A megváltó korrupció – a Kelly hőseinek olvasatai
A Politikatörténeti Intézet ANNO filmklubja már évek óta nyújt tartalmas szórakozást az érdeklődőknek. A filmklub estéin minden évben más-más történelmi téma köré csoportosítva mutatnak be filmeket, amit egy meghívott történésszel való beszélgetés követ. A 2016-2017-es esztendőre a téma a második világháború, a november 9-én pedig az egyik legnépszerűbb háborús vígjátékot, a Kelly hőseit mutatták be.
(Képünkön balról jobbra: Csunderlik Péter, Laska Pál és Puzsér Róbert)
Amint az est házigazdája, Csunderlik Péter megjegyezte már a vetítés előtt, a Kelly hősei műfaja nagyban eltér a filmklub előző két filmjétől, hiszen amíg A halál 50 órája a klasszikus heroizáló háborús filmet testesíti meg, addig Klimov Jöjj és lásd filmje realizmusával írta be magát a filmtörténelembe.
Csunderlik beszélgetőpartnerei nem a klasszikus értelemben vett történészi közegből érkeztek. Laska Pál forgatókönyvíró a filmklub visszatérő szakértője, aki elsősorban azt világította meg a beszélgetés során, hogy a film keletkezése hogyan helyezhető el a filmtörténelemben, s hogyan képezi le a korabeli társadalmi, politikai, kulturális viszonyokat. A filmklub másik vendége Puzsér Róbert volt, akit a házigazda mint „korunk legszórakoztatóbb túlfeszített lényeglátóját” mutatta be. Puzsér részvételét nem csak kritikusi minősége indokolta, hanem az is, hogy végzettségét tekintve történelemtanár. A beszélgetés során hamar felmerült, hogy Puzsér már korábban is foglalkozott a Kelly hőseivel, hiszen A hét mesterlövésze című rádióműsorában részletesen foglalkozott ezzel a filmmel, illetve a 10 legjobb háborús filmmel foglalkozó tematikus adásában a legjobbnak választotta a Kelly hőseit.
Puzsér a Kelly hőseihez mint a Ryan közlegény megmentésének antitéziséhez közelített, ugyanis amíg Spielberg filmjének alapja a pátosz és a hősiesség, addig a Kelly hősei vállaltan a hősietlenséggel operál. A beszélgetés során a filmkritikus kifejtette, hogy a hősiesség fogalma hogyan kapcsolódik különböző szimbolikus tárgyakhoz – zászló, egyenruha stb. -, viszont az ezekért a jelképekért feláldozott életet aligha lehet értelemmel felruházni. Persze felmerülhet az a kérdés, hogy a második világháború-e az a háború, ami a megfelelő terep a háború pátoszának rombolásához. A kritikus szerint indokolt, hiszen a nyugati kultúrkörben aligha van olyan háború, aminek nagyobb presztízse lenne, vagy amire a társadalom nagyobb hányada mondaná azt, hogy igazságos volt. Természetesen ez utóbbi szempontban van igazság, hiszen a holokauszt és a nemzetiszocializmus egyéb bűnei szükségszerűvé teszik az azonosulást a szövetségesekkel. Viszont a háború aligha a nyugati fronton dőlt el, hiszen ha akár a bevetett német erőket, akár a német veszteségeket nézzük, a keleti frontot tekinthetjük a háború fő frontjának, s Puzsér értelmezésében ez az „operettháború” inkább szólt már a világnak a háború utáni újraelosztásáról, mint a náci Németország legyőzéséről.
(Képünkön balról jobbra: Csunderlik Péter, Laska Pál és Puzsér Róbert)
Csunderlik Péter vetette fel a beszélgetés során, hogy a film mennyiben feleltethető meg a századelő antimilitarista mozgalmai által hirdetett háborús haszonelmélet kifordításának. E haszonelmélet szerint egy adott ember annál többet keres a háborún, minél távolabb van a fronttól, hiszen amíg a gyárakat üzemeltető hadimilliomosokat semmilyen veszély nem fenyegeti, addig a társadalom alsóbb rétegeiből toborzott katonák az életüket kockáztatják. A Kelly hősei ezt a képletet borítja fel, hiszen az arany elrablásával maguk a kiskatonák kívánnak „tőkéssé” válni.
