A Mindszenty-történet újabb fejezete – Recenzió

A hosszú 20. század egyik legismertebb magyar történelmi személyisége, Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek és hercegprímás. Bár életéről már számos nagyszerű könyv és érdekfeszítő publikáció született, itt-ott még mindig akad egy-egy fehér folt. Például az a majd tizenöt év, amelyet a bíboros a budapesti amerikai követségen töltött, és amelyet – pontatlanul – menedékhelynek (azylumnak) nevezett. Ezen a hiányon enyhít a Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor által jegyzett „Menedékben” című forráskiadvány, amely jórészt magyarul még nem közölt és gazdag jegyzetapparátussal ellátott amerikai külügyi forrásokat tartalmaz. A válogatás újszerűsége éppen ebben rejlik: a dokumentumok a menedékben töltött időszakot – pontosabban az 1957–1970 közötti éveket – ugyanis kifejezetten amerikai szemszögből mutatják be. Megismerkedhetünk a követség kényszerűségből meghozott és állandóan finomított belső biztonsági intézkedéseivel, a bíboros gyóntatásának problémáival, az orvosainak a beutaztatásával és betegségeinek a kezelésével. Megtudhatjuk, mikor látogatta meg az édesanyja és a nővérei, és ez milyen szervezést igényelt a követség részéről. Beleláthatunk abba, hogyan és mikor misézett, és egyáltalán kik vehettek részt ezeken a miséken. (Amerikai, olasz és francia követségi alkalmazottak.) De életközeli helyzetbe kerülnek a követség folyamatosan cserélődő vezetői és a Mindszenty személye körül serénykedő fiatal amerikai diplomaták is. (Az utóbbiakat az állomány egyébként „vallási attasénak” nevezte.) Bár politikai és egyházvezetői tevékenységét éppen a menedék megóvása érdekében nem engedélyezték, mindannyian felelősséget éreztek a „vendég” jövőjéért.

Már a kötet borítója is figyelemfelkeltő, hiszen a bíboros arcképe mellett a magyar és az amerikai lobogó egymásba futó színei láthatóak. A hátsó borítón lévő kép pedig a Szabadság téri épület III. szintjét emeli ki, ahol – a követ irodájában – a bíboros lakrésze és egyúttal a misék helyszíne volt. Itt olvasható még egy részlet az amerikai külügyminisztérium jogi tanácsadójának 1960-ban tett irányadó nyilatkozatából, amely szerint az USA a menedéket – tehát nem a menedékjogot – humanitárius alapon adta meg. Ez a megfontolás a tizenöt év során nem változott.

Maga a vaskos kiadvány három nagy részre osztható. Az első egységet a „Duty Log” (Az ügyeletes tiszt kézikönyve) adja. Már a létrejötte is különleges, hiszen a követség kezdetben egyáltalán nem volt felkészülve a bíboros hosszú ideig történő ott tartózkodására. Az idő múlásával a gyakorlatiasság és a szükségszerűség mezsgyéjén született meg ez a napló, amely a külképviselet rugalmasságát és hozzáértését dicséri. (Somorjai Ádám OSB szerkesztésében először 2018-ban jelent meg angol és magyar nyelven). Ez a napló egyfajta forgatókönyv, amely útmutatást ad az éjszakai ügyeletet ellátó személynek a rendkívüli esetek kezelésére, továbbá tartalmazza a bíborossal kapcsolatos legfontosabb adatokat. Az egyik legnagyobb értékének azonban azt tartom, hogy betekintést nyújt az amerikai diplomaták egymás közötti kapcsolattartásába. A szerzők – igen bölcsen – azért foglalták bele a naplót ebbe a válogatásba, hogy amolyan szemüvegként használják az események áttekintéséhez. Ők maguk is és nyomukban az olvasók is.

A kötet hátsó borítóján található fotón az USA magyarországi nagykövetsége

A második nagy egység – a könyv leglényegesebb része – a fordításra kiválogatott 437 diplomáciai iratot (leveleket és táviratokat, jelentéseket és belső emlékeztetőket) tartalmazza. Ezek részletesen rekonstruálják Mindszenty József „önkéntes fogságban” töltött mindennapjait, a távozásával kapcsolatos különböző kudarcos kísérleteket és különösen az emlékirataival kapcsolatos bonyodalmak történetét. Igencsak tanulságos az 1964-ben készített (majd 1968-ban aktualizált) vészhelyzeti útmutató, amelyet a bíboros életveszélyes megbetegedése vagy elhunyta esetén kellett volna az éppen Budapesten szolgáló amerikaiaknak a gyakorlatban alkalmazniuk. Néhány okmány azt is szemléletesen bemutatja, hogy az évek során az amerikai diplomáciának komoly nehézséget okozott az egyházi (vatikáni) gondolkodásmód megértése és kezelése. A korabeli forrásokból a szent koronáról – és Mindszenty bíborosnak a palást állapota iránti érdeklődéséről – is hírt kapunk, mely koronázási ékszerek 1978 januárjáig az Amerikai Egyesült Államok birtokában, letétben voltak.

A harmadik egységet a tekintélyes méretű Függelék jelenti, amely a megannyi szereplő közötti pontos eligazodáshoz szükséges adatok valóságos kincsesbányája. Itt találhatóak a mutatók, amelyek a mű kézikönyvként való hasznosításhoz nélkülözhetetlenek, és az alapos szakirodalom. A Deák András Miklós által írt fejezet révén betekintést kapunk a State Departmentnek a menedék ideje alatti és jelenlegi belső szerkezetébe. Kulcsfontosságú az az alaposság, amellyel a fordító bemutatja a magyar Külügyhöz képest sokkal méretesebb State Department felépítését, amelyre csak egy példa az, hogy az Európai Ügyek Hivatalában ma tizenhét Ügyosztály működik. Ezért is tartom nagyon helyesnek, hogy a volt diplomata/fordító ezeket a szervezeti egységeket nem Főosztálynak, hanem Ügyosztálynak feleltette meg. Az eddigi szakirodalomban ugyanis sajnálatosan keveredett a helyettes államtitkárok vezette Hivatalok (a Bureau-k) és az Ügyosztályok, élükön az igazgatókkal (Offices) fogalma. A Menedékben egyértelművé válik, hogy az utóbbiak az alárendelt szervezeti egységek, és a Budapest–Washington közötti levélváltások jellemző szintje az Ügyosztályokon belül – tehát az igazgatók beosztottjaként – dolgozó referensek és budapesti misszió ideiglenes ügyvivője között zajlott. Ez azért fontos, hogy precízen bemérhessük, milyen szinten foglalkozott az amerikai oldal a menedék problémájával. Kimondható, hogy alapesetben csupán ügyosztályi szinten. A State Department magasabb szervezeti egységei csak a különböző válsághelyzetekben (akadt belőlük bőven) lendültek mozgásba. A Függelékben fellapozható még számos amerikai, magyar, néhány olasz és szovjet diplomata, politikus, egyházi személy és egyéb közszereplő rövid életrajza is.

Hogy kiknek ajánlom a fenti értékes forráskiadványt? Azoknak az olvasóknak, akik érdeklődnek a diplomáciatörténet, és benne a magyar–amerikai kapcsolatok iránt. Akik kíváncsiak a budapesti amerikai külképviselet hidegháborús mindennapjaira, a magyar-amerikai kapcsolatok különböző zökkenőire és korabeli alakulására. Akik új szemszögből, az amerikai diplomaták perspektívájából szeretnék megismerni Mindszenty bíboros menedékben töltött sok-sok ezer napjának izgalmas, eddig azonban rejtve maradt történéseit.

Nagyon is igaza van Zinner Tibornak, amikor a kötetben elhelyezett tanulmányában azt írja: „a Mindszenty-történet újabb fejezete ezzel kezdetét vette.”

Vendriczki Róbert

Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: Menedékben – Amerikai diplomaták Mindszenty bíborosról 1957–1970. Budapest, Magyar Napló Kiadó, 2019.  840 lap.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket