A Szent Korona kalandos története – Pálffy Géza előadása a PTE Személyes történelem kurzusán

Csakúgy, mint a magyar történelem, a Szent Korona története is fordulatokban gazdag. Felsorolni is nehéz lenne azt a rengeteg kalandot, rejtélyt és cselszövést, amelyek a korona történetét átszövik; a szám legalább nyolcvanra tehető, és ezek még mindig csak azok, melyekről tudomásunk van. A korona összesen százharmincöt évet volt külföldön, nyolc mai ország területén járt, a legtöbbször titokban csempészték ki az országból, vitték hajóval, vonattal, de autóval is. Háromszor is új helyre tért vissza az országon belül (Pozsony, Buda, Pest), és menekítették már tatárok, törökök, de svédek és franciák elől is. Történetét legalább annyi legenda, kultusz és mítosz övezi, mint amennyi megválaszolatlan kérdés merül fel vele kapcsolatban. Ennek fényében kész csoda, hogy a (magyar) történelem sokszor vészterhes és zűrzavaros időszakaiban nem kallódott el és ma is megtekinthető. Pálffy Géza történész, a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia kora újkori történetének szakértője 2023. április 18-án erről a kalandos történetről beszélt a PTE BTK Történettudományi Intézet Középkori és Koraújkori Történeti Tanszéke által szervezett Személyes történelem – Kalandozások a középkor és a kora újkor világában című kurzus keretében.

Pálffy Géza, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója, a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője a Személyes történelem kurzus keretén belül tartott, „Új felfedezések a Szent Koronáról és különleges kalandjairól” című előadásában arra vállalkozott, hogy a Szent Korona történetéhez kapcsolódó számtalan kérdés közül négy olyan kérdésre adjon választ, melyek véleménye szerint a legfontosabbak. A történész szerint, aki egyébként a Pécsi Tudományegyetemhez is kötődik, hiszen az egykori Janus Pannonius Tudományegyetem volt oktatója, e négy legfontosabb kérdés a következő:

Mikor készült és kihez kötődik a korona ránk maradt, első hiteles ábrázolása? Mikor ferdült el a rajta ékeskedő kereszt? Mióta van a Szent Korona a magyar címeren? Végül pedig mikor legitim egy magyar király koronázása?

Az alábbi cikkben ezeknek a kérdéseknek járunk utána.

Mindenekelőtt érdemes kitérni arra, hogy miként az előadás, úgy jelen cikk is elsősorban a Szent Korona újkori és modernkori történetével foglalkozik, hiszen eme felbecsülhetetlenül értékes tárgy korábbi története alig ismert. Sok feltételezés él eredetéről, keletkezésének helyéről és természetesen arról is, hogy mikor illesztették össze a két részét, vagyis a latin, illetve a görög koronát, ám ezekkel kapcsolatban biztos tudásunk nincsen. A népszerű, ámde téves vélekedés, miszerint a Szent Koronában egyúttal Szent István koronáját is tisztelhetjük, félrevezető, hiszen az első magyar király koronája sajnos az idők során elkeveredett, valódi sorsa nem ismert. Ennélfogva biztos, hogy a Szent Korona későbbi eredetű, de csakúgy, mint az előbb feltett kérdések, úgy eme rejtélynek a megoldása is örök homályba vész.

Az első hiteles ábrázolás

Sokak számára ismert az a Szent Korona-ábrázolás, ami 1555-ből maradt ránk a Fuggerek jóvoltából – csakhogy az utóbbi megállapítás hamis. Ugyan a német származású gazdag bankár család, a Fuggerek meglehetősen negatív figuraként lépnek elő a kora újkori magyar társadalom vélekedésében, mégis sokáig nekik tulajdonították az első hiteles képi ábrázolást a koronáról.

„Az egy jó tettük, hogy lerajzolták a Szent Koronát” – hangzott a korabeli magyar közvélemény.

Ennek ellenére a Fuggereknek nincs közük a már említett 1555-ös illusztrációhoz, az tőlük függetlenül keletkezett. Hiszen miért is rajzolták volna le a Fugger Krónikában a Szent Koronát?

A valóság ezúttal sokkal kalandosabb annál, mint ahogy azt gondolnánk, mely történetben nagy szerep jutott az emberi kapcsolatoknak. Történt ugyanis, hogy egy bizonyos Clemens Jäger nevű augsburgi történetíró részéről – a Habsburg-dinasztia történetének írása kapcsán – felmerült a Szent Korona képi megjelenítésének az igénye. A korona kalandos úton, előbb Visegrádról Erdélybe, majd onnan 1551-ben Bécsbe került I. Ferdinánd (ur. 1526–1564) császár birtokába. Ekkor kerültek előtérbe Clemens Jäger kapcsolatai, melyek révén egy bécsi udvari történetíró kollégája segítségével bejutottak a kincstárba, ahol lerajzolták a koronát, majd a rajzot elküldték Clemens-nek, aki beillesztette azt a Habsburg-dinasztiáról írt történeti munkájába.

