katolikus

Vallási közösségek, gyűjteményeik és ellenállás a szocializmus idején

Milyen szerepet játszottak vallási közösségek és egyházi gyülekezetek gyűjteményei az államszocializmus időszakában? Miként járultak hozzá ahhoz, hogy a hivatalos szocialista kultúrától eltérő vallási hagyományok és közösségek fennmaradjanak a mindennapokban? Hol és hogyan érdemes kutatni ezeket a gyűjteményeket ma?

„Szent Patrik napján mindenki ír” – egy ünnep története

Írország térítő apostola és védőszentje, Szent Patrik a kereszténység egyik legismertebb alakja. Bár származását tekintve nem ír-kelta volt, a legendái köré épülő ünnep révén személye mégis az ír kultúra és öntudat szerves részévé fejlődött. Több mint 20 évnyi fáradhatatlan térítő- és egyházszervező munkát követően – az egyházi hagyomány szerint – 461. március 17-én tért meg Teremtőjéhez. Halálának évfordulója ír és katolikus egyházi ünneppé emelkedett, ugyanakkor napjainkra Szent Patrik napja túlnyomóan világias formát öltött. Noha az ünnep továbbra is „ír napként” él a köztudatban, de tartalmában sokak számára a zöldbe öltözött, sörmámoros tivornyában merül ki. De vajon a Szent Patrik-napi felvonulásoknak és a grandiózus vedelésnek megvannak-e a maguk történelmi gyökerei, előzményei? Cikkünkből mindezekre fény derül.

A brazil kultúra afrikai gyökerei

A modernkori rabszolgaság kutatása és beillesztése egy-egy gyarmatosító nemzet történelemoktatásába gyakran gerjeszt vitákat. Brazília – mint Portugália egykori legnagyobb gyarmata – számára a rabszolgakereskedelem megindulása és fokozódása több következménnyel járt együtt. A 16. század közepétől 1888-ig mintegy 4,9 millió fekete rabszolgát szállítottak Afrikából a dél-amerikai portugál kolóniára. A rabszolgamunkára épülő gyarmati gazdaság elsősorban a cukornádültetvényeken jelent meg, de az arany és gyémánt késő 17. századi felfedezésével és a kávéfogyasztás 19. századi általános elterjedésével a rabszolgaigény tovább nőtt, így a rabszolga-kereskedelem tartósan jövedelmező és törvényes maradt.

„Nektek saját magamat adom.” – Karácsony a Szívgárdában

A karácsony megünneplése nem csak felekezeti, társadalmi és regionális törésvonalak mentén térhetett el, hanem aktuális társadalmi törekvések, közösségi célok is kifejeződhettek általa. Ennek egyik jó példája a katolikus reneszánsz keretében az első világháború utáni társadalmi valóságra reflektáló Szívgárda karácsonya.

A hallgatás egyháza és a pápai diplomácia 1945–1965 – Nemzetközi konferencia Velencében

Közép-Európa 20. századi története bővelkedett olyan eseményekben, amelyek máig feldolgozatlan sokként vannak jelen a történelmi emlékezetben. Ezek egyike a szovjet típusú berendezkedés térnyerése a régióban, ami a hétköznapi – társadalmi, gazdasági és vallási – életre egyaránt rányomta a bélyegét az 1945 és 1990 közötti időszakban. A legsúlyosabb csapásokat talán a kommunista rezsimek elsőszámú ellenségét jelentő katolikus egyháznak kellett elszenvednie, így aligha meglepő, hogy az utóbbi évtizedek során fokozott érdeklődés kíséri a szóban forgó esztendők egyháztörténetét.

A húsvéti felkelés

Az újkori ír történelem egyik legmeghatározóbb eseményére 1916 áprilisában, Húsvét hétfőjén került sor. A Nagy Háborút közvetlenül nem befolyásoló, lokális jellege ellenére a húsvéti felkelés a brit intézkedések következtében akaratlanul is olyan folyamatok elindítójává vált, amelyek az Egyesült Királyság politikai szerkezetére napjainkban is hatással vannak.

Oldalak