A jogfosztottság traumái – Mindent a GULAG-ról

Hogyan jelenhetnek meg a jogfosztottság traumái a múzeumok világában? Erre a kérdésre kereste a választ az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a GULAG Emlékbizottság támogatásával megrendezett, A Szovjet Gulagtól a Magyar Recskig. A jogfosztottság traumái a múzeumi interpretációban című nemzetközi konferencia, 2016. november 24-én. 


Fazekas Márta, Balahó Zoltán, Császtvay Tünde, Kovács Emőke és Varga Benedek

A konferencia rendezője a Magyar Nemzeti Múzeum, szervezője a Magyar Nemzeti Múzeum történész-szakmuzeológusa, Balahó Zoltán volt.

Habár a konferencia középpontjában a GULAG és annak múzeumi interpretációja állt, a szervezők a GULAG okozta traumához hasonló megrázkódtatásokkal foglalkozó múzeumok szakembereit is meghívták, illetve nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ne csupán muzeológiai és múzeumandragógiai, de történettudományi szempontból is megközelítsék a témát, hogy így minél szélesebb körű és elmélyültebb szakmai tapasztalatcsere valósulhasson meg. A konferencia célja volt, hogy egy múzeumi körbetekintés után párbeszéd alakulhasson ki, és a tapasztalatok levonása után minél jobb kiállítások rendezése váljon lehetővé.

Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója köszöntőjében arról beszélt, hogy bár az utóbbi időben egyre több konferenciát rendeznek a Magyar Nemzeti Múzeumban, ezt mégis kiemelten fontosnak tartja – ugyanis nem csupán a történettudomány szemszögéből vizsgálja a kérdést, de azzal is foglalkozik, hogyan él a mai köz- és történettudományi gondolkodásban és emlékezetben a GULAG. Mivel a múzeumok jóval szélesebb tömegeket érnek el, mint a tudományos cikkek, így a közemlékezet formálása szempontjából is kulcsszerepük van – kiemelten fontos tehát az ilyen és ehhez hasonló szakmai konferenciák megrendezése.

A konferenciát a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója, Fodor István nyitotta meg, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy akkor, amikor a GULAG táborainak helyén ma sem lehet szabadtéri múzeumot létrehozni, rendkívül fontos, hogy a muzeológusok ne feledkezzenek meg erről a témáról.

A konferencia elnöke Kovács Emőke történész, a Gulág Emlékév szakmai vezetője volt, aki hangsúlyozta: a Gulág Emlékév keretében megvalósuló programok nemcsak a szakmának szólnak, de a túlélők beszámolói mellett a fiatalok megszólítását is kulcsfontosságúnak tartják – ebben pedig a múzeumoknak is óriási szerepük van.

A konferencia első előadója Fazekas Márta jogász-történész volt, aki A Gulág, mint téma a mai orosz közbeszédben, a moszkvai Gulág Múzeum helyzetén keresztül címmel arról beszélt, mennyire szimbolikus kérdéssé vált a GULAGés az ahhoz kötődő események az orosz közbeszédben. Elsősorban a nemrég újjászervezett moszkvai Gulág Múzeum példáján keresztül érzékeltette azt a kettősséget, amely a téma megítélését és az arról való beszédet jellemzi. Az új Gulág Múzeum ugyanis egy professzionális csapat munkájaként jött létre, így kiállítás-rendezés tekintetében minden modern elvárást teljesít és rendkívül magas színvonalon, jól dokumentáltan és nagyon érzékletesen mutatja be a GULAG okozta egyéni tragédiákat. Azonban itt a GULAG mint egy kizárólag az orosz népet érintő tragédia jelenik meg – a kollektív értékelés, a GULAG nemzetközi jelentősége szinte teljesen hiányzik. A múzeum emellett, habár Moszkva szívében nyitotta meg kapuit, valójában szinte megtalálhatatlan, így csupán a tudatosan azt kereső, kitartó látogatók tudnak oda eljutni – ezzel szűkítve le a potenciális látogatókat a tudatosan a téma iránt érdeklődőkre. 


(Kép forrása: Wikipedia)

Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja Recsk, a magyar gulág. Az egykori munkatábort bemutató barakk-kiállítástól a nemzeti emlékhelyig címmel a tábor létrejöttét, működését, majd utóéletét vizsgálta. Az első, a recski munkatábor helyén álló kiállítótér 1996-ban nyitotta meg kapuit, majd ezt 2013-ban Bank Barbara vezetésével újították fel. Előadásának végén a munkatábor magyar-angol nyelvű digitális rekonstrukcióját mutatta be, amelynek segítségével az érdeklődők végigkísérhetik a tábor felépülését és részletesen tanulmányozhatják az épületkomplexumot, az egyes barakkokba is bepillantva. Bank Barbara előadását Kovács Emőke azzal egészítette ki, hogy megerősítette: a kormány támogatásával lehetőség nyílik a recski és a ceglédi táborok történetének megfelelő, interaktív múzeumi bemutatására.

Palasik Mária történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa Kovács Béla elhurcolása és következményei. A kommunizmus áldozatinak emléknapjától a pécsi Kovács Béla Emlékházig címmel azt mutatta be, miért is volt fontos a szovjet hatóságok számára, hogy kiiktassák a Független Kisgazdapárt vezérét, Kovács Bélát a politikai életből. Habár Kovács Béla sosem a GULAGon raboskodott, hanem előbb osztrák majd különböző orosz börtönökbe került, elhurcolásának napja (1947. február 25.) mégis joggal lehet a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Végezetül azt hangsúlyozta: habár Kovács Béla akkori házának falán emléktáblával megemlékeznek a politikusról, szerinte mégis érdemes lenne az épületben emlékházat rendezni be a kisgazda vezér és életének emlékezetére.


A konferencián kiállított tárgyak megtekintése

Váradi Natália történész, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatója, Kárpátaljai magyarok „málenkij robotja” és emlékezetük a szolyvai emlékparkban című előadásában az utóbbi évek során napvilágra került levéltári források tükrében mutatta be a kárpátaljai eseményeket. Előadásában arra is felhívta a figyelmet, hogy a sok évig tartó elhallgatás után a vonatkozó levéltárak egyre elérhetőbbek, és a kutatás megindulásával a közbeszédben is megjelenhet ez a tematika.

Romulus Rusan író, a Máramarosszigeti Börtön Múzeum alapítója Dragan Traian történész tolmácsolásában, A Máramarosszigeti Börtön Múzeum. Az ötlettől a megvalósításig című előadásában a börtönmúzeumot mutatta be. A kommunizmus és antikommunista ellenállás áldozatainak emlékhelyének egy részeként működő börtönmúzeumot egy 1977-ig működő börtön épületében hozták létre. A helyszín kiválasztásakor alapvető szempont volt, hogy a román börtönök közül ez volt a legfontosabb politikai börtön, ahol a vezető román értelmiségiek raboskodtak. A helyszín mellett a múzeum másik különlegessége, hogy nem csupán a román eseményeknek állít emléket, de valamennyi volt szocialista ország, így Magyarország is megjelenik benne. Ez és a folyamatos, külföldi vándorkiállítások lehetővé teszik egy közös, kollektív emlékezet kialakulását, a kommunizmus emlékeinek közös feldolgozását és bemutatását.

Ihász István történész-muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tárának ny. tárigazgatója A túlélés évszázada. A múzeum 20. századi állandó történeti kiállítása. Problémák és tapasztalatok címmel rendkívül kritikus hangvételben mutatta be, milyen meggondolások alapján és hogyan készült el a Magyar Nemzeti Múzeum 1996-os állandó kiállításának 20. századi része. Előadásának középpontjában annak problematikája állt, hogyan tudja egy múzeum úgy megmutatni saját gyűjteményét, hogy emellett olyan széles körben ismert, és kényes történelmi eseményekről is megfelelő képet rajzoljon, mint Trianon, a holokauszt, vagy a GULAG.


(Kép forrása: Wikipedia)

Eignerné Bartusz Andrea etnográfus, az ebesi Széchényi Ferenc Tájmúzeum múzeumvezetője Kitelepítettek a Hortobágyon. Az ebesi Széchényi Ferenc Tájmúzeum egyedülálló állandó kiállítása című előadásában a kiállítás bemutatása mellett arra mutatott rá, milyen problémákkal küzd egy vidéki múzeum.A kiállításon bemutatható tárgyak összegyűjtése érdekében széleskörű társadalmi összefogásra buzdítottak – így létrejöhetett egy a munkatáborok mindennapjait bemutató múzeum. A kiállítás Bank Barbara segítségével felújításon esett át – ennek során az interaktív installációkat megtartották, de a kihelyezett szöveg mennyiségét – a látogatói igényeket figyelembe véve – újragondolták és racionalizálták.

