100 éve a katedrán – tanárok a filmvásznon

A mozgókép megszületésekor a filmesek a nagy tömegeket vitték vászonra. Beérkező vonat, munkások kitódulása a gyárból, körmenet – ezek voltak a kedvelt képek. Idővel azonban a nézők elvárták a történetet, a mesét. Ahogyan a mozi távolodott a „lefényképezett színház” hagyományától, az egyéni történetek, sorsok kerültek fókuszba. A filmrendezők tudatosan törekedtek arra, hogy a filmhősöket valószerű környezetben helyezzék el. Megjelentek a filmvásznon a mindennapi élet ismerős foglalkozásai: a katona, az orvos, a tanár.

A filmesek hamar rájöttek arra, hogy – mint mondani szokás – gyerekkel és kutyával bármit el lehet adni, és ebből fakadóan gyakran ábrázolták a gyerekeket a maguk természetes – vagy annak gondolt – közösségében, az iskolában. 1940-ben A középiskola című film volt az első olyan alkotás, amely egy tanárnőt helyezett a középpontba. Az alábbi tanulmányban megvizsgálom a filmtörténet tanító– és tanárábrázolásainak csomópontjait.

Szerepek

A tanároktól és különösen a tanítóktól minden korban azt várták, hogy – Gárdonyi Géza regényének címével élve – „lámpások” legyenek, azaz a helyi közösségek fel/megvilágosítói. Ez azt is jelentette, hogy az állam kicsit a saját karjaként kezelte őket, de míg egy középiskolai tanár minden segítséget megkapott munkájához, addig a néptanítók általában anyagi kiszolgáltatottságban és – műveltségük miatt – a falusi közösségekben izoláltan éltek. Nem véletlen, hogy számos filmben az elit (centrum) és a helyi falusi, kisvárosi közösség (periféria) ellentéte a tanító személyiségén és környezetén keresztül kerül bemutatásra. Általában a filmekben a tanító, a szellem embere az elesettek, a kiszolgáltatottak mellé áll e konfliktusban, vagyis a helyi közösség jobb életkörülményeiért küzd.

Természetesen azzal a problémával is számolni kell, hogy a messziről jött értelmiségi gyakran talál egy szétbomlott csoportot, vagy – éppen ellenkezőleg – túlzottan is hierarchikusan szervezett közösséget az iskolában, és mindkét állapot képes megfojtani az egyéneket. Ha a tanár szereplő egy nagyvárosi, munkásosztálybeli vagy elhagyott falusias környezet iskolájába kerül, akkor a feladata gyakran az, hogy az egymással szemben álló egyedekből közösséget kovácsoljon, ha pedig egy elit iskolába, akkor pedig az, hogy felszabadítsa a tanítványait a lélektelen kontroll alól, és ráébressze őket az önálló gondolkodásra. Vagyis nagy különbség van aközött, hogy az ellenfél micsoda: az iskolát körülvevő külső társadalmi rendszer, vagy maga az iskola szelleme, belső hierarchiája.

Holt költők társasága (Forrás: imdb.com)

Amennyiben a főszereplő tanár egy elit iskolában tanít, mint a Holt költők társaságának Mr. Keating-je, akkor a közösség építése abban nyilvánul meg, hogy a tanár egyéni pedagógiájával, a fantáziára támaszkodva kiszabadítja a fiatalokat a megkövült intézményes dogmák és a hierarchia uralma alól. Ha pedig hátrányos helyzetű, deprivált fiatalokat tanít, mint például a Tanár úrnak szeretettel vagy a Reneszánsz ember hőse (az első film története a londoni nyomornegyedben, az East End-en, a másiké az amerikai hadseregben játszódik), akkor pedig az a tét, sikerül-e elhitetni a fiatalokkal, hogy érnek annyit, mint bárki más, és sikerül-e közösséget kovácsolni belőlük. Az első típusban az iskola, mint közösség kontrollja alól az egyén felszabadítása zajlik, a másodikban pedig az atomizált egyének összekovácsolása valódi közösséggé.

Se szeri, se száma a filmeken azoknak a tanár– és nevelőegyéniségeknek, akik elutasítják a rideg nevelést, amelyben mindenkit csak a feladatára képeznek ki, és ezzel szemben az egyéniség autonómiáját tekintik értéknek, ezért a rábízott fiatalokat igyekeznek eljuttatni önmaguk képességeinek kibontakozása felé. Mondhatni, afféle reformpedagógiát alkalmaznak. Széles a paletta az ilyen nevelőegyéniségekről készült filmalkotások tekintetében. Kortól és országtól függetlenül idetartozik A Muzsika hangja Mária nővére vagy Gárdonyi Géza kisregénye, A lámpás Kovács Ágoston néptanítója – az első az 1930-as években egy osztrák tengerésztiszt házában, a másik a reformkori dunántúli környezetben küzd meg a külvilággal a neveltjei érdekéért és boldogságáért.

