Rákosi-korszak

Szocializmus és nemzetpolitika – Magyarország viszonya a határon túli magyarsághoz (1945-1989)

Trianon eltérő módon, de az elmúlt 97 évben mindvégig jelen volt a magyar politikai gondolkodásban. A Horthy-rendszer súlyos igazságtalanságként fogta fel és elutasította a békeszerződést, a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer pedig sorsukra hagyta a határon túli magyar közösségeket. Romsics Ignác történész szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy a társadalom nagy része máig nem tudta feldolgozni a békeszerződés következményeit. A második világháború után a magyar politikai és szellemi elit körében realista fordulatot vett Trianon megítélése. A határon túli magyarok helyzete egészen 1988-ig, az erdélyi falurombolásig azonban nem volt a hazai köztudat része.

A Lánchíd újjáépítésének ideológiai háttere

A második világháború véres küzdelmei nem kímélték meg a fővárost sem. 1945 tavaszán, amikor a Vörös Hadsereg győztes alakulatai bevonultak az elfoglalt Budapestre, a sokat szenvedett főváros meglehetősen siralmas képet mutatott. Az elhúzódó ostrom rengeteg áldozattal járt, emberéletben, épületekben egyaránt óriási volt a veszteség. Az ekkor elszenvedett károk hosszú listáját gyarapították a felrobbantott hidak is, amelyeknek csonka maradványai szomorú mementóként árválkodtak a Dunánál.

Parasztasszony a főispáni székben: Berki Mihályné Szakács Magdolna

Harminckét esztendeje, éppen nemzetközi nőnap alkalmából tüntették ki Berki Mihályné Szakács Magdolnát a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel. Ő az a fejkendős parasztasszony, akiről 1948 decemberében országszerte cikkeztek a lapok, hiszen ő lett Magyarország első női főispánja. E jeles napon sajtóforrások és emlékiratai részleteinek közzétételével élettörténetének epizódjaiból szemezgetünk.

Molnár Erikről, ötven év után

50 éve, 1966. augusztus 8-án hunyt el Molnár Erik, a hazai marxista történetírás egyik megalapozója. „Ki tudja, vajon a háború kellős közepén, éppen a doni vereség után a cenzúra hogyan engedhetett át egy alig leplezetten marxista alapozású és németellenes munkát?”teszi fel a kérdést a Mód Aladár 400 év küzdelem az önálló Magyarországért című kötetét ismertető Kósa László. A felvetésnek Molnár Erikkel kapcsolatban is helye van, aki egyvalamiben biztosan fölülmúlta későbbi vitapartnerét: Mód eszmetörténeti szempontból kevés újdonságot tartalmazó írásával szemben Molnár már 1942-ben ízig-vérig marxista könyvet jelentetett meg.

A magyar arisztokrácia nyomában

A magyar arisztokrácia, mint a hagyományos történelmi elitünk, 1945-ben végleg háttérbe szorult. A háború után megszületett kommunista állam nem tűrte az országban a bárókat, grófokat, hercegeket, a régi nemzetségeket, ahogy nem tűrte a régi elit egészét. Száműzetés vagy végleges eltűnés? Hogy áll a XX. századi magyar arisztokrácia kutatása jelenleg? Van-e jövője a nemességnek? A Magyar arisztokrácia történelmi szerepvállalásai a XX. században címmel rendezett konferenciát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Budapesten.

A munka ünnepe a Rákosi- és a Kádár-kor karikatúráin

Május elseje kitüntetett ünnepnek számított az államszocializmus idején. Nem volt ugyan olyan elsődleges politikai karaktere, mint április 4-nek, illetve november 7-nek, de régebbi és mélyebb gyökerei voltak, ráadásul nemzetközi munkásmozgalmi ünnep volt. Már 1945-ben több mint fél évszázados munkásmozgalmi hagyománnyal bírt, tehát nem számított szovjet importnak. Az alábbiakban arra invitálom az olvasót, hogy tekintse át velem a Ludas Matyi nevű szatirikus hetilap 1949 és 1989 között készült május 1-i karikatúráit, és gondolkodjon el velem azon, mit olvashatunk ki belőlük a rendszer, a sajtóirányítás működéséről.

Oldalak