A föld mélyén egyenlők – Bányamunkatáborok

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

Az Argumentum Kiadó által – Csolnok Község Önkormányzatának és a Politikai Elítéltek Közösségének támogatásával – megjelent könyv a csolnoki, oroszlányi és a tatabányai szénbányákban dolgozó elítéltekkel és a számukra létesített ún. KÖMI-táborokkal foglalkozik. A könyv célja, hogy betekintést nyerjünk a kommunista diktatúra idején – elsősorban a börtönök zsúfoltsága miatt – a szénbányák mellett létesített táborok és lakóinak mindennapjaiba.

Az M. Kiss Sándor történész által lektorált könyv szerzője – Marschal Adrienn – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskoláján szerzett PhD fokozatot 2016-ban. Doktori értekezésének címe a Munkatáborok Komárom-Esztergom megyében (Csolnok, Oroszlány, Tatabánya) volt. 2019-től a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos munkatársaként dolgozik.

A csolnoki, oroszlányi és tatabányai bányákban dolgozott elítélteknek ajánlott könyvben a szerző a Rákosi-korszakban létesített – nagyrészt még feltérképezetlen – bányamunkatáborok közül a Komárom-Esztergom megyében, Csolnokon, Oroszlányban és Tatabányán létrehozott táborok és az ezekben dolgozó politikai és köztörvényes elítéltek sorsát mutatja be. A Rákosi- és Kádár-korszakban a politikai és köztörvényes elítéltek fogalmának tartalma és jelentése megváltozott. A köztörvényes bűncselekménynek minősített cselekedeteknek gyakran politikai indítéka (pl. rongálás) volt, vagy politikai indítékot kerestek hozzá. Ebből kifolyólag a köztörvényes elítéltek közé már nemcsak a „hagyományos” értelemben vett (élet, tulajdon, vagyon stb. elleni) bűncselekmények elkövetői tartoztak, hanem a tiltott határátlépést, szabotázst, valutaüzérkedést és a feketevágást elkövetők is. A Rákosi- és Kádár-korszakban elítélteket ezáltal tehát három kategóriába sorolhatjuk. A politikai és köztörvényes elítéltek mellett a harmadik kategóriába a tényleges bűnözők tartoztak, akik élet, vagyon, tulajdon, erkölcs elleni bűncselekményeket követtek el. Az utóbbi kategóriába tartozók voltak a kommunista diktatúra előtt a köztörvényes elítéltek. A Rákosi- és Kádár-korszakban készített politikai és köztörvényes elítéltekkel kapcsolatos létszámstatisztikák összesített adatai elfogadhatók, viszont az egyes kategóriákba (politikai és köztörvényes) való besorolásuk nem.

Kép forrása: Fortepan

A könyv tartalmilag kilenc fejezetre oszlik. Az első fejezetben a szerző egyfajta bevezetésként a három település – Csolnok, Oroszlány és Tatabánya – szénbányászatának történetével foglalkozik egészen 1952-ig, majd Magyarország bányászatának 1945 utáni helyzetét mutatja be.

A következő rész a Magyarországon alkalmazott büntetés-végrehajtás és törvényi szabályozás két világháború közötti, illetve a második világháború utáni alakulásával, helyzetével foglalkozik. A kommunisták fokozatos térnyerésével gyökeres fordulat ment végbe a büntetés-végrehajtás és a rabmunkáltatás területén. Nőtt a büntetés-végrehajtási külmunkahelyek száma, amely szerint már nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a bányákban és az építkezéseken is dolgoztak elítéltek. A rendőrség létszámának csökkenése mellett viszont jelentősen nőtt az államvédelmisek és a börtönőrök létszáma. A szerző átfogó tájékoztatást nyújt az elítéltek és internáltak munkáltatásának intézményeiről, köztük a Közérdekű Munkák Igazgatóságáról (KÖMI) is. A könyv írója ezen kívül nemcsak a második világháború végén és után Magyarországon – a hadifoglyok, az internáltak, a kitelepítettek és az elítéltek számára – létesített különféle táborokról ír, hanem az 1950 júliusában újra hivatalosan felállított munkaszolgálatról és a munkaszolgálatosokról is.

A harmadik fejezetben a szerző a Komárom-Esztergom megyében – Csolnokon, Oroszlányban és Tatabányán – létesített táborokról, az előzményekről, a táborok felállítása során megjelenő esetleges problémákról és a működési feltételek tisztázásáról ír. A csolnoki tábor kapcsán tudomást szerezhetünk a tábor 1953-as megszüntetéséről, majd visszaállításáról is.

http://real-phd.mtak.hu/387/1/Marschal%20Adrienn_disszert%C3%A1ci%C3%B3.pdf
Internáló és kényszermunkatáborok az Észak-Dunántúlon. Forrás: Marschal Adrienn PhD dolgozata.

A negyedik részben a magyarországi elítéltek létszámáról, az 1953-as amnesztiáról, az internálások felszámolásáról, a kitelepítésekről és az amnesztia utáni helyzetről is átfogó képet kapunk. A szerző külön hangsúlyt fektetett a Komárom megyei bányamunkatáborokban, elsősorban Csolnokon, Oroszlányban és Tatabányán lévő elítéltek létszámának ismertetésére. A létszámkimutatásokat – táblázatok formájában – részletesen szemlélteti a szerző, amely által az olvasó számára is érthetőbbé válik a szöveg.

Az ötödik fejezetben a szerző a három településen elhelyezkedő táborokban élő elítéltek mindennapjait mutatja be. Foglalkozik az elítéltek bányákban lévő munkakörülményeivel, a számukra ígért egyéb kedvezményekkel (pl. sport területén), a balesetek és betegségek során nyújtott orvosi ellátással, a mindennapi életükkel kapcsolatos tevékenységekkel (élelmezés, tisztálkodás, ruházat), valamint a táborokban működő politikai, kulturális (pl. színjátszó csoport működése), sport- és hitélettel. Tudomást szerezhetünk arról is, hogy milyen kapcsolat állt fenn az elítéltek és családtagjaik, az elítéltek és a civil bányászok, valamint a rabok között. A szerző továbbá említést tesz nemcsak az elítélt és civil bányászok arányáról, hanem a sztrájkokról, a szökési kísérletekről, a büntetési időt csökkentő kérvényekről és a szabadulásról is.

A könyv hatodik része a csolnoki, oroszlányi és a tatabányai táborok őrségével foglalkozik. A szerző táblázatokkal szemléltetve tájékoztatást ad az említett táborokban lévő munkahely-parancsnokságok őreinek létszámáról és azok fegyverzetéről, a munkahelyparancsnokokról, az őrök közötti belső ellentétekről, az őrök munkaköréről, lakásproblémáiról, fizetéséről, családi viszonyairól, a kulturális és sportéletükről, a fegyelem betartásáról és betartatásáról, az őrök kapcsolatáról az elítéltekkel, a bányászokkal és a lakossággal, valamint a kommunista párt aktivitásáról is. Az egyes őrök meglévő életrajzának tanulmányozásából arra következtethetünk, hogy jelentős részük szegény többgyermekes családból származott. Szegény sorsukból pedig egyenesen következett alacsony iskolai végzettségük. Szakképzettségük nem javult jelentősen a későbbiekben sem.

A hetedik fejezetben az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről és az utána következő megtorlásról kapunk új ismereteket. A könyv írója az elítéltek 1956-os forradalom előtti és alatti helyzetével, a három Komárom-Esztergom megyei táborban – a forradalom és szabadságharc idején – lezajlott eseményeivel, de a volt elítéltek forradalomban tanúsított részvételével (Szirmai-csoport, bányászbrigád, Futó János csoportja stb.) is foglalkozik. Részletes tájékoztatást kapunk a táborokban élő rabok szervezkedéséről, az oroszlányi táborban lezajlott kitörési kísérletről, a rabok kiengedéséről, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után következett megtorlásról is, amelyet deportálás, internálás, indított perek, kivégzések stb. formájában valósítottak meg. A szerző említést tesz a forradalom halottainak számáról és a három település november 4-e utáni helyzetéről is.

Marschal Adrienn – könyvének nyolcadik fejezetében – az elítéltek forradalom utáni életével foglalkozik. A forradalom leverése után átszervezéseket hajtottak végre a büntetés-végrehajtás területén, amelynek változásait és működéseit 1963-ig ismerteti a szerző. A bányamunkatáborok megszüntetésével a KÖMI szerepe is megváltozott 1956 után, amely ezek után már csak a börtönökben folyó rabmunkát irányította. Ezáltal az őrök helyzete is megváltozott. Tájékoztatást kapunk az elítéltek 1956 utáni helyzetéről és létszámáról, a kihirdetett amnesztiákról, az emigrációról, a bányászat 1956 utáni helyzetéről – különös tekintettel Csolnokra, Oroszlányra és Tatabányára.

Az utolsó – kilencedik részben – a szerző „Kitekintés” cím alatt azzal foglalkozik, hogy miként érintette a volt politikai elítélteket a rendszerváltás (közkegyelem, semmiségi törvények, kárpótlás, volt elítéltek szervezeteinek megalakulása stb.), és ezek a meghurcolt személyek hogyan jelennek meg az emlékezetünkben.

Kép forrása: Árpád Érembolt

A szerző – munkája végén – összegzést készített a könyvben leírtakról és köszönetet nyilvánított volt professzorainak, valamint azoknak, akik segítségükkel hozzájárultak könyvének megjelenéséhez. A mellékletekben megtalálhatjuk a csolnoki, oroszlányi és a tatabányai táborok elítéltjeinek és őreinek névsorát is. A névmutató nemcsak az egyes személyek szövegben való keresésében nyújt segítséget, hanem rövid, de tartalmas információt is közöl velük kapcsolatban. Marschal Adrienn komoly levéltári kutatás mellett a témával kapcsolatos szakirodalom felhasználásával készítette el kiváló munkáját. A könyv képmelléklettel (térkép, helyszín- és épületrajzok, hivatalos iratok, korabeli és a szerző által készített fényképek) zárul. A munka igényes, szedési hibák, elírások nem találhatók benne.

Marschal Adrienn – könyvében – nemcsak új ismeretekkel szolgál a politikai elítéltekkel és a három Komárom-Esztergom megyei tábor (Csolnok, Oroszlány, Tatabánya), valamint annak lakóival kapcsolatban, hanem tisztázza a „politikai” és „köztörvényes” elítéltek fogalmát a Rákosi- és a Kádár-korszakban is. A történész munkájából az is kiderül, hogy a kommunista diktatúra idején igazságtalanul elítélteknek milyen megpróbáltatásokat kellett kiállniuk. Összességében a könyvet ajánlom minden, a téma iránt érdeklődő olvasó számára.

Cservenka Ferdinánd

Az ismertetett könyv adatai: Marschal Adrienn: Elítéltek szénbányákban. Táborok Csolnokon, Oroszlányban és Tatabányán. Budapest, Argumentum Kiadó, 2019. 296 oldal.

Ezt olvastad?

Történelmi léptékkel mérve nem tűnik hosszúnak az az alig egy évtized, mire Magyarország a NATO tagjává válhatott, onnantól kezdve, hogy
Támogasson minket