⹂Hercegek besúgója” vagy a 17. századi diplomácia nagy tudója? – Gregorio Leti

Farkis Tímea, a Pécsi Tudományegyetem Olasz Tanszékének vezetője másfél évtizede foglalkozik Gregorio Leti XVII. századi történész munkásságának elemzésével és bemutatásával (vö. Farkis 2008, 2011, 2019), aki saját néven és álnév alatt publikált nyolcvan művével korának legtermékenyebb itáliai szerzője. Legújabb könyve Letinek egy olyan művét vizsgálja, amely ismeretterjesztő és oktató céllal íródott követek, küldöttek, megbízottak, konzulok és mindazok számára, akik a kor európai udvarainak történetébe, politikájába, szertartásainak protokolljába szerettek volna betekintést nyerni.

Farkis Tímea: Vademecum a 17. századi Európa nagyköveteinek. Történelmi és politikai ceremónia (1685). Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, 2022. 206 oldal.

Letitől korábbi pamfletjei, szatirikus hangvétele és pontatlansága miatt kortársai és az utókor sokszor elvitatták a ’történész’ megnevezést. ⹂Hercegek besúgója, századának grafomán pletykaírója” – mutatta be röviden maga a szerző is egy korábbi tanulmányában (Farkis 2008: 182)

Habár Leti később sem veszítette el könnyed és olvasmányos stílusát, a Történelmi és politikai ceremónia című műve már egy egészen más, érett író képét mutatja, akinek célja a hosszú évtizedek alatt felhalmozott tudás átadása, egyfajta útikalauz megírása a politika iránt érdeklődő olvasóknak. Ennek köszönhető a műben szereplő rengeteg fogalmi meghatározás és az a rendszerezési szándék, amellyel az Európa különböző országaiban szerzett tapasztalatait egységes rendbe foglalva igyekszik összegezni.

Gregorio Leti arcképe a Történelmi és politikai ceremónia című művében (Kép forrása: Wikipedia)

A Történelmi és politikai ceremónia diplomácia- és politikatörténeti értéke elvitathatatlan, a szerző meglátása szerint azonban Leti műve elsősorban tankönyvként értelmezendő, és  elemzésében e vezérfonal mentén vezeti végig a mai olvasót.

A részletes elemzés előtt a szerző bemutatja a korabeli itáliai értelmiség társadalmi státuszának változásait, az európai államrendszer kialakulásának történetét és az államelméleti diskurzusok új fogalmait. Ahhoz, hogy a mű diplomáciatörténeti jelentőségét megértsük, fontos rálátni annak a rendkívül bonyolult kapcsolati hálónak a szövedékére is, amelyet az itáliai városok, államok és köztársaságok a mindenkori hatalmi egyensúly megőrzése érdekében alakítottak ki egymással, és ami miatt Itáliát méltán tartja a szakirodalom a diplomáciai tevékenység bölcsőjének (Anderson 1993: 3, idézi Farkis 2022: 86).

Leti művének alapvető célja az ideális követtel kapcsolatos elvárások, a rájuk vonatkozó szabályok, jogok leírása. A diplomaták szakmai tudásának megalapozása végett veszi sorra és mutatja be egyesével az európai államokat földrajzi elhelyezkedésükkel, történetükkel, bel- és külpolitikájuk jellegzetességeivel együtt. Különösen érdekes ebben a sorban a magyar uralkodók leírásával szembesülni egy olasz szerző tollából.

 

A magyar uralkodók felsorolása Leti művében (kép forrása)

A most megjelent elemzésben külön fejezetekben, gazdag háttéranyaggal ismerkedhetünk meg a Leti által tárgyalt legfontosabb témákkal, mint a (nemzetközi) jog, a szuverenitás, a női öröklés problematikája, a kormányzás különböző típusai. Mielőtt Leti álláspontját bemutatná, az elemzés kitér a nyomtatás feltalálása utáni európai társadalmi változások, az információval való üzletelés, a cenzúra, valamint az írók és a hatalom viszonyának ismertetésére, különösen, ami az uralkodóktól és mecénásoktól való függetlenedésük nem elhanyagolható hatásait illeti.

A szerző a Leti által felállított sorrendben haladva ismerteti a követek különböző típusait a plenipotenciáriustól a kommisszáriusokig, valamint a pápai követtől az internunciusokig. A mű tankönyvként való értelmezésének egyik fontos bizonyítékát is itt tárja elénk: Leti a követek leggyakoribb hibáin keresztül illusztrálja az elsajátítandó tudásanyag fontosságát, és ezeket a hibákat szintén szisztematikusan kategóriákba sorolja. Egyben közkinccsé teszi a sok év tapasztalata során kiérlelt megoldást is: ⹂Nincs nehezebb dolog egy szertartáson, mint az uralkodók közötti elsőbbséget szabályozni, és nincs szükségesebb sem. […] Amint megállapíttatik az alárendeltség a rendben, megszűnnek a nehézségek.” (Leti 1685: VI. 31, idézi Farkis 2022: 178)

Az elemzés megjelenése azért is volt időszerű, mert terjedelmes életműve ellenére a fentebb említett okok miatt Olaszországban is csak most fedezik fel Leti alkotásainak jelentőségét. A téma eszmetörténeti, államelméleti kontextusba helyezésének és a történelmi közeg részletes megrajzolásának köszönhetően a könyv kifejezetten érdekes olvasmány nem csak történészek számára.

Salamon Eszter

A cikk az Újkor.hu és a Magyar Hadtudományi Társaság Dél-Dunántúli Tagozata közötti együttműködés keretében született. 

Felhasznált irodalom:

Anderson, M. S. (1993) The Rise of Modern Diplomacy, 1450-1919. London: Longman

Farkis, T. (2008) L’idea della monarchia ideale. Nuova Corvina, 20. évf., 32., 179-186.

https://epa.oszk.hu/02500/02582/00020/pdf/EPA02582_nuova_corvina_2008_20_179-186.pdf [utolsó konzultáció: 2023. 05. 18.]

Farkis, T. (2011) Államrezon, államérdek, politika. Egy XVII. századi politikai író: Gregorio Leti. In: Szegedi, E.; Falvay, D. (eds.) “Ritrar parlando il bel”. Tanulmányok Király Erzsébet tiszteletére. Budapest: L’Harmattan, 191-202.

http://olasz.elte.hu/kiraly75/pdf/Szegedi-Falvay(eds)-Ritrar_parlando_il_bel.pdf?fbclid=IwAR0nHXn5G067ns1Fbu_QQCGQbI04sPW4cySDRaaHf-pMqO_yXNxHloEf9OY [utolsó konzultáció: 2023. 05. 18.]

Farkis, T. (2019) Államrezon-elméletek a 17. századi itáliai politikai gondolkodók műveiben. Boccalini, Zuccolo, Settala, Leti. Újlatin filológia, 6-7., Kultúra, nyelv, identitás / Culture(s),

langue(s), identité(s) / Cultura, lingua, identità 169-179.

Farkis, T. (2022) Vademecum a 17. századi Európa nagyköveteinek. Történelmi és politikai ceremónia (1685). Pécs: Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar

Leti, G. (1685) Il ceremoniale historico e politico. Amsterdam: Waesberg

Ezt olvastad?

John Sadovy (1925–2010) fotóriporter a Life nevű amerikai képes hetilap tudósítójaként érkezett Magyarországra 1956. október 29-én. November 1-jei távozásáig közvetlen
Támogasson minket