A mitikus Közel-Kelet, az ókori ismert világ közepe

A Digitális Legendárium munkacsoport Griffsider című podcast-sorozatának 12. adásában Bayer Árpád Kerekes Miklós asszirológussal, az Isztambuli Egyetem ókortörténész doktoranduszával beszélgetett az ókori kelet meghatározó történelmi eseményeiről és a közel-keleti régészeti kutatásokról. Az ókori Kelet címet viselő beszélgetésben többek között szó volt az írásbeliség kialakulásáról és fontos szerepéről, az évszámok problematikájáról, valamint például a közel-keleti régészeti kutatások alakulásáról és mai állásáról is.

A podcast teljes egészében meghallgatható a munkacsoport YouTube-csatornáján

Közel-Kelet: Az ókori ismert világ közepe

A beszélgetés egyik első kérdésében Bayer Árpád felvetette, hogy valóban az ókori világ közepének tekinthetjük-e a Közel-Keletet, és hogy ebben a térségben – az egyes közel-keleti területeken – milyen mértékben maradtak fenn írott források. Kerekes Miklós kiemelte az ismert világ kulcskifejezést, hiszen az akkor ismert világ jelentősen eltért a maitól, ez pedig nagyban összefügg azzal, hogy a történelmet mint tudományt az első írásos források megjelenésétől számítjuk.

Az írás különböző területeken eltérő időszakokban jelent meg. Mezopotámia és Egyiptom két olyan terület, ahol az íráshordozók – Egyiptomban a papirusz, Mezopotámiában az agyagtábla – nagy mennyiségben tudtak fennmaradni. Ezek tartósítását a szárazság tette lehetővé. Ezzel szemben például a hettitáknál és a hurriknál – akik fára is írtak – egy szöveg sem maradt fenn. Emellett az Egyiptomban használt papirusz is idővel megsemmisült Mezopotámiában. A világ közepét Kerekes szerint innen érdemes megközelíteni.

Az ismert világ ekkor a termékeny félhold a Közel-Keleten – a termékeny Nílus-, valamint az Indus-völgy –, melyet magas kultúra, illetve komoly kereskedelmi kapcsolatok jellemeztek.

Társadalmi fejlődési kényszer: Az írásbeliség kialakulása

Az írásbeliség témája abból a kérdésfelvetésből bontakozott ki, hogy miért és mikor kezdett el igényt érezni egy-egy ókori társadalom az írásra. Kerekes kifejtette, hogy Mezopotámiában kezdetben az adminisztráció által „életre keltett” írásbeliség jelent meg, a görögöknél viszont irodalmi jellegű, illetve például a borhoz kötődő írásos emlékek keletkeztek. Valamennyi akkor fejlett társadalom egy társadalmi kényszer hatására lépett a fejlődés útjára; Mezopotámiát például a csatornázás indította el korán a civilizáció felé vezető úton. Európában ilyenfajta kényszer ekkor nem volt – Kerekes ezen a ponton hangsúlyozta, hogy a Római Birodalmat a mediterrán, nem pedig az európai birodalmak közé kell sorolnunk.

Amikor a Kr. e. 4. évezred végén megjelent az írás, nem feltétlenül azt a szerepet töltötte be, hogy megfeleljen az elhangzott szavaknak; inkább egyfajta emlékeztetőként szolgált. A kezdetben adminisztratív indíttatású szövegek a gazdaságban kulcsszerepet töltöttek be, mindazonáltal nem volt nyelvezetük, inkább lista jellegűek voltak (például birka 2 – város – vitte). Később ezek a listák kezdtek el kiegészülni és átalakulni szöveggé. Akkortól beszélhetünk ténylegesen sumer írásról, amikor megjelentek az úgynevezett fonetikus komplementumok, azaz olyan jelek, amelyek már nem saját magukat jelölik, hanem egy nyelvtani elemet.

Ezzel a fejlődéssel együtt a gazdasági mellett már más típusú szövegek is megjelentek a Kr. e. 3. évezredben – például irodalminak nevezhető, majd tudományos (például matematikai) jellegű szövegek, végül pedig levelek is. Ezeknek köszönhetően pedig betekintést nyerhetünk a hétköznapi élet számtalan szegmensébe.

A sumer Lagas városából, a Ba’u istennő-templom közigazgatási levéltárából származó ékírásos tábla elő- és hátlapja, amely a különböző személyzeti kategóriáknak járó bérkifizetéseket tartalmazza Uruinimgina idejéből (körülbelül Kr. e. 2350-ből; forrás: louvre.fr)

Az írásbeliség kapcsán felmerülhet, hogy mennyire terjedt el az írás az adott ókori keleti társadalmakban. Kerekes kiemelte, hogy az ékírás elsajátítása – mivel nem ábécé-jellegű – hosszan tartó, komplex folyamat volt. Régészeti feltárások bizonyítják, hogy voltak írnoki iskolák, ám kevés embernek adatott meg az a különleges lehetőség, hogy ezekben tanulhasson, és írnokká válhasson. A kutató az írásbeliség témája kapcsán körbejárta az „Európa”, „Ázsia” és „Mezopotámia” kifejezések eredetét is. Előbbiek gyökerét Mezopotámiából származó szavakból, az aszia (azsia) és az europa szó gyökereiből eredeztette. A „kijönni” (vacu, acu) és a „bemenni” (erébu) igék arra utaltak, amikor Šamaš napisten „kijön a hegy mögül” és „bemegy mögé”, tehát ahogy felkel és lenyugszik a Nap.

Hammurapi babiloni király sztéléje (törvényoszlopa), rajta Šamaš napisten (az ülő alak) és Hammurapi (forrás: wikimedia.org)

Kormeghatározás 4000 év elteltével

Az írásbeliség témájából kiindulva megfogalmazódhat bennünk a kérdés, hogy honnan ismerhetjük az ókori Közel-Kelet pontos évszámait. Kerekes ennek kapcsán kifejtette, hogy Mezopotámiában évneveket használtak, azaz az előző év fontos eseménye adta az adott év nevét. Idővel azonban szükség volt listákra, melyek tartalmazták ezeknek az éveknek a neveit. Ebből fejlődött ki az év nevét adó hivatalnok. Az Asszír Birodalomból a Kr. e. 1300-as évektől egészen a Kr. e. 600-as évek második feléig ismertek ilyen, úgynevezett limmu-listák (a limmu – görögül eponümosz – jelentése „hivatalnok”), melyekből ma is vissza lehet nézni, hogy kik követték egymást a hivatalnokok sorában.

Kerekes ezzel összefüggésben kitért arra, hogy Bûr-Sagalê (az asszír Guzana helytartója), a Kr. e. 763-ban limmu tisztséget viselő hivatalnok évében volt egy napfogyatkozás, a ninivei napfogyatkozás, amely azért mérföldkő, hiszen ekkor a limmu-lista találkozik az általunk ismert történelmi évszámokkal. Kr. e. 1300 előttről azonban nem rendelkezünk egzakt évszámokkal. Babilon egyik királyának, Ammi-Saduqa uralkodásának idejéből úgynevezett Vénusz-táblák maradtak fenn, melyek a Vénusz bolygó mozgását követik (körülbelül 56–64 éves ciklusokról van szó). Az ókori történelmet illetően alapvetően négy – magas, alacsony, közepes és ultrarövid – kronológiáról beszélhetünk, attól függően, hogy ehhez képest a +60, -60 hol helyezkedik el.

Kerekes azonban hangsúlyozta, hogy manapság a tudósok megpróbálják elkerülni erre az időszakra vonatkozóan a pontos évszámok meghatározását. Helyettük inkább azt mondják, hogy például Hammurapi uralkodásának 6. évére datálható egy tábla vagy egy esemény, mert az évnevekből a belső kronológiát ismerjük, csak nem tudjuk teljes bizonyossággal hozzákötni a mi rendszerünkhöz.

A Hammurapi-kori Babilon állama a középső kronológia dátumaival (forrás: hu.wikipedia.org)

Utazók és régészek

Az ókori kelettel való ismerkedés során óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mióta is érdekli az embereket, illetve a tudományt a mitikus Kelet történelme és kincsei. Bár Európa számára sokáig a kereszténység volt fontos, így nem az asszírokkal vagy a babiloniakkal foglalkoztak, ahogy azonban Európa elkezdett felemelkedni, a Kelet pedig hanyatlani, megváltoztak a körülmények. A Közel-Keleten viszonylagos biztonságban jártak európai utazók, a romantikával pedig egy még erősebb igény jelent meg a mitikus Kelettel való foglalkozásra, amely csak erősödött az egyre több utazási beszámoló hatására. Az érdeklődés elsősorban bibliai eredetű volt, a régészeti ásatásokon elsőként előkerült lelet egy Assur-bán-apli (Aššur-bāni-apli) asszír király uralkodása alatti vízözönhöz köthető szöveg. A kutatás során a kulcskérdés az volt, hogy miként igazolható a Biblia állítása a vízözönről.

Assur-bán-apli portréja a ninivei királyi oroszlánvadászat-reliefről (forrás: hu.wikipedia.org)

A régészeti leletek kapcsán felmerült a beszélgetés során, hogy a gyakorlatban hogyan is néz ki egy régészeti kutatás. Milyen biztonsági kockázatai vannak? Miben más, mint amit az Indiana Jones-filmekben látunk? Kerekes szerint mind Nyugaton, mind Keleten hasonló a laikusok hozzáállása a feltárásokhoz: a régész aranyat és egyéb kincseket keres és talál, nem annyira a feliratokkal vagy a tipologizálással foglalkozik. Kihangsúlyozta, hogy az ásatások hőskora, az 1800-as évek közepe még közelebb állt ehhez a koncepcióhoz, emiatt technikailag könnyebb is volt egy ásatás. Ha a régésznek volt engedélye a feltárás lebonyolítására, addig ásott, ameddig volt pénze, felbérelt munkásokat, amennyit tudott – nem régészeket, hanem például kalandorokat vagy mérnököket. Nagy sebességgel haladtak, ám közben sok leletet elpusztítottak; a régészek például sokáig nem tudták, hogy az agyagtégla építési anyag volt, ezért egyszerűen lebontották.

A mai régészet azonban inkább a lassú és kifinomult munkálatokat tartja célravezetőnek. Ma már egyre fontosabb szerepet töltenek be a segédtudományok, például az archeozoológia vagy az archeobotanika; Kerekes szerint talán ez az, amivel ellensúlyozni lehet az Indiana Jones-filmekben látottakat.

Az ókori Kelet mai kutatói: tudósok és helyi civilek

A kezdeti régészeti kutatásokból kiindulva a beszélgetés eljutott egészen napjaink kutatási projektjeihez. Ezzel összefüggésben felvetődött, hogy az említett segédtudományok hogyan kezdtek el egyre fontosabb szerephez jutni a régészeti kutatások során. Kerekes szerint elsősorban arról van szó, hogy a technológiai fejlődés sok más terület mellett erőteljes hatást gyakorolt a régészetre is. A technológia fejlődésénél a kutató kiemelte, hogy évekbe, sőt évtizedekbe telik a szövegek megfejtésének folyamata, a technológiai átalakulás pedig hatással van a régészetre is. Az Oszmán Birodalom az iszlám megjelenése előtti időt (dzsáhilijja, azaz a barbárság, pogányság kora) sokáig nem érezte sajátjának, emellett az iszlám tiltja a képi ábrázolást, így a romok feltárásának, illetve a leletek kiállításának igénye akkor tudott teret nyerni, amikor megszűnt az Oszmán Birodalom. A modern Törökország születésekor például a hettitákhoz, Szaddam Huszein Irakja Babilonhoz, Egyiptom pedig néha a fáraókhoz próbálta kötni magát, ezt mutatják egyes állami bankok – többek között a török Hettita Bank – nevei is. A „mi egy adott nép leszármazottjai vagyunk” tudata olykor erősödik, olykor pedig tompul a közel-keleti államok múltszemléletében, amely komoly hatással bír az ókori kelet világához és régészeti leleteihez való viszonyulásukra is.

A Digitális Legendárium munkacsoport Griffsider című podcast-sorozatának beszélgetését érdemes teljes egészében meghallgatni, mivel a Bayer Árpád által feltett kérdések, valamint Kerekes Miklós asszirológus válaszai számos izgalmas és érdekes aspektust vetnek fel az ókori keleti történelemmel kapcsolatban mind a szakmabeli, mind pedig a laikus hallgatóság számára.

Bárdonicsek Dominika

*

Az ókori Kelet címet viselő podcast meghallgatható a Digitális Legendárium YouTube-csatornáján:

A Griffsider című podcast-sorozat további adásai elérhetők a munkacsoport YouTube-csatornáján.

Ezt olvastad?

A közelmúltban ünnepeltük Hadrianus (Kr.u. 117–138), a Római Birodalom egyik legjelentősebb császárának 1900 évvel ezelőtti trónra lépését. Hadrianust az egyik