A hagyományos textilfestéstől a székely zászlóig – a 2023-as Vexillológiai Nap

A kora újkori magyar koronázási zászlóktól a japán szamurájzászlókon és az amerikai konföderációs zászlókon át a modern székely zászlóig számtalan érdekesség került szóba az idei Vexillológiai Napon. A rendezvénynek immár második alkalommal adott otthont a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (a továbbiakban MKVM) 2023. április 22-én.

A történelem zászlótan nevű segédtudományát bemutató esemény több évtizedes hagyománnyal rendelkezik. A „Vex Napok” sorozata 2001-ben indult, azzal a nem titkolt céllal, hogy méltó platformot teremtsen a hazai zászlótannak és társtudományainak. Azóta szinte minden évben megtartották a rendszerint hatvan-nyolcvan érdeklődőt vonzó, jó hangulatú konferenciát. Korábban a Balogh László nevéhez köthető, egyedülálló gyűjteménynek otthont adó, józsefvárosi Zászlómúzeum volt a magyar vexillológia bázisa. Ahogy korábban Balogh László Zászlómúzeumának, úgy az MKVM-nek is célja, hogy a lehető legszélesebb közönség számára bemutassa a zászlótan tudományát, a legfontosabb, aktuális zászlóváltozásokat a közelmúltból, valamint a legújabb kutatási eredményeket.

A 2023. évi Vexillológiai Napot Hossó Nikoletta protokollszakértő nyitotta meg. Hangsúlyozta a kortárs zászlók ismeretének, etikettjük betartásának fontosságát, egyúttal tolmácsolta Török Róbertnek, az MKVM igazgatójának köszöntőjét is. Ezt követően Balogh László mesélt az egykori Zászlómúzeumról, annak megalapításáról, gyarapításáról, a múzeum történetéről, végül bezárásáról, és a gyűjteménynek az MKVM-be kerüléséről.

A meghívott előadók közül elsőként Nagy Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza állt ki a pulpitusra, aki a zászlóról mint jelképről, a zászló jelentőségéről és történetéről tartott kortárs példákkal illusztrált, általános bemutatót. Kitért a jelképek legkorábbi történetére, ókori kínai és római előzményeire, illetve arra, hogy korunkban miként jelenthet egyszerre elnyomást és felszabadítást egy-egy specifikus zászló látványa.

Ezt követően Hajgató Sára természetes textilfestő azt vázolta fel, hogy a történelem során az európai kultúrkörben milyen módszerekkel festhették a zászlókat. Mindig is foglalkoztatott, hogy miért pont azok a színek jelentek meg a zászlókészítés hajnalán, amelyek máig meghatározóak, és miért nincs például számottevő rózsaszínt vagy lilát felvonultató nemzeti jelkép? Ez az előadásból világosan kiderült: a zászlók színezését ugyanis nagyban befolyásolta, hogy milyen természetes festékanyagokhoz lehetett hozzáférni. A növényi és állati eredetű festőanyagok bemutatása után a három, a zászlókon is leggyakrabban megjelenő alapszín, a kék, a vörös és a sárga csülleng, festőbuzér és rezeda feldolgozásának segítségével történő előállítását ismerhettük meg.

Ezután Balog Péter alezredes következett, aki ugyan térképészként is rendszeresen találkozik zászlókkal, ezúttal azonban hobbijába, a kvízjátékok rendezésébe vonta be a közönséget előadásával. Prezentációjában ízelítőt adott arról, hogy miként lehet a zászlók tudományát kvízkérdésekben felhasználni, s egyúttal a közönséget is játékra hívta néhány jellemző kérdés feltételével. A délelőtti szekciót Kovács Ákos Ferenc numizmata zárta. Visszatérő vendégként az Osztrák–Magyar Monarchia vitézségi érmeinek kronológiai bemutatását tűzte ki célul. Falerisztikai (rendjel- és kitüntetéstani) témájú előadása a 2022-es Vexillológiai Napon megtartott prezentációját folytatta.

A délutáni szekciót Lévay Ernő zászlószakértő nyitotta meg a német haditengerészet és az egykori német gyarmatok jelképhasználatáról szóló előadásával, amelyben a rövidéletű német gyarmatbirodalom afrikai zászlóit, valamint a császári haditengerészet jelképeit mutatta be. Előadásának érdekes részét képezte az első világháborúig német fennhatóság alatt álló Kamerun, Togo, Szamoa, Új-Guinea és más mai országok tervezett zászlóinak bemutatása.

