A 13. harcos – A viking Beowulf és egy arab a tűzkígyó ellen

Éppen ma 60 esztendeje, hogy José Antonio Domínguez Bandera 1960. augusztus 10-én megszületett Málagában. Miután egy lábtörés miatt le kellett mondania arról, hogy futballista legyen, a színjátszás felé fordult. Pedro Almodóvár az egyik előadás után filmszerepet ajánlott neki és máig az egyik kedvenc, legtöbbször foglalkoztatott színészének tekinthető. A rendező javaslatára módosította nevét Antonio Banderasra. Filmográfiájában találunk több történelmi témájú filmet is, az egyik a 13. harcos, amely 1999-ben került a mozikba.

Az amerikai science-fiction irodalom egyik legmeghatározóbb képviselője, Michael Crichton egyik korai, 1976-os regénye a Ködsárkányok (Eaters of Dead) szolgált alapul John McTiernan rendező filmjéhez. A történet érdekessége, hogy a Beowulf óangol epikus hősköltemény egyes epizódjait szövi össze, mesélteti el Ahmad ibn Fadlán arab utazóval, akit Antonio Banderas testesít meg a filmvásznon.

A forgatás egy szünetében (Forrás: imdb.com)

A lendületes felütésből megtudjuk, hogy Fadlánnak el kell hagynia Bagdadot, mert vesztére egy befolyásos főúr feleségén akadt meg a szeme. Éppen a tatárok elől menekül karavánja, amikor egy viking táborba botlanak. Miközben éppen tort ülnek, az északi király fia érkezik hozzájuk követségbe, hogy népének segítséget kérjen az ősi gonosz ellen, akinek a nevét nem mondják ki. Előszólítják a Halál Angyalát, aki csontokból jósolja meg, hogy 13 harcosnak kell útra kelnie a siker érdekében és a 13. nem lehet normann… Így lesz Fadlán a viking elitalakulat tagja, amely legyőzi a medvebőrbe bújt emberhordát. Ez a kb. 100 perces film szüzséje.

A filmet már 1997-ben leforgatták, de a tesztközönség olyan rosszul reagált rá, hogy több részletet újraforgattak, színészeket cseréltek le és új zenét komponáltattak (Jerry Goldsmith) hozzá. Ez az oka, amiért az egyik legnagyobb költségvetésű film volt akkoriban, amely messze nem hozta be a ráfordítást. Talán nem volt szerencsés az 1999-es évben kijönni vele, hiszen abban az évben olyan filmek premierjére került sor, mint például a Mátrix, a Halálsoron, az Amerikai szépség, A múmia, A napfény íze, a Harcosok klubja vagy a Hatodik érzék…

Annak ellenére, hogy a másodvonalba szorult, kultikusnak számít, hiszen ez volt az egyik első olyan mű, amelyben feltűnt Beowulf alakja a filmvásznon. Hogy mekkora volt az érdeklődés a viking hős iránt, jól mutatja, hogy még abban az évben saját filmet kapott (Beowulf – A sötétség harcosa címmel) Christopher Lambert főszereplésével. Gerald Butler is formálta meg Beowulfot 2005-ben (Beowulf – A hős és szörnyeteg). 2007-ben kapcsolódó animációs film (Beowulf – Legendák lovagja) és tévéfilm (Grendel) is készült.

Banderas, McTiernan és Kulich a forgatáson (Forrás: imdb.com)

Beowulf – a germánok Iliásza

Az alapul szolgáló eposz 3182 alliteráló hosszú sorból áll. A benne elbeszélt történet a 6. század elejére tehető, az összeszerkesztésre valamikor 700 és 750 között kerülhetett sor. Az egyetlen 1000 körül keletkezett kéziratváltozat a Nowell kódexben maradt fenn, amelyet a British Libraryben őriznek. Nemcsak az angol nyelvnek, hanem szinte minden germán nyelvnek egyedülálló emléke, hiszen a népvándorlás korába nyúlik vissza és teljes terjedelemben maradt fenn. Nyomtatásban 1815-ben jelent meg, modern angol nyelvre Seamus Heaney és Tolkien, magyarra Szegő György fordította.

