A múlt helyszíneinek nyomában; avagy a régészeti topográfiáról

A régészet számos ággal rendelkezik, mely a történettudomány számára is segítséget nyújthat. Korábban már volt szó az Újkor.hu felületén a régészeti állattanról, most pedig Gergácz Rebeka mutatja be a régészeti topográfiát és annak módszereit.

Mi a régészeti topográfia?

Topográfia szavunk a görög toposz (hely) és grafein (rajz) szavakból ered. A régészeti topográfiát nevezhetnénk a múlt helyrajzának, de valójában ennél sokkal többet jelent. Sokaknak eszébe juthat róla a Magyarország Régészeti Topográfiája sorozat, mely a Magyar Tudományos Akadémia régészeinek a lelőhelyfelderítő munkáit és azok eredményeit tartalmazta megyékre, illetve járásokra lebontva. Az említett kötetek elsősorban a lelőhelyek helyére, korára és kiterjedésére koncentráltak, de ennél jóval többre használhatók a topográfiai kutatási módszerek, melyek nemcsak az egyéb régészeti adatokat árnyalják, hanem a történeti forrásokat, információkat is.

De akkor mi is a régészeti topográfia? Olyan – főleg roncsolásmentes – kutatási módszerek összessége, melyek a lelőhelyek helyére, kiterjedésére, korára keresik a választ, valamint a lelőhelyek vagy lelőhelyeken belüli jelenségek közötti kapcsolatokat vizsgálják. Tehát ez egy nagy gyűjtőfogalom, amibe egyaránt belefér terepbejárással megtalálni egy rézkori települést, mint térinformatikai eszközökkel vizsgálni egy mikrorégió késő bronzkori földvárainak az elhelyezkedését.

Milyen eszközei vannak a régészeti topográfiának?

A régészeti topográfia ma már rendkívül kiterjedt eszköztárral rendelkezik. Az egyik alapvető információforrásunk egy topográfiai kutatásnál a történeti korú térképek, mint például a Katonai Felmérések lapjai. Ezeken egyrészt tanulmányozhatók a térkép készültekor aktuális települések adatai, tulajdonviszonyok, folyómedrek stb., másrészt gyakran találhatunk rajtuk régészetileg érdekes adatokat, mint például őskori földvárak sáncait vagy épp halomsírok helyét.

A terepi módszerek közül rendkívül hasznos a régészeti terepbejárás, illetve a vele együttesen is végezhető fémdetektoros kutatás, amelyek során a felszínen, illetve a talaj felső rétegében lévő tárgyi leleteken keresztül gyűjthetők információk. Míg a terepbejárások során a szántóföldek felszínén heverő leleteket szabad szemmel találják meg a régészek, addig a detektorokkal kicsit mélyebbről, a föld alatt 20-30 cm-ről is előkerülhetnek fémleletek. Mindkét módszernél nagyon fontos, hogy fel legyenek jegyezve az adott lelet megtalálási helyének pontos koordinátái, így a későbbiekben el lehessen végezni a leletszóródással kapcsolatos elemzéseket. Utóbbiakból megtudhatjuk, hogy egy lelőhely mely részeit lakták sűrűbben, vagy akár azt is, hogy épp melyik részén volt egy-egy kézműves műhely.

Míg az előbbi két módszer valamelyest roncsolja a lelőhelyet – ugyanis a felszedett leletek többé nem lesznek a részei –, addig a geofizikai kutatások egy ujjal sem érnek hozzá, mégis a „velejébe látnak”. A jól megválogatott műszerek segítségével komplett településszerkezetek, árokrendszerek vagy épp temetők is felfedhetik magukat anélkül, hogy egy marék földet is ki kellene ásni.

A régi térképekhez hasonlóan az archív (és nem archív) légi felvételek is tartogathatnak izgalmas meglepetéseket. A levegőből készített fényképek régészeti hasznosíthatóságát hazánkban az I. világháború idején vette észre Neogrády Sándor pilóta, aki aztán a Magyar Nemzeti Múzeum régészeivel is együttműködött. A légi felvételek segítségével olyan régészeti tájelemek tárulhatnak a szemeink elé, amelyeket a földön állva nem láthatunk, pl. erődítések sáncai vagy növényjelek által kirajzolt épületalaprajzok. A szintén magasból készített műholdfelvételek hasonlóan hasznosíthatók a légi fotókhoz, azonban mivel nem célzottan régészeti felhasználásra készülnek és általában a felbontásuk is gyengébb minőségű, nagyobb szerencse kell egy-egy izgalmas jelenség észlelésére.

Egy harmadik levegőhöz kapcsolódó módszer pedig a LIDAR (Light Detection and Ranging – magyarul lézer alapú távérzékelés), amely általában egy repülőgépre szerelve, lézerrel „tapogatja” le a felszínt. Az így kapott adatokból létrehozható egy 3D-s felszínmodell, amely egyes szűrők – és szakértő kezek – segítségével domborzatmodellé is lecsupaszítható, amelyen szépen kirajzolódhatnak a régi emberek által végzett környezetformáló tevékenységek. Ilyenek például a hegyekben kialakított teraszok, ahol földet műveltek, de például az erdőkben megbúvó halomsírmezők kutatására is jól használható.

