A hazai talajmechanika, és az első magyar katonai elektronikai laboratórium megalapítója – Jáky József munkássága

Jáky József, a Budapesti Műegyetem professzora szigorú, de diákjai körében is nagy rajongással körbevett tanárként munkássága során számos területen úttörőként tevékenykedett. Hazai és nemzetközi viszonylatban is nagy sikereket ért el a műszaki tudomány területén. Nem kisebb érdemei közé tartozik a magyar katonai rádiózás kialakulása, a lövedékek sebességének elektronikus úton történő meghatározása, az első magyar katonai elektronikai laboratórium alapítása, a hazai rádiólokátorok első generációinak kialakítása és a magyar radarcsapatok megalakítása is.

Jáky József Janicsek József néven látta meg a napvilágot 1897. március 26-án a Sáros vármegyei Eperjesen. Édesapja, dr. Janicsek József főgimnáziumi tanárként, művészettörténészként és filozófusként tevékenykedett, édesanyja pedig Krajnyák Mária volt. Két fiú és két leánytestvére is sikeres tudományos és pedagógiai pályát futottak be. Az akkor még Janicsek József a főreálgimnáziumi tanulmányai során is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és a jeles érettségi megszerzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz és matematika szakára vezetett az útja. Tanulmányait azonban megszakította, hogy 1915. november 13-án önkéntesnek jelentkezett a Császári és Királyi 34. gyalogezredhez. Bevonulása után tartalékos tiszti iskolát végzett 1916-ban, majd ezt követően 1917-ben a Ludovika Akadémiai tanfolyam után ez év augusztusától hivatásos hadnagyi kinevezést is kapott.

A Janicsek család az első világháborút követően. (Hajdú, 2018: 9.)

A ,,nagy háború” orosz és olasz frontján is szolgált, majd 1919-ben csatlakozott a Vörös Hadsereghez. Szolnoknál román fogságba esett, ezt követően pedig Aradra került. Szülőföldjét, Eperjest cseh csapatok foglalták el, ezért a Janicsek család tagjai kénytelenek voltak elmenekülni és Miskolcon letelepedni. A békekötés után Janicsek folytathatta a tanulmányait és beiratkozott a Műszaki Egyetemre, ezzel párhuzamosan távíróiskolát, és 1920-ban alosztály tiszti és összekötő tanfolyamokat is elvégzett. 1921-ben második évfolyamon folytatta műegyetemi képzését a gépészmérnök tagozaton, valamint a Ludovika Akadémián már főhadnagyi rendfokozattal tanári beosztást töltött be.

1924-ben készítette el a műszaki doktori értekezését a gurítódombok alakjáról és a guruló vasúti kocsik menetellenállásáról. Fontos megemlíteni, hogy kimagasló hallgatói tevékenységének köszönhetően a nagyhírű Zielinski Szilárd professzor tanársegédjeként is dolgozott már ekkor. Kortársai és hallgatói jellemzései alapján átlátható, logikus gondolkodás jellemezte őt, előadásai pedig figyelemfelkeltőek és érdekfeszítőek voltak. Első kutatási területe a földnyomási kérdések tanulmányozása volt. 1925-ben publikálta földstatikai vonatkozású tanulmányát, amely az elméleti rézsüről szólt, azaz a földfeltöltést határoló ferde területről. Ebben az időszakban az építőmérnöki gyakorlatok kötötték le a figyelmét: vízfolyások szabályozása, vasúti hidak, vasbeton szerkezetek tanulmányozása. Janicsek József korábban már említett földstatikai tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész Egylet elismerése jeléül díjjal tüntette ki, valamint ennek további eredményeképp lehetősége nyílt arra, hogy egy évet az Egyesült Államokban, Cambridge Egyetemén, a Massachusetts Institute of Technology ösztöndíjasaként tölthessen el. A Cambridge Egyetem hallgatójaként volt szerencséje együtt dolgozni Karl von Terzaghival, a korszak egyik leghíresebb talajmechanikai professzorával, és a közös munka Janicsek figyelmét a talajmechanika irányába fordította. Az Egyesült Államokból hazatérve Európa egyik legelső talajmechanikai laboratóriumának a megszervezéséhez látott hozzá.

