kinyomozzuk, hogy például 1939-től 1945-ig a Zrínyi Ilona Általános Iskolában kik voltak zsidó származásúak (a törvények alapján), az ő életpályájukról levéltári segítséggel információkat gyűjtünk, majd a padokra kirakjuk, amiket róluk találtunk, fotók és szövegek formájában. Nagy előkészítést igényelt az is, amikor látogatást tettünk az osztállyal a Páva utcai központba, hiszen addigra már egy hónapja foglalkoztunk a holokauszttal: ott szívbemarkoló fotókat, videókat mutattak nekik, amelyeket az utat követő órákon átbeszéltünk. Szombathelyen helytörténeti sétákra is szoktam vinni az osztályokat. A szakköröseimmel a Duna Televízió Utódaink reménysége című műsorában a zsidó temetőben végzett jótékonysági akciónkkal kerültünk be az ősszel: nagytakarítást végeztünk a temető területén. A nyolcadikosokkal egyik órán jiddis szavakkal foglalkoztunk, hiszen vannak olyan szavak, amik meggyökeresedtek. Ezzel a célom a szókincsbővítés volt, de a tanulók élvezték is.  A helyi tantervbe külön óraszámmal beemeltük év elején a szombathelyi származású, holokausztot túlélők és zsidómentők témáját, ami történelem vagy magyarórán is feldolgozható.

A diákjaid tehát pozitívan fogadják ezeket az újításokat. A szülők hogyan vélekednek?

Amikor a Páva utcai központba felvittem őket egy tanítási napon, amit egyébként az iskola igazgatója nagy örömmel engedélyezett, a szülők véleményét előzetesen kikértem. Nemcsak az osztály, hanem a szülőkből álló közösség is támogató volt, egy elutasítás sem érkezett tőlük, sőt hálásak a projekteknek, valamint annak, hogy nem csak a tankönyv létezik számunkra.

Az a tudás, tankönyvben nem olvasható plusz ismeret, amit átadsz a diákoknak, milyen formában kerül ellenőrzésre, értékelésre? 

Témazárót írnak belőle, amit két részre bontottam. Egyfelől választott témából kutatómunkát kell végezniük azoknak a honlapoknak a felhasználásával, amikkel eddig is dolgoztunk, hiszen ezek segíthetik őket az otthoni felkészülésben is. Ennek eredménye egy otthon elkészített fogalmazás. Ha valakinek jól sikerül a beszámolója, akkor középiskolában tovább folytathatja a kutatást vele, támogatást kap hozzá a Centropában. Fontos számomra, hogy Szombathelyhez is kötődjenek a témák, például Jávor/Jermann Pállal foglalkoztunk többet, aki a magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, és felesége zsidó származása miatt a témakörhöz is kapcsolódik. A témazáró másik része tesztkérdésekből áll, a második világháború tényanyagára kérdezek rá.

Nagyon sok látványosságot, történelmileg fontos emléket fel tudtatok keresni Jeruzsálemben. Ha valaki nem vesz részt ezen a programon, van lehetősége eljutni ezekre a helyekre?

Turistaként is lenne rá lehetőség. Ez egy továbbképzés volt, reggel 8-tól este 5-ig Yad Vashemben voltunk. Éjszaka adódott időnk arra, hogy turisták legyünk. Az első négy nap során Jeruzsálemet sötétben láttuk, vacsora után, amikor már sok minden zárva volt. Nappali városi körutunkon egy magyar származású idegenvezető kísért végig minket. Szombaton a sabbath miatt leáll az élet. Ezen a napon jutottunk el Masadába, Heródes palotájába, de nem hagytuk ki a Holt-tenger partját sem, valamint külön kérésünk volt, hogy az elutazásunk napján Tel-Aviv mellett menjünk el Jaffába is, ami a világ egyik legrégebbi kikötővárosa. Jeruzsálemben jártunk a Siratófalnál, és felkerestük a Templom-hegyen a Sziklamecsetet is. Egy turista is ugyanezeket az emlékeket tudja meglátogatni, ennyi fér bele egy pár napos kirándulásba. Mi nyolc napot töltöttünk itt, más okból kifolyólag érkeztünk, ezek csak a járulékai voltak az utazásunknak.

 

Mi volt a legmaradandóbb élményed?

Sok van, de régészként a Masada erőd az, ami nagy hatással volt rám. Hihetetlen helyszín, kétezer éves római kori erődítmény. Több száz méter magasan helyezkedik el egy fennsík tetején, mégis a tengerszint alatt, területén római fürdővel és falfestményekkel, ami az én régészeti szakterületem. Valójában azonban minden napra jutott két-három elképesztő felfedezés. Azt gondolom, hogy mindenképp szükség van a helybeni tapasztalásra, milyenek a zsidók, az ortodoxok, a neológok vagy éppen az arabok, akik ott együtt élnek. Az elutasítás, a negatív hozzáállás az emberekben ott megszűnik! Nem tudod kikerülni őket, mindig mosolygósan jönnek veled szembe, nagyon békések, erre én sem számítottam. Református vagyok, a szent helyekről sokat tanultam, de más a Bibliából elolvasni és ott lenni. Ezt nem lehet átélni könyvekből, filmekből, ehhez ott kell lenni. Reméljük, a következő években is továbbviszi ezt a lehetőséget Izrael és a magyar állam kooperációja.

Mik a jövőbeni terveid?

Áprilisban megnyitjuk az iskolában az Anne Frank utazó kiállítást, melyet diákok mutatnak meg kortársaiknak. Remélhetőleg több szombathelyi iskola is ellátogat hozzánk e célból. Továbbá a Centropa, a Zachor Alapítvány és a Holokauszt Emlékközpont továbbképzéseit szeretném beleszőni a  szabadidőmbe. Két év múlva újra részt vennék az Élete menete által szervezett auschwitzi programon diákjaimmal. Ezen felül terveim közt szerepel egy iskolai szervezésű, de városi szintű verseny, ami a szombathelyi zsidóság történetével foglalkozna. Tervbe vettem a romákkal való részletesebb foglalkozást is. A nyolcadik osztályos könyvekben egy lecke szól a holokausztról, a roma holokausztról fél mondat olvasható, ezért fel szoktam vetni a gyerekeknek, hogy hol van Szombathelyen roma holokauszt emlékmű, nyomozzák ki, menjenek el oda, és fényképezzék le. Tanulják meg, hogy nem csak a zsidókat vitték el! A következő generációra gondolva, Benkő Leventének, az izraeli nagykövetnek jeleztem, hogy egy diákcsere program jó lehetőség lenne a diszkrimináció megelőzése szempontjából is, hiszen az előítéleket helyben lehet igazán lerombolni. 

 

Rapos Vivien

Ezt olvastad?

2023. március 31-én A szabadság gyermekei címmel immár hetedik alkalommal rendezték meg Szegeden a nagy hagyományokkal bíró Regionális Honismereti –
Támogasson minket