A szabadságharctól a forradalomig – A 18. századi franciaországi magyar emigráció története

A bécsi Magyar Történeti Intézet meghívására Tóth Ferenc történész, romanista 2022. február 9-én online is követhető előadást tartott a 18. századi franciaországi magyar emigrációról. Az előadásban az emigráció történetén keresztül mutatta be a magyar huszárság franciaországi megjelenésének kulturális, diplomáciai és főként katonai elemeit, a Rákóczi-szabadságharctól kezdődően egészen az 1789-es francia forradalomig.

Tóth Ferenc, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója előadása elején a 18. század első évtizedére fókuszálva tisztázta a magyar­­­­–francia kapcsolatok helyzetét a magyar–Habsburg kapcsolati perspektívában. Kiemelve Bécs helyzetének fontosságát – valamint egyben utalva az előadásnak helyszínt nyújtó intézet székhelyére –, a korszak diplomáciatörténetét a bécsi központon keresztül vázolta fel. Az előadás során alapvetően a Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) utáni francia magyar emigráció történetére helyezte a hangsúlyt, míg végpontként az 1789-es francia forradalmat jelölte meg, és nagyjából a két történeti esemény közötti időszakot tárgyalta, miközben a témával kapcsolatos újabb kutatási eredményeit is közölte.

Egy rövid 18. századi európai egyetemes történeti áttekintés után az előadó elsőként a katonai emigráció korai időszakának eseményeit tárgyalta. Közérthető módon és érdekfeszítően mutatta be az első magyar gyökerű franciaországi huszáregységek létrejöttét az 1630-as évektől kezdődően, XIII. Lajos (1610–1643) uralkodása alatt. Ez egyben a harmincéves háború (1618–1648) időszaka, amikor a francia hadvezetés érdeklődése a magyar hadászati technikák felé fordult.

Példaként és egyben érdekességként hozta fel az 1664-es magyarországi hadjárat tapasztalatait, amikor beszámolók és útleírások alapján elkészültek az első feljegyzések a huszárok fegyverzetének leírásáról. A török elleni háború utolsó szakaszában (1683–1699) a magasabb katonai pozícióban lévő francia tisztek számára remek tapasztalatgyűjtés volt az egyes magyar huszáregységekkel sok esetben közös hadi kooperáció.

1692 és 1693 közé tehető az első huszárezred felállítása, amely Cornberg báró nevéhez fűződik, valamint ebben az időszakban tett szert a magyar huszárság európai hírnévre. A 18. század elején – többek között a Thököly-, majd a Rákóczi-féle katonai mozgalmak révén – további lehetőség nyílt a francia–magyar hadi kapcsolatok elmélyítésére. Mindezek során a francia félt természetesen a Habsburg-ellenes együttműködés motiválta, amely megmutatkozott mind a pfalzi (1688–1697), mind pedig a spanyol (1701–1714) örökösödési háborúk során.

XIV. Lajos francia uralkodó pénzzel, fegyverrel és katonai szakértelemmel támogatta a Habsburgok katonai erejének lekötésére szolgáló erőket és katonai mozgalmakat. Ekkoriban jelentek meg az első olyan katonai missziók, melyek céljai közé tartozott az irreguláris hadászat nyugati mintára történő átalakítása, amelyek azonban általában kudarcot vallottak.

Részlet az előadásból (forrás: YouTube)

Az előbbiekben vázolt időszakra tehető az első állandó francia huszáregységek létrejötte. Az előadásban követhetően és logikusan hangzottak el az erre vonatkozó előzmények, majd az előadó kronologikus sorrendben haladva bemutatta az első 18. század eleji franciaországi huszárezredek megalapítását, kiemelve a magyar származású dezertőrök megjelenését, vagyis az első emigránsok letelepedését Franciaországban.

Az előadás egyik legérdekesebb mozzanata az 1720-as alapítású Bercsényi-ezred (Régiment de hussards Berchény) bemutatása volt, amely az első állandó és a mai napig aktív franciaországi huszárezred.

Az 1713 és 1717 közötti időszakban újabb menekülthullám érkezett Franciaországba, akiknek egy része a francia hadseregben jutott magas pozíciókhoz. Az előadásból világossá vált, hogy a huszárság aranykora az 1720 és 1748 közötti időszakra tehető. Ekkoriban zajlott mind a lengyel (1733–1738), mind pedig az osztrák örökösödési (1740–1748) háború, és a Habsburg-ellenes francia kapcsolatrendszer az 1750-es évekre Habsburg-támogatóvá vált. Ebben az időszakban is újabb jelentős dezertőrlétszám mutatkozott a francia határon, utánpótlást adva a franciaországi huszárezredek gyarapodásának. Tóth Ferenc ezen a ponton kiemelte, hogy az 1740-es évektől kezdődően ugyan magyar mintára, de már nem magyar tagságú huszárezredek jöttek létre. Ehhez kapcsolódóan azt is leszögezte, hogy sosem volt teljesen színmagyar jelenlét ezekben a huszárezredekben; a magyar többség jelentős hányadát főleg a tisztikar alkotta.