Az eredeti történet Dániában, Hrothgar király Heorotban álló csarnokában kezdődik. A települést 12 éve pusztítja egy Grendel nevű szörnyeteg, amely elhurcolja és felfalja a harcosokat. Váratlanul érkezik meg a dél-svédországi geat törzs harcosa, Beowulf, aki felajánlja, hogy maroknyi csapatával (14 fő) megtisztítja a környéket a gonosztól. Éjszaka Beowulf csapata éberen várja a támadást. Egyikük odaveszik, de Beowulf erős fogásából a szörny nem tud menekülni. A szörny karját leszakítja, aki a halálos sebbel távozik. Nem tart sokáig az öröm, mert másnap Grendel anyja érkezik, hogy megbosszulja fia halálát, megöli a király egy emberét. Beowulf követi a szörnyet barlangjába és lefejezi. Az eposz első részének végén Hrothgar király kitüntetésekkel és ajándékokkal búcsúzik a hazainduló Beowulftól.

A második rész érinti Hygelac király és fia halálát, amely nyomán Beowulf lett a geatok királya és 50 esztendeig békében uralkodott. Megjelenik azonban egy az emberek által meglopott sárkány a vidéken és rettentő pusztítást végez. Az öreg Beowulfot csak fiatal rokona, Wiglaf támogatja a tűzokádó elleni harcban. Beowulf megöli a sárkányt, de halálos sebet kap. Az eposz temetési szertartással, siralommal ér véget.

A Beowulf mind ritmusát, mind tartalmát tekintve illeszkedik a germán epikus hagyományba, több tucat utalás található benne más történetekre.

Beowulf és a 13. harcos

Mivel Ahmad Ibn Fadlán a mesélőnk, a filmbeli történet a 920-as évek legelején játszódik, hiszen akkor hagyta el Bagdadod és tartott a Volga folyóhoz. Ott találkozott a ruszokkal (a filmben a Beowulf vezette normannok), akikről így írt: „Sosem találkoztam tökéletesebb fizikumú emberekkel, magasak, akár a datolyapálma, és vörösek.” A casting jól szolgálta az arab és a vikingek közötti különbségek felerősítését. A vikingeket játszó szereplők magas, világos vagy vöröses hajú színészek, sportolók voltak. A mai kor nézője számára leginkább a Vajákot (Witcher) idéző figurát, Beowulfot alakító Vladimir Kulich 196 cm, míg Banderas 174 cm magas.

Fadlán útleírásában helyet kapott egy viking temetési rítus megörökítése is: „Mondták nekem, hogy a főnökök halálakor a hamvasztás csak a legkisebb része a temetési szertartásnak, ezért nagyon érdekelt, hogy többet is megtudjak erről a kérdésről. Egy napon azt hallottam, hogy egyik vezérük meghalt. (…) Ha azonban gazdag férfi temetésére készülnek, akkor vagyonát, javait három részre osztják: egy részét kapja a család, egy másikból elkészítik a síri ruházatot, a harmadik rész árán pedig nabibot [sört] készítenek, melyet aznap isznak meg, amikor a halott rabszolganőjét megölik és gazdájával együtt elégetik. (…) A tűz hamarosan elharapózott a farakáson, azután a hajón, belekapott a sátorba, a férfiba és a nőbe és mindent elemésztett.” A filmben Fadlán és a normannok találkozásának napján éppen királyuk halotti torát ülik, így az arab szemtanúja lehet egy emberáldozattal járó temetésnek. Nem ez a normannok egyetlen szokása, amitől idegenkedett az utazó. (A közös tálba orrfújás és abból mosakodás rítusából is kimaradt inkább.) A temetésen az utolsó csata előtt is elhangzik egy fiktív viking ima, ami nagyon hatásos (még a Vérszerződés: Utolsó csata című dalában is kapott egy strófát), de nem korhű.

Párbaj három pajzstörésig (Forrás: imdb.com)

A különböző kultúrák, nyelvek találkozását, együttélését jól, humorosan illusztrálja a film az utazó beilleszkedésének folyamatával. Az ősi skandináv nyelv mellett hallhatunk arab, görög és latin szavakat is. Művelt ember lévén Fadlán fókuszált figyelemmel meglepően gyorsan és hatékonyan sajátítja el a vikingek nyelvét.

