A székelyföldi „kis Kossuth” – Berzenczey László élete

Berzenczey László az erdélyi 1848-as forradalom és szabadságharc egyik legelfeledettebb és legellentmondásosabb alakja az utókor szemében. Kossuth szimpatizáns volt, valamint az erdélyi liberális ellenzék nemzeti radikális vonalához tartozott. Nevével jórészt csak említésekben és félmondatokban találkozunk főleg a Kossuth Lajossal foglalkozó anyagokban, valamint az erdélyi 1848-49-es szabadságharc leírásaiban. Mindent megpróbált és felhasznált annak érdekben, hogy elérje célját és az erdélyi eseményeket felgyorsítsa, még annak ellenére is, hogy teljhatalmi törekvései inkább ártottak, mint használtak. Ennek ellenére elmondható, hogy ösztönzőként hatottak a későbbi Háromszéki ellenállás beindulásához. Nagy áldozatok közepette is kitartott nézetei és elvei mellett. Mindezek az agyagfalvi székely nemzeti gyűlés megszervezésében és az utazásaiban fognak megnyilvánulni. Emigrációban körbe utazta a világot magyar utazók közül elsőként. Majd ezek után kivette a részét az emigráció havasalföldi és moldovai kapcsolatainak megszervezésében azzal, hogy jó és személyes viszonyt ápolt többek között Alexandru Ioan Cuzaával, a későbbi Egyesült Román Fejedelemségek uralkodójával. Az egyik legsokoldalúbb magyar emigránsról beszélünk személyében. Érdemes éppen ezek miatt egy új perspektívából megnéznünk az eseményeket, mert Berzenczey László alakja, amellett, hogy a háttérbe szorult az idők folyamán, negatívan van megítélve és ebben érdemi változást Bözödi György valamint Egyed Ákos történészek hoztak, akik pozitív alaknak tartják Berzenczey személyét.

Ifjú Berzenczey

Berzenczey László 1820. június. 26-án született Kolozsvárott, mikor családja átutazóban volt a városban. Apja görgényszentimrei Berzenczey Ferenc református középbirtokos nemes, anyja pedig Cserei Druzsina annak a Cserei Miklós gubernialis consiliarusnak volt a lánya, aki anyagilag is támogatta Kőrösi Csoma Sándort tibeti útja során. Tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte meg Berzenczey, majd Kolozsváron folytatta. Érdekesség vele kapcsolatban az, hogy tanulmányi évei alatt elszökött otthonról és körbejárta az országot. Néhol bérkocsisnak, néhol pedig házitanítónak vagy vándorszínésznek állt, hogy fenntartsa magát. Mindezek után katonának állt és helyőrségről helyőrségre járva utazott tovább az országban, mígnem kadétként el nem hagyta a hadsereg kötelékét. 1840-ben befejezte jogi tanulmányait a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban, végzési évében már írnokként dolgozott a marosvásárhelyi Királyi Táblánál.

