A Nagy Tűzfal és az 50 Centes Hadsereg
Kína és az országot irányító Kínai Kommunista Párt bármely más országnál jobban megértette és használja az internetet – mind a belső hangulat, mind pedig az országgal szembeni vélemény manipulálására –, miközben a Nagy Tűzfallal megvédi a lakosságot a „káros nyugati befolyással” szemben.
Az internet
Az internet nem új találmány. Különböző számítógépes hálózatok létrehozásán már az 1950-es évektől kezdve gondolkodtak tudósok. Az 1970-es évektől egyre inkább felgyorsultak a kutatások, nem kis mértékben az 1969-ben beindult ARPANET (Advanced Research Projects Agency Network, magyarul: Fejlett Kutatási Projektek Ügynökségi Hálózata). Ezt számos fejlesztés követte, míg 1990-re létrejött a World Wide Web koncepciója – mely kezdetben kutatóintézeteket, majd 1992-től magánszámítógépeket is összekapcsolt. Megszületett az internet.
Az internet elterjedésében nagy szerepe volt, hogy – különösen Nyugaton – egyre többen engedhették meg maguknak, hogy otthon számítógépet tartsanak, illetve a ’90-es évek közepére elterjedtek az olyan grafikus kezelőfelülettel rendelkező operációs rendszerek is, mint a Windows 95. Ezeknek köszönhetően a számítógépek sokkal könnyebben használhatóvá váltak az átlagemberek számára. Ebben az időben az internetet még első sorban levelezésre használták, ám fokozatosan megjelentek az olyan területek, mint az online vásárlás, a fórumok és a blogok is. A technológiai fejlődésnek hála a 2000-es évek elején már egyre több területen kezdett térhódításba az internet, s egyre inkább megjelentek a felhasználók, mint a világhálót tartalommal megtöltő személyek – az évtized végén megindult a közösségi média térhódítása is.
A Nagy Tűzfal
Az internet Kínát sem kerülhette el. Az ország az 1990-es évek elején már kapcsolódott a világhálóra, nagyrészt a külföldi partnerekkel – cégek és kutatók egyaránt – való kapcsolattartás miatt. Azonban ahogy Teng Hsziao-ping fogalmazott: „Ha kinyitod az ablakot, a friss levegő mellett a legyek is bejönnek.”
A Kínai Kommunista Párt a kezdetektől kissé tartózkodó volt az internettel szemben, már 1994-ben törvényileg korlátozták az egyének hozzáférését a világhálóhoz, azonban 1998-ban a Kínai Demokrata Párt létrejötte – és gyors betiltása – adta meg a végső lökést, hogy fellépjenek a szabad világhálóval szemben. Ekkor kezdődött a Nagy Tűzfal projekt. Kezdetben Kína az internet cenzúrázására törekedet, ennek érdekében hiába fért valaki hozzá az világhálóhoz, annak csak egy kis részébe nyerhetett betekintést, habár a rendszer nem működött minden esetben tökéletesen. 2008-ra – a pekingi olimpia évére – minden internetkávézót köteleztek, hogy a betérő felhasználókat regisztrálják és követhessék, mit tekintettek meg az interneten, míg 2019 májusára – két hónappal a Hong Kong-i zavargások kezdete után – elérhetetlenné tették a Wikipediát.
Az 50 Centes Párt
Azonban Kína nem csak elszigetelni akarta az országot egy tűzfal segítségével, de manipulálni is. Ennek érdekében már 2004-ben elkezdtek internetes „kommentátorokat” toborozni, akik a hivatalos kínai propagandát terjesztették az interneten hozzászólások formájában, s ezért fizetést is kaptak. Innen ered az „50 Centes Párt” vagy „50 Centes Hadsereg” elnevezés, mivel egyes híresztelések szerint hozzászólásonként 50 Centet kaptak – ezt később cáfolták, és nagyjából 8 Centnek megfelelő honoráriumban részesültek egy-egy hozzászólásért vagy posztért.
Kezdetben a cél az volt, hogy a kínai emberek érzelmeit és gondolkodását – akik a hazai korlátozott internetet, majd később a nyugati közösségi média platformok kínai másolatait használták – befolyásolják. Ennek érdekében komolyan elemezték a közhangulatot, az internetes fórumok beszélgetéseit, s ezeknek megfelelően léptek fel, igen sikeresen megváltoztatva és formálva a közvéleményt. A hazai sikerek hatására azonban a fizetett „sereg” megcélozta a nyugati közösségi média platformokat is, nagy mértékben terjesztve Kína-párti propagandát és állhíreket, s mellékhatásként megjelentek nagy számban olyanok, akik magukévá tették a Párt üzenetét, és anélkül is terjesztik azt, hogy bármilyen kapcsolatban állnának a kínai vezetéssel.
Az 50 Centes Párt biztonságpolitikai kihívásairól bővebben beszél szerkesztőtársunk az alábbi videóban:
Ezt olvastad?
További cikkek
Darryl Cooper „tévedései” a második világháborúról
A történelmi ismeretterjesztés a történettudományt művelők egyik, ha nem legfontosabb feladata, hiszen nem elég a kutatásokat elvégezni, eredményüket kommunikálni is kell az érdeklődők felé. Ez részint azért szükséges, hogy a […]
„Nem. Én vagyok, az apád!” – James Earl Jones emlékére
93 éves korában, 2024. szeptember 9-én elhunyt James Earl Jones amerikai színész. Hangja sokak számára ismerős lehet, hiszen olyan ikonikus karaktereknek kölcsönözte, mint Darth Vader vagy Mufasa – emellett a […]
Nándorfehérvár 1521. évi ostroma és elvesztése – könyvbemutató a Bálnában
Hogyan veszett el Magyarország kulcsa, a Délvidék kapuja? Miként került török kézre 1521-ben a 65 évvel korábban sikerrel megvédett Nándorfehérvár? Mit jelentett ez a vereség politikai szempontból? Dr. Cseh Valentinnek […]
Előző cikk
A Szovjetunió és a függetlenedő (Szovjet-)Ukrajna konfliktusai a magyar külügy szemével, 1990–1991
A Szovjetunió az 1980-90-es évek fordulójára nem csupán megroppant gazdasági helyzete, valamint a kelet-európai kivonulással elvesztett szuperhatalmi státusza miatt került válságba, hanem mert egyre élesebb konfliktus bontakozott Moszkva, valamint az […]