A hadtörténetírás új útjai – az MTA PAB Hadtörténeti Munkabizottságának közleményei

Dél-Dunántúli Hadtörténetírás. Az MTA PAB Hadtörténeti Munkabizottságának Közleményei címmel látott napvilágot idén nyáron az MTA Pécsi Területi Bizottságának II. Filozófia-, Történettudomány- és Néprajztudományok Szakbizottságán belül létrehozott Hadtörténeti Munkabizottság első önálló kiadványa, amely egy újabb jelentős mérföldkőnek számít a közel négy éve működő testület életében. Ahogy a beköszöntőben a munkabizottság elnöke, Végh Ferenc (egyetemi adjunktus, PTE BTK Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék) kiemeli, a kiadvány elsődleges célja a régió hadtörténetírásának fejlesztése, egyszersmind egy olyan fórum létrehozása, amely lehetőséget ad mind a dél-dunántúli hadtörténészek, mind pedig a régió hadtörténetével foglalkozó, a hadtörténészek mellett a történettudomány társ- és segéddiszciplínáiban jártas szakemberek számára tudományos eredményeik publikálására. A folyóirat – az előzetes tervek szerint – akadémiai ciklusonként egy alkalommal, háromévente kerül kiadásra, tervezett állandó rovatokkal, amelyekben a tagok munkái mellett helyet kapnak a munkabizottság által szervezett szakmai konferenciákon elhangzott előadások írásban benyújtott változatai is, ugyanakkor a szerkesztőbizottság mindemellett egyéb tematikájú, a hadtörténethez kapcsolódó publikációk közreadását is tervezi.

Jelen kiadvány 214 oldal terjedelemben, négy rovatra tagolva, zömében tanulmányokat, valamint kisebb volumenű közleményeket tartalmaz. A tanulmányok sorát Tóth Ákos (történész, Siófok) dolgozata nyitja, amelyben Perényi Gábor politikai, továbbá katonai életpályájáról kapunk egy rendkívül részletgazdag elemzést, kitekintéssel a vizsgált korszak politikatörténetére, illetve a mohácsi kataklizmát követő polgárháborús időszakra. A szerző mindenekelőtt Perényi gyakori pártváltásainak okaira keresi a választ, amelynek feltérképezése során egyfelől betekintést nyújt a főúr kalandos, számos tekintetben kivételes életútjába, másfelől pedig árnyalt képet ad a korabeli magyar főnemesi famíliák politikai szerepvállalásáról. A szerző alapossága, valamint körültekintő, gondos elemzése kétségkívül a tanulmány egyik legnagyobb érdeme, ugyanakkor a túlzott adatbőség esetenként már a követhetőség rovására megy, így pedig az olvasóra hárul a lényegi tartalmi elemek kiszortírozásának feladata. A szerző jártassága a vizsgált kérdéskörben mindazonáltal megkérdőjelezhetetlen, amit egyebek mellett a számos elemet magában foglaló, roppant terjedelmes irodalomjegyzék is igazol.

A második tanulmányt Konkoly Sándor (okleveles geográfus, Pécs) jegyzi, aki a török elleni visszafoglaló háborúk egy kevésbé ismert epizódjáról értekezik, a dolgozat középpontjába állítva a Mohácsi-szigetet, illetve annak katonaföldrajzi szerepét. Ahogy a szerző a dolgozat bevezetőjében kiemeli, „a tudományos körökben is régóta népszerű álláspont szerint a mocsaras sziget sohasem lehetett alkalmas út- és településhálózat kialakítására”. Számos szakember hasonlóképpen vélekedik katonaföldrajzi szerepéről is, amely tévhit mindenekelőtt a döntően az újkorban született katonai, topográfiai és vízrajzi térképeken alapszik, ugyanis utóbbiak mind elnagyoltan, a terepviszonyok tényleges állapotának felmérését mellőzve ábrázolták a sziget geográfiai viszonyait.

Ezzel szemben a szerző rámutat, hogy a sziget – tekintettel többek között a római kori régészeti leletek sűrűségére – gyaníthatóan már az ókorban lakott volt, egyszersmind a nagyszámú kora újkori, illetve újkori fémlelet szintén azt jelzi, hogy a vizsgált terület a törökellenes hadjáratok során is fontos szerepet tölthetett be.