Becsatlakozás a politikai életbe

A kor erdélyi politikai életébe az 1842-es szabadelvű mozgalommal csatlakozott be és egész pályafutását sikerült megalapoznia mikor az 1841/1843-as országos gyűlésen felszólalt a jobbágykérdés rendelkezése mellett, mint Marosszék követe. Egész Erdély szerte ismerté vált ennek hatására, főleg a marosvásárhelyi jogot hallgató diákok között vált nagyon ismerté. Az előbb ismertetett életút miatt fogadta el a fiatal nemzedék Berzenczey Lászlót vezetőjének, aki beszédeiben a magyar forradalom programjait hirdette. Radikális gondolkozása, illetve az azonnali intézkedések foganatosításának követelése miatt a fiatal jogászok Marosvásárhelyen gyakran szerveztek számára tiszteletbeli fáklyás felvonulást. A márciusi napok ünnepi hangulatai után hamar komorrá változott a közhangulat Erdély szerte, ugyan is Bécs „oszd meg és uralkodj” elve munkálkodott a háttérben, hogy az időközben kialakult magyar, román és szász táborokat egymásnak ugrasszák és így hátráltassák a magyar forradalom és szabadságharcot Erdélyben. Berzenczey már 1848. május. 15-én intézett egy felhívást, amiben konkrétan a népet szólította meg. Mindemellett röplapot is megjelentetett „Székely Barátim!” címmel. Erdélyben a szászok az unió gondolatát már a kezdetben elvetették, míg a román tábort fellázították a magyarok és a magyar forradalom ellen, ugyan is ezekben a rendeletekben agresszív elmagyarosító szándékot láttak. Ebből kifolyólag Berzenczey és képviselő társai körbejártak a székelyfalvakban, hogy elkerüljék az álhírek és a félretájékoztatás terjedését. Tanácskoztak a helyiekkel és nyomatékosan felhívta a figyelmet a magántulajdon szentségére, valamint arra, hogy ne kerüljön sor lincselésre az alkalmatlan helyi képviselők miatt, mert később törvényesen fogják leváltani azokat. Mindenre azért volt szükség, mert a francia 1848-as forradalomból gyökerezett a magántulajdon újbóli elosztásának eszméje, ami Európa szerte elterjed főleg az alacsonyabb társadalmi közegekben.

Országgyűlésben

Szónoki tehetsége miatt, gyorsan „kis Kossuth”-nak kezdték hívni Berzenczeyt. Pályafutása gyorsan felfele kezdett ívelni, ugyan ismertsége helyi szintről gyorsan országosra növekedett. 1848. május. 29-én, az erdélyi országgyűlésen vett részt és szónokolt, mint Marosszék követe. Miután elfogadták az utolsó rendi gyűlésen Kolozsvárott az Uniót és a választó törvényeket már az erdélyi képviselők is részt vehettek a magyar országgyűlésen, igaz pont a fentebb említett okból kifolyólag egy hónap késéssel tudtak csak részt venni. Az összesen 79 tagot kitevő erdélyi képviselő közül számszerűleg 19 volt székely. A székely képviselők közül pedig Berzenczey bizonyult a legaktívabbnak és legközkedveltebbnek a székely köznép, a székely kisnemesség és a székely jobbágyság köreiben. Többek között emiatt figyelt fel rá Kossuth is. A magyar országgyűlésen folytatott aktivitásában figyelhető meg Berzenczeyben először az a kettőség, ami jellemezte őt egész élete során. A régi székely szabadságjogok mellett elköteleződött a modern polgári szabadságjogok mellett is. A felszólalásaiban is megfigyelhető, hogy van olyan alkalom, amikor a modern polgári jogokat részesíti előnyben, míg később mindezzel ellentétesen a régi székely szabadságjogok mellett áll ki. A magyar országgyűlésen a helyzetét csorbította, hogy a képviselők nagy része nem ismerte a székely nép sajátos helyzetét, valamint történelmét Erdélyben így amellett, hogy azonosulni sem tudtak Berzenczey álláspontjaival megérteni sem tudták azokat. Ennek köszönhetően is akadt később sok ellenfele a magyar országgyűlésen, főleg a liberális és konzervatív nemesség köreiből került sok. Számukra már túl radikálisak voltak nézetei. Később az ország gyűlés ideje alatt egyértelműen Kossuth felé orientálódót Berzenczey. Kossuth a székelységre akart alapozni az erdélyi kérdés megoldásában csak előbb megkellett oldaniuk Berzenczeyvel a Székelyföldön lévő problémákat. A népesség növekedés következtében, kevés volt a felosztató föld a lakossághoz viszonyítva. Kossuth Lajos telepítési kormánybiztosnak nevezte ki Berzenczeyt, ami végül nem történt meg a nagyfokú érdektelenség és az időközben kialakult háborús helyzet miatt a Délvidéken. 1848. augusztus. 17-én kapta meg Kossuthtól a nagyobb jelentőséggel bíró megbízatást Berzenczey. A feladat az volt, hogy székely haderő felállítását bonyolítsa le, ugyan is az ekkor még az erdélyi General Commando alá tartozó székely alakulatokat nem alakíthatták át honvédelmi alakulatokká. Berzenczey, mint székelyföldi kormánybiztos járt el és szintén ekkor nevezi ki Kossuth szárnysegédként melléje Gál Sándor csíki századost, valamint utasítja az erdélyi Gubernium fő kormánybiztosát, gróf Vay Miklóst, hogy mindenben legyen Berzenczey segítségére.

Székelyföldi főkormánybiztos

Visszatérve Marosvásárhelyre Berzenczey itt alakítja ki szervezőbázisát. Berzenczey a toborzással nyíltan szembe ment a Gubernium békés megoldást preferáló akaratával. Annak érdekében, hogy a toborzás és a mozgósítás mihamarabb megtörténjen többször átlépte hatáskörét és emiatt került szembe sok hivatalos személlyel is. Kossuth politikai hatalmának a megingása ő rá is kihatott és bár eltávolítani nem tudták, de gróf Batthyány miniszterelnök a Gubernium alá rendelte vissza Berzenczeyt. Nem szívesen, de ez után már nagyobb hajlandóságot mutatott a Guberniummal való együttműködésre. Berzenczey Erdély helyzetének stabilizálását és a megoldását a centralizációban látta, éppen emiatt nem volt hajlandó elfogadni a hadügyminisztérium azon döntését, hogy az ő általa toborzott székely haderőt a Kolozsvárott toborzott lovasság vezetője alá, gróf Mikes Kelemen irányítása alá helyezték. Ezzel szembement a minisztériumi paranccsal és rossz színben tűntette fel magát a liberális politikusok között. Továbbá az agyagfalvi székely népgyűlés megszervezése során a beszédeiben tulajdonképpen illegitimizálta a Guberniumot és arra buzdította a megjelenő embereket, hogy ne kövessék a General Commando intézkedéseit. Kijelentéseivel újmederbe terelte az székely nemzetgyűlés lefolyását és forradalmi módon készítette a székelyeket Erdély védelmére a saját vezetése alatt. Agyagfalván engedve a közhangulatnak Berzenczey egy sor hibát követett el és a rendezett sereg későbbi elindulása helyett egy álhír miatt, állítólag Urban hadai elfoglalták Marosvásárhelyt, az azonnali indulás mellett döntöttek. Berzenczey a tömeget az álhír miatti felindulásában már nem tudta befolyásolni, így alakult ki az a helyzet, hogy a közhangulat szabott feltételt a vezetőknek. A rendezetlen szedet-vetet tömeg eleinte fosztogatni kezdett az útja során, majd a tömeges dezertálásnak köszönhetően a megcsappant létszámú sereg nem tudott kellő erőt felvonultatni az osztrákok ellen így a vereséget szenvedtek november. 5-én. A vereség hatására a felháborodott székelység üldözni kezdte Berzenczeyt, aki Moldován keresztül végül Budapestre menekült. Tevékenysége minden negatívum ellenére hozzá járult ahhoz, hogy a későbbi Háromszéki ellenállás tényleges megszervezése zökkenő mentes lehessen.

