Zalai honvédek Erdélyben – Recenzió

Molnár András és Szabó Péter Zalai honvédek Erdélyben című kötetét 2015 őszén mutatták be a Magyar Országos Levéltár Lovagtermében. A második világháború hadtörténetét árnyaló, a mikroperspektívát is előszeretettel érvényesítő kötetet Cseh Valentin ismerteti Olvasóinkkal. A szerzőpáros eddigi munkásságán alapuló összefoglalókkal és gazdag képgyűjteménnyel várja leendő látogatóit a Zala Megyei Levéltár kapcsolódó virtuális kiállítása.

Molnár András, az MNL Zala Megyei Levéltárának igazgatója és Szabó Péter, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténésze által jegyzett, a közelmúltban megjelent Zalai honvédek Erdélyben című könyv jól illeszkedik a szerzőpáros elmúlt években közösen közreadott köteteinek sorába. A közelmúltban ugyanis elkezdték szisztematikusan feldolgozni a zalai honvédek második világháborús katonai szerepvállalását. A Don-kanyarbeli harcokkal kapcsolatos köteteik (Zalai honvédek a Donnál. A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály története fényképeken, 1942-1943., Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942–1943. I-II. kötet) után a második bécsi döntés 75. évfordulójához kapcsolódva jelentette meg az MNL Zala Megyei Levéltára újabb könyvüket, amelyben a nagykanizsai magyar királyi 9. honvéd önálló gyalogdandár 1940-es tevékenységét és az észak-erdélyi bevonulás eseményeit foglalták össze igen változatosan.


A szerzők kötetükkel a könyv fővárosi bemutatóján (Forrás: MNL)

A kötet tulajdonképpen egyszerre tudományos mű, valamint írott szövegeket és fényképeket közlő forráskiadvány. További kiemelt jelentőségét mutatja, hogy 2015-ben a második bécsi döntés 75. évfordulója kapcsán csak visszafogott megemlékezések voltak a magyar revíziós politika legnagyobb sikeréről.

A szerzők a bevezetésben lényegre törően mutatják be a történelmi hátteret, megismertetve az olvasókat azzal a katonai és politikai helyzettel, amely elvezetett a második bécsi döntéshez, ezáltal Észak-Erdély és a Székelyföld visszacsatolásához. Tömören vázolják azt a sajátos politikai konstellációt, amely 1939-től kezdve kialakult, s hol elősegítette, hol nehezítette Magyarország politikai és katonai vezetésének azon törekvését, hogy hazánk orvosolja Erdély tekintetében a trianoni döntést. Kitűnően ismertetik azokat a politikai és katonai lépéseket, amelyeket a magyar és román fél tett ebben az időszakban. Szemléletesen mutatják be Németország szerepét és célját a magyar-román konfliktusban, hiszen mégiscsak a németeknek volt elemi érdekük, hogy politikai, katonai és gazdasági megfontolások miatt nyugalom legyen Délkelet-Európában. További háborús céljaikat veszélyeztette volna a magyar-román háború, ami megakadályozta volna a román olaj és a magyar gabona Németországba jutását. A német fél számára viszont az olajon, a román olajon volt a fő hangsúly…


Horthy Miklós kormányzó és kísérete a kolozsvári díszbevonulás alkalmával
a város pályaudvarára érkezik, 1940. szeptember 15-én
(Szőke Gyula fényképalbuma, MNL)

A kötet pontosan ismerteti a magyar honvédség és a román haderő helyzetét, és az 1940-ben a magyar–román határon mozgósított alakulatok erejét. Ennek alapján az olvasó számára is egyértelmű lehet, hogy mekkora kockázatot vállalt volna Magyarország egy Románia elleni háborúval. Ilyen értelemben hazánk számára kapóra jött, hogy a román kormány döntőbíráskodást kért a német és olasz vezetéstől, amire 1940. augusztus 30-án sor is került. Ahogy akkoriban fogalmaztak, Erdély „szebbik, de sokkal szegényebbik része” visszakerült Magyarországhoz.

A bevezető tanulmány további részében az erdélyi bevonulás eseményeit foglalták össze a szerzők, majd egy önálló alfejezetet kapott a 9. önálló gyalogdandár részvételének ismertetése az 1940-es eseményekben, külön kiemelve, hogy 1940. szeptember 15-én a zalai honvédek tevékeny résztvevői voltak Horthy Miklós kormányzó, Teleki Pál miniszterelnök, valamint több katonai és politikai vezető jelenlétében megtartott katonai parádénak. A zalai alakulatok részét képező 17. és 47. gyalogezredek nyitották meg a magyar honvédség díszfelvonulását. Itt kell megjegyeznünk, hogy nemcsak a földön, hanem a levegőben is voltak e napon zalaiak, ugyanis az akkor még Zala vármegyéhez tartozó Tapolcán állomásozó 4/I. bombázórepülő-osztály egy három repülőgépből álló kötelékkel részt vehetett a kolozsvári díszszemlén.