A német U-Bootok és a távoli gyarmatok után Pandula Attilának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi docensének az előadása következett, aki egyben a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot is képviselte a rendezvényen. Pandula Attila ezúttal az oroszországi szakmúzeumokban fellelhető polgárháborús zászlókról beszélt. Előadásában nagy hangsúlyt helyezett az orosz polgárháború „négy színéről” szóló kiállítás bemutatására. Bevallom, az orosz polgárháború zászlói a kedvenc témáim egyike. A „négy szín” a hagyományos vörös-fehéren túl a fekete (főleg balti, ellenforradalmi szabadcsapatok) és a zöld (elsősorban közép-ázsiai muszlim erők) voltak. Véleményem szerint a sort ki lehetne még egészíteni az Ukrajna területén működő anarchista csoportok feketéjével, illetve a számtalan nemzeti mozgalom kaleidoszkópikus színkavalkádjával.

Szabó Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa a 16. századi Japán szamuráj- és csatazászlóinak világába kalauzolta el a jelenlevőket. A feudális Japán sajátosan gazdag zászlókultúrával büszkélkedhetett. Ki ne látott volna japán történelmi filmet – elsősorban Akira Kuroszava munkásságából –, ahol a harcosok komplett „zászlóerdőként” esnek egymásnak? Az előadásból kiderült, hogy ebből a képi ábrázolásból mennyi a valóság, és mennyi a filmesek fikciója. A rettenthetetlen szamurájok ki akartak tűnni a csatában, ezért viseltek egyéni, senkivel össze nem téveszthető vértet és sisakot. Az előadó bemutatott néhány ismertebb, jellemzőbb szamurájzászlót is a korszakból.

Lengyel Ádám, a Szegedi Tudományegyetem doktorjelöltje Leetől Dukeig – a „konföderációs” lobogó jelentése az amerikai kultúrában címmel tartott előadást, amelyben bemutatta a rövidéletű Amerikai Konföderációs Államok jelképeit, és azt is megtudtuk, hogy a „konföderációs zászló”, amit a legtöbben ismerünk, nem a déliek hagyományos jelképe. A zászló körüli társadalmi vitáról, mai használatáról és annak tilalmáról számos részlet derült ki e részletes prezentációból.

Pálffy Géza, a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója Koronázási zászlók az újkori Magyarországon címmel számolt be kutatási eredményeiről, melynek során az Esterházy-kincstárban megtalálta a legkorábbi magyar, valamint a legrégebbi – négyszáz esztendős – horvát, továbbá a szerb koronázási / országzászlót. Előadása erről a felfedezésről, valamint a 16–18. század kilenc koronázási ceremóniájáról szólt, különös tekintettel a zászlóvivő arisztokratákra és az általuk hordozott nemzeti jelképekre. A kutató a saját, lenyűgöző, hatnyelvű, Koronázási zászlók a fraknói Esterházy-kincstárban című kiadványát is elhozta.

György Sándor, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója Zászlószentelés kommunista módra címmel tartotta meg a következő előadást. Ebben egy Óbudához köthető, 1947-ben készült, Rákosi Mátyás feleségét, Feodora Fjodorovna Kornyilovát zászlószentelés közben ábrázoló fotóból kiindulva részletesen elemezte a koalíciós korszak (1945–1948) átalakulási folyamatait, magának a zászlószentelésnek a szokását és annak megjelenését a munkásmozgalomban. Újra bebizonyosodott tehát, hogy egy kép többet mond ezer szónál. (Az előadás írott változata elolvasható a Napi Történelmi Forrás oldalán, ide kattintva.)

Az idei Vex Nap előadásainak sorát Patakfalvi-Czirják Ágnes (Budapesti Műszaki Egyetem) „Ha nem lennék székely, nem tűzném ki a székely zászlót!” – „Kitalált hagyomány” és popularizáció a székely zászló esetében című bemutatója zárta, amelyet személy szerint nagyon vártam, mivel a székely zászló problémaköre már mintegy két évtizede foglalkoztat. Mint kiderült, nem csupán engem, hanem a társadalmat is: az előadás megvilágította azt a folyamatot, amelynek során a Székely Nemzeti Tanács 2004-ben tervezett zászlaja megkerülhetetlen szimbólummá vált.

A hivatalos programot jó hangulatú, kötetlen beszélgetés követte, ahol reményeink szerint gyümölcsöző kapcsolatok születtek. Remélem továbbá, hogy előadóinkat újra láthatjuk, hallhatjuk a közeljövőben, akár egy újabb Vexillológiai Nap keretében.

Bakó Bálint

Ezt olvastad?

„…nálam a kutató és tanár nem válik el egymástól” – Interjú M. Kiss Sándorral

M. Kiss Sándor Széchenyi-díjas történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (Retörki) tudományos igazgatója 2021-től kezdve, valamint ugyanitt a tudományos tanács

X