A Mohácsi-szigetet érintő csapatmozgások, illetve katonai hadműveletek minél akkurátusabb rekonstruálására törekedve a szerző korabeli metszeteket, illetve térképeket is segítségül hív, amelyek révén az olvasó egy kifejezetten árnyalt képet kap a sziget földrajzi viszonyairól, illetve az ott lezajlott eseményekről. A levéltári források ugyanakkor kizárólag a képi ábrázolásokra korlátozódnak, amelyeket a szerző ugyan gondosan kiegészít a rendelkezésre álló szakirodalmi adatokkal, ily módon kétségkívül alapos áttekintését adja a vizsgált eseménysornak, az írásos kútfők hiánya azonban így is szembeötlő.

A soron következő, Nagy-Luttenberger István (tudományos főmunkatárs, Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpont) nevével fémjelzett tanulmány a 18–19. század fordulóján a császári-királyi hadseregben szolgáló szerb származású tábornokokról értekezik, külön figyelmet szentelve a társadalmi mobilitás kérdéskörének, illetve a Habsburgok korabeli hadügyi politikájának. Az áttekinthetőséget elősegítendő, a szerző több táblázatot is közöl, amelyek elsősorban a különböző számadatok értelmezéséhez nyújtanak támpontot, ugyanakkor utóbbi kimutatások dacára is, különös tekintettel a vizsgált korszakban tábornoki rangot elérő szerb származású katonák életpályájának áttekintésekor a rengeteg adat között igencsak nehézkes eligazodni. Mindez ugyanakkor mit sem von le a dolgozat értékéből, illetve a szerző tájékozottságából, amit egyebek mellett a tanulmányban vizsgált kérdéskört még tüzetesebben körbejáró, megjelenés alatt álló monográfiája is igazol.

Ezt követően Ferwagner Péter Ákos (egyetemi docens, SZTE BTK Újkori Egyetemes Történeti és Mediterrán Tanulmányok Tanszék) jóvoltából az első világháború során Palesztinába vezényelt magyar katonai kontingenseknek a brit haderővel szemben tanúsított hősies helytállásáról kapunk kifejezetten plasztikus képet, beleértve a különböző csapatmozgásokat, illetve hadi eseményeket. Mindemellett a személyes visszaemlékezésekből, valamint nagykövetségi jelentésekből egyúttal a katonák mindennapi életébe is betekintést nyerhetünk. Az eseménysor ilyenfajta bemutatása kimondottan olvasmányossá teszi az értekezést, amely a számos kitekintés ellenére is rendkívül jól strukturáltan, tág kontextusban számol be a történésekről.

A tanulmányok sorát Végső István (történész, Clio Intézet) munkája zárja, amelyben a szerző a Balogh Ádám kerékpáros zászlóalj történetét dolgozza fel, bepillantást engedve többek között a kerékpáros katonai alakulatok általános feladatköreibe, a magyar hadtesteknek a szövetségi rendszerben betöltött szerepébe és végül, de közel sem utolsósorban pedig a zászlóaljban szolgáló katonák háborús megpróbáltatásaiba. A zászlóalj történetének áttekintése mellett kiemelt figyelmet kap a tanulmányban Kiskunhalas, amely a vizsgált kerékpáros alakulat állomáshelyéül szolgált, és amely városka egyszersmind a szerző korábbi, döntően helytörténeti jellegű munkáiban is központi szerepet tölt be.

A Közlemények rovatban négy rövidebb terjedelmű írást találhatunk, a tanulmányokhoz hasonlóan szintén – egy kivételtől eltekintve – időrendi sorrendben. Az első közleményt Végh Ferenc jegyzi, aki a tizenötéves háború egy elfeledett epizódját eleveníti fel, nevezetesen az 1603. évi balatoni hadjárat eseményeit. A szerző a hadi cselekmények rekonstruálásán túl egyúttal betekintést nyújt az oszmán, illetve magyar határvédelmi rendszer működésébe is, különös tekintettel a Balaton-parti helyőrségek és végházak háborúban betöltött szerepére. Ezt követően Varga J. János (ny. egyetemi tanár, tudományos tanácsadó) a dunai flotta 1599. évi tolnai hadműveletéről ad áttekintést, bepillantást engedve a vizsgált eseménysor mellett a császári-királyi hajóhad felépítésébe, illetve hajótípusaiba, külön figyelmet fordítva utóbbiak harci értékére.

A szerkesztők átgondolt koncepciójáról tanúskodik, hogy utóbbi két közlemény – tekintettel a két eseménysor időbeli közelségére, valamint a vizsgált kérdéskörök között fennálló számos tartalmi összefüggésre – egymás adatait kiegészítve kimondottan árnyalt képet ad a korabeli hajózás állapotáról, illetve a vízi járművek szerepéről a különböző katonai összecsapásokban.

