A Trónfosztott királyság című filmről történészszemmel

IV. Károly első visszatérési kísérletének centenáriumára az Országház Filmműhely idén újabb alkotással állt elő. Az Ahogy éltem, úgy fogok meghalni és az Ötödik alosztály – Vörösterror az Országházban után a Trónfosztott királyság is egy olyan játék-dokumentumfilm, mely történész szakértők előadásaival és ismert színművészek alakításaival igyekszik bemutatni a 20. századi magyar történelem sorsdöntő eseményét: az utolsó magyar király visszatérését.

A film megtekinthető a képre kattintva

Az államforma és ezáltal az államfő kérdése az első világháború végétől végigkísérte a magyar politikai eseményeket. A vesztes világháború, a kommün bukása és a román megszállás után talpra állni próbáló ország 1920-ban, Trianon árnyékában, – a történelmi jogfolytonosságot szem előtt tartva – intézkedett a királyság visszaállításáról, ám az államfő kérdése Horthy Miklós kormányzóvá választása után sem rendeződött. Három ismert történész – Fiziker Róbert, Hamerli Petra és Nánay Mihály – ezt a kérdéskört járták körbe.

(Forrás: youtube.com)

Az alkotást abból a szempontból lehet rendhagyónak tekinteni, hogy a választott téma mindmáig ellentmondásos, míg az Ötödik alosztály esetében ez nem állt fenn. Ennek oka, hogy a Tanácsköztársaság idején alkalmazott terror kapcsán ma már csupán az a kérdés, hogy mennyi halálos áldozatról beszélhetünk.

Száz év múltán is felmerül a kérdés: Vajon kinek volt igaza 1921-ben? Horthynak vagy Károlynak?

Maga a film erősen nyit, érzelmileg is megágyazva a témának, mikor is a sötétből előtűnik az uralkodó alakja a végtelenségig meglepett Mikes János püspök előtt. Ez a film egyik legdrámaibb pillanata. Ezt követően tárulnak elénk a filmrestaurátorok megfeszített munkájának gyümölcsei: a páratlan korabeli felvételek, melyeken avatatlan szem is felismeri a minőségi munkát. A történész szakértők tárgyilagosan kommentálják a fikciós elemekkel vegyített jeleneteket. A katarzis a nagy találkozás, Horthy és Károly egymásnak feszülése, mely lezárja a filmben elbeszélt történetet.


Az átkötő részek látványvilágát, akár a Vezércsel című sorozat is ihlethette (Forrás: youtube.com)

A film egyik pozitívuma, hogy szakított az 1989 előtti történelemszemlélet egyik legtöbbet használt, és mára már bizonyítottan szakmaiatlan kifejezésével, a királypuccsal, és helyette visszatérési kísérletként, királyjárásként hivatkoznak az eseményre. Az alkotás látványvilága remekül eltalált. A korabeli egyenruhák és a környezet mind remekül passzolnak az atmoszférához.

A pozitívumok után azonban lássuk a kérdéses pontokat, történelmi tévedéseket.

Rögtön a nyitójelenetben szó esik Mikes püspök asztaltársaságában arról, miszerint a nagyszentmihályiak, akik a határ túloldalára kerültek (!), nem vettek részt nagy számban a búcsúban. A történések időpontjában (1921 márciusában) már megszületett az az egyezmény, amely Nyugat-Magyarországot Ausztriának ítélte, ám a döntés értelmében csak 1921 augusztusának végén vehette át a területet.

A megdöbbent püspök (Forrás: youtube.com)

Szót kell ejteni a filmben hivatkozott eckartsaui nyilatkozatról is, melyben Károly – az elhangzottak ellenére – nem mondott le a trónról, pusztán felfüggesztette uralkodói jogainak gyakorlását, vagyis visszavonult az államügyek gyakorlásától.  Lényeges különbség van a két státusz között, hiszen a lemondás végleges, míg a visszavonulás ideiglenes aktus. Ennek alapján királypuccsról nem lehet beszélni. Törvényesen megkoronázott uralkodó saját magával szemben puccsot végrehajtani nem tud. Mindezek mellett a Nyilatkozat nélkülözte a miniszteri ellenjegyzést, így közjogi értelemben nem számított érvényes rendelkezésnek. Ellenben a schönbrunni nyilatkozattal, mely a cseh miniszterek részéről hitelesítésre került.

A király “lemondó” nyilatkozata (Forrás. youtube.com)

A film kapcsán mindenképpen meg kell említeni a Habsburg-ház negyedik trónfosztását (1921. évi XLVII. törvénycikk) is. Ennek megítélése máig vita tárgyát képezi, azonban azt látnunk kell, hogy a háborút követő években a megcsonkított ország kényszerpályán volt, mely megkötötte a döntéshozók kezét. A szomszédos országok fenyegetésének hatására az ország akkori vezetése – a Trianon utáni helyzetben – érthető okokból nem akart megkockáztatni egy olyan fegyveres konfliktust, amelynek kimenetele nem volt kérdéses. Nem mellesleg az ország emlékezetében ekkor még tisztán élt a román megszállás időszaka. Ez a tényező mindenképpen befolyásolta a trónfosztás kimondását.

Az alkotásról összességében elmondható, hogy mérföldkőnek számít. Nem akar mindentudó lenni, mégis tárgyilagos és információgazdag.

Csarnai Márk

Ezt olvastad?

150 évvel ezelőtt született Pietro Badoglio marsall (1871–1956), aki az olasz fasizmus idején 15 éven át az Olasz Királyi Hadsereg