Zsurnalizmus történelemórán – A tanulói cikkek előnyei

A távoktatásra való átállás meglehetősen váratlanul érte a magyar közoktatást, és ez nemcsak az idősebb kollégákat, hanem a fiatal, gyakorló tanárokat is megrázta, nem beszélve arról, hogy a vírus teremtette helyzet a diákok és a családok legtöbbjének is fennakadást okozott. Az új felállásban az iskolarendszer valamennyi szereplőjének nagyon rövid időn belül kellett alkalmazkodnia a bevett, „offline” módszereket, munkaformákat felváltó digitális, modern tanítási metódusokhoz. Hogy ez mennyire volt hatékony, az egyelőre erősen kérdéses.

A távoktatás minden kétséget kizáróan az egyik legfontosabb részét vette el a tanulás-tanítás folyamatának: a tanár–tanuló, valamint a tanuló–tanuló személyes kapcsolaton alapuló munkát. Az iskola ilyen jellegű formális-informális csoportdinamikáját a digitális világban – technikai nehézségektől mentesen – hatalmas erőfeszítésekkel, rendkívül idő- és eszközigényesen lehetne csak kialakítani. Szinte utópisztikus körülmények között – ha szakmai feladatokat sikeresen is végezzük el – sem lehet igazán szociális készségeket fejleszteni, nem beszélve arról, hogy a monotonitás veszélye Damoklész kardjaként lebegett tanárok és tanulók felett. Rendkívül komplex feladat állt tehát a tanárok előtt, amikor egy hétvége leforgása alatt több éves digitális lemaradást igyekeztek pótolni.

Jómagam ebben az időszakban a nagy múltú Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában tanítottam gyakorlótanárként, két földrajzos csoport mellett történelemből egy osztályt, 9. évfolyamon. Z-generációhoz tartozóként a digitális körülmények nem szabad, hogy megrémítsék a tanárt, még akkor sem, ha az illető pályakezdő. Mégis, a meglévő digitális kompetenciák nem tudták ellensúlyozni a sokkot, amely a távoktatással érkezett. Ezen túllépve körvonalazni kellett, hogyan lehet a lehető leghatékonyabb és a legkevésbé monoton az oktatás úgy, hogy az se a tanárt, se a diákot ne terhelje vészesen. Egyszerűen mondva: ne üljön a gyerek hosszabb időn keresztül a számítógépe vagy más infokommunikációs eszköze előtt, mindezt úgy, hogy a kijelölt tanmenet által meghatározott ütemet tartsuk, tanuljunk, sőt készségeket és képességeket is fejlesszünk. Ráadásként előttünk volt a feladat, amelyet a szívén visel minden elhivatott pedagógus: azon legyünk, hogy fenntartsuk a tantárgyi érdeklődést, motiváljunk, ami a digitális oktatásban még nehezebbnek ígérkezett.

Véleményem szerint ebben segítenek a minden témakörbe integrált játékos, kreatív feladatok, amelyek új ismeret átadására, megszilárdításra is alkalmasak. Digitális oktatás ide vagy oda, ez létfontosságú lehet mind a motiváció, mind a tantárgyi elkötelezettség kialakítása szempontjából, amellett, hogy a monotonitást is megszakíthatja a diákok és a tanár esetében egyaránt.

Jelen írásomban bemutatok egy nagyon pozitív kimenetelű módszertani ötletet, az újságszerkesztést.

Egy elkészült munka (Forrás: Gacsal Dóra)

A középkori egyetemes történelemnél tartottunk, amikor megtörtént az átállás a digitális munkarendre. A témakör vége felé, összefoglaláshoz közeledtünk, amikor is a “Hétköznapok a középkorban” témához jutottunk, s ez megfelelőnek ígérkezett ahhoz, hogy a tanári dominanciát visszaszorítva a távoktatásban is a diákok vegyék át a főszerepet. Ehhez azonban digitális körülményeket kellett teremteni: míg klasszikus körülmények között nyomtatott feladatok, papír, ceruza, tábla, kréta, tankönyvi források, füzet segítségével megoldottunk egy-egy tanórát, jelen esetben egyéni feladathoz kellett készíteni digitális anyagot, amit digitálisan lehetett javítani, de motiváló, tevékenységalapú és kreatív.

Kiemelt feladat volt a középkori ismeretek elmélyítése, összefoglalása egyéni munka során. Ennek egy rendkívül fontos szegmense a korszellem megértése, elsajátítása, amelynek sarkalatos pontja a hétköznapokkal foglalkozó témakör feldolgozása. Erre megfelelő lehetőséget kínál a társadalomtörténeti környezet elemzése a korábban szerzett ismeretek alapján. Továbbá fontos cél a diákok fogalmazáskészségének javítása, az ismeretek elmélyítése, a diákok szerepének növelése, valamint a digitális oktatás során háttérbe szoruló órai aktivitás fokozása.  Az egyéni munkára kialakított feladat elősegíti a kreativitás, valamint problémamegoldó képesség fejlődését is. A megfogalmazott cél- és feladatrendszer megvalósításához hatalmas segítség egy könnyedén tervezhető, kreatív, játékos feladat.

Ehhez egy újság címlapsablonját dolgoztam ki nekik, amelyet tartalommal kellett megtölteniük.

A sablon letölthető innen.

