A HM. Politikai Főcsoportfőnökség megalakulása és a politikai tiszti intézmény

Hogyan alakult ki a HM. Politikai Főcsoportfőnökség, és az általa irányított politikai tiszti rendszer? Tanulmányomban ezt a kérdést tekintem át, elsősorban abból a szempontból, hogy a politikai tiszti intézmény felállításával hogyan szerezték meg a kommunisták a hadsereg feletti ellenőrzést.

A HM. Politikai Főcsoportfőnökség megalakulásának közvetlen előzménye, hogy 1948. február 22-én egy beterjesztés érkezett a Magyar Kommunista Párt Politikai Bizottsághoz. Ennek lényege, hogy a pártszervezeteket szervezzék át, illetve hozzák létre a hadseregen belül az úgynevezett Kossuth Köröket. Ezzel a Magyar Kommunista Párt kiszorította és felszámolta a többi még létező párt szervezetét a hadseregben. A Honvédségi Közlöny 1948. decemberi példányában Farkas Mihály rendelkezett Ilku Pál, Szabó István, és Nógrádi Sándor honvédségi állományba vételéről 1948. december 9-én. Ilku és Szabó ezredesi rangban, Nógrádi Sándor pedig altábornagyi rangban. Ugyanebben a parancsban a miniszter kinevezte Nógrádi Sándort és Pállfy Györgyöt a helyetteseivé, illetve Pállfy Györgyöt a honvédség felügyelőjévé, Sólyom László altábornagyot pedig vezérkari főnökké.

Ilku Pál és Szabó István honvédségi állományba vétele, valamint Pálffy György és Nógrádi Sándor kinevezése a Honvédségi Közlönyben. (Honvédségi Közlöny 1948. december 7.; 1948. december 8.)

Nógrádi Sándor altábornagy 1948. december 28-án terjesztette be a Magyar Dolgozók Pártja Katonai Albizottságának ülésén a politikai tiszti intézmény létrehozásáról szóló javaslatot. Az MDP Politikai Bizottsága viszont csak 1949. február 4-én hagyta jóvá Nógrádi Sándor javaslatát így a Magyar Honvédségben ezen a napon jött létre a politikai tiszti intézmény. Farkas Mihály a MDP V. országos katonai konferenciáján az újjászervezés okaként a következőket mondta:

„Az, hogy nevelési munkánk professzoros objektivizmusban szenved, hiányzik belőle a harcos, támadó szellem! Nevelőtisztjeink inkább nyugodtan magyarázó tanárok, mint harcos politikai tisztek. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell és változtatni is fogunk!” (Farkas Mihály: A béke arcvonalán. Szikra, Budapest, 1949. 362.)

„Farkas Mihály vezérezredes bajtárs megszemléli az avatásra váró új politikai tiszteket” (Határőr, 1950. május 1.)

A HM. Politikai Főcsoportfőnökség alá a Titkárság; Anyagi Osztály, Központi Irattár és az Expedíciós Osztály tartozott. Ilku Pál ezredes az Operatív, Oktatási, Ellenőrző és a Káder osztályok tevékenységéért volt felelős, Jánosi Ferenc ezredes az Agitációs és Propaganda, a Kultúra és Sajtó osztályokat irányította. A HM. Politikai Főcsoportfőnökség a politikai munkát hierarchikus rendszerben építette ki, szinte minden csapatnál, intézménynél, alakulatnál volt politikai osztály. Az MDP Központi Bizottságának utasítására, 1949. február 18-án Farkas Mihály honvédelmi miniszter engedélyt kapott a Honvéd Politikai Tiszti Intézmény létrehozására.

A politikai tisztek feladatai a rendelet értelmében a következők voltak:

„A honvédség korszerű kiképzését, harcképességének és harckészültségének, egységes szellemének, fegyelmének és rendjének, tehát ütőképességének kiépítését teljes mértékben elősegítő harcos marxista-leninista politikai nevelés végezése.”

 A társparancsnoki rendszer rendelet szerinti lényege:

„A rendszeresített politikai tisztek a parancsnok mellé vannak rendelve, így az alárendelt parancsnokságok, csapatok, intézetek, hatóságok parancsnokai, vezetői, főnökei és politikai tisztjei mind az elöljáró parancsnoknak, mind az elöljáró politikai tisztnek alá vannak rendelve.” (Mucs S. – Zágoni E.: A Magyar Néphadsereg… i.m. 173.)

Ez egy fontos lépés volt, viszont csekély szervezeti és ellenőrzési változtatást jelentett tekintettel arra, hogy a nevelőtiszti intézményt 1945-től a kommunisták irányítása alatt működött. A politikai tisztek mind katonai, mind politikai és nevelési területen adhattak ki parancsot. A politikai tisztek a hadseregben társparancsnoki rendszerben lettek elhelyezve. Abban az esetben, ha a parancsnokkal való konzultáció során nem jutottak közös nevezőre egy adott kérdésben, a politikai tiszt a felelősséget magára vállalva utasíthatta a parancsnokot az általa jónak gondolt elképzelés végrehajtására, aki köteles volt azt végrehajtani.

Összegezve egy politikai tiszt katonai szakmai kérdésekben is nagyobb befolyással rendelkezett, mint az adott parancsnok. Ennek megfelelően az ilyen esetekben nem a parancsnokok kézében volt a végső döntés, ami annak tükrében meghökkentő, hogy – főleg a katonai kérdésekben – nyilvánvalóan magasabban képzettek voltak. Bár a politikai tiszteket arra sarkalták, hogy folyamatosan mélyítsék katonai tudásukat, ha egyszer úgy adódik, akkor parancsnokként is meg tudjanak felelni, de így sem voltak katonailag olyan képzettek, a parancsnokok. A Politikai Bizottság szerint:

„… a politikai tisztet úgy kell tekinteni, mint a Párt bizalmi emberét a hadseregben és a politikai tisztek rendszerét úgy kell tekinteni, mint a hadsereg kommunista gerincét.” (HM HL II. VI/A-7 Horváth Miklós: A politikai tiszti intézmény a Magyar Néphadseregben (1949. február-1953) Doktori értekezés, Budapest. 1989. 23.)

Nyilvánvaló, hogy a parancsnokok és a politikai tisztek között nem volt zökkenőmentes az együttműködés. A pozíciókat betöltő személyek együtt voltak felelősek az adott csapatok tevékenységért. A parancsnokok és a politikai tisztek ellentétére, feszült helyzetére ad választ az, hogy a politikai tisztek több esetben nem tájékoztatták a parancsnokokat például egy fentről jött utasításról. Volt olyan eset is, hogy a parancsnok aláírása nélkül küldték el a jelentéseiket. A politikai tisztek igencsak sérelmezték, hogy a legtöbb esetben csak őket vonják felelősségre. Ebből adódik az a következtetés, hogy mindenért a politikai tisztek a felelősek. Voltak azonban olyan politikai tisztek is, akik csak a politikai munkával foglalkoztak és a kiképzést egy az egyben ráhagyták a parancsnokra.

Politikai tisztek avatása Budakeszin (MTI Fotó/Magyar Fotó: Kotnyek Antal)

Nógrádi Sándor altábornagy a politikai tisztek munkájánál kiemelte, hogy fontos az ellenséges nézetek elleni tevékenység a gyűlölet kialakítása vele szemben. Az Agitációs és Propaganda Csoportfőnökség a következő kérdőívet kérte be a politikai tisztektől:

„1. Hogyan vesznek részt az önképzésben az oktató munka ellenőrzésében a parancsnokok, a politikai tisztek, politikai osztály beosztottjai?[…]

2. Hogyan sajátították el a különböző ideológiakérdéseket – megértették-e?

a) legénységi oktatásnál:

  • mi a különbség a szovjet és a kapitalista hadsereg között?

  • megértették-e a Szovjet hadsereg felszabadító szerepét?” (Horváth M.: A politikai tiszti intézmény… i.m. 67.)

A cél ezzel, a politikai ellenőrzés és az információszerzés volt. A politikai tisztek elé is többek között ezt a feladatok tűzték, ahogyan azt Nógrádi Sándor altábornagy megfogalmazta:

A politikai tisztnek kell ideológiailag és politikailag a legfejlettebb embernek lennie a csapatnál. Nekik kell biztosítani azt, hogy a csapat és annak tagjai soha el ne szakadjanak attól a politikai harctól, amelyet a dolgozó magyar nép a szocializmus megvalósításáért vív. Nekik arra kell törekedni, hogy a honvéd, ha visszakerült a polgári életbe, a szervezője és vezetője tudjon lenni a tömegeknek a szocializmusért való küzdelemben. […] Nála nincs önfeláldozóbb és bátrabb katona a csapatnál […] a politikai tisztnek arra kell törekednie, hogy lelkévé váljon a csapatnak. Nekik kell a Szovjet Hadsereg komiszárjaitól példát venni és hozzájuk kell méltónak lenni.” (Horváth M. : A politikai tiszti intézmény… i.m. 24.)

Friss Újság 1949. június 30. száma (ADT)

Az intézmény tervszerű kiépítése 1949. március 15-én kezdődött. Első lépésként az ezred politikai tisztjei kaptak maguk mellé két-három segítőt. A politikai tiszteket általában zászlóaljig osztották be, de előfordult, hogy századnál, ütegnél, szakasznál is voltak. A századnál általában politikai vezetőt alkalmaztak, akik alá voltak rendelve a parancsnoknak. Ezek a parancsnokok viszont kötelesek voltak egyeztetni velük egy parancs kiadása előtt. Lényegében ugyanazt a feladatot látták el, mint a politikai tisztek csak kisebb hatáskörrel. A megbízottakat a század politikai vezető és a zászlóalj politikai tiszt volt köteles ellenőrizni. A rendszer tehát jól kiépített volt, de egy súlyos problémával: nem volt elegendő politikai tiszt és vezető. Ilyenkor ideiglenes politikai megbízottakat jelöltek ki, akiknek ugyanazt a feladatot kellett ellátniuk, mint egy politikai tisztnek vagy vezetőnek, de ez is kevésnek bizonyult. A megoldás erre az volt, hogy a század politikai vezetői posztokra, arra alkalmasnak ítélt honvédeket is elő lehetett léptetni. Főleg középfokú végzettségű, általánosan művelt embereket válogattak ki. Az általános vélemény szerint ezek a fiatalemberek összességében megfeleltek az elvárásoknak ezekben a pozíciókban. 1949. április 24-től a politikai tiszteket és vezetőket jelzéssel is megkülönböztették. A bal karjukon egy ötágú vöröscsillag jelzés volt, ezzel voltak megkülönböztetve az állomány többi tagjától. A HM. Politikai Főcsoportfőnökség állományának létszámát 1949-ben 161-ről, 240-re emelték.

Az 1950-es nyári kiképzés időszakában a legfontosabb célként a pártmunka megreformálását, jobbá tételét tűzték ki célul. Feladata:

„… Rákosi Mátyás elvtárs néphadseregünk elé tűzött,- a honvédelem és a béke védelmének nagy feladata. Megtisztelő feladatunk, hogy éberen őrködjünk a magyar nép békés építőmunkája felett megbízhatóan védjük a Magyar Népköztársaság állami érdekeit, s szilárd támasza legyünk a béketábornak.” (A zászlóalj politikai tiszt és feladata. Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség, Budapest, 1950. 4.)

Politikai tisztek avatása Budakeszin 1950 júliusában (MTI Fotó/Magyar Fotó: Kotnyek Antal)

A munkájuk során figyelembe kell venniük a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság kormányának határozatait, a Honvédelmi Miniszter Bajtárs parancsait, valamint a HM. Politikai Főcsoportfőnök Bajtárs utasításait,

A politikai tisztek önképzésére segítséget tudtak nyújtani a könyvtárak és a tiszti klubok. Itt a képzéshez megfelelő irodalomnak, folyóiratnak és a munkára alkalmas helységnek kell lennie. Az előadások tervezetét előre el kell készítenie az előadóknak és a legmagasabb rangú politikai tiszthez kell eljuttatniuk és az eldönti, hogy jóváhagyja az adott tematikát vagy sem. Az előadások maximum két órásak lehetnek és az előadónak hagynia kell időt a hallgatók kérdéseire az óra végén. A szemináriumokat az oktatóknak keretbe kellett foglalniuk. Nekik kellett elindítaniuk és lezárniuk, összegezniük a témákat. Az oktatóknak értékelniük kell az előadásokat, mind a pozitív, mind a negatív részeit. Az órákról katalógust kell vezetniük

A HM. Politikai Főcsoportfőnökség szerint a hadseregben már 26.136 volt az MDP párttagoknak a száma 1950 novemberében. A HM. Politikai Főcsoportfőnökség alárendeltségébe került 1950-től a Honvéd Filmintézet, a Honvéd Sportközpont, a Honvéd Sport Egyesület, a Hadtörténeti Múzeum, valamint Honvéd Kiadó Intézet és 1951-től pedig a Vörös Csillag Nyomda.

A folyamatos létszámhiány ellenére 1952-re minden fegyvernemi parancsnokságon politikai osztály alakult. Például 1950-ben a rendszeresített létszámból 4474 tiszt hiányzott, de ezeket a hiányokat 1951-re tervezett 34,2%-os és az 1952-re tervezett 30,6% tiszti létszámemeléssel akarták orvosolni. A létszámemelésre jó példa 1949 és 1953 között 30.000 fő került tiszti állományba, viszont 3816 fővel így is kevesebben voltak. Összesen 32.184 fő szolgált a Néphadseregben, amiből 4609 volt politikai „munkás”.

Nógrádi Sándor 1984. május 13-án. felavatott szobra Salgótarjánban (Köztérkép)

Az MDP 1952 végén és a hadsereg vezetés úgy ítélte meg ideje áttérni, a szovjet mintát követő egyszemélyi parancsnoki rendszerre. A 2. világháború után a szovjetblokkhoz újonnan került országok a hadsereg szervezésében a szovjet mintát követték. Így tett Magyarországon kívül még Románia, ahol 1945-ben hozták létre a Politikai Nevelési Apparátust. Emellett Csehszlovákiában 1948 áprilisában alapítottak hasonló intézményt, de 1949-ben átálltak az egyszemélyi parancsnoki rendszerre.

Mi lehetett annak az oka, hogy Magyarországon az egyszemélyi parancsnoki rendszer csak 1953 vezették be? Az egyik oka, hogy a magyar haderő a II. világháborúban végig a német oldalon harcolt. Emellett tovább növelte a szovjetek bizalmatlanságát a háború utáni magyar tapasztalatok, így a szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság magyarországi benyomásai, a Független Kisgazdapárt népszerűsége és az 1919-es Tanácsköztársaság hadsereg szervezési tapasztalatai. 1953 pedig Sztálin halála miatt vált fordulóponttá, ami egyértelműen változást hozott a Szovjetunió politikájában. Horváth Miklós szerint a politikai tisztek nem voltak egyenlőek a szovjet komiszárokkal. Tény, hogy szélesebb hatáskörrel rendelkeztek, mint a politikai tisztek és sokszor választották őket, de lehet összefüggéseket találni a munkásságukban. A hadseregben, a politikai hatalom érdekeit, értékrendjét képviselő személyek voltak. Mind a két rendszerben szolgáló személyék az adott pártok tagjai voltak vagy épp igényelték az odavaló felvételüket. Nem véletlen, hogy Nógrádi Sándor is a szovjet komiszárokhoz hasonlította a politikai tiszteket.

Sinkovicz Ákos

Hivatkozott források és feldolgozások

Publikált levéltári források, dokumentum kötettek

HM HL II. II/B-36 Háncs Ernő: A politikai főcsoportfőnökség és a politikai tiszti intézmény létrehozásának előzményei a magyar néphadseregben 1944. április-1949. február.  Magyar Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnökség Tudományos Tanácsa, Budapest, 1984

HM HL II. VI/A-7 Horváth Miklós: A politikai tiszti intézmény a Magyar Néphadseregben (1949. február-1953) Doktori értekezés, Budapest. 1989.

Visszaemlékezések

Nógrádi Sándor: Emlékeimből. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1961

Nógrádi Sándor: Új történet kezdődött. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1966

Rákos Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1956 I.-II. kötet. Napvilágkiadó, Budapest, 1997

Korabeli sajtó

Délamerikai Magyarság 1948. október 12.

Friss Újság 1948. december 14.

Honvédségi Közlöny 1948. október 1.

Miskolci Hírlap 1948. december 14.

Népszabadság 1948. december 14.

Népszabadság 1949. június 30.

Népszava 1949. június 30.

Korabeli szolgálati irattok

A század politikai vezető és feladatai. Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség, Budapest, 1950

A zászlóalj politikai tiszt és feladatai. Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség, Budapest, 1950

Politikai Tisztek És Pártszervezetek Feladatai A Nyári Kiképzés Időszakában. szerk. Dr. Jánosi Ferenc ezredes. Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség, Budapest, 1950

Utasítás a tisztek politikai nevelésére az 1950/1951 oktatási évben.  Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség, Budapest, 1950

Korabeli publikált források

Farkas Mihály: A béke arcvonalán. Szikra Kiadás, Budapest, 1949

Ilku Pál: Korszerű műveltség- szocialista ember. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977

Publikált feldolgozások

Hazánk dicsőségére, 160 éves a Magyar Honvédség. szerk. Holló József. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2008

Maruzs Roland: Tábornoki kar 1945-1956. HK Hermanos Kiadó, Budapest, 2011

Mucs Sándor- Zágoni Ernő: A Magyar Néphadsereg története. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1984

Internetes források

Jánosi Ferenc ma is élő igazsága. https://nepszava.hu/1109436_janosi-ferenc-ma-is-elo-igazsaga

Nagy Imre utolsó levele. http://nol.hu/belfold/20110616-nagy_imre_utolso_levele-1104281

Oroszi Antal: Lépjünk be a múzeumba. https://www.uni-nke.hu/document/uni-nke-hu/lepjunk-be-a-muzeumba.original.pdf

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket