A hadirégészet aktualitásai – Beszámoló a Háború, régészet és kulturális örökségvédelem V. című konferenciáról

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2022. május 6-án immár ötödik alkalommal rendezte meg „Háború, régészet és kulturális örökségvédelem” című konferenciáját. A szakmai program idei előadásai három tematikus szekcióba rendeződtek és a bronzkortól egészen a második világháborúig mutatták be a magyarországi hadirégészet témakörét és aktualitásait. Az ország különböző múzeumaiból, egyetemeiről és intézményeiből meghívott kutatók beszámolóikban a legújabb nemzetközi és hazai eredményeiket igyekeztek bemutatni a közönségnek.

A konferenciát Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka nyitotta meg. Mondandójában elsőként bemutatta az intézmény öt igazgatóságát (Hadtörténeti Intézet, Hadtörténeti Levéltár, Központi Irattár, Hadtörténeti Múzeum, valamint a Katonai Emlékezet és Hadisír Gondozó Igazgatóság), melyek mindegyike segíti a hadirégészek munkáját. Ezután az „Esztike gyűrűje” elnevezésű projekt példáján keresztül vezette le, hogy a valóságban hogyan is nézi ki ezeknek az intézményrészeknek az összehangolt együttműködése egy kutatás során.

Kovács Vilmos ezredes megnyitja a konferenciát. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

Az első szekciót a Magyar Nemzeti Múzeum és az Energiatudományi Kutatóközpont munkatársainak – Tarbay János Gábor, Maróti Boglárka, Kis Zoltán, Káli György és Soós Bence – előadása nyitotta meg, melyet a kutatócsoport nevében Tarbay János Gábor (Magyar Nemzeti Múzeum) tartott meg. A Harcos hazatér – A Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében őrzött késő bronzkori fegyverkészlet archeometriai újraértékelése címet viselő beszámoló egy 2003-as gyűjteményi revízió során felfedezett, 1993-ban leltározott bronztöredékekből álló leletanyag vizsgálatával foglalkozott. A kilenc tárgy – lábszárvédő, kónikus sisak, Naue II. típusú kard, bronzcsésze, húskampó, valamint két darab kés – maradványaiból álló leletegyüttesen roncsolásmentes vizsgálatokat (XRF Röntgen fluoreszcencia spektometria, PGAA Prompt-gamma aktivációs analízis, NI neutronos képalkotás, TOF-ND repülési idő-neutrondiffrakció, illetve SPATIAL ANALYSIS térbeli elemzés) végeztek a kutatók. Ezekből az elemzésekből kiderült, hogy feltételezhetően egy együtteshez tartozó bronztöredékekről van szó, melyek egy helyi halotti áldozat részét képezhették; valószínűsíthetően a Dél-Dunántúlról származnak, s datálásuk Kr. e. 1200 és 1140 közöttre tehető.

A szekció második előadása Mráv Zsolt (Magyar Nemzeti Múzeum) A háborús konfliktusok régészete a pannoniai tartományokban. Rövid áttekintés című beszámolója volt. Az előadó több reprezentatív példán keresztül nagy részletességgel mutatta be a római kori Pannonia lehetséges konfliktusrégészeti forrásait. E régészeti források közül kiemelhetjük a katonai ruházat és felszerelés emlékeit, a fegyverleleteket, az epigráfiai vonatkozású emlékeket, a kincsleleteket, a perimortem csontsérüléseket mutató emberi maradványokat, valamint az egyes épületek, építmények – fegyveres harcra visszavezethető – pusztulásával kapcsolatos régészeti megfigyeléseket.

Az előadásban különösen nagy hangsúlyt kapott a Göd–Bócsaújtelepnél feltárt, be nem fejezett késő római erődítéssel kapcsolatos megfigyelések írásos forrással is adatolható történeti kontextusba helyezése.