A sablon összeállításában a fő elv az egyszerűség volt, illetve, hogy a diákoknak ne kelljen terjedelmes szöveget írniuk. Az előre beillesztett képek a tartalom elrendezését hivatottak segíteni, az élőfej és élőláb formázását, valamint a különböző betűstílusok alkalmazását pedig esztétikai szempontok határozták meg. Mindezekre azért volt szükség, hogy a tanórai időkereteket ne feszítse szét a szerkesztési-formázási feladat is. (Hasonló feladat volt korábban az Estöri versenyen is.) Az előkészített sablonban a diákok által létrehozott szövegek tulajdonképpen egy látható szegély nélküli táblázatba kerültek. Az így elkészült sablon végül egy szerkeszthető dokumentumként került a diákok elé, amelyet így nekik már csak kreatív szöveges tartalommal kellett megtölteniük.

A cikkírás főként a szövegalkotást fejlesztette (tömörítés, lényegkiemelés, stilisztika stb.), a terjedelem körülbelül megfelelt egy érettségi típusú esszének, valamint az IKT-kompetenciákat is aktivizálniuk kellett. A feladatot a számukra ingyenesen elérhető Office 365 csomaghoz tartozó szövegszerkesztőben, a Microsoft Wordben dolgozták ki. A témakörhöz vázlatként elkészített Microsoft PowerPoint prezentációt kaptak segítségül amellett, hogy a tankönyv szövege is rendelkezésükre állt.

A diákok a következő feladatot kapták:

Képzeld el, hogy időutazó vagy, és a középkorba utaztál! A jelenbe visszatérve felkérnek egy újságtól, hogy írj egy sztorit, amit ők a címlapon fognak lehozni a te terveid alapján. Egy sablont csatoltak neked ehhez, ebben a helyeket is kijelölték, hova írhatsz majd. Neked csak annyi a feladatod, hogy

1. Adj címet az újságnak!

2. Adj a sztoridnak főcímet és jeligét!

3. Írj egy rövid beszámolót arról, milyen benyomásod volt a középkorban töltött időd során az életről, hétköznapokról!

Segítségül hívhatod ismereteid, tankönyved (164-169. o.) és a segédletül elkészített PowerPoint prezentációt is, valamint az időutazó társaid is, de a beszámolótok nem lehet ugyanaz!

Az elkészített munkáikat a Google Classroom felületen küldhették be. A feladatok eredményességéért nagyon izgultam. Tapasztalatok szerint eltérő nehézséget jelent egy egész órás anyagot kreatív módon egyénileg elkészíteniük otthoni körülmények között, mint az, ha „tanárnő ott van, és ha baj van, el tudja magyarázni, azt, ami számunkra nem világos”. Legyen bármekkora szabadsága a gyermeknek egy feladat elvégzésében, a legtöbb esetben – bár változó mértékben – igényel tanári vezetést, konzultációt, még ha csak azért is, hogy inspirációt találjon.

A végeredmény azonban felülmúlta minden várakozásomat. A diákok igényes feladatokat készítettek el, kreatív megoldások születtek, a beszámolók frappánsak, ahogyan az újságcímek is nagyon találók. A diákok tehát – akikkel egyébként tanteremben még a köztársasági Róma törvényhozásának folyamatát is eljátszhattuk szerepjáték keretein belül – otthon is képesek voltak kreatívan dolgozni.

A feladat természetesen tovább fejleszthető. Tény, hogy ehhez megfelelő infokommunikációs körülmények szükségesek, ha időnk engedi, teljes szabadságot kaphatnak egy címlap létrehozására a diákok. Választhatnak saját illusztrációkat, létrehozhatnak saját elrendezést, szabadon szerkeszthetik azt stb. További tapasztalat, hogy a feladatleírást érdemes pontosítani: pár esetben lemaradt az elkészített címlap kiadási száma és a dátumozás.

Egy elkészült munka (Forrás: Gacsal Dóra)

A fennakadások miatt a feladatok értékelésén sokat gondolkodtam, s végül arra jutottam, hogy – ahogyan sok kreatív feladat esetében fordult elő korábban – csupán formatív értékelés keretein belül kapnak visszajelzést. Személyes körülmények között több lehetőség adódik a folyamatközpontú szemlélet alkalmazására, és akár több körben korrektúrázni a szövegeket, amely a feladat továbbfejlesztésének további módja lehet. A feladat ezáltal is segíti a diákokat abban, hogy jobban rálássanak a sajtó – legyen tudományos, ismeretterjesztő vagy közéleti stb. – működésébe. A műfaj megismerése igencsak fontos az új generációk számára is, hiszen az online tér kiterjedésének köszönhetően mindennap találkoznak velük.  Ezek olvasása formálja a kritikai gondolkodásukat, a különböző sajtóműfajok reprodukálásával pedig az alkotóképességük fejleszthető.

Az tanév végi időszak nemcsak a pedagógusokat terhelte le, hanem a gyermekeket is igencsak próbára tette. Összességében azonban mindkét fél profitálhat a kialakult helyzetből, ehhez azonban kevés a pedagógus törekvése, hiszen a diákok hozzáállása létfontosságú, amit viszont tantermi körülmények között lehet (és kell) megalapoznunk.

 

Gacsal Dóra

Ezt olvastad?

Projektpedagógia, kooperatív munka, gamifikáció, játék és tanulás, motiváció. Nekünk, gyakorló pedagógusoknak mind-mind ismerős fogalom, talán már kicsit túl sokat is