Varga Lujza múzeumandragógus, történész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa Élő múzeum, élő történelem. Lehetőségek egy történelmi tematika interpretációjára címmel arról beszélt, milyen problémák és szempontok figyelembe vételével lehet traumatikus eseményekről múzeumi programokat szervezni, információkat átadni. Hangsúlyozta, hogy egy széles programskála felállítása lehetővé teszi, hogy különböző módszereket alkalmazva, különböző tartalmakat közöljenek a látogatókkal, így érve el a lehető legszélesebb közönséget. Külön kiemelte a Magyar Nemzeti Múzeum Élő Múzeum programjait, amelynek során az élő interpretáció módszerét használva, történeti karakterek felépítésével és megjelenítésével teszik érthetőbbé és élőbbé a megjeleníteni kívánt korszakokat és tematikákat.

Toronyi Zsuzsanna levéltáros, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár múzeumvezetője A holokauszt, a népirtások, más történelmi traumák múzeumi bemutatásának problematikája címmel a holokauszt múzeumi térben való bemutatásának lehetőségeivel foglalkozott. Előadásában kitért többek között a fotók mint források használatának nehézségeire, valamint arra, hogy az események bemutatása nem érhet véget a táborok felszabadításával – véleménye szerint a túlélők és az események további bemutatására is nagy szükség van. Emellett felhívta a figyelmet: a terror esetében az élményszerű bemutatás nem lehet cél, mivel az ízléstelenséghez vagy giccshez vezet. Úgy véli, van, amiről nem lehet és nem is kell beszélni – ha pedig a szavak már nem tudják megfelelően kifejezni a történteket, akkor egy kiállítás rendezői a művészet eszközéhez nyúlhatnak.


(Kép forrása: Wikipedia)

Sandra Sunier a genfi Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Múzeum kiállításokért és kiadványokért felelős projektvezetője Szemtanúk helye a kiállításban. Szemtanúk nyomában címmel arról beszélt, hogyan mutatható be múzeumi környezetben egy nagy világszervezet sokrétű munkája. A vöröskereszt alapfeladatai köré épülő tematikus kiállításban központi szerepet játszanak a színészek segítségével, digitálisanmegjelenő szemtanúk, akik minden teremben, az adott témával összefüggésben mesélik el saját történetüket. A szemtanúk megjelenésével a kiállítás által bemutatottak sokkal érthetőbbé és életszerűbbé válnak, így a kiállítás – készítőinek nem titkolt céljának megfelelően – alkalmassá válik arra, hogy az információátadás mellett erőteljes érzelmi töltődést kapjon, anélkül azonban, hogy feleslegesen sokkolóvá válna.

Kenesei Zsófia, a Magyar Nemzeti Múzeum múzeumpedagógusa „Éljen, vagy féljen?!” A szocialista Magyarország múzeumpedagógiai feldolgozásának lehetőségei című előadásában azt mutatta be, milyen módszertani eszközökkel lehet egy a témát kevéssé vagy sokszor egyáltalán nem ismerő gimnazistának a szocializmus lényegét és hétköznapjait múzeumi környezetben múzeumpedagógiai módszerekkel feldolgozni.  A legújabb történeti kutatásokat felhasználva, valamint elsődleges történeti források értelmezésének segítségével teszik érthetővé a diákok számára a rendszer lényegét, miközben a legújabb kreatív oktatási gyakorlatokat, valamint készség- és képességfejlesztést is használnak. 

A konferencia utolsó előadója Jójárt György ny. orvos volt, aki Téglákba vésett történelem. A ceglédi fogolytábor emléke címmel a ceglédi fogolytábor tégláiba vésett üzenetekről tartott előadást.

A konferencia közben két kisebb kiállítás megnyitójára is sor került – az egyik tárlóban Kovács Béla elhurcolt kisgazda politikus dokumentumai, a másikban idősebb Baják László hadifogságból hazahozott tárgyai kaptak helyet. A tárgyakat Baják László, a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa mutatta be.

A konferenciát Baják László tárlatvezetése zárta a Magyar Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításának 20. századi részében.

A konferencia során a résztvevők számos érdekes előadást hallhattak, amelyek remélhetőleg valóban elősegítik a szakemberek közötti kommunikációt és így a még színvonalasabb, informatív és a látogatói igényeknek is megfelelő kiállítások és programok létrejöttét.

Varga Lujza

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket