A könyvek túlélik? – Az Országos Széchényi Könyvtár Holokauszt-kiállítása

A második világháborúban nemcsak a zsidó származású magyarok százezreit végezték ki, de megkísérelték még a gondolataikat is eltörölni. Ezt a tragédiát mutatja be az Eltiporva – A vészkorszak és az Országos Széchényi Könyvtár című kiállítás. A nyári szünet után újra megtekinthetjük a Holokauszt Emlékév kapcsán készült tárlatot, szeptember 30-ig. A kiállítást Lukács Bea, a Történeti Interjúk Tárának osztályvezetője mutatta be nekünk. A tárlat május 28-án nyílt, és alapvetően két részből áll. Az egyik az Országos Széchényi Könyvtárban található dokumentumokra épül, azt a környezetet akarta megmutatni, amely 1944. március 19-től Magyarországon kialakult. Ezen a részen a megmentett könyvek vannak a középpontban. A másik része pedig Halász Gábor tragikus sorsának állít emléket, aki akkor az OSZK Kézirattárának vezetője volt.

Fotó: Gyenes Andrea

1944-ben Fitz József igazgatósága alatt működött az OSZK, aki megpróbált mindent megtenni azért, hogy a vészkorszakban megmentsen a pusztítástól embert és gondolatot egyaránt, de sokat nem tehetett. Március 19-én a németek bevonultak Magyarországra, és bár már addig is rengeteg atrocitás érte a zsidó származású embereket, de szisztematikus, politikailag is ellenőrzött emberirtás azelőtt nem történt.

A tárlat egy Kossuth Lajos plakáttal kezdődik, nem véletlenül. 1944. március 15-én Kossuth-kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahova az OSZK is tartozott akkor. A politikus és forradalmár halálának 50. évfordulóját emlékévnek minősítették, és országszerte rendezvényeket szerveztek a tiszteletére. Fitz József – nem véletlenül – azt a Halász Gábort bízta meg a Kossuth-kiállítás kurátori teendőivel, akiről a mostani tárlat másik része szól.  Halász Gábor a származása miatt ekkor már megbélyegzett emberként kezdte el a munkát. Habár az újságok pozitív kritikákat írtak a kiállításról, az már áprilisban be is zárt a háborús helyzetre való tekintettel. A bombázások miatt ugyanis a teljes könyvtárat bezárták.

Fotó: Gyenes Andrea

A megszállás után a hirdetőtáblákon és a kapualjakban sorra jelentek meg a hirdetmények, akár naponta több is. Mindegyik arról szólt, hogy hogyan kell korlátozni a zsidó származású magyarok jogait, mit kell azonnal bezárni, mit nem szabad tenniük, és hogy gettókat kell kialakítani a zsidók részére. Majd pár hónap alatt több százezer embert zártak ezekbe a gettóba, vagoníroztak be, majd vittek haláltáborokba. Az OSZK kiállításának egy hatalmas falán olvashatjuk ezeket a plakátokat. A bemutatásuk célja az, hogy érzékeltessék, mit tudhatott az akkori magyar ember. Nyilvánvalóan nincs akkora fal, hogy kitegyék az összes hirdetményt, amely a Plakáttár gyűjteményében megtalálható, de ez a válogatás is bőven elég, hogy jelezze az értékek súlyos torzulását.

Fotó: Gyenes Andrea

Az említett plakátok mellett a Magyar Távirati Iroda híreit olvashatjuk, ezek között például a Rádiófigyelő – Bizalmas megnevezéssel ellátott hirdetményeit is, amelyeket nem láthatott az átlagember. A Magyar Távirati Iroda figyelte a külföldi adók műsorát – főleg az amerikai és az angol adásokat –, melyeket legépeltek a hatalom utasítására. Ezeket csak a vezetők láthatták. A válogatásban többek között olyan rádióadás leiratát is olvashatjuk, amelyben Roosevelt, amerikai elnök megpróbálja felhívni a magyarok figyelmét arra, hogy milyen veszélyekkel járhat a német megszállás. Ezt csak kevesen hallhatták Magyarországon.

Fotó: Gyenes Andrea

Ezután a tárlat audiovizuális része következik, több interjút is megtekinthetünk a képernyőkön. Ezeket az anyagokat a Történeti Interjúk Tárából válogatták, amelyet Hanák Gábor és Bokor Péter hozott létre. Itt megnézhetünk néhány, a Századunk című műsorból válogatott interjút. A Századunk egy emblematikus műsor volt, a 60-as évek közepén indult, és a 70-es 80-as években végig sugározták a magyar tévében. A rendező, Bokor Péter úgy mutatta be a történelmet, olyan újszerű filmes eszközökkel, ahogy azelőtt nem volt jellemző.

Fotó: Gyenes Andrea

A kiállítás keretében látható a Századunk második világháborús sorozata, amely húsz részből áll. Hogy a történelemhamisítást minél inkább kiküszöbölje, Bokor Péter úgy gondolta, hogy a leghitelesebben úgy mutathat be egy-egy korszakot, hogy szemtanúkat is megszólaltat, ami addig nem volt bevett gyakorlat. Két újítása volt a Századunkban. Az egyik a szemtanúkkal készített interjú-sorozat volt. Államtitkárt is megszólaltatott ugyan, de az volt az elve, hogy nem a tábornokot, hanem a fegyverhordozóját, nem a minisztert, hanem a titkárnőjét kell kérdezni. A híres ember azzal van elfoglalva, hogy a saját szerepét hangsúlyozza, míg a szemtanúk elmondják, hogy valójában mi történt. Bokor Péter másik nagy újítása az volt, hogy játékfilmes elemekkel színesítette az adást. Úgy állt össze egy műsor, hogy dokumentum, interjú és játékfilmes részek egyaránt voltak benne, melyeket ő maga írt meg nagyon szigorúan a dokumentumok alapján, inkább történészi szemmel. Ezért mondták róla, hogy a legjobb rendező a történészek között, és a legjobb történész a rendezők között.

Megnézhetjük még Mester Miklós kultuszminisztert, aki a zsidó magyarok mentésében játszott nagy szerepet. Hevesi Endre és Török Sándor írók az Auschwitzi Jegyzőkönyv Magyarországra hozásának történetéről mesélnek. Az eredeti interjúkból csupán részleteket használtak az adásokhoz, a többit nem archiválták, Bokor Péter azonban fontosnak tartotta a teljes emlékezéseket, megőrizte őket, így ezek ma is kutathatók a könyvtárban. A többi képernyőn látható interjú is a második világháborúval kapcsolatos, és szintén dokumentumfilm-sorozathoz készült, méghozzá Sára Sándor Krónika – A 2. Magyar hadsereg a Donnál című alkotásához. Ezek szintén megtalálhatók a Történeti Interjúk Tárában, a megszólaló Zelk Zoltán pedig maga is rajta volt a betiltott írók listáján.

Fotó: Gyenes Andrea

Tovább lépve a könyvek elpusztítását mutatja be a tárlat. A Sztójay-kormány idején 1944. április 15-én államtitkár-kormánybiztos hatáskörbe nevezték ki Kolosváry-Borcsa Mihályt, aki a teljes sajtóért felelt, beleértve a Filmhíradót, a Magyar Távirati Irodát és a könyvkiadást. Az ő célja az volt, hogy mentesítse a magyar szellemi életet a „zsidó befolyástól.” Április végén már megjelent az az első lista, amelytartalmazta a zsidó származású írók jegyzékét, melyen százhúsz név volt. A lista alapján az OSZK-nak azonnal, mindössze tizenöt nap alatt össze kellett állítani egy jegyzéket a művekről. Később jött egy második lista is júniusban, így végül összesen kétszázhetven írótól több mint négyezer kötetet kívántak megsemmisíteni. Az első listán szereplő kötetekből valóban sokat el is pusztítottak. Könyvkereskedésekből, könyvtárakból, könyvkiadóktól, de akár magánszemélyektől is kérték a jegyzék alapján az összes mű begyűjtését, megsemmisítését. Huszonkét vagon könyvet szedtek össze, több mint ötszázezer példányt. Június 15-én el is indult a zúzómalom, amelyet a minisztérium üzemeltetett. Maga Kolosváry-Borcsa Mihály volt az, aki az első kötetet bedobta a zúzdába, méghozzá Kiss József költő könyvét.

 Az OSZK a kiállításának ezen a részén elhelyezett képernyőn azért vetítenek egy részletet az 1933-as németországi könyvmegsemmisítésből, mert ennek a sémájára történt itthon is a procedúra. Főleg zsidó, de baloldali szerzők könyveit is égették. Végig lehet nézni, – ha van hozzá időnk és erőnk – a 44-es év Filmhíradóit, egyetlen egy riport sincs ezen kívül, amely arról szólna, ami a zsidó emberekkel történt Magyarországon, semmi az atrocitásokról. A Filmhíradó hetente egyszer jelent meg a mozikban, kb. 10 perces adások voltak, 30 másodperctől egy percesig terjednek a riportok. Háborús híreket is közvetített, de keveset és elképesztően egyoldalúakat. Ez persze szinte mindenhol így volt. Ezeken kívül sporteseményekről számoltak be, vagy kis színes híreket adtak, például, hogy mi történt az állatkertben. Egy olyan világot közvetítettek, amely a valóságtól jócskán eltért.

    

Fotó: Gyenes Andrea

Hogyan menekültek meg mégis az OSZK könyvei a pusztítástól? A könyvtárba kötelespéldányként kerültek be annak idején az érintett kötetek. A háborús helyzetre való tekintettel bezárt a könyvtár, senki nem fért hozzá a könyvekhez, nem tudták se olvasni, se kutatni őket. Sőt, mivel zárt raktárakban volt az állomány, nem tudtak hozzáférni egyáltalán. Ezért a zúzásba egyetlen olyan kötet sem került, amely az OSZK állományában volt megtalálható. Fitz József az elkészített jegyzékekhez írt kísérőlevelével, melyben a bezárásra, a könyvtár anyagának „légoltalmi biztonságba helyezésére” és a hozzáférhetetlenségre hivatkozik, tulajdonképpen megmentette a pusztulásra ítélt könyveket. A kiállítás közepén látható kötetek eredetiek, ezeket a kiadásokat semmisítették volna meg. Állományvédelmi szempontból a majd négyezer kötetből csak háromezret lehet megnézni. A könyvek között sorakoznak Molnár Ferenc, Szép Ernő kötetei, de Felix Salten Bambi című könyve is. Később lehet, hogy sorra kerítették volna az OSZK állományát is, de a háború haladt tovább, a Lakatos-kormány idején Kolosváry-Borcsa Mihályt leváltották. Szálasiék újra kinevezték, de akkor már a háborús propagandával foglalkozott inkább.

Fotó: Gyenes Andrea

Fitz József nemcsak a könyveket, hanem az embereket is próbálta menteni. Többek között a már említett Halász Gábort is, az OSZK Kézirattárának vezetőjét, akit zsidó származása miatt akartak elhurcolni. Református emberként nőtt fel, nagyon szeretett dolgozni, írni és olvasni. Babits és a Nyugatosok társaságába tartozott, és Szerb Antal is közeli barátjaként tekintett rá. Nem az a fajta ember volt, aki kávéházakba, nagy társadalmi összejövetelekre járt, ehelyett munka után is otthon dolgozott, írt, kutatott. Nemzedékének kiváló esszé- és tanulmányírójaként, magyarul az egyik legszebben író emberként tartották számon. A kiállítás róla szóló részén életműve végigkövethető. Nagy munkát végzett a kézirattárban, amit jól példáz az egyik kiállított tárgy is, egy használatban lévő leltári napló, amelybe ő maga írt. Több írása is megjelent különböző könyvekben, de önállóan csak egy kötetet adott ki.

Fotó: Gyenes Andrea

Halász Gábor élettörténetét olvasva láthatjuk, hogy egy nagyon ígéretes karriert tört derékba a háború. 1943-ban Fitz még meg tudta menteni a munkatábortól munkájának nélkülözhetetlenségére hivatkozva. Az igazgató rengeteg levelet írt, a belügyminisztériumig is elment, hogy Halászt mentesítsék, később azonban már nem tudta megakadályozni, hogy korán nyugdíjazzák és elvigyék. Mentesítő papírokat ugyan felajánlottak Halásznak, de visszautasította őket, mondván, hogy a törtvény az törvény. Szerb Antallal és Sárközi Györggyel együtt raboskodott a munkatáborokban. Utolsó levelét Weöres Sándornak írta, amit a kiállításon el lehet olvasni. Kevés kép készült Halász Gáborról, önálló kép nincs is róla, de amin látszik, azt kiállították. Egyetlen egy olyan felvétel van, ahol hangja hallható, egy saját versét szavalja el, utána pedig a saját versének kritikáját olvassa fel, ezt is meg lehet hallgatni.

Fotó: Gyenes Andrea

A kiállításra készítettek egy válogatást a megsemmisítésre ítélt könyvek későbbi kiadásaiból is. Ez a rész – úgy, ahogyan az egész tárlat is – azt jelképezi, hogy még ilyen nehéz helyzetben is a könyvek túlélik.

További információk a kiállításról: (Forrás: oszk.hu )

Eltiporva – A vészkorszak és az Országos Széchényi Könyvtár.

Kurátor: Nemeskéri Erika, Hanák Gábor, társkurátor: Földesi Ferenc.

A kiállítás helyszíne: Országos Széchényi Könyvtár, 1827 Budapest, Budavári Palota F épület, 5. szint, Ereklyetér.

A kiállítás megtekinthető 2014. május 28. – szeptember 30. között.

Nyitva tartás: keddtől szombatig 10 és 18 óra között. A kiállítás megtekintése és a tárlatvezetés, filmvetítés is díjmentes.

Minden csütörtökön (augusztus 28., szeptember 4., 11., 18., 25.), 15 órakor tárlatvezetést tartanak, amelyhez kapcsolódóan 16 órától a Századunk – Végjáték a Duna mentén történelmi ismeretterjesztő sorozat (rendező: Bokor Péter, szerkesztő: Hanák Gábor) epizódjai közül vetítenek egy-egy filmet szakértő bevezetésével.

A vezetést minimum hat jelentkező esetén lehet megtartani, ezért legkésőbb a választott időpont előtti szerdáig a részvételi szándékot jelezni kell e-mailben, vagy a 224–3742 telefonon hétfőtől csütörtökig 9–16 óra között, pénteken 9–13 óra között.

Fotó: Gyenes Andrea

Ezt olvastad?

Már 1926-os alakulásakor is az ország legkisebb szerzetes rendje volt, és most is az a Szűz Mária Társasága. Ám a
Támogasson minket