Puzsér ennek kapcsán fejtette ki, hogy a film utolsó jelenetének igazi jelentése, amikor az amerikaiak megegyeznek a Tigris tank fanatikusnak hitt, egyébként az SS-ben szolgáló parancsnokával, hogy a törésvonal nem nyugat és kelet, hanem fent és lent között állt – és áll – fenn. A modernitás során kettő, egymással szorosan összefüggő folyamat zajlik le. Egyrészt a francia forradalom lázadásával megjelenik az alsóbb néprétegeknél az az igény, hogy a társadalmi kötöttségeikből kitörjenek, így megkérdőjeleződik a vezetőréteg autoritása. Ezzel párhuzamosan megváltozik a vezető szerepe is a harctéren. A modernitás előtti hadsereg szervezetének klasszikus képe az, hogy a király hadserege élén vonul a csatába, így a megkérdőjelezhetetlen uralkodó hősiessége adja a katonák önfeláldozásának fedezetét. De a modernitás korában amellett, hogy a köznép szemében az uralkodó réteg legitimitása már nem lett magától értetődő, a katonai vezetők is egyre távolabb kerültek a fronttól. Ennek a folyamatnak a jelképe a bunker – amelynek kapcsán Puzsér valószínűleg az általa a 91. legjobb filmnek tartott Bukás – Hitler utolsó napjai című filmre utalt. Ezt a váltást szemléltette Csunderlik is a sakk példáján, ugyanis a 16. században még meglévő királyugrást a sáncolás váltotta fel a játékban.
(Egy képkocka a Kelly hősei című filmből.)
Mindezek a folyamatok amiatt fontosak Puzsér szerint, ugyanis ezáltal a katonák elvesztették azt a „fedezetet”, ami alapján értelmét látnák az életük feláldozásának. A háború sem a vezetők megkérdőjelezhetetlen tekintélyével, sem a parancsnokok hősiességével nem tud operálni, így csupán a háborús fanatizmus légkörének megteremtése marad. Ebben a háborús közegben válik „megváltó erejűvé” a polgári világ egyik legsúlyosabb problémája, a korrupció. Az a tény, hogy maguk egy bűnbandaként szerveződnek meg, és a törvénytelen haszonszerzésben lelik meg céljukat, megtisztító erejű ebben a közegben, hiszen a háború fanatizmusának légkörében maga a korrupció is egy polgári attitűdként jelenik meg.
A beszélgetés házigazdája vetette fel Puzsér fent és lent ellentétére, hogy ugyan értelmezhető e ez a film azon lenini tétel alapján, miszerint a nemzetek egymás elleni háborúját – a frontvonalak megváltoztatásával – osztályharccá kell átformálni. A kritikus szerint a film hőseinek motivációja nem az osztályellentét, hanem az „osztálylopás”. Nem a társadalmi rendet akarják felborítani, hanem a megszerzett arannyal társadalmi osztályt akarnak előrelépni. A fent és lent és a korrupció kérdése kapcsán a közönség egyik tagja azt a szempontot is megjegyezte, hogy a filmben a korrupció nem Kelly vállalkozása kapcsán jelenik meg először, hiszen parancsnokuk, a tábornoki rokonsággal rendelkező kapitány is csupán a saját hajója érdekli a háborúban.
Filmtörténeti szempontból Laska Pál értékelte a filmet. A film 1970-ben készült, mely az amerikai háborús filmgyártás kiemelkedő éve, hiszen ebben az évben jelent meg a Patton, a MASH és a 22-es csapdája is.
Maga a seftelő katona képe korábban is megjelent az amerikai filmekben. Az 1950-es években a The PhilSilvers ShowBilko főtörzse a hidegháborús paranoia paródiájaként jelenik meg, hiszen miközben az USA a szovjet támadástól való félelmében az 1950-es években ismét felemelte a hadsereg létszámát és újabb támaszpontokat létesített, ezek a békebeli helyőrségek a korrupció és a fekete gazdaság melegágyává váltak. Bazi Joe karakterét Telly Savalas már korábban is eljátszotta, hiszen A halál 50 órájának Guffyja is ugyanezt a mentalitást testesítette meg a harckocsijáról lógó harisnyákkal. Több résztvevő is megemlítette, hogy öt évvel a Kelly hősei előtt megrendezték a magyar Kelly hőseit is, hiszen azonos motívumok mozgatják Keleti Márton filmjének, A tizedes meg a többieknek a szereplőit is (még ha ez a film egy „vörös farokkal” is zárul).
(Kép forrása: honvdelem.hu)
Fontos kontextusát adja az 1970-es éveknek, hogy ekkor zajlik a vietnami háború és ekkorra tehetőek az 1968-as és hippi mozgalmak is. Laska szerint nem véletlen, hogy Franciaországban zajlik a cselekmény, hiszen a 68-as mozgalmak központjának tekinthető. Maga a film a több szempontból is hippifilmként értelmezhető, egyrészt a film zenéi is kiszakítanak a háborús díszletek közül, másrészt Csodabogár alakja – Puzsér szavaival élve – a homoszexuális ezo-hippiséget testesíti meg, mely anakronizmusnak tekinthető. Csodabogár és legénységének viszonya egyfajta kommunaként értelmezhető, ami Puzsér szerint nem csupán a hippiségre utal, hanem a hadsereg és a homoszexualitás kapcsolatára is.
Laska beszélt arról, hogy a hippi mozgalom visszavetítése korábbi történeti időszakra nem volt idegen az 1960-as évek végi, 1970-es évek eleji filmgyártástól, gondolva itt elsősorban az 1969-es Butch Cassidy és a Sundance kölyökre, de említhette volna Zeffirelli 1972-es Napfivér, Holdnővérét is. Érdekes, hogy amíg a Butch Cassidy és a Sundance kölyöknél a vadnyugat jelentette a szabadság terepét, így a maga abszurd módján a Kelly hőseiben ezt a teret a háború adja meg.
Felmerült az a kérdés is, hogy milyen volt a fogadtatása ennek a filmnek a saját korában, egyáltalán felmerültek-e azok a szempontok a film elemzésekor, amit a beszélgetés résztvevői felvetettek. Laska Pál beszélt arról, hogy a film az 1970-es évek Amerikájában sikernek számított, viszont nem elsősorban háborúkritikus filmként tekintettek rá, hanem „balhés” filmnek. Ezt az értelmezést erősítette, hogy a film forgatókönyvírójának, Troy Kennedy-Martinnak a korábbi munkája az 1969-es Az olasz meló volt. A film értelmezésében az 1980-as években jelent meg csak a korrupciós vonal. Magyarországon a filmet csak 1984-ben mutatták be, bár ekkor nagy sikert aratott. Az est házigazdája felvetette ennek kapcsán annak lehetőségét, hogy az seftelő amerikai katonák képe valószínűleg ismerősnek hathatott a gyárból lopó és maszekoló, a Néphadsereg és az országban állomásozó szovjet hadsereg morális állapotát jól ismerő magyar lakosság számára. Ennek kapcsán jegyezte meg Puzsér, hogy ez a film azt is mutatja, hogy mit hozott Amerika az öreg kontinensnek. Ugyanis miközben keleten két totalitárius diktatúra élet-halál harca folyik, a kapitalista társadalomból jövő amerikai katona a seftelés szellemét hozza a háborúba
.
(Képünkön balról jobbra: Csunderlik Péter, Laska Pál és Puzsér Róbert)
Összességében elmondható, hogy egy kiváló filmet egy gondolatébresztő beszélgetés követett. Remélhetőleg az ANNO filmklub további estéi is hasonló színvonalúak lesznek.
Ezt olvastad?