hadirégészet
Mráv Zsolt előadása. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A szünet előtti utolsó prezentáció Bodó Balázsé (Dornyay Béla Múzeum) volt, amely az Egy újabb huszita erődítésrész a zagyvafői vár mellett címet viselte. Az előadó a Salgótarján város és környéke egyházi életének és egyházi intézményeinek fejlesztése elnevezésű projekt keretében végzett próbafeltárás eredményeit ismertette a konferencia résztvevői számára. A kutatást, amely a Salgótarján-zagyvarónai Szent András Apostol Plébániatemplom földmunkáihoz kapcsolódott, a Váci Egyházmegye megrendelésére együttesen végezték a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum és a szombathelyi ArchaeoJedi Kft. munkatársai. A templomot, ami a település feletti temetődombon áll, északról a zagyvafői vár határolja. Bodó elsőként ezt a várat igyekezett röviden bemutatni a közönségnek; ebből megtudhattuk, hogy a vár („Zaygriapheon”) 1457-ben ugyan még a husziták kezén volt, de 1460-ban Mátyás seregei visszafoglalták. E rövid kitérő után az előadó rátért a templom történetére is. Bár az első említés csak a 17. századból származik, a kutatás kimutatta, hogy a templom körüli temetőben 14. századi leletek is megtalálhatóak, mely arra enged következtetni, hogy a Szent András templomot – vagy ennek elődjét – már a 14. századtól használták. Az előadás zárásaként a templom déli oldalán feltárt cölöplyukakat ismertette Bodó. Ezek a lyukak elhelyezkedésük alapján feltételezhetően nem építési állványhoz tartoztak, hanem egyfajta erődítései lehettek a templomnak, mely a husziták elleni harcoknál játszhatott fontos szerepet.

A konferencia második részét Tóth János Attila (Árpád Múzeum) Szigeti veszedelem: Egy török kori fegyveres összecsapás nyomában a Becsei-szigeten és a környező vizekben című beszámolója nyitotta meg, ami egy jelenleg is folyamatban lévő kutatás eddigi eredményeit összegezte. Az előadó bevezetőjében ismertette a Becsei-sziget elhelyezkedését, valamint rövid történetét. Ez a terület az Anjou-kortól a Becsei család tulajdonát képezte. Szigetbecsén a kutatás 2018-as megkezdéséig nem volt lelőhely, így sok minden mást erről a térségről nem lehetett tudni. Éppen ezért a kutatók a helyi lakosok segítségével, fémkeresőkkel felderítettek egy, a Dunával párhuzamos lelőhelyet. Itt leginkább késő középkori, valamint törökkori, ritkább esetben késő bronzkori leletek voltak fellelhetőek.

2022 tavaszán kisebb áttörést értek el, amikor egy csatatérről származó leletegyüttest találtak – nyolc darab ólomgolyót, néhány csatot és gombokat. Ezután a Duna közeli szakaszát is megvizsgálták szonárral, melynek során egy – feltételezett – átkelőre bukkantak. A területet részletesebben is átvizsgálva további ólomgolyókat találtak – szám szerint negyvenhatot. Ezekből egyre inkább egy kelet-nyugati irányú fegyveres összecsapás nyomai kezdenek kirajzolódni a térségben.

hadirégészet
Tóth János Attila előadása. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A következő előadás Németh Balázs (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) A császári-királyi vadászság huzagolt lőfegyverei 1848–49-ben című beszámolója volt. A prezentáció bevezetőjéből megtudhattuk, hogy a 18. század közepén jelentek meg azok a fegyverek, amelyek már nagy távolságról – 200–300 méterről – is képesek voltak leteríteni katonákat. Ez a korszakban akkora fejlődésnek számított, amely teljesen átalakította az addigi harcászatot. Németh Balázs kutatása egészen a 2000-es évek elejéig nyúlik vissza, melynek addigi eredményeiről 2012-ben Csikány Tamással és Eötvös Péterrel együtt egy könyvet is kiadtak A szabadságharc kézi lőfegyverei címmel. Az írásban bemutatták, ahogy – Magyarországon egyedülálló módon – kísérleti régészeti kutatásként célba is lőttek a bemutatott a fegyverekkel, és a tölteteket és a lövedékeket is megpróbálták rekonstruálni. A konferencián előadott prezentáció tehát a korábbi kutatást volt hivatott kiegészíteni.

hadirégészet
A konferencia közönsége. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A vizsgált időszakban a már meglévő kétfajta vadász katonatípus – Stutzenjäger és Karabinerjäger – mellett megjelenik egy új típus, a Büchsenjäger. A különbség a puskáik csövében van; a Stutzenjägereké huzagolt volt (pontos, de sok idő megtölteni), míg a Karabinerjägerek sima csövű puskákat (gyors, de rendkívül pontatlan) használtak. Az új típusba tartozó katonák kamrás puskákat használtak, amelyek már gyorsak és pontosak is voltak egyszerre.