Részlet az előadásból (forrás: YouTube)

Az előadás második része a 18. század második felének magyar emigrációs tendenciáit és ezek kutatási módszereit mutatta be. Erre az időszakra tehető – főként 1756-tól kezdődően – egy komoly átrendeződés az európai szövetségi rendszerekben, így a dezertálás nehezebbé vált.

Az előadó példaként a Bercsényi-ezred magyar létszámának alakulását szemléltette a vizsgált (1722 és 1776 közötti) időszakban.

Ehhez kapcsolódóan számos módszertani és forrásfeltárási szempontot és ötletet közölt a témában még jobban elmélyülni kívánó érdeklődők számára. Érdekes elem, hogy az ezredkönyvekben és mustrajegyzékekben szereplő katonák gyakran használtak álneveket, elfedve valós identitásukat, valamint a francia hadseregbe való belépéskor gyakran új nevet vettek fel az emigráltak. Az előadás második részében szó esett továbbá az utánpótlás nehézségeiről is; erre megoldásképpen különféle toborzóutakat szerveztek elsősorban határmenti magyar menekültkolóniák részére Havasalföld, Moldva, valamint az Oszmán Birodalom (például Rodostó) területére.

Részlet az előadásból (forrás: YouTube)

Az előadás harmadik részében három magyar származású tiszt, különösképpen Bercsényi László (1689–1778) életpályáját ismerhettük meg, aki egyedüli magyarként elérte a marsalli címet a francia királyi hadseregben.

Bercsényi volt a francia magyar emigráció szellemi vezére II. Rákóczi Ferenc után, akinek a nevéhez fűződik egy emigráns központ kialakítása a Marne-folyó völgyében. Az előadásban Bercsényin kívül szó esett François baron de Tott és Esterházy Bálint László (Ladislas Valentin Esterhazy) életpályájáról is.

Bercsényi László (1689–1778), II. Rákóczi Ferenc testőrségének századosa, majd Franciaország marsallja, aki 1720-ban XV. Lajos francia király engedélyével – magyar emigránsokból verbuválva – megszervezte a nevét viselő első önálló francia huszárezredet Rodostóban. A Bercsényi-huszárok (Les hussards de Bercheny) ma is létező ezrede a legrégebben fennálló francia katonai egység. (forrás: Wikimedia Commons)

Tóth Ferenc az előadás utolsó részében társadalomtörténeti forrásokon keresztül mutatta be a vizsgált témakör indikátorait, például a mustrajegyzékek, személyi dossziék vizsgálati lehetőségeit. Az indikátorok között érdekes volt a magyarság kapcsolati hálóinak, a diaszpóráknak (elsősorban a keleti területek Franciaországban), a nemzeti identitás kérdésének, a társadalmi integrációnak és nehézségeinek, valamint a magyar nemesség helyzetének vizsgálata a francia forradalom előtt. Az előadó itt néhány anyakönyvi adattal szemléltette és hasonlította össze a magyar emigrációs (első és második generációs) hullám házasodási szokásait.

A jelenlegi francia 1. Huszár ejtőernyős ezred (1er Régiment de Hussards Parachutistes) – amelynek elődjét Bercsényi alapította 1720-ban – a mai napig is Bercsényi-huszárok néven ismert, ezredjelvényük pedig tartalmazza a Bercsényi család címerét. (forrás: Wikimedia Commons)

Az előadó mindezeket követően néhány gondolatban kitért a forradalmi emigrációra és annak következményeire, valamint az irodalmi teljesítmény példáin keresztül bemutatta az emigrációban élők katonai, továbbá szépirodalmi és költészeti munkáit is. Mindent egybevetve egy nagyon értékes és érdekes előadást követhettek a nézők, amely során tömör, lényegre törő és világos stílusban kaphattak képet a 18. századi francia magyar emigráció történetéről a franciaországi huszárezredek történetén keresztül.

Az előadás az alábbi videóban teljes egészében visszanézhető a bécsi Collegium Hungaricum YouTube-csatornájáról:


Szabó-Gajmer Bernadett

* * *

Az európai huszárezredek történetéhez kapcsolódóan portálunk alábbi cikkeit is ajánljuk Olvasóink figyelmébe:

Monostori Tibor: A legendás spanyol terciók és a félelmetes horvát–magyar huszárezredek egy seregben Németalföldön

Szokola László: Az első huszárok lengyel földön

A borítóképen balról jobbra: 1. Magyar huszár (1769–1798); 2. Koronázási herold (1792); 3–4. Magyar gránátosok az első koalíciós háborúban (1792–97); 5. Magyar főúr. (A borítókép forrása: Magyar viseletek története)

Ezt olvastad?

Lengyelország első, 1772. évi felosztását követően a lengyel uralkodó, II. Szaniszló Ágost (1764–1795) hiába bízott a nyugat-európai államok támogatásában. Többek