Az utazás megkezdődik

Berzenczey a magyar forradalom és szabadságharc leverése után 1849. október. 30 és 31 között szökött ét a Beszterce folyón. Naplóbejegyzéseiből megtudjuk, hogy a határon nem volt veszélytelen az átkelés, mert a moldovai határon kozákok őrködtek. Minden elfogott és az oroszoknak átadott menekülő után egy aranyat kapnak jutalmul és a poggyászokat és csomagokat is megtarthatják maguknak a kozákok. A határon átjutva Galaț irányába tartott az egyik román nemesi család tagjával, Cantacuzino Leoval. A város előtt megkellett állniuk a vámhivatal előtt, ahol is Berzenczey mindenkit lefizetett, aki kérdezősködött az útjával kapcsolatban. A szánról, amin utaztak csak Cantacuzino szállt le, kijőve a vámhivatalból közölte Berzenczeyvel, hogy nagyszerencséje van, mert Kossuth és Petőfi mellett ő is nagyon keresett személynek számított. Továbbá, hogy már sok magyar emigránst elfogtak és pandúrokkal kísérték vissza őket Brassóba. Azért igyekeztek Galaț-ra mert ekkor az szabad kikötő város volt, továbbá ekkor még Alexandru I. Cuza a galați törvényszék elnöke volt, aki a menekülteket segítette át a határon. További érdekesség, hogy amikor először találkozik Berzenczey és Cuza, akkor még nem beszélnek közös nyelvet, ugyan is Berzencey magyarul, németül és keveset románul is beszélt míg Cuza sem magyarul sem németül nem tudott. Cuza franciául próbál beszélgetni Berzenczeyvel de mindhiába, a helyzetet Cuza felesége oldja meg, aki németről fordított franciára, hogy a két férfi értekezhessen. Cuza hívta fel a figyelmét Berzenczeynek, hogy Törökországban sok román emigráns is él, így kibékülhetnek a megtörtént események után. Ez azért érdekes, mert a beszélgetés során Cuza kifejti, hogy szerinte a két népnek összekellett volna fogni a forradalom során. Tudni kell azt, hogy maga Cuza is részt vett a Balázsfalvi román nemzetgyűlésen és tisztában volt az Erdélyben kialakult helyzettel. A beszélgetésüket az osztrák konzul érkezése zavarja meg. Berzenczey szerencséjére Cuzaék elbujtatják és a Dunán való átkelésen is segédkeznek neki.

Kossuth mellett

Átérve a török fennhatóság alatti területekre, tovább folyatta az útját egészen 1849. december. 22-ig, amikor Sumlában találkozott Kossuth Lajossal és kíséretével. A találkozás pillanatát így örökítette meg Berzenczey:

„… belépett Kossuth, kinek nevemet még meg nem mondanám. Szürke reggeli kabátban volt s a fején fez. Talán ez kölcsönzött az ő arcának vidámabb kifejezést, mint minőnek azelőtt láttam, vagy talán én azért nézém vidámnak, mivel képzeletemben úgy állt, mint kétségbeesett. Ő rögtön rám ismert, megölelt, megcsókolt mondván: Lám barátom, itt vagyunk, de visszatérünk hamar, igen hamar. Ily szavai közt szeme fölvillámlott s kiejtése oly határozott volt, hogy kedvem jött időt kérni a visszaindulásunk előtti pihenésre!” (Anknar Tibor: A magyar őshaza ismeretlen kutatójának regényes élete. In: Magyarság. 1940. szeptember. 15. Budapest. 8.).

Berzenczey saját elmondása szerint, már a Szeret folyó melletti csángók között feltámadt a vágy benne, hogy felkutassa a magyar őshazát. Éppen emiatt emigrációjára nem száműzetésként gondolt, hanem mint kutató munkára az őshaza felkutatásában.