Az előadó ezután azt is kifejtette, hogy a kísérleti régészeknek mennyire sok tényezőre kell odafigyelniük, hogy egy elöltöltő fegyver valódi ballisztikáját rekonstruálni tudják.

Ezt követően Polgár Balázs (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum) Az első világháborús csóti hadifogolytábor régészeti kutatása címmel tartotta meg előadását. Bevezetőjéből megtudhattuk, hogy a hadifogolytáborok a történeti régészet egyik ágának, a konfliktusrégészetnek egy sajátos, kegyeleti szempontokat is érintő kutatási területéhez tartoznak. A táborok funkcionális okokból, régészeti értelemben, topográfiailag, valamint a tárgyi emlékek szempontjából is jól definiálhatóak. Azok főbb régészeti lelettípusait az épületekhez köthető emlékek, valamint az őrszemélyzet és a foglyokhoz kapcsolható tárgyak alkotják. Az archeológiai kutatások perspektíváit egy első világháborús német hadifogolytábor (Czersk, Lengyelország), illetve egy második világháborús, szintén német hadifogolytábor (Svaerholt, Norvégia) példáján keresztül mutatta be az előadó.

Polgár a továbbiakban a csóti hadifogoly-, illetve leszerelőtábor történetét ismertette, melynek kezdete 1915-re nyúlik vissza, s fennállása a kutatás révén három periódusra osztható.

1915 és 1918 között állt fent és működött a tábor, majd 1919-ben erdélyi menekülteket szállásoltak el itt, a tábor kórházát pedig szükségkórházként használták; végül 1919 és 1923 között leszerelőtáborként működött.

Ezután az előadó rátért a 2022-ben kezdődött terepkutatás bemutatására: az újabb vizsgálatok főbb eredménye a tábor topográfiájával kapcsolatos ismeretek pontosítása volt.

hadirégészet
Polgár Balázs előadása. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A harmadik szekciót megnyitó előadás Magó Károly zászlós (MH 86. Szolnok Helikopter Bázis) Magyar Roncskutató Egyesület – 15 év a roncskutatás és a hagyományőrzés szolgálatában című beszámolója volt. Magó előadását az egyesület bemutatásával kezdte, melyből többek között megtudhattuk azt is, hogy melyek a 2006-ban megalakult Magyar Roncskutató Egyesület céljai: a levéltári és terepkutatás, a feltárás, a dokumentálás, a feltárt adatok és tárgyi emlékek összegyűjtése, restaurálása, archiválása, majd publikálása. A második világháborús pilóták közül sokak sorsa ismeretlen.

Éppen ezért kiemelt célja az egyesületnek az eltűnt pilóták felkutatása és azonosítása, amelyben nagy segítséget nyúlt a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet mellett a megyei és országos múzeumokkal, levéltárakkal (kiemelten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal) és katonai szervezetekkel (kiemelten az MH 86. Szolnok Helikopter Bázissal) való együttműködés.

Munkájukat azonban nagyban nehezíti, hogy sok pilótát ismeretlenként temették el – mint például egy 1944 augusztusában lezuhant repülőgép személyzetét. Ilyen esetekben úgynevezett „pilótasír beazonosítást” végeznek, mely során exhumáljak a holttesteket, és igyekeznek megadni számukra a végtisztességet, azaz újratemetik őket. Az előadó ezután rátért a külföldi kutatásaik ismertetésére, melyek közül az első egy 2009-es projekt (Horváth György hadnagy exhumáló feltárása) volt Szlovákiában. Emellett azonban többek között Oroszországban és Olaszországban is folytattak kutatásokat.