A következő írásban Lázár Balázs (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) a II. József császár által indított török háború során fogságba esett, majd a későbbiekben a szigetvári erődítménybe átszállított oszmán katonák őrizetben tartásának körülményeiről értekezik, megvilágítva a hadifoglyok elhelyezésének, illetve eltartásának had- és pénzügyi vonatkozásait, valamint bemutatva a fogvatartottak mindennapjait. A rovatot Bene Krisztián (habil. egyetemi docens, PTE BTK Romanisztika Intézet Francia Tanszék) írása zárja, amely a második világháború során hadifogságba esett francia internáltak közel sem megszokott életkörülményeibe enged bepillantást, az írásos források mellett képi anyagokra is támaszkodva. Az újabb adalékokat is utóbbiak elemzése adja, amely adatok lehetővé teszik, hogy betekintést nyerjünk a Balatonbogláron elhelyezett katonák mindennapjaiba, beleértve egyebek mellett tábori napirendjüket, illetve a különböző, általuk szervezett programokot. Ezáltal kétségkívül egy kifejezetten részletgazdag beszámolót kapunk, ugyanakkor sajnálatos, hogy a képi források – feltételezhetően terjedelmi okokból – nem kerültek közlésre.

A kiadványt a Szemle rovat, illetve a munkabizottság hírei zárják. Előbbiben Baráth Zsolt (doktorjelölt, PTE BTK Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék) Bagi Zoltán Péter 2019-ben megjelent Türkenlouis – Badeni Lajos (1655–1707) című monográfiájáról írt recenzióját olvashatjuk, míg az utóbbi rovatban a munkabizottság tagjai kerülnek bemutatásra, valamint a testület által korábban szervezett tudományos szimpóziumok programjai kapnak helyet. Az utolsó oldalakon továbbá egy szerkesztési útmutató található, amely a jövőben a lapban publikálni szándékozó szerzőknek nyújt segítséget munkáik elkészítéséhez.

A kiadványt elolvasva bátran ki merem jelenteni, hogy a munkabizottság által kijelölt célok – amelyek egy hiánypótló, a dél-dunántúli régió hadtörténetét előtérbe helyező, egyúttal pedig a hadtörténetírás számára új távlatokat nyitó periodikum megindítását irányozták elő – kivétel nélkül teljesültek, mi több, jelen szám – legalábbis meglátásom szerint – sok tekintetben túl is szárnyalta az előzetes elvárásokat.

Mind a tanulmányok, mind a közlemények szakmailag, egyszersmind tartalmilag kifogásolhatatlanok, témaválasztásukat, illetve megközelítésüket tekintve pedig kifejezetten innovatívak. A kiadvány strukturáltan, időrendben haladva, tartalmilag logikusan épül fel, amely biztosítja az olvasó számára a könnyebb eligazodást, illetve az áttekinthetőséget. Az egyes munkák függelékében fellelhető illusztrációk, illetve metszetek, valamint a törzsszövegben elhelyezett táblázatok szintén elősegítik az adott kérdéskörben való tájékozódást, kiváltképp azon munkák tekintetében, amelyekben a képi források, illetve a különböző számadatok meghatározó szereppel bírnak. Egyes munkák esetében, amelyek szintén a képi anyagok elemzését helyezik előtérbe, ugyanakkor éppen a vonatkozó források közlésének elmulasztása okoz némi hiányérzetet. Mindez azonban mit sem von le a kiadvány értékéből, amit ezúton is ajánlok nem csupán a hadtörténeti kérdések irányában elkötelezett olvasók, hanem egyszersmind a történelem iránt érdeklődő szélesebb közönség számára is.

Bandi K. Bálint

Az ismertetett kötet adatai:

Dél-Dunántúli Hadtörténetírás. Az MTA PAB Hadtörténeti Munkabizottságának Közleményei. Lektorált tudományos történelmi folyóirat, 1. évfolyam (2020) 1. szám (Pécs, 2021). Szerk. Bene Krisztián és Végh Ferenc. A kötet online elérhető az academia.edu felületén.

Ezt olvastad?

„…a történelmet egy kicsit a szívünkön is át kell ereszteni!” – interjú Újváry Zsuzsannával

Újváry Zsuzsanna (a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott egyetemi docense, mestertanár, a Szent István Akadémia tagja, több tudományos testület mellett

X