Hogyan látjuk ma a reformációt? – interjú Bitskey Istvánnal

Október 31-ét a reformáció napjaként tartjuk számon. Luther Márton kezdeményezése milyen hatással az egyházra és Európa történetére? Hogy áll ma a reformáció kutatása? E kérdésekkel kapcsolatban a korszak neves szakértőjével, Bitskey Istvánnal Forisek Péter beszélgetett.

Újságunk indulásától kezdve arra törekszünk, hogy más történelemmel foglalkozó médiumokkal együttműködjünk. Ennek eredményeként kapcsolatba léptünk a debreceni Campus Rádió Elveszett Ereklyék c. történelmi magazinműsorának két szerkesztőjével, Köpösdi Jutkával és Forisek Péterrel. A műsor idén negyedik éve hallgatható az FM 90 MHz-en Debrecen 30 km-es körzetében minden szombaton 18.00-tól, illetve hétfőnként 19:00-tól a rádió Egyetem Tér című műsorában, illetve interneten bárhol a világon a http://www.fm90.hu/ honlapon. Rendszeresen készítenek történelmi témájú interjúkat az egyetem oktatóival.


Bitskey István. Forrás: dehir.hu

Portré rovatunkban ma egy korábbi adásban lement interjút olvashatnak az érdeklődők Bitskey István akadémikussal, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének professor emeritusával. Kutatási témája a reneszánsz és barokk kor művelődéstörténete a Kárpát-medencében, ezen belül a korszak retorikatörténete, a barokk kori prédikációirodalom valamint a könyvtörténet. Forisek Péter műsorszerkesztő a reformáció emléknapjának kapcsán beszélgetett vele.

Forisek Péter: 1517. október 31-én kezdődött a reformáció. Október 31. a mai napig a reformáció emléknapja. Hogyan értékeljük ma a reformáció a kialakulását? Milyen súlypontok vannak a mai reformációkutatásban? Milyen újdonságok merültek fel az utóbbi években?

Bitskey István: A reformáció a köztudatban élő ismeretek szerint – de a történettudomány álláspontja szerint is – az elmúlt fél évezred európai történetének legnagyobb hatású szellemi mozgalma volt. Ennek következtében, teljesen érthető módon számos tudományág foglalkozott vele már korábban is, de az elmúlt évtizedekben különösen megélénkült az erre irányuló kutatás. A történettudományon kívül a teológiatörténet, a kultúrtörténet, a kegyességtörténet egyaránt mélyreható vizsgálatokat folytatott a reformációról. Sőt,  még a gazdaságtörténetet is érintette, mivel az egyházi birtokoknak, kolostori uradalmaknak a szekularizációja révén Európának a gazdasági szerkezete is érthető módon átalakult. Több tudományág – mindegyik a saját szempontrendszere szerint – vizsgálja a reformáció történetét. Az egyik hagyományos módszer a konfesszionális szempontú reformációkutatás, amelynek során az egyes egyházak a saját felekezetük történetét vizsgálják. Külön a református, az evangélikus, az unitárius egyház és így tovább. Az effajta vizsgálódásnak az apologetikus beállítódás a veszélye, mert természetesen ilyenkor minden felekezet a saját szempontjait helyezi előtérbe. Ehelyett a némileg már talán elavultnak tekinthető metódus helyett sokkal inkább célravezető az interdiszciplináris és interkonfesszionális vizsgálódás, amikor a reformáció egészét tekintő, úgynevezett felekezetiesedés, felekezetképződés – németül: „Konfessionsbildung” – a vizsgálódás tárgya. Ez természetesen így a katolikus egyházat is magába foglalja, mivel egy modernizációs tendenciának tekinti a reformáció folyamatát, amelynek sodrában a nyugat-európai kereszténység keretein belül több felekezet jött létre, több egyház szilárdult meg. Természetesen a katolikus egyház is arra kényszerült, hogy megújítsa és újjászervezze magát. Ezért tehát a 17. század a felekezetek újjászerveződésének a korszaka, s az egyes egyházak megújulási törekvései (puritanizmus, pietizmus, janzenizmus stb.) követik egymást ebben az időszakban, amiről egészen a 18. század végéig lehet beszélni.


Luther Márton. Forrás: mek.oszk.hu

Luther 95 pontja elsősorban a korabeli katolikus egyház elvilágiasodását támadta. Mennyiben játszott ez szerepet a reformáció megindulásában?

Természetesen a középkorvégi nyugat-európai keresztény egyház állapota ebben döntő szerepet játszott. Noha a kolostori kultúra a középkorban számos értéket hozott létre, a 15. század végére annyira megnőtt a szerzetesrendek és általában az egyházi intézmények tagjainak létszáma, hogy ez érthető módon a minőség romlásával, az erkölcsi élet hanyatlásával járt együtt. Visszaélések történtek mind a pápai udvarban, mind pedig a kolostorokban, s az ezzel járó pénzügyi vonatkozások pedig Németországot nagyon kedvezőtlenül érintették. Észrevették a németországi nemesek és tartományurak, hogy a pénzük vándorol ki Itáliába, Rómába, úgyhogy mindenképpen változtatni szerettek volna a helyzeten, és a nyugat-európai keresztény egyházat új alapokra akarták helyezni. Ezt még Rómában is belátták, ott is volt egy reformpárt a bíborosok között. Abban tehát egyetértett mindenki, hogy megújulásra van szükség. Ezt azonban egészen különbözőképpen képzelték el az egyes egyházi és társadalmi intézmények és rétegek. A tét az volt, hogy különálló ágakra szakad-e az egységes nyugat-európai keresztény egyház, vagy pedig egységesen meg tud újulni. Amikor Luther elindította mozgalmát, akkor ő még abban reménykedett, hogy a reform szempontjai érvényesíthetők és lesz egy olyan egyetemes zsinat, amely elfogadja az újfajta felfogást. Amint tudjuk, ez nem így történt. Egyébként 1517. október 31. szimbolikusan a reformáció kezdete, de valójában 1521-ben került sor a szakadásra, amikor Luther a wormsi birodalmi gyűlés előtt kijelentette, hogy „itt állok, másként nem tehetek” és nem volt hajlandó visszavonni a tanait. Ez vezetett ahhoz, hogy végül a keresztény egység megbomlott és felekezetek képződése indult el. Az egységet a tridenti zsinat (1545–1563) sem tudta helyreállítani.

Mennyire motiválhatták Luthert politikai szempontok? Tudjuk, hogy a korszakban a Habsburg származású német-római császároknak elég nagy ambícióik voltak.

Mindenképpen ott áll a háttérben a politika. A német fejedelemségek – az önállóságukat, gazdasági érdekeiket szem előtt tartva – semmiképpen sem szerették volna egy Itáliából irányított hatalomnak alávetni magukat. Tehát itt egy német és itáliai hatalmi vetélkedés is folyt a háttérben. Az európai politikai-gazdasági hegemónia kérdéséről is szó volt. Ez valóban hozzátartozik a reformáció történetének a kezdeteihez, a kiváltó okokhoz.


Bitskey István. Forrás: mta.hu

A magyarországi reformációról is beszéljünk egy kicsit! Professzor úr írt egy könyvet Pázmány Péterről. Kezemben tartom egy új kiadását, ami szlovák nyelven jelent meg 2010-ben Nagyszombatban. A címe Petrus Cardinalis Pázmány – Archiepiscopus Strigoniensis. Pázmány Péter tevékenységéről mit tart ma fontosnak? Miként született meg ez a könyv?

Mindenekelőtt érdemes arra utalni, hogy a reformáció nyomán megindult katolikus újjászerveződés, katolikus megújulás nem azonos az ellenreformációval. Régebben elég sablonosan a reformáció-ellenreformáció ellentétpárjáról beszéltek. Természetesen ellenreformáció létezett, de ez csak a 16–17. század egyháztörténetének csak az egyik aspektusa. Franciaországban a Szent Bertalan-éj, Magyarországon a pozsonyi vésztörvényszék és a gályarabok története jól ismert. Ezek valóban a reformáció elleni erőszakos fellépés jelenségei. Azonban a két évszázad magyarországi egyháztörténetének nem ez az elsődleges jellemzője, hanem az, hogy a katolikus egyház a reformáció hatására igyekezett újjászervezni pozícióit. Tehát lényegében Pázmány Péter munkássága és a magyar katolicizmus újraerősödése, újjászerveződése a reformáció nélkül nem jött volna létre. Pázmány Péter volt az, aki 1635-ben Nagyszombatban megalapította az egyetemet, amely azóta is megszakítás nélkül működik. Kétségtelen, hogy ez katolikus szellemben történt, de aligha nevezhető ellenreformációs lépésnek. Sokkal inkább a katolikus megújulás, s egyben a magyarországi egyetemtörténet kezdete. A német szakirodalomban katholische Erneuerungnak nevezik ezt a folyamatot, az itáliai szakirodalomban pedig la riforma cattolica az elfogadott kifejezés. Korábban Hitviták tüzében címmel készítettem népszerű összefoglalást a reformáció történetéről, ezt követően jelentek meg írásaim az esztergomi érsek életművéről. Az említett szlovák nyelvű Pázmány-kötetet pedig abból az alkalomból adták ki, hogy tavaly a Nagyszombati Egyetem 375 éves jubileumát ünnepelte. A mai szlovák történettudomány szívesen tekinti ezt az egyetemet Trnava szlovák egyetemének. Azonban a szervezők észrevették az évfordulóra készülődve, hogy az alapítóról, Pázmány Péterről nincsen szlovák nyelven semmiféle komoly szakirodalom. Ezért kértek tőlem engedélyt arra, hogy szlovák nyelven megjelentessék a korábban a Magyar História sorozatban megjelent Pázmány-monográfiámat. Az a megoldás született, hogy latin legyen a címe, mert nem szerettem volna, hogy a könyv címlapján Pázmány szlovákosított névalakja jelenjen meg. A könyv végén regiszterben az összes helynévnek, személynévnek a magyar és a szlovák megfelelője megvan. Az igen szép színes képanyaggal ellátott kötet kiadásának költségeit teljes mértékben a Nagyszombati Egyetemen működő egyháztörténeti kutatócsoport vállalta. Én ezt örömmel fogadtam, mert véleményem szerint a magyar-szlovák történész együttműködésnek szép példája, hogy egy magyar szerzőnek a művét adták ki erre a jubileumi ünnepségre.


