Hétfős szabadcsapat – A hét mesterlövész című filmről

Sokan tekintik John Sturges 1960-ban forgatott A hét mesterlövész című filmjét a legjobb westernnek, annak ellenére, hogy mind mondanivalóban, mind a technikai megvalósítást és a színészi alakítást tekintve készültek nagyobb szabású filmek a vadnyugatról. Mi lehet a nem szűnő népszerűség titka?

(Forrás: imdb.com)

Köztudott, hogy Sturges hozott anyagból dolgozott: A hét mesterlövész történetének alapja megtalálható Kuroszava Akira japán rendező A hét szamuráj című 1954-es filmjében, amely a 16. századi Japánban játszódik. A történet szerint egy rablóbanda visszatérően terrorizálja egy kis falu lakosait. A falusiak egy bölcs öreg, a „Nagyapó” tanácsára elmennek a városba, hogy „éhes szamurájokat” keressenek, azaz olyan szamurájokat, akik elvesztették a hűbérurukat, azaz róninok, magányos harcosok lettek, és hajlandók lennének koszt és kvártély fejében ellátni a település védelmét. A csapat összegyűlik az öreg harcos, Simada Kambei vezetésével. A szamurájok eleinte lenézik a parasztokat, de fokozatosan megtanulják becsülni őket. Négy harcos elesik a falu védelmében. Ekkor mondja Simada Kambei azokat a szavakat, amelyeket szó szerint megismételnek A hét mesterlövész végén: „Mindig a parasztok győznek. Mi mindig csak vesztünk.”

A japán közvélemény nem tekintette Kuroszavát igazán autentikus japán rendezőnek, mert a nyugati művészeti áramlatok befolyásolták munkásságát, így a nyugati színházművészet, az európai történelmi regény és az észak-amerikai western. Volt idő, amikor a rendező annyira mellőzöttnek érezte magát hazájában, hogy az öngyilkosságot fontolgatta. Japánban a közvélemény csak az 1975-ös, Derszu Uzala című filmért járó Oscar-díj hatására enyhült meg vele szemben, és ekkortól kezdték elfogadni Kuroszava egyedi stílusát.

A hét szamuráj (Forrás: imdb.com)

A hét szamuráj magán viseli a Ford-féle westernek hatását. Kuroszava rajongott a westernfilmekért, különösen John Ford filmjeiért. Ford olyan kultikus alkotásokat forgatott, mint Az acélparipa (1924) és a Hatosfogat (1939). Emellett Shakespeare Falstaffja, királydrámáinak hősei, valamint az idősebb Alexandre Dumas A három testőrének muskétásai befolyásolták A hét szamuráj harcosainak ábrázolását. Kuroszava Akira japán környezetbe átemelt hősei aztán visszatértek Sturges rendezésében a Csendes-óceán túloldalára, az amerikai filmvászonra.

A hét mesterlövész cselekménye alapvonalaiban megtartja a Kuroszava-film történetét. Egy bandita, Calvera terrorizálja egy észak-mexikói falu lakosait, és egyiküket a film elején meg is öli. A parasztok elhatározzák, hogy fegyvert vásárolnak a határ túlsó, amerikai oldalán. Végül nem csupán fegyverrel, hanem képzett, profi fegyverforgatókkal térnek haza – szám szerint hét mesterlövésszel, akiknek egy louisianai francia, Chris Adams a vezetőjük. A falusiak nagy része bizalmatlanul fogadja az idegeneket, például – a korábbi kedvezőtlen élmények miatt – elrejtik a lányaikat előlük. Végül kialakul az együttműködés, a képzett fegyverfogatók lassan elnyerik a parasztok bizalmát. Emberi kapcsolatok alakulnak ki a jövevények és a falusiak között: Rita, a szép parasztlány vonzódik Chicóhoz, a legfiatalabb revolverhőshöz, miközben Bernardo O’Reilly összebarátkozik néhány kisfiúval. A hét amerikai pisztolyhős megszervezi a falu védelmét.

Az első támadást sikeresen visszaverik. Ám a banditák, a várakozásokkal ellentétben, nem oldanak kereket. A legfiatalabb revolverhős, Chico hírt hoz arról, hogy a megfogyatkozott létszámú, ám még mindig erőfölényben lévő banda támadásra készül a falu ellen. A várható támadás híre élesen megosztja a parasztokat. Egy részük a falusiak hangadója, Sotero vezetésével hajlana a behódolásra. Sotero beengedi a zsiványokat, akik elfogják Christ és társait. Calvera cinikusan elengedi az amerikaiakat, akik azonban másnap hajnalban visszatérnek: ki azért, mert szégyell elfutni, ki azért, mert megszerette a falut, ki pedig önbecsülésből vagy éppen a szerelméért. Végül még Harry Luck, a kincsvadász kalandor is visszafordul, hogy segítsen társain, noha este még faképnél hagyta őket. A parasztok is bekapcsolódnak a küzdelembe, és az amerikaiakkal közösen fölmorzsolják a banditákat, maga Calvera pedig meghal Chris pisztolygolyójától. Ahogyan A hét szamurájban, itt is négy harcos nyeri el a mártíromságot.

A hét mesterlövész (Forrás: imdb.com)

A hét mesterlövész attól működik, hogy hősei magukba sűrítik minden más western főszereplőinek karaktereit. Mindenki megtalálhatja a szívének kedves karaktert a hétfős különítményből. Chris Adams (Yul Bynner), a csapat feje a szervező alkat, aki összeverbuválja a csapatot. Bár nem a törvény embere, kék inget visel, mint a legtöbb westernben a seriff. Egy francia nyelvű kisebbséget, a cajun népességet reprezentálja, akik Kanadából vándoroltak ki Louisianába a 18. században, így születése az ország déli régiójához köti. Társa, Vin keserű poénokat ereget, mint megannyi western cowboy hőse, nem veti meg a szerencsejátékot és a szoknyavadászatot, közben vágyakozik a letelepedésre, de persze ez mindig meghiúsul, mert nem vállalja az állandó otthonnal és családdal járó kötöttséget. Könnyed, link, de alapvetően szerethető figura, akiben nincs meg ugyan Chris komolysága, de jó bajtárs a harcban.

Bernardo O’Reilly félig ír, félig mexikói. Mindkét náció kívülálló volt az észak-amerikai angolszász-protestáns magtársadalmon, részben a katolicizmus miatt, részben pedig azért, mert az észak-amerikai környezetben a társadalmi ranglétra aljára kerültek. Ehhez járult még a mexikóiak esetében az angolszász-protestáns rétegek rasszizmusa, ami abból fakadt, hogy a spanyol hódítók az indiánokkal való keveredést nem utasították el, ellentétben az angolokkal. Szegénységük és kiszolgáltatottságuk következtében mind az ír, mind a mexikói szegénylegények gyakran a gyengéket védelmező hősök a westernben. Az észak-amerikai ír munkásosztálybeli és a mexikói önkép szerint ők a gazdasági hatalmat birtokló angolszász-protestáns elithez képest egy érzelmesebb, mélyebben vallásos, egyszersmind egyenlőségelvű, a maguk és mások igazáért kiálló közösséget alkotnak, vagyis értékrendjük egy szuszra konzervatívabb és radikálisabb is az angolszász-protestáns elit értékrendjénél. Tipikus példája ez annak a kulturális folyamatnak, amikor a kollektív önérzet úgy reagál a kedvezőtlen egyéni és közösségi helyzetre a társadalomban (szegénység, egyenlőtlenség), hogy kihangsúlyozza a pozitív értékeket, mintegy válaszul a hierarchia csúcsán állók lenéző magatartására. Bernardo szereti a gyerekeket, és ő az, aki leginkább átérzi a társadalmi igazságtalanságokat.

Forgatási szünet (Forrás: imdb.com)