Az utazás elkezdődik

Sumlából később Küthayába internálták a magyar emigránsokat, Berzenczey itt írta meg „Küthayiai emlékiratok” címmel a visszaemlékezéseit Kossuth biztatására. 1850-ben Berzenczey Kossuth közvetítésével szeretett volna útlevelet szerezni Indiába egy Canning nevű konstantinápolyi angol követen keresztül, a kérését továbbították Lord Palmerstonhoz is a választ viszont sajnos nem ismerjük. Mindezek ellenére a világkörüli útja 1851. szeptember. 1-én vette kezdetét Berzenczeynek, amikor is Kossuthhal tartott annak amerikai utazása során. Az út kezdetén már a korabeli újságok ezredesi rangon emlegetik Berzenczeyt. Ezt a rangot valószínűleg Kossuth adományozta neki, mert Berzenczey a legbizalmasabb emberei közé tartozott olyan mértékben, hogy Kossuth amerikai utazása alatti magántestőrségét is Berzenczey szervezte meg és amelynek a parancsnoka is volt egyben. A törökországi Gülbekből indultak majd Gibraltárig együtt is utaztak. Innen Kossuth előre küldte Berzenczeyt az Amerikai Egyesült Államokba, amíg ő Angliába tett látogatást. New Yorkban a városházán megfelelően fogadták őt, megnyerő személyiségével általános rokonszenvet és tetszést sikerült elérnie a vendéglátói körében. A helyi sajtó sokat foglalkozott vele és még különféle előadások megtartására is felkérték. Kossuth megérkeztével vele tartott Philadelphiába, Baltimorba és Washingtonba is mielőtt elvált volna társaitól és tovább nem utazott. New Yorkba visszatérve 1852 tavaszán a „Georgia” nevű hajó fedélzetén indult Közép-Amerika térségének irányába, pontosabban Kuba irányába. Havannában mikor megtudták, hogy magyar származású forradalmár ingyen beengedték a városba, valamint egy helyi kávézóban az ő tiszteletére és az 1851-ben Kubában harcoló Prágay János emlékére egy spanyol királyi ezredet díszlépésbe léptettek Berzenczey előtt. Mindezen nemes gesztusok ellenére Berzenczey idegenellenes hangulatot tapasztalt akkor a városban. Tudni kell azt, hogy a korszakban ha valaki tengeri úton szeretett volna eljutni az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra azt csak a chilei Horn-fokot megkerülve érhette el. Berzenczey a Kaliforniába tartó aranyásók útvonalát követve Kubából a Karib-tengeren át a panamai Moszkitó-öbölben lévő Maguriba érkezett. Úton az öböl felé már jelen volt a hajójukon a sárgaláz, de a bajt csak tetézte, hogy Maguri melegágya volt a pestisnek, kolerának és a sárgaláznak. A szárazföldön utaztak 70 kilométert, hogy a Panamai-földszoroson át eljuthassanak Panama városába. Az út egy részét a Chuggaris nevű folyón tették meg az úgy nevezett „jangada” nevű tutajokon, a másik felét lóháton tették meg Panama városáig. Berzenczey elkapta a sárgalázat Maguri és Panama városa között, viszont a források hol Magurit, hol pedig Panama városát nevezik meg a betegség helyszínének. Annyi bizonyos viszont, hogy az életét a csapatukkal tartó Dr. Hastings mentette meg, aki korábban meggyógyította Garibaldit is. Érkezésüket követően öt nap múlva érkezett meg a „Golden Gate” nevű hajó Panamába. Ezzel a hajóval jutottak el a mexikói Acapulcon keresztül San Fransiscoba 1852. április elején az aranyásók akkori céljához. Itt Berzenczey időzve egy kicsit meglátogatta barátját, Wass Sámuel grófot.

Találkozásuk után újra a „Golden Gate” fedélzetén utazott tovább, de immár Hong Kong irányába. Hong Kong azért volt fontos állomás Berzenczey számára, mert itt tartózkodott Karl Friedrich Gützlaff, hongkongi német hittérítő, nyelvész és utazó. Az 1850-es években tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémián és előadásában a dzsungár-magyar rokon vonásokat fejtegette. Megérkezve az Csendes-óceánon keresztül Berzenczey rossz hírt kapott, ugyan is időközben Gützlaff meghalt és özvegye tartva az örökségi perektől inkább elégette naplóit és jegyzeteit.

Ázsia kapujában

Kossuth nyíltan támogatta Berzenczeyt az utazása alatt és az ajánló leveleinek hála tudott találkozni többek között a Hong Kongban élő brit főkonzullal, Sir John Bowringgel. Bowringről tudni érdemes azt, hogy híres nyelvész volt és jó maga az 1830-as években, amíg Magyarország területén tartózkodott kiválóan megtanult magyarul. Mindemellett néprajzi és népköltészeti gyűjtéseket is végzett. Berzenczey érkezésekor éppen Petőfi verseket fordított angol nyelvre. Eredeti elképzelése szerint Berzenczey a Gützlaff által megnevezett területekre Kínán keresztül akart behatolni. A néhai hittérítő maradék feljegyzései alapján Berzenczey biztosra vette, hogy megtalálta a magyar őshazát és a magyarokhoz hasonló néptörzset talált. Erről a tervéről Bowring beszélte le, mert túl veszélyes lett volna számára európaiként Kínában az első Ópiumháború utáni időszakban. Ennyi rossz hír után kárpótlásképpen Bowring oda ajándékozta Berzenczeynek Evarista Regis Huc francia hittérítő kínai útjáról írt könyvét. Ez később roppant fontos információkkal látta el utazónkat a jövőbeli úti céljával kapcsolatban. A frissen kapott ajándék által arra a következtetésre jutott Berzencey, hogy a Kuku Nor tartományban élő Hun Mao’l türk népcsoport lehet a legközelebbi nép rokona a magyaroknak. A kantoni tartományban Power amerikai ügyvivő segítségével próbált meg bejutni a Kék tó nevű tartományba, de a kínai hatóságok megtagadták a beutazást tőle. Csalódottságát csak fokozta, hogy szintén Kantonban találkozott öt magyar hittérítővel, akik nagyon kételkedtek az elmélete helytállóságában. Bowring tanácsára India felől, Kőrösi Csoma Sándor egykori útján haladva igyekszik elérni a kiszemelt tartományt, bár az angol főkonzul kevesellte Berzenczey nyelvtudását ehhez az ambiciózus feladathoz. Mindenesetre Bowring egy helyet biztosított számára egy Kalkuttába tartó hajó fedélzetén.

A sors szörnyű játéka volt, hogy mire megérkezett arra ratifikálták azt az egyezményt az indiai kormánnyal, aminek értelmében India felől az ilhassai főláma engedélye nélkül fehér ember nem utazhat át az ország területén. A források megegyeznek abban, hogy Berzenczey jegyzetei megszakadnak Kalkuttában. Dr. Agárdi Ferenc véleménye szerint komolyabb kísérletet már nem tett a Himaláján való átjutáshoz. Felhagyva tervével nyugati irányban utazott tovább. A források szerint útiránya a kővetkező fontos pontokat érintette. Kalkuttából Madrason (ma Csennai az indiai város neve) keresztül utazott Ceylonba (ma Sri Lanka). Az Arab-tengeren keresztül hajózva érkezett meg Ádenbe. A mai Jemen területét érintve felhajózott a Vörös-tengerre majd innen teve háton jutott el Egyiptomba. Végső úti célja London volt Konstantinápolyt érintve. Elérve végsőállomását, vagyis Londont cikkeket jelentetett meg a Timesban. Cikke nagy visszhangot kavart a Brit-birodalomban, ugyan is az orosz előrenyomulás veszélyéről értekezett a kelet-ázsiai térségben. Londonból később a La Manche csatornában lévő Jersey szigetére tartott rokonához, Teleki Sándorhoz. További érdekesség, hogy ekkor a szigeten tartózkodott „a vén kófic” vagy más néven „az öreg” Mészáros Lázár honvédtábornok, Irányi Dániel és „A nyomorultak” írója Victor Hugo is, akikkel megismerkedett ittléte alatt Berzenczey.

Összeomlás majd felépülés

Berzenczey egészen a Krími-háború kitöréséig Jersey szigetén tartózkodott. 1854-ben a Duna-delta területére számos magyar emigráns érkezett a toborzó táborokba, mert abban bíztak, hogy az Osztrák Monarchia is részt fog venni a háborúban az oroszok oldalán és így a magyar emigránsok betörhetnek Erdély irányából Magyarország felszabadítása végett. Berzencey is így érkezett meg a Dunához majd onnan a török csapatok fővezetésével megbízott Omer pasa táborkari környezetébe, Macedóniába, Monasterbe. 1855 elején Bukarestben tartózkodott, ottlétében segített neki a Sumlából ismert Hamorsky gyógyszerész, aki a Makk-féle lázadás egyik szereplője volt. Maga Berzenczey is részt vett a lázadásban és segítette a román országokra is kiterjedt összeesküvés munkáját. Mindezek után részt vett Szevasztopol ostromában (1854.szeptember.28-1855.szeptember.28). A háború befejeztével és Ausztria semlegességével a remények összeomlottak és vele együtt Berzenczey is. Betegesen és gyötrődve a honvágy és családjának sorsa miatt (időközben meghalt felesége, Kodácsi Róza 1852-ben) visszavonult a kis-ázsiai Bruszába. Mély depressziójában kapott rá a hasis használatára. Emiatt szélsőségesen kezdett viselkedni emigráns társai között is egészen a teljes összeomlásáig. 1858-ban folyamodott először amnesztiáért, amit ekkor el is utasítottak. Három évig tartó betegeskedés után feltehetően román emigránsok bíztatására indult el, hogy Moldován keresztül Galațra érkezzen. Az Egyesült Román Fejedelemségek név alatt létrejött román országokban Klapka György kérésére toborzó tevékenységet folytatott az olasz légió megszervezésére, kiemelendő, hogy főként Székelyföldről szöktek át, hogy az olasz légióban szolgálhassanak. Ezt a tevékenységet egészen 1862. június. 17-ig folytatta egészen addig, amíg engedve honvágyának fel nem adta magát Galațon az osztrák konzulnál. Emiatt a magyar emigrációban vetett hit megingott, mert ő volt az olasz légiókba szökő magyarok irányítója. Ez azért történhetett meg, mert Berzenczey már nem tudott azonosulni Kossuth III. Napóleonnal folytatott szövetségi politikájával.

Újra otthon

Feladása után először Bécsbe, majd Klagenfurtba vitték, ahol együtt őrizték Görgey Artúrral. Kapcsolatuk először rossz volt a forradalom során történtek miatt, de ahogy telt az idő úgy szövődött barátság közöttük. 1867-ben szabadultak ki a házi őrizetből, ezek után Berzenczey visszatért Marosvásárhelyen lévő megmaradt birtokaira, hogy újra rendbe szedje azokat. Újra Marosszék követe lett hazatérte után. Egészen 1873-ig töltötte be ezt a tisztséget, ugyan is ekkor indult el újabb és egyben utolsó útjára, de ekkor sem járt sikerrel. Nem tudta megközelíteni a Kuku Nor tartományt és a viszontagságos út következtében megbomlott elméje. Viszont ember feletti teljesítményt nyújtott ugyan is teljesen egyedül tett meg az útja során több, mint 80 ezer kilométer bármiféle segítség nélkül, mert mindenhol orosz kémnek hitték és többször elfogták és akadályozták útja során. Delhin keresztül végül 1874. szeptember. 6-án megérkezett végső állomására, Bombayba. Bombayben ünnepelték és a Bombay Times bravúros szenzációnak nevezte azt, amit véghez vitt. Első emberként jutott el Szentpétervárról a Tien-san hegységen, érintve Kasghárt, a Karakorum hegységen, és a Himaláján keresztül Indiába. 1874-ben érkezett vissza Budapestre, ahol a kudarc tudatával és a szenvedés nagyságával együtt fellépő mellőzés következtében csak még jobban megbomlott elméje. Végül házi őrizetbe került ismét és utolsó napjait Lipótmezei tébolydában töltötte 1884. november. 14-ig, a haláláig.

Berzenczey alakja

Magyarként először utazta körbe a világot ráadásul második útja során teljesen egyedül tett meg több mint 80 ezer kilométer Belső-Ázsia területén. Bár nem sikerült mindig kitűzött céljait megvalósítani, de ez semmit sem vesz el érdemeiből. Annak ellenére, hogy nem rendelkezett olyan komoly szellemi felkészüléssel, mint mondjuk Stein Aurél vagy Kőrösi Csoma Sándor mégis majdnem végig járta az utóbb említett magyar utazó útvonalát. Nem lehet azzal vádolni, hogy felkészületlen és ügyetlen lett volna. Utazásairól és életéről legtöbbet publikáló Dr. Csíky Gábor és Bözödi György egyetértettek abban, hogy habár laikusnak számít az utazók között, mégis ahhoz képest felkészült volt. Tudta kit keressen, és hogy milyen úton és módon érhetné el a célját. Útjait, főleg a másodikat nagy szenzációként ünnepelték, úgy a hazai, mint a külföldi sajtó. Így ír róla Dr. Csíky Gábor:

„… kevés embernek volt hazánkban ilyen érdekes, regényes és egyúttal tanulságos élete, mint az övé, akiről az anyaországi olvasó vajmi keveset tud.” (Dr. Csíky Gábor: Berzenczey László, Ázsia magányos vándora. In: Honismeret. Honismereti Szövetség. Budapest. 1987. május. 15. éf. 20.)

Az emigrációban betöltött szerepe is számottevő. A Makk-féle lázadást segítette valamint toborzó táborokat hozott létre szerte a román országokban úgy, hogy elérte azok támogatását is. Galațon a helyi prefektus már fontolgatta Berzenczey kiadását az osztrákokkal való sok összeütközés miatt. Éppen emiatt Berzenczey Iași-ba utazott, Mihai Kogălniceanu román miniszterelnökhöz, aki szembe fordult az osztrák kormánnyal és nyíltan kijelentette, hogy nem fognak kiszolgáltatni egyetlen magyar emigráns sem és az olasz légióba való toborzásukat sem fogják akadályozni.

Telegdi Imre

Felhasznált irodalom:

Levéltári források:

Berzenczey László emlékiratai. Az emlékirat kibővített és javított változata, g., 127 f. (összevetve a MOL-ban levő másolattal.) Erdélyi Múzeum Egyesület Kézirattára, Kolozsvár.

Újságcikkek:

Dr Agárdi Ferenc: Jókai tollára méltó hős a „világ tetején”. In: Élet és Tudomány. 1963. január. 20. 3. szám.

Anknar Tibor: A magyar őshaza ismeretlen kutatójának regényes élete. In: Magyarság. 1940. szeptember. 15. Budapest

Könyvek, tanulmányok

Csorba György: Berzenczey László Küthayai emlékiratai. In: Századok. Magyar Történelmi Társulat. Budapest. 2011.

Csíky Gábor: Berzenczey László amerikai utazása. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok. Magyar Földrajzi Múzeum. Érd. 1989

Csíky Gábor: Berzenczey László, Ázsia magányos vándora. In: Honismeret. Honismereti Szövetség. Budapest. 1987. május. 15. éf.

Egyed Ákos: Az agyagfalvi székely nemzeti gyűlés. In: „… idves határozást hozni…” Tanulmányok az agyagfalvi székely nemzeti gyűlés 170. évfordulójára. Erdélyi Múzeum Egyesület. Kolozsvár. 2018

Egyed Ákos: Kossuth Lajos székelyföldi kormánybiztosa, Berzenczey László. In: Új sorozat. Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola tudományos közleményei. Eger. 2002. 27. kötet

Süli Attila: A „kis Kossuth” és a honvéd tábornok. … In: Művelődés. IDEA PLUS. 2016. május. 49. évfolyam

Ezt olvastad?

Most vagy soha! – Alkotói szabadság vs. történelmi hitelesség

Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet

X