Kozderka László ezredes, a 17. gyalogezred parancsnoka és segédtisztjei a kolozsvári díszvonuláson,
1940. szeptember 15-én. Mögöttük az ezredzenekar menetel

(Péchy György fényképalbuma, MNL)

A kötet első részét egy rövid életrajzi lexikon zárja. Ebben az adattárban azok az egykori katonák szerepelnek, akiknek a naplóiból és visszaemlékezéseiből került be egy válogatás a kötetbe. A könyv második része tulajdonképpen egy forráskiadvány, amelyben a 9. önálló gyalogdandár mozgósításával és észak-erdélyi bevonulásával kapcsolatos iratok, sajtótudósítások és visszaemlékezések, illetve naplórészletek szerepelnek. A kötet e részének érdekessége az egykori zalai honvédek visszaemlékezéseinek és naplórészleteinek a sora, amelyből személyes képek rajzolódnak ki arról, hogy katonáink miként élték meg a haderő mozgósítása után a gyakorlatozásokkal és a közelgő harcokra való felkészüléssel eltelő heteket, milyen euforikus hangulat lett mindenkin úrrá a második bécsi döntés és az erdélyi bevonulás következtében.

A szerzőpáros nagyon jól válogatta össze azokat a dokumentumokat, amelyek bekerültek a könyv e fejezetébe. Az olvasót most is magával ragadják a katonáink által írt visszaemlékezések és naplórészletek. Bizonyos szempontból nézve emberközelibbé vált e történelmi esemény, még akkor is, ha számos helyen pontosítani kellett a leközölt visszaemlékezésekben és naplókban szereplő adatokat.


Kása Sándor, őrvezető
Az észak-erdélyi bevonuláson a III. hadtest híradó zászlóaljának katonájaként vett részt

(Kása Sándor fényképei, MNL)

E recenzió keretei nem volnának elegendőek arra, hogy a dokumentumokban szereplő érdekességek akár csak egy része is megismertethető legyen. Ugyanakkor a katonák hangulatának bemutatására álljon itt Kemendy Géza hadapród őrmesternek, a 47/II. zászlóalj géppuskás százada szakaszparancsnokának feleségéhez és fiához írt rövid levele:

„A visszatért Kolozsvárból írom e pár sort, és csókollak Benneteket. A tomboló lelkesedés csodás volt. A népnek, testvéreinknek magyar megnyilvánulása megható volt. Boldog vagyok, látva mindezt, és nagy öröm ez, hogy ily történelmi dolgokban részt vehetek. Nagyon szerettem volna, ha itt lehettél volna. Számtalanszor csókollak benneteket a megnagyobbodott Magyarországból, Kincses Kolozsvárról.”

A kötet harmadik része, ami terjedelmét tekintve egyben a legnagyobb is, egy fényképalbum, amely 246 db fényképet tartalmaz attól kezdve, hogy a zalai honvéd alakulatok megkezdték előkészületeiket Erdély birtokba vételére, majd megelevenednek a bevonulás, az ünnepségek, díszszemlék, stb. képei a hazatéréssel bezárólag. E fotódokumentáció minden bizonnyal legértékesebb része a könyvnek, ugyanis egy fénykép néha többet mond minden szónál. Esetünkben pedig komoly fotóanyagot sikerült a szerzőknek összegyűjteni és publikálni, ami mindenképp elismerést érdemel. Annál is inkább, mert a fényképek datálása és leírása rendkívül pontos. Ennek köszönhetően a saját szemünkkel is megismerhetjük, milyen lehetett a zalai honvédek erdélyi bevonulása 1940-ben.


A 17/I. zászlóalj hazaérkezett tisztjei Nagykanizsán, 1940 szeptemberének végén.
Középen
(a hölgytől balra) a zászlóaljparancsnok, Tóth Imre alezredes
(Ozorai Károly fényképalbuma, MNL)

Molnár András és Szabó Péter könyve jelentős feltáró munkát követően készült el és igen hasznos olvasmány. E sorok szerzőjének talán csak egy apró kritikai/esztétikai észrevétele van: talán jobb lett volna az egész kötetet egységesen műnyomó papírra nyomtatni, amint az a fényképeknél történt. Mindettől függetlenül nyugodt szívvel ajánlhatjuk az olvasóközönség figyelmébe ezt a nagyszerű könyvet.

Cseh Valentin

A kötet megjelenési adatai:

Molnár András – Szabó Péter: Zalai honvédek Erdélyben. Dokumentumok a magyar királyi 9. honvéd önálló gyalogdandár mozgósításáról és észak-erdélyi bevonulásáról, 19410. Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, Zalaegerszeg, 2015. 192. p.

Ezt olvastad?

Hagyomány immár, hogy az Erdélyi Magyar Tudomány Ünnepére az EME csíkszeredai fiókszervezete minden esztendőben megszervezi tudományos konferenciáját. Ez alkalommal II.