A folyamatos párbeszéd a jövő kulcsa

„Spanyolország és Magyarország között folyamatos párbeszéd van jelen, s ez a jövő Európájára nézve alapvető fontosságú.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Iñaki Abad Leguina, a budapesti Cervantes Intézet igazgatója a csütörtök esti kerekasztal beszélgetését, melyen a madridi Residencia de Estudiantes múltját és jelenét mutatták me.

Az eseményen személyesen vett részt Alicia Gómez Navarro, a madridi intézmény igazgatója, Horváth László, a budapesti Eötvös Collegium igazgatója. A beszélgetést Faix Dóra, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Spanyol Tanszékének tanára vezette.

Alicia Gómez Navarro elmondta, mennyire megtisztelve érzi magát a budapesti meghívásért, és hogy hálás az Eötvös Collegiumnak, amiért már ötödik éve azon vannak, hogy ápolják a két ország közti jó kapcsolatot.

Márai Sándor szavai szerint a madridi Residencia de Estudiantes szellemi fellegvár”, s valóban kétségtelen, hogy az egyetemes kultúra találkozóhelyeként élt a 20. század elején a spanyol és külföldi köztudatban egyaránt. A Residenciát azért alapították meg 1910-ben, hogy fellendüljön a spanyol tudományos és kulturális élet. A projekt sikeresnek bizonyult, hiszen működésétől kezdve Nobel-díjas és más jelentős spanyol tudósok, gondolkodók álltak kapcsolatban az intézménnyel, olyanok, mint Rafael Alberti, Miguel de Unamuno, Manuel de Falla, José Ortega y Gasset, Pedro Salinas, Eugenio d’Ors és még sorolhatnánk. Nemcsak a spanyolok számára volt vonzó, de olyan személyiségek is, mint Henri Bergson, Albert Einstein, Paul Valéry, Marie Curie, Esterházy Péter vagy Kertész Imre is megfordultak falai között. A Residencia nem csupán kulturális központ volt, de „a tudomány méhkasának” is nevezték. Spanyolországban az egyik első olyan intézmény volt, amely szorgalmazta a nők egyetemi tanulmányainak lehetőségét, a vidéki diáklányoknak pedig szállást biztosított.

A kultúra történéseit serkentő residenciai közegről mi sem árulkodik jobban, mint az, hogy a Magyarországon is jól ismert Federico García Lorca, Luis Buñuel és Salvador Dalí barátsága a Residencia folyosóin szövődött. A 20. századi spanyol művészet legizgalmasabb személyiségei végtelen portyáik során életre keltették az éjszakai Madrid utcáit, s a Residencia máig őrzi azt a zongorát, melyen még García Lorca is eljátszotta örömét, elsírta bánatát.

Franco diktatúrájának idején a Residencia működése háttérbe szorult, azonban mikor már a rendszer ideológiai enyhülése is engedte, újrakezdték a spanyol intellektuális emlékezet felélesztését. Azóta is fontos célkitűzésük helyet adni a kortárs kultúrának, leginkább a költészet és a tudomány iránt érdeklődő alkotóknak. Így falai közt ma is termékeny kutatói és művészeti élet folyik.

Csakúgy, mint az Eötvös Collegiumban, melynek igazgatója elárulta, hogy az utóbbi évek egyik legvirágzóbb kezdeményezése a Faix Dóra vezette Spanyol Műhely létrehozása volt. A testvérintézmények igazgatói örömmel és lelkesedéssel fedezték fel a kollégiumok múltja, jelene és jövőbeli elképzelései közti párhuzamokat. Nemcsak alapítási évük azonos, de az is, hogy a két intézmény egyaránt nagy hangsúlyt fektet a szabad gondolkodásra való nevelésre, a fizikai nevelésre és a művelődésre, szórakozásra.

A Residencia és a Collegium első hivatalos találkozására öt éve került sor, s jó kapcsolataikat azóta is ápolják, s szeretnék ápolni a jövőben is. Alicia Gómez Navarro szeretettel invitálta meg intézményükbe a magyar fiatal kutatókat és művészeket. A Residencia nemrég kiérdemelte az Európai Örökség címet.

Bemutatásra került az Eötvös Collegium diákjainak tanulmányait tartalmazó, frissen publikált kötet is. A rendezvény alkalmával mind a Residencia de Estudiantes, mind pedig az Eötvös Collegium saját publikációiból álló könyvgyűjteményt adományozott a Cervantes Intézet Ernesto Sabatoról elnevezett közkönyvtárának.

Zsapka Krisztina

Ezt olvastad?

Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet
Támogasson minket