A Trónfosztott királyság című filmről történészszemmel
IV. Károly első visszatérési kísérletének centenáriumára az Országház Filmműhely idén újabb alkotással állt elő. Az Ahogy éltem, úgy fogok meghalni és az Ötödik alosztály – Vörösterror az Országházban után a Trónfosztott királyság is egy olyan játék-dokumentumfilm, mely történész szakértők előadásaival és ismert színművészek alakításaival igyekszik bemutatni a 20. századi magyar történelem sorsdöntő eseményét: az utolsó magyar király visszatérését.
A film megtekinthető a képre kattintva
Az államforma és ezáltal az államfő kérdése az első világháború végétől végigkísérte a magyar politikai eseményeket. A vesztes világháború, a kommün bukása és a román megszállás után talpra állni próbáló ország 1920-ban, Trianon árnyékában, – a történelmi jogfolytonosságot szem előtt tartva – intézkedett a királyság visszaállításáról, ám az államfő kérdése Horthy Miklós kormányzóvá választása után sem rendeződött. Három ismert történész – Fiziker Róbert, Hamerli Petra és Nánay Mihály – ezt a kérdéskört járták körbe.
(Forrás: youtube.com)
Az alkotást abból a szempontból lehet rendhagyónak tekinteni, hogy a választott téma mindmáig ellentmondásos, míg az Ötödik alosztály esetében ez nem állt fenn. Ennek oka, hogy a Tanácsköztársaság idején alkalmazott terror kapcsán ma már csupán az a kérdés, hogy mennyi halálos áldozatról beszélhetünk.
Száz év múltán is felmerül a kérdés: Vajon kinek volt igaza 1921-ben? Horthynak vagy Károlynak?
Maga a film erősen nyit, érzelmileg is megágyazva a témának, mikor is a sötétből előtűnik az uralkodó alakja a végtelenségig meglepett Mikes János püspök előtt. Ez a film egyik legdrámaibb pillanata. Ezt követően tárulnak elénk a filmrestaurátorok megfeszített munkájának gyümölcsei: a páratlan korabeli felvételek, melyeken avatatlan szem is felismeri a minőségi munkát. A történész szakértők tárgyilagosan kommentálják a fikciós elemekkel vegyített jeleneteket. A katarzis a nagy találkozás, Horthy és Károly egymásnak feszülése, mely lezárja a filmben elbeszélt történetet.
Az átkötő részek látványvilágát, akár a Vezércsel című sorozat is ihlethette (Forrás: youtube.com)
A film egyik pozitívuma, hogy szakított az 1989 előtti történelemszemlélet egyik legtöbbet használt, és mára már bizonyítottan szakmaiatlan kifejezésével, a királypuccsal, és helyette visszatérési kísérletként, királyjárásként hivatkoznak az eseményre. Az alkotás látványvilága remekül eltalált. A korabeli egyenruhák és a környezet mind remekül passzolnak az atmoszférához.
A pozitívumok után azonban lássuk a kérdéses pontokat, történelmi tévedéseket.
Rögtön a nyitójelenetben szó esik Mikes püspök asztaltársaságában arról, miszerint a nagyszentmihályiak, akik a határ túloldalára kerültek (!), nem vettek részt nagy számban a búcsúban. A történések időpontjában (1921 márciusában) már megszületett az az egyezmény, amely Nyugat-Magyarországot Ausztriának ítélte, ám a döntés értelmében csak 1921 augusztusának végén vehette át a területet.
A megdöbbent püspök (Forrás: youtube.com)
Szót kell ejteni a filmben hivatkozott eckartsaui nyilatkozatról is, melyben Károly – az elhangzottak ellenére – nem mondott le a trónról, pusztán felfüggesztette uralkodói jogainak gyakorlását, vagyis visszavonult az államügyek gyakorlásától. Lényeges különbség van a két státusz között, hiszen a lemondás végleges, míg a visszavonulás ideiglenes aktus. Ennek alapján királypuccsról nem lehet beszélni. Törvényesen megkoronázott uralkodó saját magával szemben puccsot végrehajtani nem tud. Mindezek mellett a Nyilatkozat nélkülözte a miniszteri ellenjegyzést, így közjogi értelemben nem számított érvényes rendelkezésnek. Ellenben a schönbrunni nyilatkozattal, mely a cseh miniszterek részéről hitelesítésre került.
A király “lemondó” nyilatkozata (Forrás. youtube.com)
A film kapcsán mindenképpen meg kell említeni a Habsburg-ház negyedik trónfosztását (1921. évi XLVII. törvénycikk) is. Ennek megítélése máig vita tárgyát képezi, azonban azt látnunk kell, hogy a háborút követő években a megcsonkított ország kényszerpályán volt, mely megkötötte a döntéshozók kezét. A szomszédos országok fenyegetésének hatására az ország akkori vezetése – a Trianon utáni helyzetben – érthető okokból nem akart megkockáztatni egy olyan fegyveres konfliktust, amelynek kimenetele nem volt kérdéses. Nem mellesleg az ország emlékezetében ekkor még tisztán élt a román megszállás időszaka. Ez a tényező mindenképpen befolyásolta a trónfosztás kimondását.
Az alkotásról összességében elmondható, hogy mérföldkőnek számít. Nem akar mindentudó lenni, mégis tárgyilagos és információgazdag.
Csarnai Márk
Ezt olvastad?