A muzsika hangja (Forrás: imdb.com)

A kezdetek

A tanárok megjelenése a filmvásznon nem volt probléma– és kockázatmentes. Eleinte minden országban szigorú szabályok vonatkoztak bizonyos, a társadalom szempontjából kiemelt foglalkozások (pap, tanár, tanító, bíró) filmes megjelenítésére. Mindenütt a tekintélyelven alapuló, „porosz” iskolarendszer szolgáltatta a mintákat. Ráadásul a vidéki iskola tanítója több volt, mint egy értelmiségi. A helyi társadalom megbecsült tagja volt, és egyúttal hivatalnok is: gyakran szövetkezeti vezetőként, jegyzőként vagy postamesterként is kellett tevékenykednie. Ilyen módon érthető, hogy például Magyarországon a Bethlen-rendszer filmes előcenzúrája nem engedte meg sok más foglalkozás mellett a tanítók és tanárok kritizálását. Jellemző, hogy Bródy Sándor kénytelen volt két befejezést írni A tanítónő című darabjához: a közönség ugyanis happy end-es véget várt el, és nem szívesen szembesült a nagyvárosi tanítónő kiszolgáltatottságával az elhagyott faluban, az elit korrupt és patriarchális szemléletű tagjai között.

Lányok az intézetben (Forrás: imdb.com)

A tanároknak bizalmat sugárzóknak, erkölcsösnek, minden tekintetben feddhetetlennek kellett lenniük a filmvásznon, no és persze semlegesnek a politikai rendszer szempontjából. Akadtak botrányos kivételek. Az 1931-es Lányok az intézetben című film nyíltan bemutatta egy tanárnő és egy diáklány leszbikus kapcsolatát. Érdekesség, hogy a film rendezője és a forgatókönyv alapjául szolgáló regény szerzője is nő: az előbbi Leontine Sagan, utóbbi Christa Winsloe, a mecénás Hatvany Lajos báró házastársa. Sagan egyenesen Nagy-Britanniáig menekült a náci terror elől, a szerző, Christa Winsloe pedig Franciaországba ment, ahol 1944-ben az ellenállás mártírja lett.

Korán megjelentek a mai napig ismert archetípusok: a szigorú, de következetes tanár, a népbarát tanító, a szórakozott tanár figurái. A magyar filmen talán az első, sematizmuson túljutó tanárábrázolás Páger Antalnak köszönhető, aki az 1942-ben készült A harmincadik című filmben megjelenítette Nagy Gábor tanítót. A történet szerint új tanító érkezik a bányásztelepre. A klasszikus eset, amikor a tanító kívülről érkezik egy közösségbe, és meg kell küzdenie a befogadásért. Egyúttal Nagy Gábornak harcolnia kell a bányavezetéssel, amelyik akadályozza az iskola megalapítását. A film magán viseli a Horthy-korszak 1930-as évek végi fordulatát: a rendszer, főleg Imrédy Béla és Teleki Pál miniszterelnökségétől kezdve, már nem zárkózott el a szociális problémák felismerésétől és kezelésétől (bár ez gyakran antiszemita éllel, az „őrségváltás” eufemizmusával történt), és így a bányászok, munkások sorsa már nem számított tabunak a filmvásznon. Némi átfedés kimutatható az 1950-es évek szocialista filmjeivel: itt is a fizikai munkások és a népfelvilágosító értelmiségi szövetsége látható, bár nem szocialista, hanem óvatos reformjobboldali tartalommal.

Tanár úrnak szeretettel (Forrás: imdb.com)

A fordulat

A második világháború után a felgyorsult urbanizáció, az iparosítás, a jóléti államok kialakulása, s nem utolsósorban a háború utáni „baby boom” eredményeként az életmód, s vele az iskola is átalakult. A tanárok ábrázolásában a szigor egyre oldódott. Tipikus példa a Tanár úrnak szeretettel című film (1967), amelyben a Sidney Poitier által alakított középosztálybeli színes bőrű tanár bekerül az East Eand-en lakó munkásosztálybeli fiatalok közé. A klasszikus „messziről jött tanár” típusának nem csupán az iskolán belüli, hanem az osztály– és etnikai különbségekkel is meg kell küzdenie. A tanár, Mark Thackeray színes bőrűként kívül áll a fehér munkásfiatalok kultúráján, ám a rasszista előítéletek miatt mégis alárendelt a diákok környezetéhez képest. Mindemellett a tanárok és diákok közötti ellentét már nyíltan megjelenik. Ahogyan az egyik fiú mondja: „Egyik tanárban sem bízhatunk. Össze kell tartanunk, ellenük, különben átvernek.” Ez a mondat eszünkbe juttathatja az 1968-as diáklázadók egyik kedvelt jelszavát: „Ne bízz senkiben, aki harmincon túl van.”

Abigél (Forrás: imdb.com)

A tanárok jelleme idővel egyre színesebbé vált. A háború előtti árnyalatlan ábrázolás helyett a sokféle tanárkarakter vált általánossá. Már olykor elhangzik a tanárok bírálata, mint a Tüskevár sorozat Kengyel tanárával, a „Tutajos” Ladó Gyula Lajos által rettegett matematikatanárral kapcsolatban. A tanévzárón derül ki, hogy a fiúk által „kutyának” szidott Kengyel nem is olyan szőrösszívű, mint gondolják. Hasonlóan szigorú, de következetes, igazságos karaktert láthatunk a Básti Lajos által alakított Torma igazgató úrban az Abigél című sorozatban (1978).

Az igazságos tanár változatlanul népszerűségnek örvendett a filmvásznon. Kőnig tanár úr afféle Pimpernel-féle hős: a felszínen esetlen latintanár, a szórakozott tanár archetípusa, ám másik énje Abigél, aki segít a diákoknak, a háború idején pedig röpcédulákat ragaszt.

Szívtipró gimi (Forrás: mafab.hu)

Az 1980-as évektől az iskolában játszódó tinisorozatok egyre népszerűbbek lettek, gondoljunk olyan sorozatokra, mint az ausztrál Szívtipró gimi, a német Specht tanár úr vagy a magyar A tanár című sorozat. Számos epizód jelenített meg tanár–diák konfliktust, vagy éppenséggel tanár-diák barátságot. Utóbbi ábrázolása mutatja, hogy a filmművészet mennyire messzire jutott az 1920-as 1930-as évek rigorózus tanárábrázolástól. Az 1920-as években a tanár–diák tegeződés elképzelhetetlennek számított, ahogyan az is, hogy a tanárok olyan témákkal beszéljenek fesztelenül a diákokkal, mint a szerelem, a szexualitás, a kábítószer vagy a politika általános kérdései. Az a tendencia, hogy ezek a témák megjelennek az 1980-as évektől kezdve, nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a társadalom egyre több feladatot várt el az iskolától, így az állampolgári szocializáció mindinkább előtérbe került a klasszikus műveltség átadása mellett.

Aranysárkány (Forrás: port.hu)

Új elemként a tanárok társadalmi helyzete is témaként jelentkezett. A tanárok elleni erőszaktól a film érthetően tartózkodott (ebben a magyar irodalomban és filmen Kosztolányi Dezső Aranysárkánya és a belőle forgatott film volt az első), ám például A világ legszebb mestersége című filmben a Gérard Depardieu által játszott külvárosi tanárnak a rossz magaviseletű diák bátyja nyíltan szemébe vágja: ő egy nap alatt többet keres, mint amit a tanár egy hónapban, ezért hagyja békén az öccsét. A későbbiek során a tanár persze sikeresen kovácsolja az osztályt közösséggé, de a fentihez hasonló éles mondatok segítettek ráirányítani a figyelmet a francia tanárok nehéz helyzetére a külvárosi iskolákban.

Összefoglalás

A tanárok ábrázolása mindig politikaérzékeny volt. A diktatúrák és a tekintélyelvű rendszerek csak az optimista, lelkesen magyarázó tanárok ábrázolását tűrték meg a filmvásznon. Sokáig a demokráciák is csak annyit engedtek, hogy a tanárok a helyi társadalom tagjaként kiegyenlítő és integratív szerepet játsszanak a közösségben. Ám a társadalmak individualizálódásával, a jóléti államok kialakulásával, és az iskolarendszer feladatainak bővülésével mindinkább a tanárok magánélete is témává vált. Végül pedig a folyamat végén a tanárok már kendőzetlenül beszélhettek a diákokkal a társadalmi kérdésekről. Ez utóbbi mutatja leginkább, hogy az iskola és a tanár ábrázolása mekkora utat tett meg az elmúlt száz évben.

Paár Ádám

20 további film a témával kapcsolatban (a teljesség igénye nélkül, a megjelenés sorrendjében)

1. Tanár úr, kérem (1956)
2. Apáca show 2. – Újra virul a fityula (1993)
3. Veszélyes kölykök (1995)
4. Ámbár tanár úr (1998)
5. A zongoratanárnő (2001)
6. Mona Lisa mosolya (2003)
7. Carter edző (2005)
8. Saját szavak (2007)
9. A hullám (2008)
10. A rossz tanár (2011)
11. A mintatanár (2011)
12. Fák jú, Tanár úr! (2013)
13. Nagytudásúak (2013)
14. Whiplash (2014)
15. Mindenki (2016)
16. A tanítónő (2018)
17. Ördögfiókák (2018)
18. Romlott oktatás (2019)
19. Szépen csendben (2020)
20. A tanár (Fox in a hole, 2020)

Ezt olvastad?

Most vagy soha! – Alkotói szabadság vs. történelmi hitelesség

Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet

X