A Valentin-napi mészárlás

Az 1920-as évek Chicagóját az erőszak és a kegyetlen bandaháborúk jellemezték. Az alvilági leszámolások tetőfoka az 1929-ben, Szent Valentin napján elkövetett mészárlás volt, amikor Al Capone kiiktatta legnagyobb vetélytársának csapatát.

A 18. alkotmánymódosítás: az amerikai szesztilalom kezdete (Forrás: wikipedia.org)

Az Egyesült Államok 18. alkotmánymódosítása betiltotta az alkoholos italok előállítását és kereskedelmét az ország teljes területén. A szesztilalom a fennmaradó keresletet csempészettel vagy illegális alkoholkifőzdék működtetésével kiszolgáló bűnözői körök meggazdagodásával járt együtt a keleti parton és vonzáskörzetében. A whiskey-üzérkedést kiváló árukapcsolási érzékkel szerencsejátékkal, kábítószerkereskedelemmel és prostitúcióval ötvöző alvilágba vastag dollárkötegek vándoroltak. A szervezett bűnözés pénze hamar utat talált magának az építőiparba, valamint a szakszervezeti vezetők zsebébe is. A „piaci igény” illegális kiszolgálása gyors meggazdagodással kecsegtette a javarészt alacsonyan képzett európai – kiváltképp olasz és ír – bevándorlók második generációját. A kezdetben saját közösségükön élősködő kisstílű bűnözők kis létszámú bandáinak szervezettebb, hierarchizált formái az alkoholtilalom kijátszásában rejlő gyors felemelkedés lehetősége okán alakultak ki. A kiszélesedő lehetőségek azonban csakhamar az alvilági csoportok közötti összetűzésekhez és bandaháborúkhoz vezettek, amelyek két gócpontját Chicago és New York, valamint ezek vonzáskörzete képezte.

Az 1920-as évek Chicagója a szervezett bűnözés és az erőszak városaként tett szert ismertségre a korabeli Amerikában. A korszak egybeesett az amerikai-olasz Al Capone alvilági uralmával, aki 1925-ben az egykori vezér, Johnny Torio helyét vette át, miután az idős bandafőnök egy merényletkísérletet követően a visszavonulás mellett döntött. Napjainkkal ellentétben a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) akkori jogköre szűk keretek között mozgott, így a rendőrségen kívül egyéb hatósági szerv alig foglalkozott az alvilági ügyek felgöngyölítésével.

1924 és 1929 között 16 különböző, valamely bandaháborúhoz kapcsolódó gyilkosságot regisztráltak, ez a szám 1929-re 64-re emelkedett. Ekkorra Capone már évi 60 millió dollár becsült bevétel felett rendelkezhetett, de az amerikai-ír George „Bugs” Moran személyében sok problémát okozó, komoly vetélytársra lelt, akivel vérre menő küzdelmet vívtak az alkoholcsempészet és -előállítás felügyeletéért. Az 1920-as években mindkét bandavezér gyilkossági kísérletek sorozatát élte túl. Egyik elhíresült alkalommal Moran csapata hat autóval elhajtva egy hotel előtt géppuskatüzet nyitott az ott étkező Capone-ra és társaira, több mint ezer golyóval szórva meg az épületet. Az ír származású rivális mélységesen lenézte Capone-t és 50 ezer dolláros vérdíjat tűzött ki az olasz fejére. Capone számára ez volt az utolsó csepp a pohárban: elhatározta Bugs bandájának megsemmisítését, amelyre az utókor az egyik leghíresebb alvilági leszámolásként emlékszik.

A leszámolásra Szent Valentin napján, 1929. február 14-én került sor. Moran bandája egy whiskeyszállítmány érkezését várta az észak-chicagói North Clark utcában bérelt raktárban, amelyet akkor főhadiszállásként használtak. Moran késve indult útra otthonról és a raktárhoz épp akkor érkezett fél 11 környékén, amikor két rendőrtiszt két öltönyös figura társaságában az épületbe lépett. A bandavezér türelmesen várakozott az utcán, arra számítva, hogy a pribékjeit a hatósági razzia eredményeként bilincsben elvezetve látja majd.

Erre azonban nem került sor, ugyanis a magukat rendőrnek kiadó Capone bandatagok feltehetően házkutatás ürügyén azonnal a falhoz állították a raktárban tartózkodó hét személyt, akiket különböző típusú tűzfegyverekkel (géppuska, vadászpuska és revolver), majdnem száz golyóval szitává lőttek. A mészárlás áldozatai között voltak Moran legjobb bérgyilkosai, Frank és Pete Gusenberg, továbbá két bandán kívüli személy is (egy szerelő és egy optimetrista), akik szerencsétlenségükre gyakran lógtak a raktárban. A sajtóbeszámolók szerint Frank még életben volt, amikor a valódi hatóságok a helyszínre érkeztek, de amikor a haldokló bandatagtól a merénylők kilétét tudakolták, az titoktartási esküjéhez hű maradva, halkan csupán annyit dünnyögött, hogy senki sem lőtt rá.  A leszámolás fő célpontja, Bugs azonban kicsúszott Caponék kezei közül, ugyanis a leszámolással megbízott Jack McGurn csapatából kiállított megfigyelő a raktárban tartózkodók egyikét korábban tévesen a rivális banda vezérével azonosította.

Szemtanúk kihallgatása után a rendőrség csupán annyit tudott megállapítani, hogy az elkövetők rendőrruhába öltözve érkeztek a tett színhelyére, majd egy a korabeli rendőrautókhoz hasonlító Cadillac típusú, szirénával és villogóval felszerelt fekete autóval távoztak. A szemtanúkat hat nappal később egy ismeretlen feladójú levél hallgatásra intette. Moran, valamint Capone kisebb riválisai az olaszt vádolták meg a gyilkossággal, de újságírói megkeresésre a bandavezér higgadtan annyit felelt, hogy a kérdéses időpontban floridai otthonában tartózkodott. A gyilkosságokért akkor és később sem került senki bíróság elé. A gyilkosság helyszínéül szolgáló Clark utcai garázst évtizedekkel később, 1967-ben lerombolták.

Egy nappal a mészárlás hetedik évfordulóját követően Jack McGurnnal – akit az alvilági körök a leszámolás kiötlőjeként azonosítottak –  három ismeretlen maszkos személy végzett egy tekepályán. Az elkövetők egy Valentin-napi üdvözlőkártyát hagytak a helyszínen – bár bizonyítani nem sikerült, de a bűnüldöző szervek Bugst vagy a harmadik Gusenberg-fivért, Jamest feltételezték a gyilkosság elkövetése mögött.

A Valentin-napi mészárlás volt az utolsó összecsapás Capone és Moran között. Kulcsfontosságú embereit elveszítve Bugs saját területeit már nem tudta megvédeni, befolyását nem tudta megtartani. Az egykori bandavezér ezután rablásból tartotta fenn magát, amíg 1946-ban el nem ítélték. 1957-ben hunyt el tüdőrákban a Leavenworth-i szövetségi börtönben.

Capone egy év leforgása alatt – további leszámolásoknak köszönhetően – Chicago egyeduralkodó bűnvezérévé és az első számú közellenséggé lépett elő. A felemelkedésben és az ahhoz vezető útban azonban Capone bukása is kódolva volt. Elkövetett erőszakos cselekedeteivel, kitűnően szervezett bűnbandájával és kiugróan magas jövedelmével 1929 után fokozottan magára vonta a Szövetségi Ügyészség (Federal Grand Jury) és a Pénzügyminisztérium (Treasury Department) figyelmét. Ettől fogva szövetségi ügynökök szálltak a bandavezérre és csapatára. 1929-ben tiltott fegyverbirtoklásért tartóztatták le (kilenc hónap után jó magaviselettel szabadult), majd 1931-ben adócsalás miatt 11 évre ítélték. Büntetésének nagyobb részét a hírhedt Alcatrazban töltötte, ahonnan 1939-ban szabadult. Floridai otthonában, a világtól visszavonulva érte a halál 1947-ben.

Az amerikai szervezett bűnözés egyik legelhíresültebb gyilkossága a bandaháborúk véres jelképévé vált, a későbbi évtizedekben a filmművészet mellett a színház és popkultúra berkeibe is beszivárgott.

Szeghő Patrik

Külső hivatkozások:

http://www.history.com/this-day-in-history/the-st-valentines-day-massacre

http://www.history.com/topics/saint-valentines-day-massacre

http://www.chicagotribune.com/news/nationworld/politics/chi-chicagodays-valentinesmassacre-story-story.html

http://www.myalcaponemuseum.com/id27.htm

http://www.history.com/topics/mafia-in-the-united-states

http://www.umich.edu/~eng217/student_projects/nkazmers/organizedcrime2.html

 

Ezt olvastad?

A zenetudós, zeneszerző és zongoraművész Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, Torontál vármegye területén, mely ma már Romániához tartozik.
Támogasson minket