Lee az elegáns úriember megtestesítője. Tapasztalt, ám megfáradt, depressziótól vert figura. Bérgyilkosként szolgált, és most a törvény üldözi. Neve utal a déliek legendás tábornokára. Britt, a texasi marhahajcsár a hallgatag, vérprofi gyilkológép, aki késsel is „dolgozik”. Ő az a csapatban, akire a szó szoros értelmében illik a kegyetlen jelző, bár ez a kegyetlenség onnantól, hogy csatlakozik a falut védő csapathoz, mindvégig mederben marad, mert a bajtársiasság ellensúlyozza. Harry Luck megjeleníti a kincsvadász és a jó értelemben vett kalandor karakterét, akit szintén láthattunk megannyi westernben. Vinhez hasonlóan könnyed figura, ám míg az a kalandot, ő a pénzt hajszolja. S végül a mexikói parasztlegény, Chico is tipikus westernkarakter. Ő a Kölyök, azaz a zöldfülű cowboy, aki csetlik-botlik az öregek oldalán, ám a film végére profizmusban felzárkózik az idősebbekhez. Külön-külön sok filmben láthattuk a csapat tagjait. A hét mesterlövész sűrítve adja vissza a western karaktereit.

Mint látható, a hétfős csapatból négyen reprezentálják az angolszász, fehér, protestáns rétegeket, hárman pedig a különböző kisebbségeket. A 2016-os remake-ben a csapat összeállítása még színesebb: afroamerikai, kínai és indián is szerepel a hétfős különítményben. Nyilvánvalóan a 2000-es évek multikulturális társadalomról szóló vitái hozzájárultak ahhoz, hogy a csapatot színesebbé tették, miközben az egyes karakterek alapvonásai megmaradtak.

(Forrás: imdb.com)

A szabadcsapat egyes tagjai megfeleltethetőek Kuroszava szamuráj-karaktereinek. Számos párhuzam figyelhető meg a két film között, még akár a szereplők külsejében is (pl. Simada és Chris egyaránt kopaszok), de persze a két kultúra különbözősége okozza, hogy akadnak eltérések is. A hét szamuráj két szereplője, Kacusiró és Kikucsijo jellemvonásait összevonták Chico karakterében. Kacusiró egy fiatal tanítvány Simada Kambei oldalán, míg Kikucsijo egy látszólag mogorva, hirtelen haragú, de valójában érzékeny harcos, aki nem igazi szamuráj ugyan, mert paraszti származású, de tetteivel kiérdemli nemes társai megbecsülését. Kikucsijo és Chico egyaránt kifakadnak a parasztok magatartása miatt: gyávának, önzőnek és hálátlannak tartják őket. Ám Kikucsijo felveti a szamurájok, Chico pedig a fegyveresek felelősségét a parasztok viselkedésében. Ahogyan Chico odaveti élesen Chrisnek: „Ki tett minket ilyenekké? Fegyveresek, mint Calvera. Mint te. Mint én.” A japán kultúrával ellentétben az amerikai kultúrában nem tűnt szemtelenségnek, hogy egy fiatal kioktatja az idősebbeket, ezért A hét mesterlövészben a legfiatalabb revolverhős az, aki szemrehányást tesz idős társának, kimondva, hogy nem jobbak (magát is beleértve) Calveránál.

A történet valamikor az 1870-es évek elején játszódik. Ekkoriban Mexikóban a banditizmus valóban óriási csapást jelentett. A film nem túlozza el a banditizmus általi veszélyt és a társadalmi erőszak mértékét. A bandák megtámadtak és kifosztottak haciendákat (udvarház), falvakat, sőt városokat. Hol voltak már a spanyolok, amerikaiak és franciák ellen vívott háborúk, amikor – a folklór szerint – a zsivány szegénylegények voltak a legnagyobb mexikói hazafiak, olyanok, mint Chico Cano vagy Juan Cortina, akik ellensúlyozták a díszegyenruhás, tollbokrétás kalapos tábornokok hibáit! A béke éveiben a nyomor, a munkanélküliség, a túladóztatás és a politikai kiszámíthatatlanság félelmetesen megnövelte a banditák számát. Sokan azért lettek zsiványok, mert szembekerültek egy helyi kiskirállyal, egy hatalmaskodó földesúrral vagy korrupt hivatalnokkal, és nem volt többé maradásuk a falujukban. Mások családi, nemzetségi vagy egyéni vérbosszú következtében menekültek a banditizmushoz. A katonaszökevények is duzzasztották a zsiványok tömegét, nem beszélve a kóborló, éhező indiánok csapatairól, és az északról, az Egyesült Államok felől betörő, portyázó apacsokról.

(Forrás: imdb.com)

Egyes számítások szerint a mexikói társadalom egyötöde banditizmusból vagy koldulásból élt. A bűnözés növekedése nemcsak Mexikóra érvényes: az 1860-70-es években Dél-Itáliában valóságos háború folyt a banditizmus ellen, és ugyanez a két évtized a betyárvilág utolsó fellobbanása Magyarországon. Mindez azért is volt különösen kínos, mert a kormányok mindent megtettek annak érdekében, hogy Mexikót a külföldi befektetők és az európai szakmunkások számára vonzó célországgá tegyék, ugyanis az ország lakosságának száma a függetlenség kikiáltása óta stagnált, a magas szintű gyermekhalandóság és a szinte folyamatos polgárháborúk következtében.

A film elején Calvera, a bandavezér kifakad, hogy „a gazdag zsákmány a múlté”, és már „én is úgy portyázok, hogy vérdíj van a fejemben, zsandárok a sarkamban.” Az 1870-es évek eleje valóban a modernizáció kora Mexikóban, ami a vasútépítések, a lassú ütemű, de folyamatos iparosítás és urbanizáció, és végül, de nem utolsósorban a rendfenntartó erők megerősítése révén egyre szűkebb területre szorította a régi, független zsiványéletet.

Porfirio Díaz elnök hosszú diktatúrája, az ún. Porfiriato (1876–1910) idején a kormányzat sajátosan oldotta meg a banditakérdést: megvásárolta a zsiványok egy részét, akiknek felajánlották, hogy beléphetnek a rurale néven ismert csendőrség kötelékébe, azok ellen viszont, akik ellenálltak a vesztegetésnek, kíméletlen harcot hirdettek. A jelszó az volt a csendőrség soraiban: „ha menekülni próbál, lődd le!”. Díaz két legyet ütött egy csapásra: visszaszorította a banditizmust, és a megvásárolt banditák révén olyan újdonsült híveket nyert, akik nem ijedtek meg a saját árnyékuktól, és akikkel bármilyen feladatot el lehetett végeztetni, akár a politikai ellenfelek eltávolítását is. A mexikói banditák egy része lecsapott a Rio Grande túloldalán, Texas területén, a gazdag zsákmány reményében, de a „jenkik” és „anglók” iránti ellenszenvtől is vezettetve (maga Calvera is dicsekszik, hogy kirabolt egy texasi bankot). 1915-ben is előfordult, hogy a texasi lovascsendőrök, a rangerek halott mexikói banditákkal fotóztatták magukat. Pancho Villa, a zsiványból lett Díaz-ellenes forradalmár pedig 1916-ban lecsapott az új-mexikói Columbus városra, ahol megölt tizennyolc embert.

A 2016-os remake szereplői (Forrás: imdb.com)

Nem csoda, hogy a falvak népessége állandó létbizonytalanságban élt. Így bizony nem tűnik irreálisnak, hogy egy észak-mexikói falu lakosai felbéreljenek néhány profi revolverhőst a falujuk védelmére. Ahogyan a falusiak mondják Chrisnek, kétszer is hívták a csendőrséget, egyszer kiszálltak a faluba, de Calvera megneszelte, és ekkor nem jött a településre. A 19. század második felében a lakosság 70%-át kitevő parasztság volt a legnagyobb vesztese a mexikói politikának. Míg Mexikóváros sugárútjai esténként fénybe borultak, a falusi társadalom nagy része nyomorgott, rettegve a banditáktól, az adósrabszolgaság rémétől és a természeti csapásoktól. A kormányok nyíltan támogatták a nagybirtokot és a külföldi vállalatokat, viszont elfeledkeztek a falvakról. Ahogyan az egyik falusi mondja a depressziós Lee-nek: „Tudjuk, mi a félelem. Félelemben telik egész életünk”.

A hét mesterlövész színes karaktereivel és humanista értékrendjével méltán szerepel a leghíresebb westernfilmek között. Hősei nem gáncstalan lovagok, hanem esendő emberek, akiknek vannak negatív tulajdonságaik. Amikor azonban küzdeni kell a náluk gyengébbekért, teljesítik a kötelességüket.

Paár Ádám

Ezt olvastad?

Rendkívüli kötet jelent meg 2023 szeptemberében a Zrínyi Kiadónál: magyar, török és olasz nyelven vált közkinccsé a Csorba László történész
Támogasson minket