Magó Károly zászlós előadása. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A következő előadás Soós Péter őrnagy és Kulcsár Viktor (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum) A második világháborús Attila-vonal hadtörténeti régészete című prezentációja volt. A bevezetőben Soós őrnagy elmondta, hogy ez a Hadtörténeti Múzeum egyik legújabb hadirégészeti kutatása, majd áttért magának az Attila-vonalnak a rövid bemutatására. Az 1944 októberétől létrehozott, Dunára támaszkodó, tábori jellegű, fa-föld védelmi létesítményeket egy háromszoros védelmi-övben alakították ki (Attila I-II-III.). Mivel a védelmi vonal teljeskörű és tudományos igényű felmérésére eddig nem került sor, ezért nagyon fontos, egyben pedig hiánypótló is ez a kutatás, amely

„egy komplex, levéltári, térképtári forrásokra támaszkodó, hadtörténeti régészeti módszerekkel folytatott tudományos igényű kutatómunka, amely a még meglévő állásmaradványok vizsgálatát, részleges feltárását, illetve adott hadtörténeti események helyszíni beazonosítását, emlékeinek terepi kutatását tűzte ki célul. A program szerves része az Attila-vonalon fellelhető katonasírok, temetési helyek felkutatása.”

Ezután Kulcsár Viktor vette át a szót, aki a kutatás konkrét eredményeit három példa segítségével ismertette; elsőként az Attila-vonal mogyoródi, azon belül is a Szent István-hegyi szakaszának terepi kutatását. Ezt a közel 50.000 km2 nagyságú területet a leletszegénység jellemezte, amely feltételezhetően illegális fémkeresőzésből adódik. Éppen ezért itt csupán lőszermaradványokat, repeszeket és egyéb, a harcokhoz kötődő, de nem azonosítható tárgyakat találtak. A második terepkutatás a fóti-somlyói szakaszhoz kapcsolódik, itt meglehetősen jó állapotban megmaradt állásokat fedeztek fel a kutatók – ez azonban valószínűleg inkább az 1950-es években kialakított ÁVH-s gyakorlótérhez kapcsolódik, melyet eredetileg máshová lokalizáltak. Éppen ezért az itt talált tárgyakat nem lehet pontosan a második világháborúhoz kötni. A harmadik példa egy Mogyoród közelében kilőtt szovjet T-34/76 típusú harckocsihoz kötődik, melynek roncselemeit 2021 decemberében a Gödöllői Városi Múzeummal együttműködve azonosították és emelték ki.

A konferencia utolsó prezentációját is Kulcsár Viktor (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum) tartotta, amely Az 1945. évi győri hídfőharcok régészeti kutatása címet viselte. A napóleoni háborús 1809-es győri csata kutatását 2019-ben kezdték meg Kismegyeren. A fémkeresős terepbejárások során azonban sok, a második világháborúhoz kapcsolódó anyag került elő. Ez a leletegyüttes egy új irányvonalat adott a kutatásnak; 2022-ben már célzottan az 1945-ös hídfőharcokhoz kapcsolódóan folytatódtak a fémkeresős terepbejárások. A háború végén a szovjet csapatok egy Bécs ellen irányuló offenzívát indítottak, melynek keretében zajlottak a Győr környéki harcok is. A beszámoló második felében az előadó a terepi kutatások eredményeire tért rá; ebből a térségből igen változatos leletanyag került elő: harc- és gépjármű-, valamint repülőgép-roncselemek, lőszermaradványok, ruházati elemek és személyes tárgyak. A viszonylag nagy mennyiségű lőszermaradványból megállapítható, hogy a helyszínen 1945-ben heves harcok folytak, s nem csak egy roncsgyűjtőhelyről van szó.

A konferencia zárásaként Polgár Balázs megköszönte a résztvevők figyelmét, az előadók munkáit, s néhány szóban összegezte a konferencia tematikáját:

„a konfliktusrégészet alapvetően az új- és a modernkor régészetében született meg, de az őskor, az antikvitás, a középkor, illetve a koraújkor régészetével tudott kiteljesedni.

Ezt a konferencia szervezői a tematikában is igyekeztek kifejezésre juttatni, azaz a konfliktus-régészet kronológiai keretei tágabbak, az őskortól egészen a modern korig vezetnek. Ezután felkínálták a lehetőséget a közönség számára, hogy észrevételeiket, kérdéseiket megvitathassák az előadókkal.

Kiss-Mikó Nikoletta

hadirégészet konferencia
A konferencia plakátja

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket