A női felső kereskedelmi iskolák létrejötte és alakulása 1948-ig
A 19. század jelentős fordulatokat hozott a nőnevelés ügyében. Különféle iskolatípusok nyitották meg kapuikat, a század végére pedig már érettségi vizsgát is tehettek a lányok. A női felső kereskedelmi iskolák megszervezése a 20. század legelején kiemelkedő jelentőségű, mivel mobilitási csatornát jelentett mind a felsőoktatásba, mind a munka világába.
Magyarországra is a felvilágosodás hozta el azt az eszmetörténti hátteret, melynek következtében megkezdődött a körülöttünk levő világ tudatosabb, komplexebb szemlélése. Ez a látásmód a nőkre is kiterjedt és egyre gyakrabban kerültek a vizsgálódás homlokterébe. Egyre nagyobb érdeklődés övezte a nők társadalmi szerepköreit, szellemi, biológiai, fizikai felépítését, képességeit. A 19. és a 20. században hazánkban számos olyan társadalmi, oktatáspolitikai, gazdasági változás ment végbe, ami a nők helyzetére és megítélésére végérvényesen rányomta a bélyegét. A társadalom mindenekfölött hagyományos értékrendet képviselt, viszont az ipari fejlődés, modernizáció és a családi élet átszerveződése új utakat nyitott meg a nők előtt, ami az értékrend transzformációját is magával hozta. Ennek ellenére továbbra is kulcsfontosságú maradt a nők „természetes hivatására” való felkészítése és az abban való kibontakozás, hiszen a politikai és közügyekben nem vállalhattak szerepet. Ebből kifolyólag a (főként alacsonyabb társadalmi osztályból származó) lányok esetében nem az oktatás, hanem a nevelés vált elemi kérdéssé. Családon belül, az édesanya mellett sajátították el a számukra szükséges praktikákat: háziasszonyi teendők, varrás, hímzés. A tehetősebb rétegek leányainak neveltetése jelentősen eltért az alacsonyabb osztályokétól, ők fiaik mellett lánygyermekeik oktatására is gondot fordítottak. Általában nem intézményi keretek között zajlott az oktatásuk, hanem magántanítókat fogadtak.
Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk hozott fordulópontot a különböző rétegek oktatáshoz való hozzáférésében. Nemtől, vallástól és társadalmi hovatartozástól függetlenül kötelezővé vált a 12, illetve 15 éves korig tartó elemi iskoláztatás. Ez a döntés olyan utat nyitott meg a lányok számára, ami korábban csak a tehetősebbek számára állt rendelkezésre. Ugyanakkor a középiskolai képzés továbbra is a fiúk privilégiuma maradt egészen a 19. század végéig. A nők intézményi szintű szakmai képzésbe való bevonása még tovább váratott magára, annak szükségessége, felépítése és tartalma rengeteg kérdést vetett fel a társadalom és az oktatáspolitikai döntéshozók számára.
A kereskedelmi szakoktatás első lépcsőfokaként 1888-ban egy hat hónapos tanfolyamot hoztak létre, mely két évvel később a nagy érdeklődésre való tekintettel nyilvánossági jogot kapott a Vallás- és Közoktatásügyi minisztertől, valamint a képzés időtartamát nyolc hónapra emelték. A tanfolyam elvégzése után a nőknek lehetősége nyílt kereskedelmi és ipari üzletekben munkát vállalni. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy az ezt követően sorra nyíló képzések színvonala sok kívánnivalót hagyott maga után a képzetlen oktatók alkalmazása miatt. Egyre inkább érett az elhatározás, hogy magasabb nívójú, iskolarendszerű kereskedelmi oktatást hozzanak létre. 1909-ben Pozsonyból érkezett az első beadvány a VKM-hez iskolaalapítás tárgyában. Ugyanebben az évben miniszteri jóváhagyással megalakulhatott hazánk első középfokú női felső kereskedelmi iskolája. A következő években a jelentkezők számának folyamatos emelkedése miatt országszerte újabb és újabb intézmények jöttek létre. A három évfolyamos iskolatípus sajátossága, hogy a többi oktatási intézménnyel szemben a lányok számára nem hoz létre teljesen új tantervet, hanem kisebb módosításokkal átveszi a fiúkét. A többi iskolatípus esetében ez elképzelhetetlen volt, hiszen a nemi jellegeket is figyelembe vevő tanterv alapján kezdődhették csak meg a működésüket.
A női felső kereskedelmi iskolák megnyitása újabb mobilitási csatornát kínált a nők számára a leánygimnázium és a felsőbb leányiskola mellett. 1912-től az intézmény kereskedelmi érettségit adott, amely azonban nem biztosított azonos jogosítványokat, mint a leánygimnázium. Kizárólag a kereskedelmi akadémiákra és főiskolákra nyerhettek vele kvalifikációt a diákok. A szakmát és továbbtanulási lehetőséget biztosító intézménytípus nagy népszerűségnek örvendett a lányok körében, 1918-ig már 17 ilyen iskola nyitotta meg kapuit.
Az iskolatípus kezdetben három év alatt készítette fel a lányokat az általános és szakmai ismeretekre. Kezdetektől fogva viták tárgyát képezte a tanulmányi idő tartama. A kritikusok legfőbb érve, hogy a
„kereskedelmi iskolák tananyagát három év alatt becsülettel elvégezni teljes lehetetlenség” (Trautmann, 1898. Idézi: Nagy, 2014. 97.).
1913-ra megszületett egy négy évfolyamos felső kereskedelmi iskola tervezete, amely elméleti síkon maradt, hiszen a világháború okozta körülmények és a tanárhiány a kivitelezés útjába állt. Ennek ellenére egyre nagyobb számban választották a nők a felső kereskedelmi iskolákat – mely újabb iskolák megnyitását is eredményezte –, hiszen a képesítés megszerzésével a munkaerőpiacon rövid időn belül kamatoztathatták tudásukat. A régóta tervezett negyedik évfolyam bevezetése csak az első világháború után, 1920-ban realizálódhatott. Az 1919. évi 160.500.B.XII. számú rendelet előírta, a negyedik évfolyam bevezetését minden olyan intézményben, ahol az újonnan jelentkezők száma elérte a 20-at. Így azok a növendékek, akik ebben a tanévben tettek volna érettségi vizsgát, még egy év elvégzésére voltak kötelezve. A rendelet szövege kiemeli:
„Hazánk boldogulása függ attól, hogy az eljövendő gazdasági harcot olyan kereskedők és általában olyan közgazdasági munkások vívják meg, akik a nélkülözhetetlen általános műveltségen, tisztult erkölcsi felfogáson, erős nemzeti érzésen kívül megfelelő szaktudással is rendelkeznek. Mivel a célok elérésére az eddigi hároméves felső kereskedelmi iskola nem nyujthatott elegendő képzést és tudást, (…) a kereskedelmi miniszter úrral egyetértően elhatároztam, hogy már most, a gazdasági újjáalakulásunk küszöbén, kiadom a felső kereskedelmi iskoláknak az érdekelt körök részéről rég sürgetett négyévfolyamú tanítástervét” (1919. évi 160.500.B.XII. sz. rendelet. Idézi: Schack és Vincze, 1930. 291.).
A rendelet elsődleges céljai az oktatás színvonalának minőségi javítása és a tanulók terheinek csökkentése azzal, hogy a három év tananyagát négy évre osztja el. A várakozásokkal ellentétben a tanulói túlterheltség nem szűnt meg. Az eddigi óraszám minden egyes évfolyamon tovább emelkedett, valamint kötelező munkadélutánon kellett részt vennie a diákoknak. Az intézménytípus abban jelölte meg alapvető célkitűzését, hogy a szakképesítést megkövetelő pályákra felkészítsen, emellett általános műveltséget is nyújtson tanulóinak. A szakmaiság támogatása érdekében nem csupán a képzési idő változott, hanem a képzés struktúrája is. A négy évfolyam két tagozatból tevődött össze: kereskedelmi és közgazdasági. Az első két évben a tananyag felépítése alapján a hazai kereskedelmi élet és a magyarországi viszonylatok kerültek előtérbe. Egy idegen nyelv került be az órarendbe, a gyakorlati foglalkozások kiemelt szerepet kaptak. A kereskedelmi tagozat elvégzése után egy végbizonyítvánnyal lehetősége adódott a diákoknak kilépni az oktatásból és elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Akik tovább kívánták folytatni tanulmányaikat, azok a következő két évben a közgazdasági tagozaton bővíthették ismereteiket. Nemzetközi szintű kitekintéssel bővült ki az eddigi tananyag és egy további idegen nyelv is bekerült a tanmenetbe. Kizárólag azok a növendékek voltak érettségi vizsgára bocsáthatók, akik mindkét tagozatot elvégezték.
Ez a kettős tagozódás 1927-ig maradt érvényben. Klebelsberg Kuno újra egységesítette a képzés struktúráját, a tanulók terheinek csökkentésére a munkadélutánokat eltörölte, valamint új rendtartást adott ki. Az iskolatípus utáni érdeklődés folyamatosan növekedett. Az 1929/30-as tanévre 18 női iskola 3127 diákkal működött. (Összesen 49 iskola működött országszerte 11067 diákkal). Az intézmények eloszlását tekintve hatot találhatunk a fővárosban, 12-t pedig vidéken.
Hóman Bálint 1938-ban adja ki a szakiskolákra vonatkozó első törvényt, ugyanis korábban csak rendeleti úton történt szabályozás. Ennek értelmében középiskolai rangra emelte a felső kereskedelmi iskolákat és gazdasági középiskola néven működtek tovább. (A gazdasági középiskola kifejezés egy gyűjtőfogalom, amelybe a kereskedelmin kívül az ipari és mezőgazdasági középiskolák is tartoztak). Az új tanításterv csak 1940-ben lépett életbe. A gazdasági középiskolák központi gondolata továbbra is a megfelelő szakmai tudás biztosítása, emellett pedig gondot kellett fordítaniuk a vallási nevelésre, valamint a hazafias érzület kialakítására. A folyamatosan felmerülő túlterheltségre reflektálva egyes tantárgyak összevonásra kerültek, valamint a második idegen nyelv kikerült a tantervből. Ezt követően, a 40-es években, egészen az államosításig a szakiskolai képzési rendszer háttérbe szorult. Az oktatáspolitika elsődleges célja az analfabetizmus visszaszorítása és a népiskolai oktatási rendszer megreformálása lett.
A női felső kereskedelmi iskolák a 20. század elején kezdték megnyitni kapuikat és az államosításig az iskolák száma és a diákok létszáma növekedett. A nők oktatáshoz való hozzáférésének növekvő igénye és a munkaerőpiaci megjelenésük tette szükségessé az intézménytípus megnyitását. Az 1948-as államosításig a lányok és fiúk oktatása elkülönítve történt, közel azonos tantervvel. Annak ellenére, hogy az intézménytípust több ízben kritika érte, a korszak meghatározó, szakmát nyújtó iskolája volt.
Stummer Krisztina
Válogatott források és szakirodalom
Források:
1868. évi XXXVIII. tc: A népiskolai közoktatás tárgyában.
Schack Béla és Vincze Frigyes: A kereskedelmi oktatásügy fejlődése és mai állapota Magyarországon. Franklin Társulat. Budapest. 1930.
Szakirodalom:
Ambrus Attila Józsefné Kéri Katalin: Leánynevelés és női művelődés az újkori Magyarországon (nemzetközi kitekintéssel és nőtörténeti alapozással). Akadémiai doktori értekezés. Pécs. 2015. http://real-d.mtak.hu/837/7/dc_1067_15_doktori_mu.pdf (megtekintés: 2019. 07. 28.)
Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel. Nők a dualizmus kori Magyarországon 1867-1914. Pro Pannonia. Pécs. 2008.
Nagy Adrienn: A felső kereskedelmi iskolák fejlődéstörténete Magyarországon (1867-1945). Doktori (PhD) értekezés. Pécs. 2014.
Pukánszky Béla: A nőnevelés évezredei. Gondolat. Budapest. 2006.
Ezt olvastad?