Dr. Jáky József hmtk. ezredes (Haditechnikai Intézet)

1928-ban augusztus másodikai hatállyal kinevezték a Honvédelmi Minisztérium III. /D. osztály híradó szakelőadójának. A Minisztériumnak ez az osztálya felelt ekkor a Technikai Kísérleti Intézetnek (TEKI) nevezett Haditechnikai Intézet (HTI) ügyeiért. A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet 1930-ban hivatalosan is megalakult és a HTI elektronikai labor vezetőjének, Janicsek Józsefet nevezték ki, ekkor már századosi rendfokozattal. A laboratórium vezetőjeként nyolc évig tevékenykedett, és ez idő alatt sorra fejlesztették a vezetékes és vezeték nélküli eszközök alapjait. A Haditechnikai Intézetnek és a Honvéd Vezérkarnak akkoriban kiemelten szoros kapcsolatot kellett létesítenie, hiszen a honvédelem igényeihez igazodva, a műszaki tudományos eredményekkel összhangban, és a hazai ipari kapacitásnak megfelelően kellett a csapatokat ellátni.

A labor egy nagy teremből, egy irodából és egy transzformátor-helyiségből állt, és a képzett személyzet rendelkezésére állt az összes akkor legkorszerűbbnek számító technológia is. A HTI elektronikai laboratóriumának érdeme többek között a Toldi harckocsi, az Ansaldo kisharckocsi és a Csaba páncélkocsi rádióinak a megtervezése, kikísérletezése is. A rádiólokátorokról szóló tudományos munkák, szakirodalmak a harmincas évek végéig Jáky és társai rendelkezésére álltak, így megismerhették az elméleti alapjait a lokátoros helymeghatározásnak. Jáky laborvezetői beosztása idején két alkalommal is csapatszolgálatra vezényelték a Központi Híradó Iskolához.

1933-ban nevét Jákyra magyarosította, illetve közzé tette a “Talajmechanika” c. munkáját, amely sok éven át tartó munkájának első átfogó rendszerezése, amely már külföldön is jelentős visszhangot keltett. Új eredményekkel gazdagította és építette a talajmechanika alapjait, valamint népszerűsítette is azt. A következő évben, 1934-ben az angliai Cambridge-ben rendezett Nemzetközi Alkalmazott Mechanikai Konferencián a görbe-csúszólapos földnyomáselméletekről benyújtott tanulmánya világszerte ismertté tette Jáky József nevét és munkásságát. Az első Nemzetközi Talajmechanikai Konferencián, 1936-ban a “Földrészük állékonysága” című tanulmányában a körcsúszólapos vizsgálati módszer egzakt matematikai megoldását adta meg.

Jáky József “Talajmechanika” c. munkájának borítója, amely már külföldön is jelentős visszhangot keltett. (regikonyvek.hu)

A 30-as 40-es években szinte minden figyelmét a gyakorlati talajmechanika kérdései kötötték le. A kitartó kutatásainak eredménye, hogy 1936-tól belügyminiszteri rendelet írta elő, hogy a nagyobb és jelentősebb építkezéseket megelőzően talajfeltárások és a talaj vizsgálata szükségesek. A rendelet továbbá javaslatot tett az alapozási szakértő alkalmazására is. Jáky talajmechanikai munkái alapján az illetékes hatóságok kötelezővé tették az útépítéseknél is talajvizsgálatot, valamint az erre vonatkozó minisztériumi rendelet már részletesen kifejti a talajfeltárásokat, a rétegszelvény készítését, a maximális talajvízszint megállapítását, valamint a talajrétegek anyagának egyértelmű megnevezését is.

1940-ben alezredessé, 1942. szeptember 30-án pedig hmtk. ezredessé nevezték ki. 1941-ben a lövedék sebességmérés elektromos eljárásaival foglalkozó értekezésével elnyerte a műszaki tudományok doktora címet. Jáky és Dr. Bay Zoltán professzor és mérnökcsapata közös feladatául kapta a magyar lokátorfejlesztés és -gyártás beindítását. A Bay-csoport 1941 októberében már megkezdte működését, azonban a HM vezetése decemberben a német import és együttműködés lehetőségeit próbálta feltérképezni. A kapcsolatfelvétel a német szövetségesekkel 1941 decemberében egy látogatás keretein belül valósult meg, amikor a Hellebronth Vilmos vezérőrnagy vezette magyar delegáció Németországba utazott. Dr. Jáky József hm.tk. ezredes is a csapat tagja volt a Haditechnikai Intézet képviseletében. A látogatás során bepillantást nyerhettek a német felderítő rádiólokátor-állomás működésébe, a Freya-ba, megnézhették a tűzvezető rádiólokátor-állomást, a kis Würzburgot, a vadászirányító rádiólokátor-állomást, a nagy Würzburgot és a Lichtenstein repülőgépfedélzeti rádiólokátort is.

2. A Freya német kereső radar, a magyar Sas radar alapja. (Prokob Tibor-Berkovics Gábor: Radarfejlesztések Magyarországon a második világháború alatt a Haditechnikai Intézet irányításával)

A rádiólokátorok pontos működését homály fedte ugyan, de a németországi és egy másik elegendő volt Jákynak és társinak ahhoz, hogy később elindítsák a hazai lokátorok fejlesztését is. A Haditechnikai Intézet vezetősége kétféleképpen is megtervezte a fővárosra és az egész országra kiterjedő légvédelmet is. Budapest védelmét a tervek szerint 4 db felderítő, 30 db tűzvezető, 10 db vadászirányító és 4 db repülőgépfedélzeti rádiólokátor tudta volna ellátni, míg az egész ország légvédelméhez 100 db felderítő, 60 db tűzvezető, 100 db vadászirányító és 100 db repülőgépfedélzeti radarra lett volna szükség. A látogatás alkalmával azonban a német szövetségesek csupán 1 db Freya-t, 3 db kis Würzburgot és 2 db nagy Würzburgot kínáltak fel eladásra hazánknak.

Würzburg német tűzvezető radar. (blog.hu)

1943-ban a lokátorügyek miniszteri biztosaként tevékenykedett, és a szakosztályvezetői beosztásával járó feladatokat is ellátta. Jáky József alezredes részletesen kidolgozta és több pontban összegezte a szükséges teendőket, amelyek elengedhetetlenek voltak a sikeres lokátorfejlesztéshez. A terveiben kiemelten fontosnak tartotta a korszerű mérőkészülékek beszerzését, valamint nagy űrméretű légvédelmi ágyúk beállítását. Javaslatot tett arra is, hogy előkészítsék a Ferihegy repülőteret éjjeli vadászlokátorok telepítésére, valamint fontosnak tartotta felvenni a kapcsolatot Németországgal, az akkori szövetségesünkkel, kereskedelmi és kiképzési szempontból is.

Az elkészült rádiólokátorok beszabályozását, a kezelőszemélyzet kiképzését és a települési helyek kiválasztását és berendezését is Jáky és csapata végezte el. Jáky a HTI IV. osztályának munkatársaival olyan tudományos ismeret birtokában volt, amely alkalmassá tette tudósok, mérnökök, tervezők, gyártók munkájának megszervezésére, a katonai követelmények megfogalmazására, melynek eredményeként Magyarországon négy rádiólokátortípus készült el, amelyek a Sas, a Borbála, a Bagoly és a Turul voltak. Az elkészült lokátorokat először a János-hegyi kilátóba telepítették, majd a hullámterjedés jobb elérése érdekében a Sári-telepre helyezték. Bagoly és Turul rádiólokátorok Pentelére is kerültek, ahol Budapest légvédelmét biztosították a Sári-telepi radarokkal együtt. A lokátorok további pozitív hozadékaként több ezer civil lakos élete menekült meg, hiszen a korai riasztásoknak köszönhetően időben óvóhelyekre tudtak menekülni. 1944. március 19-e után a katonai tevékenység folyt tovább, de a fejlesztések lassultak, majd leálltak.

Magyar légvédelmi ágyú a II. világháborúban. (https://mandadb.hu)

Jáky József és néhány társa az ellenállási mozgalomhoz csatlakozott. A Haditechnikai Intézet számos más tagjával együtt beléptek a Bajcsy-Zsilinszky Endre-féle németellenes ellenállási mozgalomba, amelynek tagjai számára Jáky és csapata egy nagy hatótávolságú rádiót is készített, amellyel az akkor már a fővárosnál állomásozó, azt bekerítő szovjet katonai parancsnoksággal szándékoztak kapcsolatot létesíteni. A HTI-t kitelepítették a fővárosból, de Jáky és több társa is a Hadik laktanyában maradt Budapesten. Nem hagyták veszni a szellemi és ipari értékeket, amik felhalmozódtak az évek során, céljuk az volt, hogy a háború után újra tudják kezdeni a munkát, rendelkezésükre álljanak a szükséges feltételek. Erőfeszítéseik sikerrel jártak, ezért a második világháború pusztítása sem vetett véget a magyar haditechnikai fejlesztéseknek. Annak ellenére, hogy a fejlesztők közül sokan nem élték túl a háborút, újjászervezték a magyar rádiólokátorok fejlesztését, valamint elkészült az amerikai modell mintájára a hazai tűzvezető lokátor is, az LRB T-1 is. A radar műszaki teljesítménye felülmúlta a szovjet prototípust, a hatalmon lévő politikai vezetés ennek ellenére a szovjet lokátor gyártása mellett tette le a voksát, ami hosszú távon a magyar radarfejlesztéseket háttérbe szorította.

Jáky József mellszobra (Neszták Béla/https://www.kozterkep.hu/)

Jáky József és családja azonban kénytelen volt elhagyni gellérthegyi lakásukat, mert már közvetlenül szovjet tüzérségi támadásnak voltak kitéve. Jáky a japán nagykövetségen próbált meg elsőként menedéket kérni a családjának és saját magának, azonban ezt elutasították. A család a Haditechnikai Intézet elektronikai laboratóriumába menekült, azonban sajnálatos módón 1945 januárjában, egy szovjet légitámadás során, az egész család életét vesztette. Két lánya és felesége is. A HTI udvarán temették el őket átmenetileg, majd maradványait a Farkasréti temető családi sírboltjába helyezték. Az ellenállási mozgalomban való részvételére és a felügyeletére bízott hadiüzemek németek által történő leszerelésének megakadályozására tekintettel Jáky Józsefet 1945-ben posztumusz vezérőrnaggyá léptették elő. Jáky József számos területen munkálkodott az élete során, sikeres pályát futott be, mint mérnök, mint kutató, mint tanár, mint tudós, mint katona, mint ember. Emlékét pedig halála óta is kegyelettel őrzik tisztelői, volt tanítványai, a geotechnika hazai képviselői és tudományos munkái.

Somogyvári Lilla Virág

Említett főbb munkái:

Jáky József: Az elméleti rézsű és alkalmazása a mélyépítésben. in: Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1925.

Jáky József: A klasszikus földnyomáselmélet. Budapest, 1935

Jáky József: Talajmechanika. Budapest, 1938

Felhasznált irodalom

Balajti István- Hajdú Ferenc: Rádiólokátor-fejlesztés és gyártás Magyarországon a II. világháború alatt és közvetlenül a háborút követő években. Katonai Logisztika, 2016/Különszám, 34–41.

Bárány Lászlóné (főszerk.): Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Budapest, 2000. 154. p.

Berkovics Gábor- Krajnc Zoltán: The beginning of radars in Hungary. International Conference of Scientific Paper Afases, Brasov, 23-25 May, 2013.

Barczy Zoltán: A magyar légvédelmi tüzérség 1943-ban a radar bevezetése idején. Hadtörténeti Közlemények, 1977/2 222–241. 

Hajdú Ferenc: Dr. Jáky József hmtk. vezérőrnagy. Haditechnika, LII. évf. 2018/06, 9.

Farkas József: Megemlékezés Jáky József professzorról halálának 50. évfordulóján. Közúti és Mélyépítési Szemle. 2000. 371.

Hajdú Ferenc – Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézettől a HM Technológiai Hivatalig (részlet)

Nagy Ferenc (főszerk.) Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Budapest, 1997. 409–410. 

Szoboravatás dr. Jáky József professzor születésének 110. évfordulóján. KTE. 

A cikk az Újkor.hu és a Magyar Hadtudományi Társaság Dél-Dunántúli Tagozata közötti együttműködés keretében született.

Ezt olvastad?

2021. november 19-én elhunyt Schöpflin György történész-politológus professzor, az Európai Parlament (2004–2019) volt képviselője. Nem sokkal elhunyta előtt különleges, oral