Pázmány Péter. Forrás: wikipedia.hu

A Trnavai Egyetem tehát felvállalja ezt a nagyszombati, pázmányi örökséget?

Teljes mértékben felvállalja, de azért itt óvatosan kell eljárniuk, mert a teljes kisajátításnak a tények ellentmondanának. Háromnapos nemzetközi konferenciát hívtak össze a jubileum alkalmából, ahol a szlovák előadókon kívül magyar, lengyel, osztrák művelődéstörténészek is részt vettek. A Nagyszombati Egyetem alapításának, majd későbbi történetének körülményeit tárgyalták az előadások. Ebből azóta két kötet jelent meg, egy szlovák és egy német nyelven. Azt reméljük, hogy Pázmány Péternek, mint alapítónak a szerepe, valamint kiterjedt irodalmi munkásságának jelentősége is be fog épülni ezáltal a szlovák köztudatba.

Említette Professzor Úr Pázmány egyetemalapítását. Tudjuk azt, hogy a reformáció kora az egyetemes kultúrtörténetnek az egyik nagy korszaka is. Közép- és felsőfokú intézmények alapításának milyen szerepe volt a reformációban, illetve a katolikus megújulásban?

Rendkívül nagy szerepe volt, ugyanis természetes, hogy ha a reformáció a hittételeit ismertetni, terjeszteni akarta, akkor szüksége volt különféle típusú iskolák alapítására. Az írás-olvasás szélesebb körű terjesztése hozzátartozott a reformációhoz, ahogy a műveltség általános színvonalának emelése is. Európa-szerte, főleg természetesen német nyelvterületen, de Magyarországon is, számos nagy hagyományú, protestáns oktatási intézmény jött létre. A jól ismert debreceni kollégiumon kívül például Gyulafehérváron, Kolozsvárott, Sárospatakon, Pápán – említhetnénk ezeket sorra. Természetesen a katolicizmus sem akart lemaradni és így a katolikus felsőoktatási intézmények alapítására is sor került. Európa más országaiban is sorra alakultak meg új egyetemek, mind protestáns, mind katolikus részről. A Kárpát-medencében rendkívül nagy szerepe volt a peregrinációnak, a magyar protestáns fiatalok nyugat-európai tanulmányainak, ennek Debrecenben különösen nagy hagyománya alakult ki. Előbb Wittenberg és Heidelberg, majd a harmincéves háború kitörése után a hollandiai univerzitások voltak a leglátogatottabb célpontok. Ugyanakkor a katolikus fiatalság a Királyi Magyarországról itáliai egyetemekre járt. Rómában végeztek a jövendőbeli 17. századi főpapok, püspökök, érsekek. Ilyen módon a Kárpát-medence kultúrája két irányból is gazdagodott. Egyfelől a protestáns német és németalföldi egyetemek kultúráját hozták magukkal az ott tanuló diákok, másfelől pedig a Rómából hazaérkezők az itáliai barokk kultúrát terjesztették el. Úgy gondolom, ez a Kárpát-medence kulturális összképének mindenképpen nagy hasznára vált. 

Köpösdi Judit – Forisek Péter

Rovatok: