“Akkor még engem küldtek volna máglyára, nem a könyveimet!” – Manfred Flügge: Nagyváros lélek nélkül

„A német hadsereg kereken hatvanötezer katonája, továbbá több ezer rendőr és tizenhatezer fős biztonsági személyzet vett részt Ausztria megszállásában. 10 óra után néhány perccel leszálltak az asperni repülőtéren a német légierő első gépei. Az első motorizált egységek a március 13-ára virradó éjszakán érték el Bécset.” (199 old.) Az ezt követő események nemcsak az osztrák főváros lakosainak a további sorsát határozták meg, hanem az egész Osztrák Köztársaságét is. Manfred Flügge Nagyváros lélek nélkül. Bécs, 1938 című német nyelvű könyve 2018-ban jelent meg Berlinben. A mű magyar fordítása a Goethe Intézet támogatásával 2019-ben jelent meg a Corvina Kiadó Kft. gondozásában.

Manfred Flügge: Nagyváros lélek nélkül – Bécs, 1938,  Corvina Kiadó, 2019, 432 oldal. (Kép forrása a kiadó oldala)

Mielőtt a könyv részletes bemutatására rátérek, szeretnék a szerző életútjáról szólni. Manfred Flügge 1946. március 3-án született a Dániában található koldingi menekülttáborban. Szülei a kelet-poroszországi Königsbergből származtak, azonban a második világháború eseményei miatt a család kénytelen volt szülőföldjükről elmenekülni, ahogyan számos más pomerániai és kelet-poroszországi család is. A Dániában menedéket talált németek áttelepítése Németországba csak 1945-ben ért véget a Vöröskereszt és az Alsó-Szászország Tartomány segítségével. A család 1948-ban költözött a Ruhr-vidékre. Flügge egyetemi tanulmányait Münsterben (Vesztfália) és Lille-ben (észak-Franciaország) végezte, ahol francia nyelvet és irodalmat valamint történelmet tanult. Docensként dolgozott a lillei-i Goethe Intézetben, valamint a Freie Universiat Berlin francia irodalomtudományi tanszékén. Manfred Flügge 1981-ben habilitált (kutatásában a németek által megszállt Párizs kulturális életét vizsgálta). 1990-ben otthagyta az egyetemi oktatást, és azóta szabadfoglalkozású íróként tevékenykedik. Megjelent művei között találunk elbeszéléseket és életrajzi könyveket is. A Das Jahrhundert der Manns (A Mannok évszázada) 2015-ben jelent meg és a Spiegel bestseller listájára is felkerült. A most bemutatásra kerülő írás irodalomjegyzéke igen hosszú: életrajzok, visszaemlékezések, irodalmi művek, történeti művek, levelezéseket tartalmazó könyvek segítették Flügge könyvének megírását. A könyv borítója és címe egyaránt a mű tartalmára utal: 1938 március 13-án megtörténik az Anschluss, német csapatok bevonulnak Bécsbe és az Osztrák Köztársaság megszűnik. A fővárosban úrrá lesz a mindennapos terror és végül minden erejét elveszítve elnémul a világ egyik legszínesebb kulturális központja.

Német csapatok bevonulása Bécsbe (Kép forrása: Wikipedia / Bundesarchiv, Bild 183-1987-0922-503 / CC-BY-SA 3.0)

A tizenkilenc fejezetből álló könyv számos Bécsben élő és tevékenykedő művész valamint tudós életét mutatja be a könyv által tárgyalt időszak politikai eseményeivel kiegészítve. A szerző különböző emberi sorsok alakulásába ad betekintést, ezáltal az általánosan ismert történeti események mintha megelevenednének, az olvasó közelebb kerülhet a két világháború közötti Bécshez és annak lakóinak életéhez. A fejezetek nem időrendi sorrendben dolgoznak fel egy-egy témát, úgy mint a bécsi antiszemitizmust és cionizmust, az osztrák és bécsi politikai viszonyokat, a bécsi katolikus egyház szerepét, mindez  a korszakban született különböző irodalmi, színházi és zenei alkotások tartalmával kiegészítve.

