A török hódítás ismeretlen szemtanúja: Ormányi Józsa sümegi várnagy élete

Mihálypéterházi Ormányi Józsa (?–1562) sümegi várnagy (1553–1562) neve nem ismeretlen a 16. századi végvári harcok iránt érdeklődők számára köszönhetően annak, hogy Komáromy András a múlt század elején közölte a Nádasdy család levéltárában fennmaradt magyar nyelvű leveleit. A levelezést elsőként felhasználó, a kutatásaiban a végvári harcok dicsőségét hirdető Takáts Sándornak köszönhetően a sümegi várnagyról a kiterjedt kémhálózatot működtető végvári katona egyoldalú képe alakult ki, ami máig tartja magát a szakirodalomban. Az Ormányi Józsával kapcsolatos, újonnan feltárt forrásoknak köszönhetően azonban sümegi várnagy életéről és családjáról meglévő gyér ismereteinek jelentősen bővíthetjük, illetve a vele kapcsolatos egyoldalú képet árnyalhatjuk.

Ormánd és Mihálypéterháza lokalizálása (Szerző)

Ormányi Józsa családja a késő középkorban népes és gazdag Baranya megyéből származott. A család névadó települése, Ormánd/Ormány Majs(a), Bezedek és Lippó szomszédságában feküdt ─ az elpusztult falu nevét ma egy puszta őrzi Majs határában ─, míg a nyom nélkül eltűnt Mihálypéterháza a török és keresztény források alapján a ma Szigetvár részét képző Becefa környékére lokalizálható. A család első ismert tagja, az 1289-ből ismert Ormándi Deniper fia István egy kiterjedt és jómódú dél-magyarországi birtokos család tagja volt, amelynek törzsbirtokai Majs környékén és a Dráva bal partján feküdtek. A család a 15. század közepére több ágra, birtokai nagy részét pedig elvesztette. A 14−15. század folyamán a családtagok közül többen is királyi és megyei emberként tűnnek fel az oklevelekben, ami arra utal, hogy az Ormányiak feltehetően Baranya megye kisbirtokos, gyakorlatban képzett jogtudó nemesi famíliáinak a sorait gyarapította. A család mihálypéterházi ága elsőként egy 1519. évi oklevélben tűnik fel, amely azonban a birtoktörténeti vizsgálatok alapján feltehetően nem sokkal 1449 után vált ki a családból. A mihálypéterházi ág birtokai elsősorban Baranya megye nyugati részén, Siklós és Szigetvár környékén feküdtek, tagjai pedig a korban megszokott módon a környék nagybirtokos családjainak, elsősorban a Marótiaknak, Töttösöknek és Héderváriaknak a szolgálatába szegődtek.

Az Ormányi család Baranya megyei birtokai a középkorban (Szerző)

A sümegi várnagy pontos születési ideje nem ismert, a közvetett források alapján vélelmezhetően 1510 körül látta meg a napvilágot. Egy 1429-ben kelt címereslevél hátulján fennmaradt, az íráskép alapján feltehetően a 16. század második feléből származó feljegyzés szerint Józsa édesanyja a Sós Kelemen lánya, Zsuska és K(a)rádi Dávid házasságából született Áfra asszony volt. Egy 1564-ben papírra vetett levélből Józsa édesapjának, Jánosnak a kiléte is ismert, akinek egy Miklós és Tamás nevű fivére is volt. Ormányi anyai ági felmenőiről, a Kölkedi, (Kölkedi) Sós és Karádi család tagjairól még annyit sem lehet tudni, mint apai ági őseiről, nevük alapján Somogyvár környékén kisbirtokos családok tagjai lehettek.

Ormányi Józsa anyai felmenői, címereslevél (MNL OL DL 50 521.)
Ormányi Józsa anyai felmenői, családfa (Szerző)

Ormányi gyermekkoráról sajnos semmit sem tudunk, 1543-ban azonban bizonyosan a személynök mellett működő kisebb kancellária jegyzőjeként (notarius minoris cancellariae) szolgált. Feltételezhetően az anyja révén meglévő somogyi kapcsolatainak köszönhető, hogy a kisebb kancellária kötelékébe került, ugyanis 1543 és 1544 között a személynöki tisztséget a somogyi eredetű Várdai Tamás ─ Várdai Pál esztergomi érsek és királyi helytartó testvére ─ töltötte be. Várdai Tamás jelenlegi ismereteink szerint valamikor 1544 augusztusának a végén hunyhatott el, Józsa pedig feltehetően nem sokkal ezután hagyta el a személynök halálával felbomló kisebb kancelláriát. Ormányi 1543 után hosszú időre eltűnik a forrásokból, életéről a következő adatunk 1551-ből származik, amikor is Köves András óbudai prépost Fádi Bálint deákkal együtt agy kisebb nagykomári adományban részesíti. Ormányi az adományt több éves, részletesen nem ismertetett nagykomári szolgálata miatt nyerte el. A leendő várnagy feltehetően a jószágkormányzat ügyeiben tevékenykedett, ugyanis egy 1551. decemberében kelt levelét komári officiálisként (officialis in Komar) írta alá. Az 1551. évi adománylevél arra enged következtetni, hogy Ormányi már Kövest megelőzően, Bornemissza Pál prépost idejében is Nagykomárban szolgált, aki a török fenyegetés miatt 1543−1544-ben a nagykomári udvarházat megerősíttette.

Köves András veszprémi püspöki (1553−1568) kinevezése után sem feledkezett meg hűséges familiárisáról, ugyanis 1553-ban kinevezte a Veszprém előző évi eleste óta a veszprémi püspökség új központjának számító Sümeg várnagyává. A püspök meg lehetett elégedve Ormányiszolgálatával, ugyanis évről–évre megújította megbízatását. Az 1560-ban megkötött szerződésük alapján Ormányi egy személyben felelt a püspökség megfogyatkozott birtokainak az igazgatásáért és védelméért. Évi 100 forintot kapott nyolc lovas tartására, továbbá megkapta a püspökség birtokain beszedett bírságokat, az elnéptelenedett birtokokból származó jövedelmeket és a jobbágyok sümegi várnak adott ajándékait is.

A sümegi vár látképe, 1572. (Hadtörténeti Intézet és Múzeum G I h 651/1/Hungaricana)

Levelei alapján Ormányi legfőbb gondja a püspökség birtokainak a fosztogató török és hajdú csapatokkal, illetve szomszéd birtokosokkal szembeni megóvása, a csekély katonai erővel bíró sümegi vár megerősítése és modernizálása, valamint a szomszédos török várak, elsősorban Székesfehérvár és Veszprém őrsége hadmozdulatainak a szemmel tartása volt. Ormányi kinevezése után nem sokkal, 1553−54-ben készült el a vár ellenállóképességét növelni hivatott óolasz bástya. A sümegi várnagy minden igyekezete ellenére sem sikerült azonban az elavult várat kellőképpen megerősítenie és felszerelnie, aminek a legfőbb oka az volt, hogy a török hódítás következtében a birtokai jelentős részét elvesztő veszprémi püspökség bevételei nem voltak képesek a megnövekedett kiadásokat fedezni. Ormányi Józsát különösen a veszprémi vár túlerőben lévő török őrsége aggasztotta, amelynek hadmozdulatait folyamatosan figyeltette kémjeivel. A püspökség csekély bevétele, a vár kis létszámú őrsége, valamint a török túlerő miatt a sümegi várnagy minden igyekezete ellenére képtelen volt a püspökség birtokait megóvni, így történhetett, a törökök még a Sümeg vára alatt elterülő mezővárost is rendszeresen megadóztatták. A lehetetlen feladat elé állított és elkeseredett Ormányi egy Nádasdy Tamás nádornak írt levelében a török kiűzésének az egyetlen módját az ellenséges várak környékének elpusztításában és kiéheztetésében látta, bár tisztában volt vele, hogy a török túlerő, valamint a várható megtorlás miatt ezt szinte lehetetlen végrehajtani.

A királyi udvarba is bejáratos Köves András szolgálata azonban nem csak megoldhatatlan problémák elé állította a sümegi várnagyot, hanem új birtokok megszerzésére is lehetőséget biztosított. Feltehetően Köves közbenjárásának köszönhető, hogy Józsa és fivérei, Tamás, János és György 1559-ben adományba kapta az Augsburgban tartózkodó I. Ferdinándtól (1526−1564) Kötönyi Péter és Kölkedi János felségárulás és magszakadás miatt koronára háramlott somogyi, valamint a felségáruló erdélyi ítélőmester, Mekcsei László baranyai birtokait. Mind a somogyi, mind a baranyai birtokok a hódoltsági peremvidéken feküdtek, így a török és keresztény adóztatás miatt vélelmezhetően nem sok haszna származott az Ormányi fivéreknek a birtokokból. A somogyi birtokok esetében az igény alapja a Kölkediekkel fennálló oldalági rokonság volt, míg a baranyai birtokok az Ormányiak Szigetvár és Siklós környéki birtokai közelében feküdtek. A saját zalai és vasi birtokai, valamint a sümegi vár és tartozékai irányításával elfoglalt Józsa levelezésében nyoma sincs a dél-dunántúli birtokoknak, azok kezelését egy jól átgondolt, családon belüli területi megosztás alapján a Szigetvárott szolgáló Györgynek és Jánosnak engedte át.

A Mihálypéterházi Ormányiak Baranya megyei birtokai a 15−16. században (Szerző)
Somogyi birtokadomány 1559 (Szerző)
Baranyai birtokadomány 1559 (Szerző)

Várnagyi kinevezését követően Ormányi elsősorban Sümeg környékén igyekezett új birtokokat szerezni. Az Ukki Orsolya és Ukki Kalauz András lányával, Annával kötött házasságának köszönhetően 1558-ban a Vas megyei Káldon egy teljes, míg a Zala megyei Ukkon egy puszta, Edericsben négy teljes, Mindszenten pedig kettő puszta telek került a tulajdonába, illetve egy levelében említi egy enyereki majorságát is. A fosztogató török és hajdú csapatok a sümegi várnagy saját birtokait sem kímélték, sőt a török portyázások Tapolca 1554. évi, valamint Hegyesd 1561. évi eleste után csak fokozódtak. Józsának különösen Szigliget és Fonyód urával, Magyar Bálinttal gyűlt meg a baja, aki ellen Nádasdy Tamáshoz és feleségéhez, Kanizsai Orsolyához fordult segítségért. Egy 1557-ben Kanizsai Orsolyának címzett levelében például az egyik birtoka elpusztítása miatt felháborodva élénken festi le a hódoltsági peremvidék kegyetlen mindennapjait, hajdúk által kifosztott jobbágyai nyomorúságos helyzetét.

Ormányi Józsa Zala és Vas megyei birtokai 1558-ban (Szerző)

Ormányi azonban maga sem riadt vissza az erőszak alkalmazásától, ha birtokai bővítésének a lehetősége felcsillant előtte, 1559-ben például Fajszi Ányos Boldizsár döbrétei birtokát foglalta el. Erőszakos fellépése miatt a sümegi várnagy a környékbeli nemesség soraiban több halálos ellenséget is szerzett. Az egyik legérdekesebb esetet egy 1564-ben, már a sümegi várnagy halála után kelt oklevél írja le, amely szerint Köves András szolgája, Veszprémi Gergely agilis egy keresztelő közepén akarta meggyilkolni Ormányit a sümegi templomban egy fejére célzott lándzsával.

A sümegi várnagy felesége, Ukki Kalauz Anna a vasvári káptalan 1548-ban kelt időlátó oklevele szerint hét éves volt, vagyis ─ nem kizárva a szemlevétellel történő kormegállapításból fakadó tévedés lehetőségét ─ az 1530−40-es évek fordulóján látta meg a napvilágot. Apja, Ukki Kalauz Péterről nem sokat tudunk, 1539-ben még bizonyosan élt és Szapolyai (I.) János (1526−1540) híve volt. Anyja, Orsolya asszony Ukki László fia, András és Ciráki István lánya, Margit gyermekeként látta meg a napvilágot. Annának egy Izsákfalvi Márk János nevű bátyja ismert, aki anyja első házasságából született. Anna minden valószínűség szerint 1558-ban kötött házasságot Józsával, ugyanis a sümegi várnagy az Ukki családdal kapcsolatban ekkor tűnik fel elsőként a forrásokban. Ormányi házassága kiterjedt rokoni kapcsolati rendszerre tett szert, ami nagyban megkönnyítette a Zala megye birtokos nemességébe történő integrációját. Anna asszony halálának a pontos időpontja nem ismert, azonban Józsa 1561. július 31-én kelt végrendelete alapján ekkor már bizonyosan nem élt, ugyanis Ormányi a néhai felesége minden ruháját és holmiját lányukra hagyta. Ormányi és felesége házasságába a fennmaradt források nem nyújtanak betekintést, így nem tudjuk, hogy a házasfelek milyen viszonyban voltak. Az bizonyos azonban, hogy Ukki Orsolya és veje nem jöttek ki jól egymással, ugyanis Ormányi a feleségének az apja birtokaiból járó leánynegyedét kész volt akár erőszakkal is megszerezni, ahogy Orsolya asszony egy 1559-ben kelt levelében Nádasdy Tamásnak panaszkodott.

Ukki Kalauz Anna családfája (Szerző)

A sümegi várnagynak két gyermeke született az Anna asszonnyal kötött házasságából. Istvánról sajnos semmit sem tudunk, személye 1570 után eltűnik a forrásokból, feltehetően nem sokkal ezután elhunyt. Lánya, Orsolya első férje Körbei János volt, aki 1589-ben hunyt el, 1593-ban már Morgai Mihály felesége volt. Bezerédi (IV.) György fia, Ádám 1696-ban tett vallomásából tudjuk, hogy Ukki Orsolya és Körbei János fia, István lánya, Katalin volt az anyja. Körbei Katalin és Bezerédi György házasságának köszönhető, hogy az Ormányi Józsával és családjával kapcsolatos igen értékes iratok a Bezerédi család vámoscsaládi ágának kámi levéltárában az utókorra maradtak (MNL OL P 57). A sümegi várnagynak két húga is ismert. Dorottya a Somogy megyei Andocsi Lajos felesége volt, akitől két gyermeke született, Gáspár és György. Másik húga, Katalin hajadon volt, akinek az esküvőjére 100 forintot hagyott végrendeletében. Ormányi nem csak házassága és családi kapcsolatai révén igyekezett kapcsolati hálóját kiterjeszteni. Urához, Köves Andráshoz hasonlóan igyekezett maga is saját szervitori kört szervezni. Sajtár Vince és Horváth György nevű szervitoráról a végrendeletében is megemlékezett, és bőkezűen megjutalmazta őket sok éves hűséges szolgálatukért. A sümegi várnagy tehát a tisztségéből származó tekintélyének, valamint vagyonának köszönhetően kiemelkedett a helyi nemesség soraiból, ami társadalmi felemelkedését is bizonyítja.

Ormányi Józsa leszármazottjai (Szerző)

Ormányi Józsa szerencsésen fennmaradt végrendeletében 5132 forint készpénzről, valamint 500 forint értékű ruházatról és 1500 forint értékű arany- és ezüst értéktárgyról rendelkezett, amelyet ismeretlen értékű ingatlan- és állatállománya egészített ki. A sümegi várnagynak a Balatontól északra sem voltak nagy kiterjedésű birtokai, ráadásul azokat is folyamatosan fenyegették a törökök, így felmerül a kérdés, hogyan sikerülhetett ekkora vagyont összegyűjtenie? Rendszeres jövedelme származott mindenekelőtt a várnagyi tisztségéért kapott fizetéséből, amelynek összege évi 100 forint volt, azonban ebből nyolc lovast kellett tartania. További bevételei származtak a végvári élet mindennapjaihoz hozzátartozó portyákból, amit bizonyít, hogy 1561 végén egy sikertelen portya alkalmával a Kaposvár körüli mocsarakban maga is fogságba esett. A rabkereskedelembe szintén bekapcsolódott, ugyanis Csányi Ákos 1558-ban egy török rab elcserélése ügyében testvérével, Tamással együtt őt kérte fel közvetítőnek. A végvári nemességéhez hasonlóan a fellendülő termény- és borkereskedelemből is részt vállalt, ugyanis 1561-ben Kis Huszár és Kámándi Bálint akartak tőle bort venni. Vagyona egy részét ingatlanokba fektette, Egerszegen legalább két háza volt, valamint több szőlővel és gyümölcsössel is rendelkezett, továbbá kiterjedt hitelezést folytatott. A sümegi várnagy meglehetősen kevés értéktárgyat tartott maga mellett Sümegen, amit bizonyít, hogy Köves András püspök megbízottjai 1562. november 16-án csak lovait, valamint a fegyvereit, az étkészletét, ruhaneműit és leveleit tartalmazó öt ládáját tudták lefoglalni. Ormányi gondosan nyilvántartotta értéktárgyait, ugyanis a lefoglalt dolgok között volt kincsei regisztruma is. Testvérei, Tamás és János szerint testvérük birtokain nem csak 4194 forint és 50 dénár készpénzt, hanem rengeteg arany és ezüst értéktárgyat is rejtegetett.

Ormányi Józsa tanulmányaira és műveltségére csak kevés adat utal. Megállapítható, hogy latin és magyar nyelvű levelei jól olvashatóak, tollvezetésük könnyed és szép, vagyis azokat gyakorlott kéz jegyezte le. A levelek nyelvezete könnyed, fogalmazásuk tömör, lényegre törő, javítás csak elvétve található bennük, vagyis képes volt akár két nyelven is könnyedén megfogalmazni és kifejezni gondolatait. Latin nyelvismerete magas szinten állt. Bizonyos, hogy iskolába is járt, ugyanis egy 1561-ben kelt levelében megemlíti egy Ráckevén élő egykori iskolatársát. A kisebb kancellária jegyzőjeként volt lehetősége, hogy latin nyelvismeretét és gyakorlatban szerzett jogi ismereteit tovább mélyítse. Ormányi több könyvvel is rendelkezett, szabadidejében valószínűleg olvasott is. Könyvei sorsa feltehetően nem csak anyagi, hanem tartalmi és érzelmi szempontból is fontos volt a számára, ugyanis azokat a legmagasabban képzett testvérére, a bécsi egyetemen tanuló Jánosra hagyta. Ormányi tisztában volt a tanulás fontosságával. Ezt bizonyítja, hogy végrendelete végrehajtói figyelmét külön felhívta arra, hogy jó oktatásban és nevelésben részesítsék fiát. Unokaöccse, Gáspár sorsát is a szívén viselte, ugyanis Dorottya húgát csak azzal a feltétellel volt hajlandó vagyonából részesíteni, ha gondot visel fia tanulmányaira. A sümegi várnagy személyét egyedülállóvá teszi az is, hogy a reformáció viharos gyorsaságú terjedése ellenére élete végéig hűséges maradt a római katolikus egyházhoz. Egyik Csányi Ákosnak címzett levelében például felháborodva írt arról, hogy a veszprémi püspökség Páhok nevű faluját kifosztó katonák közül ketten a templomban a szentképeket is megrongálták. Végrendeletében a csákredneki templom patrónusaira továbbá 20 forintot hagyott arra az esetre, ha felújítanák a templomot, ugyanis azt kénytelen volt a sümegi vár védelme céljából lerombolni.

A sümegi vár 17. századi állapotának elmeleti rekonstrukciós rajza (http://kokovon.blogspot.com/)

Ormányi Józsa halálának pontos ideje nem ismert, azonban feltehetően nem sokkal 1562. november 16-a előtt — Szent Márton ünnepe körül (november 11.) — hunyt el. Halála után a gyermekei gyámjává kijelölt sógora, Izsákfalvi Márk János, valamint testvérei között hosszú pereskedés kezdődött a gyermekek felügyelete és a néhai sümegi várnagy örökségének kezelése miatt. A pert végül Józsa testvérei, Tamás és János nyerték meg, ugyanis I. Miksa 1570 decemberében megparancsolta a vasvári káptalannak, hogy a néhai sümegi várnagy gyermekeit, valamint birtokait, ingóságait és okleveleit adják át a számukra.

Ormányi Józsa halála egy mindenképpen sikeres életútnak vetett véget. Annak a feltörekvő nemesi rétegnek volt a tagja, amely a Jagelló-korban már nem csak a familiárisi szolgálatban, hanem a tanulásban és a tisztségvállalásban is a társadalmi előrejutás útját látta. A művelt, olvasni szerető, a tanulás és tudás szerepével tisztában lévő Ormányi Józsa tanulmányai, valamint a kisebb kancellária jegyzőjeként végzett munkája során magas szintű magyar és latin nyelvtudásra, jogi- és gazdasági ismeretekre tett szert, amelyeket nagykomári és sümegi tevékenyége során is haszonnal kamatoztatott. Pécs és Siklós 1543. évi eleste után sok dél-dunántúli nemeshez hasonlóan elhagyta családja szűkebb otthonát, Baranya megyét, hogy új életet kezdjen. Legkésőbb Várdai Tamás 1544. évi elhunyta után Nagykomáron vállalt szolgálatot, ahol Köves András óbudai préposttól első szerény birtokadományát kapta. Ormányi Józsa és Köves András sorsa ezután összefonódott, ugyanis a veszprémi püspökké kinevezett Köves azonnal megtette Ormányit a veszprémi püspökség új központja, Sümeg várnagyává.

Ormányi Józsa szerteágazó feladatai ellenére tehetségének, tudásának és kitartásának köszönhetően családjának is sikerült új egzisztenciát teremtenie, amelynek alapja a Zala megyében szerzett birtokai voltak. Üzleti érzékét bizonyítja, hogy élete végére összesen 7132 forint értékű készpénzt és ingóságot, valamint felbecsülhetetlen értékű birtok- és állatállományt szerzett. A tisztségéből és vagyonából fakadó tekintélyének és befolyásának köszönhette, hogy sikerült remek házasságot kötnie. Felesége, Ukki Kalauz Anna révén ugyanis Zala és Vas megye jelentős nemesi családjaival került rokonságba, ami a régió köznemesi társadalmába történő sikeres integrációját bizonyítja. A sümegi várnagy tehát összetett, katonai–tisztviselői–szervitori pályát futott be. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a korabeli végvári nemességhez képest milyen fontos szerepet töltött be pályafutásában a tanulás, illetve milyen fontos szerepet tulajdonított annak ő maga is. Hiába sikerült azonban tehetsége és Köves András támogatása révén Zala megye feltörekvő, jómódú birtokosai közé bekerülnie, halála után családja lehanyatlott, ugyanis fiának nem voltak utódai, családjában pedig nem volt még egy hozzá hasonlóan tehetséges személy.

Faragó Dávid

Rövidítések

MNL OL DL = Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár

MNL OL P 57 = Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magánlevéltárak, Bezerédy család vámoscsaládi ágának kámi levéltára

Válogatott szakirodalom:

Komáromy András: Magyar levelek a XVI. századból. I. közlemény. In: Magyar Történelmi Tár, 4. sorozat 8. kötet (1907) 121–160. p.

Koppány Tibor: Mihálypéterházai Ormányi Józsa, a várépítő 16. századi sümegi prefektus. In: Castrum, 17. (2014) 59−68. p.

Faragó Dávid: Honnan származott Mihálypéterházi Ormányi Józsa sümegi várkapitány? (Ormány és Mihálypéterháza települések lokalizálásának pontosítása.) In: Turul, 92. (2019) 118−123. p.

Faragó Dávid: A Baranya megyei Ormándi/Ormányi család a 13–15. században. In: Turul, 93. (2020) 112−122. p.

Faragó Dávid: A Gorbovai/Izsákfalvi Márk család története a 15−16. században. In: Turul, 93. (2020) 145−153. p.

Faragó Dávid: Egy különleges karrier a hódoltsági peremvidéken: Mihálypéterházi Ormányi Józsa sümegi várnagy élete és családja. In: Fons, 27. (2020) 369−405. p.

Készült az „MNL OL 1526–1570 közötti iratainak feldolgozása és online publikálása” c. K 128695 azonosító számú NKFIH pályázat támogatásával.

Ezt olvastad?

A Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolája rendezésében tartották meg 2021. október 15–16-án az I. Conferentia Debreceniensis Doctorandorum Iuvenum