A Tenkes kapitánya – egy történész szemével

Az 1963-ban készült A Tenkes kapitánya című filmsorozat, mely a Magyar Televízió első saját gyártású sorozata volt, bemutatásakor hatalmas népszerűségnek örvendett, továbbá az azóta született generációk gyermek- és ifjúkorának is maghatározó élménye maradt. Ezen írásomban a sorozat és a történelmi valóság viszonyát szeretném bemutatni.                                                                                                                              

A Tenkes kapitánya esetében egy kitalált történettel van dolgunk, amely Siklós környékén játszódik, és amelyben a ravasz Eke Máté (Zenthe Ferenc) kezdetben egyszemélyes gerillahadseregként küzd a labancok ellen, idővel azonban a szegény népből egyre többen csatlakoznak hozzá, és végül a siklósi várat is elfoglalják. A történetben dátumokat nem nagyon emlegetnek, csak az első részből derül ki, hogy az események kezdete 1704. május 10. A sorozat egy kuruc vereséggel indul, a sereget vezető Béri Balog Ádám is megsebesül, melynek következtében a kuruc haderő elhagyni kényszerül Siklós környékét. Ebből a szempontból Siklós mint helyszín nem volt a legszerencsésebb választás, hiszen bár a kurucok 1704-ben elfoglalták a várat, a Dél-Dunántúlon mégsem voltak nagyobb harcok, csak Pécs kurucok általi feldúlását, illetve Eszterházy Antalnak a dél-dunántúli rácok (szerbek) elleni akcióját tudjuk kiemelni. Továbbá a Rákóczi-szabadságharc társadalmi támogatottsága is jóval kisebb volt a Dunántúlon, mint a Felvidéken, vagy az Alföldön. Béri Balog Ádám szerepeltetése is problémás. Ha a sorozat elején lévő ütközetet egy valós csatával akarjuk azonosítani, akkor a június 13-án Győr közelében megvívott koroncói csata erre a legmegfelelőbb, Béri Balogh Ádám ebben viszont nem vett részt, sőt 1704 áprilisában-májusában, elhagyva a kuruc tábort, a labancok pártján állt. Brigadérossá pedig csak 1708-ban nevezte ki őt a fejedelem, de kinevezését csak 1709 elején kapta kézhez.


Vajda Márta és Zenthe Ferenc. Forrás: www.hjb.hu

A sorozat készítői Bottyán János kuruc generális (a köztudatban Vak Bottyán) kapcsán is hasonló hibát vétettek. Bár Bottyán már 1703 decemberében megegyezett a kurucokkal az átállásáról, azonban egy hónappal korábban párbajozott Ocskay Lászlóval, és a harcban szerzett sebeiből csak lassan épült fel, továbbá szerette volna lakhelyét, Esztergomot is Rákóczi hűségére téríteni. Árulása azonban kitudódott és 1704 októberében Kuckländer esztergomi várkapitány elfogatta őt. Bottyán azonban hamarosan megszökött, és október 10-én már a fejedelem táborában volt. A legendás katonai hírnevét megalapozó dunántúli hadjáratára pedig csak 1705-ben került sor. Így A Tenkes kapitánya története idején még semmiképpen sem volt az a Bottyán apánk, akinek a sorozat szereplői beállítják. Ez a hiba könnyedén elkerülhető lett volna, hiszen R. Várkonyi Ágnes még 1951-ben publikálta első könyvét Bottyán Jánosról.

A Tenkes kapitánya készítői – hasonlóan más filmek és televíziós sorozatok stábjához – hiteltelenül ábrázolták a korabeli lőfegyverek lőtávolságát és pontosságát. A pisztolyokat a kuruc korban még főleg a közelharcban használták, a muskétákkal ugyan messzebbre lehetett lőni, de olyan pontosan még a legügyesebb kuruc lövészek sem céloztak, mint a sorozat szereplői a 10. részben, amikor lövésekkel oltották el a német katonák fáklyáit. Azonban ahogy azt korábban is írtam, ez egy általános hiba a filmkészítésben, önmagában ezért a sorozatot hiba lenne elmarasztalni.

A sorozat egyik sajátossága és a humorának fő forrása, hogy a német katonákat és tiszteket dilettánsként mutatják be. Egyetlen működőképes önálló gondolatuk sincs, „tehetséget” csak a nép sanyargatásában mutatnak. Ha valami mégis sikerül nekik, arra általában nem maguktól jönnek rá, hanem a császárhű magyarok segítik ki őket. Ez utóbbira a legjobb példa a 8. részben látható, amikor a labancok megkísérlik a kapitány szerelmének, a fegyverforgatással csak aznap ismerkedni kezdő Veronikának (Vajda Márta) az elfogását, azonban az áruló juhász segítsége nélkül nem sokra jutnának.