Olvashatunk Hugo Bettauer író életéről és a Die freudlose Gasse (Az örömtelen utca) című regényének rövid ám részletes cselekményéről. Hans Moser 1924-ben filmvászonra vitte az 1922-ben megjelent nagysikerű regényt, és a Die Stadt ohne Juden (Város zsidó nélkül) című néven a némafilmek egyik klasszikusává vált. Bettauer mellett találkozhatunk Franz Werfel és Robert Musil nevével is, akik szintén a korszakban tevékenykedő alkotók voltak, azonban Flügge könyvében még számos más személyről is olvashatunk. Kiemelném Sigmund Freud szerepét a könyvben. Bécs elűzött lelke a világhírű pszichoanalitikusban testesült meg, akinek szintén el kellett hagynia a várost. Freud az első fejezetben jelenik meg először, amikor családjával arra kényszerül, hogy elhagyja otthonát, Bécset. A szerző több fejezetet is szentel a pszichológus bemutatására, életrajzi leírása egy múltidéző bécsi sétára invitálja az olvasót. Freud és Marie Bonaparte szoros barátsága különösen fontos volt a pszichológus életében, neki köszönhetően tudta biztonságosan elhagyni az országot. Mindezek mellett a korszak egyik legmeghatározóbb alakja, Adolf Hitler is feltűnik az írásban. A szerző a Harmadik Birodalom vezetőjének Béccsel való viszonyát tárja fel, ám kitér Hitler Wagnerrel való kapcsolatára is.

Bécs, Heldenplatz: Adolf Hitler beszédet tart március 15-én (Kép forrása: Wikipedia / Bundesarchiv, Bild 183-1987-0922-500 / CC-BY-SA 3.0)

Az Anschluss előtti napokban az események felgyorsultak. Kurt Schuschnigg osztrák kancellár nem tudta megakadályozni a német bevonulást és kénytelen volt lemondani. A könyv erre vonatkozó fejezetei olyan olvasmányosan írják le az Anschlusst megelőző napok és azt követő hetek eseményeit, hogy az olvasó azt hinné egy krimi regénybe csöppent bele, annyi különbséggel, hogy mi már ismerjük a tetteseket és a tragikus végkimenetelt. Bécsi családok százai keltek útra abban a reményben, hogy külföldön menedéket találnak a nemzetiszocialista erőszak elől. Sokan még az Anschluss előtt elindultak, akadtak azonban olyanok is, akik a legutolsó pillanatig kitartottak Bécs mellett és csak ezután indultak útnak, ők azonban legtöbbször életveszélyes akadályokba ütköztek.

A Harmadik Birodalom immár fizikai ausztriai jelenléte felforgatta a bécsi lakosok hétköznapjait. A mindennapos erőszak mellett betekintést nyerhetünk az Anschluss utáni hétköznapokba. A nemzetiszocialisták tisztogatásokat hajtottak végre a kultúra minden területén: összesen ezerötszáz írót és újságírót, valamint ötezer olyan személyt tiltottak el hivatásának gyakorlásától, akik a bécsi kultúra színterein tevékenykedtek. Fritz Knoll, aki 1938. március 15-én újonnan kinevezett rektorként került a Bécsi Egyetem élére az egyetem összes tanára nevében a következőket nyilatkozta: „A Bécsi Egyetem nemzetiszocialista tanárai örömteli lelkesedéssel üdvözlik Führerünket, és saját oktatói törekvéseik beteljesülését látják abban, hogy az Ostmark újra egyesülhetett a Német Birodalommal. A bécsi egyetem még a legnehezebb időkben is a Nagy-Németországért vívott küzdelem bástyája volt.” (276-277 old.)