Fadlán: Az anyám egy tiszta nő volt, nagy, nemesi családból.
És én legalább tudom, hogy ki volt az apám, te, disznózabáló szukafattya.
Viking: … Honnan beszéled a nyelvünket?
Fadlán: Figyeltem!

Ugratják alacsony termete miatt, többször „kis barátom”-nak szólítják, lovát kutyához hasonlítják. A Fadlán arcsérülését tehénhúggyal ápoló lány szerint is annyit jajgat, mint egy nő, és a fapalánk faragásában is csak azután tud hatékonyan részt venni, hogy fele akkorára kovácsol egy rábízott kardot. Lépésről lépésre szerez respektet a maga bevallása szerint sem harcos arab értelmiségű szépfiú a szószátyárnak nem éppen mondható, félelmet nem ismerő erőemberek között. Kinek-kinek szemében a nyelvtudás, az ügyes lovaglás vagy az írástudás hozza meg az „áttörést”. Később Fadlán is úgy summázza a történetet, hogy az ő felnőtté válását mutatta be.

Fadlán és Beowulf a tűzkígyóra várva (Forrás: imdb.com)

A film megjelenésekor mindig kiemelték a kritikák a naturalisztikus harcábrázolást. Valóban látunk néhány levágott testrészt, fejnélküli testet, de be kell ismernünk, hogy 1999-es bemutatása óta sokat változott az erőszak ábrázolása a filmvásznon, illetve személyes tapasztalatom, hogy a Vikingek sorozat megtekintése után – különös tekintettel például A vérsas epizódra – az ingerküszöb máshova helyeződött.

Kapunk némi ízelítőt a viking csarnokok, települések hangulatából, látunk párbajt három pajzstörésig. A viking hiedelemvilág kapcsán hallunk a Walhalláról, tapasztaljuk milyen megkérdőjelezhetetlenek voltak a látók jóslatai.

Az eposzban megjelenő három gonoszból Grendel és a sárkány a filmben egyetlen medvebőrbe bújt emberhordaként (wendolok) jelenik meg, amelynek tagjai este jönnek le (a városokba), mint a köd és emberek fejeit hurcolják el barlangjaikba. A hegyoldalról lehömpölygő tűzkígyó pedig nem más, mint a több, mint 100 hajó hosszú sor, amelybe a fáklyát tartó hordatagok rendeződnek. Vezetőjük, az ősanya a barlang mélyén lakozik. A viking csapat számára kalandos volt vízesésen átkelve, lehetőleg feltűnés nélkül odajutni hozzá a barlang mélyére, de egy festett testű, törékeny nőnél, akinek élő kígyó tekereg a nyakán, monumentálisabb és félelmetesebb főgonoszt vártam. A végső összecsapás méltatlanul rövid volt és egyáltalán nem katartikus. Akárcsak az eposzban, Beowulf itt is halálos sebet kapott.

A gonosz horda Anyja, az Anyaföld, az Akarat (Forrás: imdb.com)

Beowulf alakja nem különösebben hangsúlyos a filmben. Nem ő szerepel a legtöbbet a viking harcosok közül. Nincsenek nagy kinyilatkoztatásai, de kétségtelenül ő győzi le a gonoszt. Ő maga állítja a végén, hogy semmije sincs, de abban reménykedik, hogy lesz valaki, aki megírja a történetét és akkor öröksége tetteinek nyoma az emberi emlékezetben. Az eposzi Beowulfról szövegkritikusai megfogalmazták, hogy önfeláldozóbb volt, mint a korabeli héroszok. Nem elsősorban emberek ellen harcolt, hanem a közösséget, a települést, a civilizációt veszélyeztető emberfeletti gonosszal.

*

Antonio Banderas pályája során több történelmi vonatkozású filmben is szerepelt. Ezek közül az Újkor.hu Mozgókép rovatában jelent meg írás az Evita, a Frida és az Altamira című alkotásokról.

Árvai Tünde

Ezt olvastad?

Közel-keleti pénztörténet I.: Az iszlám világ

A fizetőeszközök megkerülhetetlen részei az emberi civilizációnak, maga a pénz pedig számos esetben a világ különböző kultúrái közötti kapoccsá vált.

X