Krencsey Marianne, Ungváry László és Basilides Zoltán. Forrás: www.port.hu

A Magyarországra beszállásolt német katonák gyakran valóban kegyetlenül bántak a lakossággal, az a jelenet, melyben Pityik őrmester (Szilágyi István) csapata részegre issza magát Siklósi bácsi (Molnár Tibor) pincéjében, teljesen valószerűnek mondható. A fejedelem a következőképpen emlékezett vissza egy 1706-os esetre: „Mindez október havában történt és engedtem, hogy az ellenség a tokaji szőlőkben szüreteljen, mert az újbor, az édes szőlő, a hideg éjszakák és a Tisza vize eredményesebben hadakoztak ellene, mint az én portyáim.” Az igazság érdekében azonban el kell mondanunk, hogy ausztriai és csehországi portyáik alatt a magyar katonák is gyakran kegyetlenül bántak a császár alattvalóival, de előfordult, hogy a magyar lakosságot sem kímélték.

Ami a Magyarországon küzdő császári-királyi csapatokat illeti, ezek valóban nem a császár legjobb katonái voltak, mivel I. Lipót és I. József Rákóczi mellett XIV. Lajossal is harcolt a spanyol örökösödési háborúban (1701-1714). A kurucok sikereiket részben annak köszönhették, hogy a Habsburgok nem tudtak teljes erővel fellépni ellenük és Magyarországon be kellett érniük pozícióik megtartásával. A császári-királyi csapatok létszámgondjaira van utalás a sorozatban, de ennek okára nincs, ezzel a Rákóczi-szabadságharcot a készítők nem helyezték európai kontextusba, csupán a kurucok és labancok torzsalkodásának állították be. Azonban a Magyarországon harcoló császári-királyi tisztek nagy része jól, vagy legalábbis tisztességesen értette a dolgát, sőt 1706-ban és 1707-ben a császár egyik legjobb hadvezére, Guido von Starhemberg tábornagy volt a magyarországi csapatok főparancsnoka. A kuruc oldalon leginkább azokból lettek jó tisztek, akik a császári-királyi hadseregből álltak át Rákóczi oldalára.


A siklósi vár. Forrás: www.ametiszthotel.hu

A sorozatban helyesen ábrázolták, hogy a kurucok az erődített helyeket, várakat, városokat általában nem szabályos ostrommal foglalták el, sőt az ostromokat – amennyire lehetett – igyekeztek elkerülni. Ennek részben a szükséges hadianyagok hiánya, vagy szűkössége lehetett az oka, részben pedig az, hogy a kuruc hadseregben a lovasság volt a fő fegyvernem. A várakat leginkább kiéheztetéssel, hosszú blokáddal, vagy pedig csellel, a védők egy részének segítségével foglalták el. Szintén ötletesen és helyesen jelenítették meg, hogy a kuruc korban elterjedt szokás volt egyes jövedelmek bérbe adása. Ezt a módszert kurucok is alkalmazták.

Végezetül vessünk egy pillantást 1704 nyarának dunántúli eseményeire, melyek a sors különös játéka folytán éppen fordítva történtek, mint a sorozatban. Májusban mintegy 4000 kuruc katona élén Forgách Simon tábornok elfoglalta a Dunántúl nagy részét, azonban június 13-án a koroncói csatában vereséget szenvedett Siegbert von Heister tábornagytól, ennek ellenére az országrészt a kurucoknak a nyár végéig sikerült megtartaniuk. A nyári hónapok csendesen teltek, csak Eszterházy Antal már említett, július eleji rácok elleni büntető hadjáratát, valamint Károlyi Sándor július 4-én Szentgotthárdnál aratott kisebb győzelmét említhetjük jelentősebb eseményként. Az augusztus végén von Heister vezetésével megindult császári-királyi hadjárat aztán két hét alatt kiszorította Károlyit és Eszterházyt a Dunántúlról.

Zárszóként szeretném elmondani, hogy A Tenkes kapitánya, mivel kitalált történet, a történelmi eseményeket hiteltelenül ábrázolja, és így például oktatási célú felhasználásra nem alkalmas. Ugyanakkor egy felnőtt néző számára is szórakoztató, ezért megtekintését jó szívvel ajánljuk mindenkinek, aki érdeklődik a történelem iránt.

Rittling László

Ezt olvastad?

Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet
Támogasson minket