Manfred Flügge egy egész fejezetett szentelt olyan családok és személyek megtört sorsának a bemutatására, akik kénytelenek voltak menekülni, illetve a nemzetiszocialisták áldozataivá váltak. A Megcsonkított életutak című fejezetben olvashatunk többek között Alma Mahler-Werfelről, Regina Wienerről, Gina Kausról, Bruno Kresiskyről, Erwin Schrödingerről, Robert Breuerról, Felix Saltenról, Robert Musilról, Hermann Brochról, Friedrich Torbergről, és számos más a korszakból kiemelkedő személyről.

Az osztrák rendőrök felesketése Hitlerre (Kép forrása: Wikipedia / Bundesarchiv, Bild 183-S37619 / CC-BY-SA 3.0)

A könyv végén az olvasó ismét találkozik Freuddal. A németországi nemzetiszocialista diákszervezet 1933. május 10-én este a berlini operaház melletti téren könyvégetést szervezett. Az égetni való könyvek közé került a pszichoanalitikus könyve is. Amikor ez Freud tudomására jutott a következőket mondta: „Micsoda haladás ez a középkorhoz képest! Akkor még engem küldtek volna máglyára, nem a könyveimet!” (357 old.) A világhírű lélekbúvár ekkor még nem sejtette, hogy mi vár rá, Bécsre és az egész világra.  Az Anschlusst követően Freud és családja az utolsó pillanatig Bécsben maradtak. Az SA tagjai többször felkeresték a Berggasseban lakó pszichoanalitikust, egyik alkalommal a Gestapo is járt náluk. Freud helyett végül lányát, Annát vitték kihallgatásra, akit azonban később elengedtek. A könyv utolsó oldalain a Freud család emigrációjának előkészületei és maga a kiutazás történetét ismerhetjük meg. Freud négy időskorú húga Bécsben maradt. Marie Bonaparte megpróbálta őket Franciaországba kimenekíteni, azonban a francia hatóságok elutasították vízumkérelmüket. Egyikük alultápláltságban halt meg, a másik három pedig a nemzetiszocialisták áldozataivá váltak. Freud 1939. szeptember 23-án halt meg Angliában.

1938-ban nagyjából százhetvenezer zsidó élt Bécsben, 1945-ben már csak hatezer. Több mint hatvanötezer bécsi zsidó halt meg a holokauszt során, és körülbelül százharmincezer személy kényszerült emigrációba. Azok, akiknek sikerült az Anschluss előtti hónapokban és az azt követő események után külföldre menekülni új életet kellett, hogy kezdjenek. Voltak olyanok, akik számára, a szerző szavaival élve, osztályrészül jutott a happiness, az otthon maradtak pedig úgy érezték, hogy jól jártak azok, akik kivándoroltak. A valóság azonban más volt: az emigrációba kényszerülőknek ott kellett hagyniuk az otthonukat, családjukat és rokonaikat, és csak keveseknek sikerült némi vagyont kimenekíteni. Új életet kellet kezdeniük külföldön, ismeretlen városban és környezetben. A könyv utolsó fejezete ezen életutak rövid megismertetésével foglalkozik. Ők az egykori, a második világháború előtti bécsi kultúra örökösei és hírvivői.

Schuschnigg függetlenségi népszavazási kampánya márciusban (Kép forrása: Wikipedia)

A korszak egyik jelentős politikusa, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja, Kurt Schuschnigg lemondásának estéjén irodájának ablakában a következőképp vélekedett a bécsi eseményekről: „Minden individualitás eltörlődik most az emberi arcokról, az utcákról és a terekről – legalább is a város szívében – eltörlődik minden, ami bécsi.” (19. oldal) Manfred Flügge személyes sorsokon keresztül mutatja be Bécs fájdalmas átalakulását, könyve ugyanakkor egy kulturális-társadalmi korrajz is történeti eseményekkel kiegészítve. Schuschnigg kijelentése nem csak Bécs, hanem korának szomorú sorsát is megjósolta.

Lódi Csilla

Ezt olvastad?

A 2021-es esztendő is tartogatott újdonságokat hadtörténeti könyvek piacán. Ilyen kötetnek számít a Prit Buttar szerzőségével megjelent, A penge élén