Mikor ferdült el?

A következő, egyben legizgalmasabb kérdés az, hogy mikor és milyen körülmények között ferdült el a koronán lévő kereszt. Nos, pontos adatok ezúttal sem állnak rendelkezésünkre, mint ahogy még az sem teljesen tisztázott, hogy egyáltalán mikor került fel rá a kereszt. Több mint valószínű, hogy eredetileg nem volt rajta, a legújabb kutatások tükrében pedig arra az álláspontra jutottak a kutatók, hogy a 15. században, Mátyás király (ur. 1458–1490) uralkodása körül már rajta lehetett.

Visszatérve az eredeti kérdéshez: a kereszt elferdülésének idejét és körülményeit a mai napig nem sikerült minden kétséget kizáróan tisztázni, annyi azonban bizonyos, hogy a végzetes eseménynek 1790 előtt kellett bekövetkeznie.

Ugyanis 1618-ból és 1625-ből is maradt fent – egymástól független – Szent Korona-ábrázolás, amelyeken még egyenesen áll a kereszt, egy 1790-es megjelenítésen ugyanakkor már ferde.

Érdemes megemlíteni egy 1638. február 14-én történt eseményt is, hiszen elképzelhető, hogy ekkor ferdült el a koronán található kereszt. Ezen a napon – ahogy Pálóczi Horváth György naplójából értesülünk – ugyanis el kellett szállítani a koronát Bécsből Pozsonyba, csakhogy a láda kulcsa, amiben a Szent Koronát őrizték, Bécsben volt, a terem kulcsa pedig Pesten. Erre a kacifántos, ámde kettős biztosításra azért volt szükség, hogyha esetleg menekíteni kellett a koronát, akkor el tudják vinni, de ne tudják ellopni azt. Ugyanakkor 1638-ban Bécsből rossz kulcsot küldtek, nem a ládáét, ennélfogva pedig egy késsel próbálták azt feltörni, és így sérülhetett meg a kereszt. Hogy valójában így történt-e, az az idő távlatából kideríthetetlen.

Kevesen tudják, de a koronát hűen őrző láda is többször megsérült az idők folyamán, az 1638-as eseményen kívül még legalább öt alkalommal: 1784-ben, 1805-ben, 1848-ban, 1849-ben és 1896-ban is. Nem meglepő tehát, hogy magát a ládát (ami szintén nem biztos, hogy egy és ugyanaz) úgynevezett textilplombákkal látták el, szám szerint kilenccel, ezzel tökéletesítve a Szent Korona védelmét.

Mióta van a Szent Korona a címeren?

E kérdés megválaszolásához ismernünk kell a koronázási zászlók és a magyar királyok titulatúráinak, címsorainak listáját. Hiszen a 13. század óta az Árpád-ház regnálása alá tartozott többek között Horvátország, Dalmácia, Bosznia vagy éppen Galícia területe is, melyek címereire a magyar, és később a Habsburg-dinasztia uralkodói is igényt tartottak, sőt törekedtek is arra, hogy minél több titulust és címert birtokolhassanak. Ez az igény pedig összekapcsolódott azzal a középkori európai sztenderddel, hogy eme címeres zászlók egyre inkább központi szerephez jutottak, melyek egyszersmind a dinasztiák hatalmát reprezentálták.

A Magyar Királyság esetében ilyesféle díszes, mind a tíz királyságot magába foglaló címeres zászló I. Rudolf császár (ur. 1576–1608) idején létesült, s ezen a címeren bukkan fel első alkalommal a Szent Korona 1608-ban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1608-as megjelenítés nem maradt fenn, csak egy tíz évvel későbbi, 1618-as festményt ismerünk eme címerről, mely II. Ferdinánd király (ur. 1619–1637) koronázási ceremóniájáról maradt az utókorra. A korona a 17. századtól kezdve – három korszakot kivéve: az 1849-es trónforsztást, a Rákosi-, valamint a Kádár-korszakot – aztán végérvényesen is a magyar címer része maradt, mind a mai napig.

Mikor legitim egy magyar király koronázása?

Ugyan széles körben ismert az a hármas feltétel, melynek értelmében akkor legitim egy magyar király koronázása, ha az Székesfehérváron az esztergomi érsek által a Szent Koronával történik, ám mindez csak részben igaz. A magyar történelem ugyanis sokkal mozgalmasabb volt annál, mintsem, hogy eme hármas feltétel mindig maradéktalanul teljesülni tudjon.

Vagyis a koronázással kapcsolatos kép jóval árnyaltabb, hiszen történt koronázás az idők során Budán, Sopronban és Pozsonyban is.

A székesfehérvári koronázótemplomon kívül pedig még további hat templom szolgált koronázási ceremónia helyszíneként Magyarországon az utóbbi évszázadokban.

Akadt olyan is, hogy nem az esztergomi, hanem a kalocsai érsek koronázott, továbbá 1687-től már bevett szokássá vált az is, hogy az esztergomi érsek a mindenkori nádorral együtt, közösen koronázott, mely egyfajta világi beleegyezést jelentett a nemesség részéről. Ritka, szinte kivételes esetnek számított az is, hogy a koronázási jelvényeket együtt megmutassák a népnek, ez viszont 1681-ben a korona soproni tartózkodása során megtörtént, ami addig példátlannak számított. Ilyen jellegű eseményre ezen kívül csak II. József (ur. 1780–1790) uralkodása során került sor még egyszer és utoljára.

Összegzés

Pálffy Géza előadása végén bemutatott egy rövid összefoglalót a Szent Korona utazásairól, rejtélyeiről. Felsorolni is nehéz lenne mindazt a számos eseményt, távollétet és mítoszt, amit a korona közel ezeréves útja során bejárt, illetve ami körül lengi, éppen ezért ezúttal egyetlen szempontot emelnék ki, mely érdekes lehet az olvasók számára. Ez pedig a korona törvénytelen elviteleire vonatkozik, hiszen gyakran éri az a vád a különböző korok történelmi figuráit, hogy törvénytelenül vitték el a becses fejdíszt. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy a középkorban még nem volt olyan törvény, ami szabályozta volna a korona elvitelét, ha pedig a királyné vitte el, az csupán furcsaság volt, „elbitorlás”, de nem törvénytelen cselekedet. A 16. században viszont háromszor is törvényt sértve menekítették ki az országból, ám épp a rendek kérésére. Később egyébként a 18. században már hoztak ezzel kapcsolatban szabályt, melynek értelmében a nádor tudtával, végveszély esetén elmenekíthető a korona.

Ma a Szent Koronát Budapesten, a Parlamentben őrzik 2000. január 1-je óta. Széleskörű eszmeiség övezi, ami elválaszthatatlanul összekapcsolódott az ezeréves Szent István-i magyar államisággal. A Szent Korona kutatásával kapcsolatban azóta filmek, anekdoták, kiadványok, és cikkek százai jelentek meg, a koronáról lehet olvasni többek között angol, francia, német, olasz, török, horvát nyelven is. Pálffy Géza előadása során kiderült, hogy nem hiábavalók a koronával kapcsolatos legújabb kutatások, azok eredményei bőven kitettek egy kötetre valót. Zárásképpen fontos megjegyezni, hogy a legtöbbször Bécsbe menekítették a koronát, ezzel is kapcsolódva a nyugati kultúrkörhöz, mely azért is volt nagyon jelentős, hiszen, ha a tatárok, törökök vagy éppen a szovjetek kezére került volna, ma egészen bizonyos, hogy más lenne a magyar történelem.

Remete Adrián

A cikk az Újkor.hu és a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézet együttműködésének keretében született.

A PTE BTK Történettudományi Intézet Középkori és Koraújkori Történeti Tanszéke által szervezett Személyes történelem – Kalandozások a középkor és a kora újkor világában című kurzus idei, immár harmadik szemeszterének eddigi előadásairól az alábbi cikkeket ajánljuk Olvasóink figyelmébe:

Papp Regina: Janus Pannonius korhatáros költeményei – A Személyes történelem: Kalandozások a középkor és a kora újkor világában harmadik szemeszterének nyitóelőadása (2023. 04. 09.)

Papp Regina: Az első lengyel felosztás angol sajtóvisszhangja – Folytatódott a PTE Személyes történelem kurzusa (2023. 05. 11.)

Kis-Kádi Anna: Mire jó az embernek a művészettörténet – A PTE Személyes történelem kurzusának előadása (2023. 06. 02.)

Ezt olvastad?

Spanyol Habsburgok és magyar arisztokraták nyomában – interjú Martí Tibor történésszel

Martí Tibor a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, aki Barcelonában született, de tanulmányai és tudományos munkássága Magyarországhoz kötik. Főbb

X