A fenti módszerekkel úgy tudhatjuk meg a legtöbbet egy-egy környék topográfiájáról, ha együtt alkalmazzuk őket az előzetes kutatási kérdéseknek és az erőforrásainknak megfelelően. Nagyon jól kombinálhatók például a terepbejárások és a geofizikai kutatások, mert az egyik a lelőhely korát, a másik pedig a jellegét (település, temető stb.) árulja el. A lelőhelyek korán sokat pontosíthat például egy-egy érme előkerülése, amivel akár évszázadra pontosan is keltezhetünk, a Katonai Felmérések térképei alapján pedig akár meg is tudhatjuk egy-egy bejáráson megtalált késő középkori/kora újkori falu nevét.

A különféle kutatási módok eredményeit azonban 2022-ben már nem papíron elemzik és vetik össze a régészek, hanem a virtuális térben, egy-egy térinformatikai programban. Az egyik legnépszerűbb, ingyenes térinformatikai program a QGIS, amelyben térképre vethetjük a felszíni leletek helyeit, betölthetünk georeferált (azaz koordinátahelyes) légi fotókat, de a geofizikai felmérések eredményeit vagy a LIDAR domborzatmodelljeit is. Így sokkal látványosabb eredményt kapunk, ráadásul a kutatási kérdéseinktől függően számtalan elemzést is lefuttathatunk rajtunk. Létrehozhatunk például leletsűrűségi térképet, amely megmutatja, hogy hol vannak a lelőhely legintenzívebb részei, de azt is megnézhetjük, hogy egy földvárból melyik irányokba meddig láthattak el az őskori emberek – ami fontos kérdés volt, ha például ellenséges csapatok közeledtek feléjük.

A régészeti topográfia csak a régészeknek hasznos?

A rövid válasz az, hogy nem. A régészeti topográfia módszerei és eredményei a történészek számára is hasznosak lehetnek, például az írott források ellenőrzése kapcsán, ha ugyanis egy középkori szöveg több pontjának ellentmondanak a régészeti adatok, akkor a többi részét is kritikusan érdemes kezelni.

A bejárásokon talált importtárgyak árulkodhatnak a kereskedelmi kapcsolatokról, a pénzérmék pedig könnyen alátámaszthatják vagy cáfolhatják egy település írott források szerinti korát. A szintén bejárásokon azonosított települések hálózata vagy a régi térképeken szereplő beszédes nevek, várak, vesztőhelyek jelzései is nagyban segítik az egykori mindennapi élet megértését. Utóbbinak egy érdekes szeletére, a földművelés parcelláira érdekes betekintést adhat a LIDAR, főleg a hegyvidéki területeken, ahol nem bolygatta meg őket a modern művelés. Végül, de nem utolsó sorban a fegyveres konfliktusok helyszíneinek felderítése, az ún. csatatérkutatás is legalább olyan értékes eredményekkel szolgál a történészek, mint a régészek számára.

Gergácz Rebeka

Felhasznált irodalmak, ajánlott olvasmányok:

Czajlik Zoltán: Légi régészet Magyarországon. In: Szabó Miklós – Anders Alexandra – Raczky Pál (szerk.): Régészeti dimenziók. Tanulmányok az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének tudományos műhelyéből. Budapest, 2009, 23-36.

Czajlik Zoltán – Király Géza – Czövek Attila – Holl Balázs – Brolly Gábor: The Application of Remote Sensing Technology and Geophysical Methods in the Topographic Survey of Early Iron Age Burial Tumuli in Transdanubia. In: Berecki Sándor (ed.): Iron Age Rites and Rituals in the Carpathian Basin. Proceedings of the International Colloquium from Târgu Mureş, October 2011, Cluj, 2012, 65-76.

Jankovich B. Dénes: A felszíni leletgyűjtés módszerei és szerepe a régészeti kutatásban. Régészeti Továbbképző Füzetek 4. Magyar Nemzeti Múzeum – MTA Régészeti Intézet, Budapest, 1993.

Kővári Klára – Miklós Zsuzsa (szerk.): „FÉL ÉVSZÁZAD TEREPEN” Tanulmánykötet Torma István tiszteletére, 70. születésnapja alkalmából. Budapest, 2011

Neogrády Sándor: A légifénykép és az archeológiai kutatások. Térképészeti Közlöny 7. (1948-1950) 283-332.

A cikkben található felvételek a szerző fotói.

Ezt olvastad?

Mintatételek a szóbeli történelemérettségihez

A szóbeli történelemérettségi minden évben több tízezer diáknak jelent kihívást, ugyanakkor sokaknak a javítás reményét is. Éppen ezért fontos, hogy

X