etnográfia

Tényleg a nyuszi hozza a tojást?

„Tessék nekem megmondani, magyar eredetű szokás-e húsvétkor nyulat és színes tojásokat ajándékozni? Pláne olyan formában, mintha a tojások a nyúltól valók lennének, amint ezt a színes anzixkártyák és a cukrászok kirakatai mutatják? Nem rég kaphatták fel, mert nem vagyok idős, de gyermekkoromban nem emlékszem, hogy ismerték volna. Volt-e ennek a furcsa dolognak valami értelme, mert így most nincsen.”

„Szembetűnőek az emlékezeti kánon és a történeti források közti eltérések” – interjú Glässer Norberttel

Az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének adjunktusa, az MTA SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport külső munkatársa, számos tudományos elismerés birtokosa, a nemrég megjelent „A királyhűség jól bevált útján…” Rendi és nemzeti kötődések szimbolikus változásai 1867 és 1918 között című kötet társszerkesztője. Glässer Norberttel pályájáról, történeti, néprajzi kutatásairól Vér Eszter Virág készített interjút a könyv megjelenésének alkalmából.

A „múlt hallucinációjától” a reális helyi értékekig – interjú Agócs Attilával

Néprajzkutató, a Füleki Vármúzeum igazgatója, a Magyar Néprajzi Társaság és a Národopisná spoločnosť Slovenska (Szlovákiai Néprajzi Társaság) tagja, a Szlovákiai Múzeumok Szövetsége országos választmányának tagja, a dél-szlovákiai Végvárklaszter elnöke. Agócs Attila mind a szlovák, mind a magyar néprajzi-tudományos körökben a szakma elismert kutatójának számít. Eddigi pályafutásáról, kutatásairól, elért eredményeiről és jövőbeli terveiről Kerényi Éva beszélgetett.

„Csak igazi varázslók álmai válnak valóra.” - Boglár Lajos (1929-2004) emlékére

Egy egyedülálló etnográfus, aki nélkül a dél-amerikai indiánokról jóval kevesebben tudnának Magyarországon. Anyaggyűjtése nemcsak a tárgyakra korlátozott. Fényképei, filmjei széles körben megismertették kutatásait. A néhány nap híján tíz évvel ezelőtt elhunyt Boglár Lajosra emlékezünk.

Tudomány és szenvedély - Jankó János portréja

„Ez az arc nem egy fiatal, harminötéves ember arca. Kemény, hideg koponya, kopaszra nyírott fej, sűrű fekete szakáll, a cvikker mögül éles, kutató tekintet villan felénk, szája szenvedélyt, energiát mutat. A fiatal férfi derűje helyett valami személytelen, hideg szenvedélyt s makacs, kitéríthetetlen akaratot, hajszolt élettempót ami mindhalálig jellemezte első cikkének megjelente, első tanulmányútja után.” jellemezte Jankó János nekrológjával megjelent arcképét Ortutay Gyula. Inspiráló, izzó személyiségét, kivételes munkásságát röviden bemutatni szinte lehetetlen, az alábbiakban mégis erre vállalkozunk.