A megváltó korrupció – a Kelly hőseinek olvasatai

A Politikatörténeti Intézet ANNO filmklubja már évek óta nyújt tartalmas szórakozást az érdeklődőknek. A filmklub estéin minden évben más-más történelmi téma köré csoportosítva mutatnak be filmeket, amit egy meghívott történésszel való beszélgetés követ. A 2016-2017-es esztendőre a téma a második világháború, a november 9-én pedig az egyik legnépszerűbb háborús vígjátékot, a Kelly hőseit mutatták be.

(Képünkön balról jobbra: Csunderlik Péter, Laska Pál és Puzsér Róbert)

Amint az est házigazdája, Csunderlik Péter megjegyezte már a vetítés előtt, a Kelly hősei műfaja nagyban eltér a filmklub előző két filmjétől, hiszen amíg A halál 50 órája a klasszikus heroizáló háborús filmet testesíti meg, addig Klimov Jöjj és lásd filmje realizmusával írta be magát a filmtörténelembe.

Csunderlik beszélgetőpartnerei nem a klasszikus értelemben vett történészi közegből érkeztek. Laska Pál forgatókönyvíró a filmklub visszatérő szakértője, aki elsősorban azt világította meg a beszélgetés során, hogy a film keletkezése hogyan helyezhető el a filmtörténelemben, s hogyan képezi le a korabeli társadalmi, politikai, kulturális viszonyokat. A filmklub másik vendége Puzsér Róbert volt, akit a házigazda mint „korunk legszórakoztatóbb túlfeszített lényeglátóját” mutatta be. Puzsér részvételét nem csak kritikusi minősége indokolta, hanem az is, hogy végzettségét tekintve történelemtanár. A beszélgetés során hamar felmerült, hogy Puzsér már korábban is foglalkozott a Kelly hőseivel, hiszen A hét mesterlövésze című rádióműsorában részletesen foglalkozott ezzel a filmmel, illetve a 10 legjobb háborús filmmel foglalkozó tematikus adásában a legjobbnak választotta a Kelly hőseit.

Puzsér a Kelly hőseihez mint a Ryan közlegény megmentésének antitéziséhez közelített, ugyanis amíg Spielberg filmjének alapja a pátosz és a hősiesség, addig a Kelly hősei vállaltan a hősietlenséggel operál. A beszélgetés során a filmkritikus kifejtette, hogy a hősiesség fogalma hogyan kapcsolódik különböző szimbolikus tárgyakhoz – zászló, egyenruha stb. -, viszont az ezekért a jelképekért feláldozott életet aligha lehet értelemmel felruházni. Persze felmerülhet az a kérdés, hogy a második világháború-e az a háború, ami a megfelelő terep a háború pátoszának rombolásához. A kritikus szerint indokolt, hiszen a nyugati kultúrkörben aligha van olyan háború, aminek nagyobb presztízse lenne, vagy amire a társadalom nagyobb hányada mondaná azt, hogy igazságos volt. Természetesen ez utóbbi szempontban van igazság, hiszen a holokauszt és a nemzetiszocializmus egyéb bűnei szükségszerűvé teszik az azonosulást a szövetségesekkel. Viszont a háború aligha a nyugati fronton dőlt el, hiszen ha akár a bevetett német erőket, akár a német veszteségeket nézzük, a keleti frontot tekinthetjük a háború fő frontjának, s Puzsér értelmezésében ez az „operettháború” inkább szólt már a világnak a háború utáni újraelosztásáról, mint a náci Németország legyőzéséről.

(Képünkön balról jobbra: Csunderlik Péter, Laska Pál és Puzsér Róbert)

Csunderlik Péter vetette fel a beszélgetés során, hogy a film mennyiben feleltethető meg a századelő antimilitarista mozgalmai által hirdetett háborús haszonelmélet kifordításának. E haszonelmélet szerint egy adott ember annál többet keres a háborún, minél távolabb van a fronttól, hiszen amíg a gyárakat üzemeltető hadimilliomosokat semmilyen veszély nem fenyegeti, addig a társadalom alsóbb rétegeiből toborzott katonák az életüket kockáztatják. A Kelly hősei ezt a képletet borítja fel, hiszen az arany elrablásával maguk a kiskatonák kívánnak „tőkéssé” válni.

