Albrecht Berblinger, a repülő szabó

A repülés talán az egyik legrégibb vágya az emberiségnek, történelmünk során mindig volt valaki, aki hitt abban, hogy valamilyen szerkezet révén egy napon a levegőbe emelkedhet. A repülés egyik ilyen, kevésbé ismert előfutárai közé tartozott a ,,repülő szabó”, Albrecht Berblinger is, aki megszállottként kereste a megfejtést a madarak titkára.

,,Megszülettem. Itt kezdődtek a nehézségek…”

Albrecht Ludwig Berblinger 1770-ben látta meg a napvilágot egy meglehetősen szegény család hetedik gyermekeként. 13 évesen édesanyja árvaházba adta, ugyanis az apa halála után sokat nélkülöző, pénzszűkében lévő család már etetni sem tudta a fiút. Az árvaház szigorú nevelője ráerőltette a szabó szakmát, holott Berblingert már egészen kicsi kora óta a mechanika és a gépek világa vonzotta. Ifjú hősünknek egy időre le kellett mondania nagy álmáról, de szíve mélyén sosem adta fel azt. Hitt benne, hogy egy napon repülni fog.

21 évesen Albrecht már a szabók céhének elismert tagja Ulmban, mestersége gyakorlása mellett művégtagokat gyárt az arra rászorulóknak. Szabadidejében a madarak repülését tanulmányozza.

Berblinger saját kezű rajza. (Forrás: de.wikipedia.org)

Berblinger találmánya

Berblingert olyannyira vonzotta a madarak repülése és a protézisek gyártása, hogy ezeket ötvözve egy egészen különleges művégtag elkészítésébe fogott. Hosszú évek kitartó munkája során elkészült élete nagy műve: két, egyenként 4 méter, 46 centis szárny.

A találmány nem aratott osztatlan sikert; az emberek kinevették Albrechtet, kollégái pedig még a céhből való kizárással is megfenyegették. Ennek ellenére a ,,repülő szabó” egész vagyonát a szerkezetbe fektette, mert hitt benne, hogy az megváltoztathatja a világot. Ráadásul a város közelében található szőlősdombokon már jó néhány kísérletet végrehajtott a maga varrta szárnyakkal, és mindig tökéletesen rendben ment minden.

Berblinger elképzelése a repüléshez szükséges szárnyakról. (Forrás: de.wikipedia.org)

Át fogom repülni a Dunát!

1811-ben, a Napóleon által frissen kinevezett I. Frigyes württembergi király 20 arannyal támogatta Albrechtet, aki az akkoriban jelentősnek számító összegért cserébe kísérletet tett a Duna átrepülésére az újdonsült király első látogatásának tiszteletére megrendezett ünnepségen. A városvezetés engedélyezte a próbarepülést: ha a kísérlet sikerül, a mutatvány az esemény koronája lesz, ha pedig kudarcba fullad, akkor annál inkább.

Frigyes nagy érdeklődéssel fogadta Berblinger kísérletét. A Duna mindkét partját sok ezer főnyi tömeg lepte el; mindenki kíváncsian várta, vajon átrepüli-e a szabó a folyót.

A Duna még nem különösebben széles Ulmnál, mindazonáltal Berblingernek ahhoz, hogy a bástya fokáról átszárnyaljon felette, mintegy negyvenméteres légi utat kellett megtennie. Hogy e feladatát megkönnyítsék, a tizenhárom méter magas bástyára még egy hét méter magas ugrótornyot is építettek. A szabó felmászott a húszméteres magasba, felcsatolta szárnyait, és nekilendült. Úgy zuhant a Dunába, akár a kő. Vagy mint a mitológiai Ikarosz a tengerbe.

A repülő szabó kísérlete. (Forrás: de.wikipedia.org)

A Duna titkai és aerodinamikai kérdések

Arra ugyanis nem gondolt – nem is gondolhatott, hiszen nem ismerte az aerodinamika törvényeit –, hogy a szőlősdombok közti lebegés sikere nem feltétlenül ígért sikert egészen más légköri viszonyok között. Azáltal ugyanis, hogy a Duna nem sokkal a kísérlet helye felett foglalja magába az Iller különösen hideg vizét, állandó folyásirányú légáramlás van felette, következésképp a szembe fúvó szelek, melyek a szőlősdombok közt hűséges partnerként segítik a repülni igyekvőt, itt az ellenirányú áramlással összeütközve, heves légörvényeket támasztanak.

Berblingert halászok mentették ki a fagyos Dunából, így egy kisebb meghűléssel megúszta a kalandot, de kudarca általános gúnyolódás tárgya lett. A püspök – amint azt a 20. században majd Bertolt Brecht egy szép és elgondolkodtató költeményben megénekli – kiprédikálta az ,,istentelent”, aki meg akarta változtatni a természet rendjét.

“Tudok röpülni! – mondta

A szabó a püspök úrnak. –

Nézd, hogy kezdem el!

S ez látta, hogy miként lépdel

Egy torz szárny-félével

A nagy-nagy templomtetőre fel.

A püspök elment jókor,

Hazugság ez, más semmi,

Nem madár az ember,

Sohasem fog röpülni,

Mondta a püspök a szabóról.

Meghalt a szabó! – mondta

A nép a püspök úrnak. –

Jó hecc volt nagyon.

Széthasadt, levált a szárnya,

S ott fekszik szétmállva

A zord-zord templomudvaron.

Zengjen harangszó, ének,

Hazugság volt, más semmi,

Nem madár az ember,

Sohasem fog röpülni,

Mondta a püspök a népnek.”

Bertolt Brecht: Az ulmi szabó

A boldogtalan befejezés

A püspök vélekedése nagyjából megegyezett a korabeli közhangulattal. Az ulmiak, akik úgy érezték, a szabó csúfot űzött városukból, keserű gúnyverseket gyártottak a repülés pórul járt bajnokáról, s ezek a rigmusok rövidesen egész Németországot bejárták.
Mint például az alábbi:

„A repülő szabó szárnyakat öltött,
S a Dunába vitte egyenest az ördög.”

Berblingernek egy időre el kellett tűnnie a nyilvánosság elől. Később az ulmi lovasság szolgálatába állt szabóként, de hamarosan elbocsátották, mert ivásra adta a fejét. Öt évvel szerencsétlen kísérlete után olyan állapotba került, hogy ,,polgári értelemben halottnak” nyilvánították.

A szabó nem adta fel: még egyszer megjelent a színen, hirdetést adott fel az egyik lapban, jelezve, hogy csontforrasztást, szabó- és faburkoló munkákat vállal. A nyomorúságban és alkoholmámorban eltöltött évek azonban nem múltak el nyomtalanul. Pár évvel a hirdetés feladása után egy általános sorvadás végzett vele, a szegények temetőjében helyezték nyugalomra.

Emlékezete

Amikor a 19. században Otto Lilenthalnak sikerült az, ami Berblingernek nem, vagyis nyilvánosan bemutatni egy vitorlázó repülést, az ulmiak is más szemmel kezdtek nézni egykori lakostársukra.

Berblinger találmányának másolata az ulmi városházán. (Forrás: de.wikipedia.org)

A maiak természetesen már büszkék rá, a repüléstechnika egyik előfutáráraként merül fel a neve. Emlékét azon a helyen, ahol balul végződött kísérletébe bátran belevágott, immár kegyeletes kőtábla őrzi. A Német Repüléstechnikai Társaság (DGLRM) emellett létrehozta az ,,Albrecht Ludwig Berblinger-díjat”, amelyre fiatalok pályázhatnak. Az igazán kiemelkedő tudományos munkákért (repülésbiztonsági témában), akár 10.000 eurós pályadíjat is bezsebelhetnek a győztesek. Berblinger élete a filmipart is megihlette: 1978-ban ,,Der schneider von Ulm” (Az ulmi szabó) címmel készült mozifilm emlékezik meg Albrecht Ludwig Berblingerről, Edgar Reitz rendezésében.

Bárány Péter András

Ezt olvastad?

Harmincöt éve, június 13-án halt meg Dean Reed amerikai színész, aki 1973-ban költözött a Német Demokratikus Köztársaságba, és haláláig ünnepelt