Puzsér ennek kapcsán fejtette ki, hogy a film utolsó jelenetének igazi jelentése, amikor az amerikaiak megegyeznek a Tigris tank fanatikusnak hitt, egyébként az SS-ben szolgáló parancsnokával, hogy a törésvonal nem nyugat és kelet, hanem fent és lent között állt – és áll – fenn. A modernitás során kettő, egymással szorosan összefüggő folyamat zajlik le. Egyrészt a francia forradalom lázadásával megjelenik az alsóbb néprétegeknél az az igény, hogy a társadalmi kötöttségeikből kitörjenek, így megkérdőjeleződik a vezetőréteg autoritása. Ezzel párhuzamosan megváltozik a vezető szerepe is a harctéren. A modernitás előtti hadsereg szervezetének klasszikus képe az, hogy a király hadserege élén vonul a csatába, így a megkérdőjelezhetetlen uralkodó hősiessége adja a katonák önfeláldozásának fedezetét. De a modernitás korában amellett, hogy a köznép szemében az uralkodó réteg legitimitása már nem lett magától értetődő, a katonai vezetők is egyre távolabb kerültek a fronttól. Ennek a folyamatnak a jelképe a bunker – amelynek kapcsán Puzsér valószínűleg az általa a 91. legjobb filmnek tartott Bukás – Hitler utolsó napjai című filmre utalt. Ezt a váltást szemléltette Csunderlik is a sakk példáján, ugyanis a 16. században még meglévő királyugrást a sáncolás váltotta fel a játékban.

(Egy képkocka a Kelly hősei című filmből.)

Mindezek a folyamatok amiatt fontosak Puzsér szerint, ugyanis ezáltal a katonák elvesztették azt a „fedezetet”, ami alapján értelmét látnák az életük feláldozásának. A háború sem a vezetők megkérdőjelezhetetlen tekintélyével, sem a parancsnokok hősiességével nem tud operálni, így csupán a háborús fanatizmus légkörének megteremtése marad. Ebben a háborús közegben válik „megváltó erejűvé” a polgári világ egyik legsúlyosabb problémája, a korrupció. Az a tény, hogy maguk egy bűnbandaként szerveződnek meg, és a törvénytelen haszonszerzésben lelik meg céljukat, megtisztító erejű ebben a közegben, hiszen a háború fanatizmusának légkörében maga a korrupció is egy polgári attitűdként jelenik meg.

A beszélgetés házigazdája vetette fel Puzsér fent és lent ellentétére, hogy ugyan értelmezhető e ez a film azon lenini tétel alapján, miszerint a nemzetek egymás elleni háborúját – a frontvonalak megváltoztatásával – osztályharccá kell átformálni. A kritikus szerint a film hőseinek motivációja nem az osztályellentét, hanem az „osztálylopás”. Nem a társadalmi rendet akarják felborítani, hanem a megszerzett arannyal társadalmi osztályt akarnak előrelépni. A fent és lent és a korrupció kérdése kapcsán a közönség egyik tagja azt a szempontot is megjegyezte, hogy a filmben a korrupció nem Kelly vállalkozása kapcsán jelenik meg először, hiszen parancsnokuk, a tábornoki rokonsággal rendelkező kapitány is csupán a saját hajója érdekli a háborúban.

Filmtörténeti szempontból Laska Pál értékelte a filmet. A film 1970-ben készült, mely az amerikai háborús filmgyártás kiemelkedő éve, hiszen ebben az évben jelent meg a Patton, a MASH és a 22-es csapdája is.

Maga a seftelő katona képe korábban is megjelent az amerikai filmekben. Az 1950-es években a The PhilSilvers ShowBilko főtörzse a hidegháborús paranoia paródiájaként jelenik meg, hiszen miközben az USA a szovjet támadástól való félelmében az 1950-es években ismét felemelte a hadsereg létszámát és újabb támaszpontokat létesített, ezek a békebeli helyőrségek a korrupció és a fekete gazdaság melegágyává váltak. Bazi Joe karakterét Telly Savalas már korábban is eljátszotta, hiszen A halál 50 órájának Guffyja is ugyanezt a mentalitást testesítette meg a harckocsijáról lógó harisnyákkal. Több résztvevő is megemlítette, hogy öt évvel a Kelly hősei előtt megrendezték a magyar Kelly hőseit is, hiszen azonos motívumok mozgatják Keleti Márton filmjének, A tizedes meg a többieknek a szereplőit is (még ha ez a film egy „vörös farokkal” is zárul).

(Kép forrása: honvdelem.hu)

Fontos kontextusát adja az 1970-es éveknek, hogy ekkor zajlik a vietnami háború és ekkorra tehetőek az 1968-as és hippi mozgalmak is. Laska szerint nem véletlen, hogy Franciaországban zajlik a cselekmény, hiszen a 68-as mozgalmak központjának tekinthető. Maga a film a több szempontból is hippifilmként értelmezhető, egyrészt a film zenéi is kiszakítanak a háborús díszletek közül, másrészt Csodabogár alakja – Puzsér szavaival élve – a homoszexuális ezo-hippiséget testesíti meg, mely anakronizmusnak tekinthető. Csodabogár és legénységének viszonya egyfajta kommunaként értelmezhető, ami Puzsér szerint nem csupán a hippiségre utal, hanem a hadsereg és a homoszexualitás kapcsolatára is.

Laska beszélt arról, hogy a hippi mozgalom visszavetítése korábbi történeti időszakra nem volt idegen az 1960-as évek végi, 1970-es évek eleji filmgyártástól, gondolva itt elsősorban az 1969-es Butch Cassidy és a Sundance kölyökre, de említhette volna Zeffirelli 1972-es Napfivér, Holdnővérét is. Érdekes, hogy amíg a Butch Cassidy és a Sundance kölyöknél a vadnyugat jelentette a szabadság terepét, így a maga abszurd módján a Kelly hőseiben ezt a teret a háború adja meg.

Felmerült az a kérdés is, hogy milyen volt a fogadtatása ennek a filmnek a saját korában, egyáltalán felmerültek-e azok a szempontok a film elemzésekor, amit a beszélgetés résztvevői felvetettek. Laska Pál beszélt arról, hogy a film az 1970-es évek Amerikájában sikernek számított, viszont nem elsősorban háborúkritikus filmként tekintettek rá, hanem „balhés” filmnek. Ezt az értelmezést erősítette, hogy a film forgatókönyvírójának, Troy Kennedy-Martinnak a korábbi munkája az 1969-es Az olasz meló volt. A film értelmezésében az 1980-as években jelent meg csak a korrupciós vonal. Magyarországon a filmet csak 1984-ben mutatták be, bár ekkor nagy sikert aratott. Az est házigazdája felvetette ennek kapcsán annak lehetőségét, hogy az seftelő amerikai katonák képe valószínűleg ismerősnek hathatott a gyárból lopó és maszekoló, a Néphadsereg és az országban állomásozó szovjet hadsereg morális állapotát jól ismerő magyar lakosság számára. Ennek kapcsán jegyezte meg Puzsér, hogy ez a film azt is mutatja, hogy mit hozott Amerika az öreg kontinensnek. Ugyanis miközben keleten két totalitárius diktatúra élet-halál harca folyik, a kapitalista társadalomból jövő amerikai katona a seftelés szellemét hozza a háborúba

.
(Képünkön balról jobbra: Csunderlik Péter, Laska Pál és Puzsér Róbert)

Összességében elmondható, hogy egy kiváló filmet egy gondolatébresztő beszélgetés követett. Remélhetőleg az ANNO filmklub további estéi is hasonló színvonalúak lesznek.

Fóris Ákos

Ezt olvastad?

Katonák voltunk, mozihősök lettünk – egy film a vietnami konfliktusról

Mi jut először eszünkbe, ha a vietnami háborúra, illetve a fegyveres konfliktust bemutatni szándékozó filmalkotásokra gondolunk? Talán nem vagyok vele

X