Amerika hőst, Britannia nagyhatalmat játszik – recenzió A berlini légihíd című könyvről

1948. június 26-án indult meg a történelem egyik legkülönlegesebb katonai művelete, a berlini légihíd. Az Egyesült Államok és Nagy Britannia által működtetett akció célja Nyugat-Berlin ellátása volt kizárólag légi úton, amely válasz volt a hidegháború első krízisére, amikor két nappal korábban a szovjet csapatok blokád alá vették a várost. A szovjetek ezzel a lépéssel igyekeztek kikényszeríteni a nyugati hatalmakat, hogy csapataikat vonják ki Berlinből. Hogy a nyugat-berlinieket elláthassák élelemmel és tüzelőanyaggal, a nyugat német repterekről folyamatosan szálltak fel a brit és amerikai szállító repülőgépek, hogy a lakosság napi 4500 tonna fűtő- és élelmiszerigényét a városba juttassák. A szkeptikus vélemények ellenére a légihíd működött, jobb hónapokban a naponta bevitt mennyiség a 6300 tonnát is elérte. A szovjet hatóságok 1949. május 12-én végül felhagytak a blokáddal, Nyugat-Berlin így a nyugati szövetségesek kezén maradhatott.

Erről a rendkívüli eseményről az első, a magyar nyelven is olvasható művet Barry Turner, brit írótól olvashatjuk. A berlini légihíd a GABO kiadó gondozásában jelent meg idén júniusban, Molnár György fordításával. A szerző az 1970-es évek óta foglalkozik a 20. század történelmével, azóta több mint 20 könyvet publikált. A 2017-ben, a légihídról kiadott művét elsősorban amerikai, brit és német dokumentumok, emlékiratok és a még elő szemtanúkkal készített interjúk alapján készítette. Könyve elsősorban az események bemutatásáról szól, illetve arról, a légihídnak milyen szerepe volt Európa huszadik századi történelmében. Előszó helyett megkezdődik a második világháború utáni Európa bemutatása, és az, hogy a szövetséges hatalmaknak milyen elképzelései voltak Németország jövőjéről. Az első fejezetekben a hangsúly kizárólag q politikatörténeti eseményekre van helyezve. De a légihíd későbbi fontos szereplői rövidesen megjelennek, pályafutásukat alaposan bemutatja a szerző: így például Ernest Bevin, brit külügyminiszter, aki a légihíd legelkötelezettebb brit támogatója volt, Lucius Clay, Nyugat-Berlin parancsnoka, vagy Ernst Reuter, berlini főpolgármester, aki a nyugati szövetségesek maradását hangoztatta.

Az ötödik fejezettől tér rá a nyugati hatalmak és a Szovjetunió mélyülő konfliktusára, az érdekellentétekre Nyugat-Berlin kérdése kapcsán. Ebből született aztán a szovjet válasz, a blokád, majd az erre adott nyugati válasz, a légi szállító művelet, amelyet az amerikaiak Vittles, vagyis Kaja, a britek pedig Plainfare műveletként kereszteltek el.

De a szerző nem követi el azt a hibát, hogy feketének- és fehérnek írja le a szovjetek és a nyugati szövetségesek tetteit és indítékait. Turner, aki elsősorban brit forrásokra támaszkodott, érzékletesen mutatja be, hogy a légihíd egyike volt azoknak a hidegháborús kríziseknek, amelyben Nagy Britannia saját világhatalmi státuszát próbálta fitogtatni, meglehetősen átlátszóan. Britanniában még ekkor, 1948-ban is szigorú megszorításokra kényszerült, hogy gazdaságát egyenesbe hozza, de végül egyre inkább erősebb partnere, az Amerikai Egyesült Államok gazdasági erejére volt kénytelen támaszkodni. Mégis, a brit politikusok általában nehezen ismerték be, hogy a világhatalmi politikában mennyire függnek amerikai szövetségesüktől. Ugyanakkor a brit pilóták légihídban játszott szerepét nehéz alábecsülni. A művelet kezdeti kaotikus forgalmában a brit tábornokok ötleteinek köszönhetően vált biztonságossá, és egyre hatékonyabbá a városba történő szállítás. Az áruk legtöbbje a britek által megszállt német repülőterek valamelyikéről érkezett, bizonyos nyersanyagok szállítására pedig – így például a gázolaj – kizárólag brit típusú gépeket lehetett alkalmazni. Turner arra is rámutat, hogy a légihíd, amivel Nyugat-Berlin lakosságát mentették meg az éhezéstől, és amelynek köszönhetően megnyerték a szabadságra vágyó németek szívét, a nyugati hatalmak számára csupán a hidegháborús versengés eszközét jelentette, és az államférfiak motivációiban kevésbé jelent meg az emberbaráti kötelesség, vagy a kiszolgáltatottak megvédése. Még a légihíd műveletének főparancsnoka, William H. Tunner számára is a légihíd saját nagyságának és tehetségének megbizonyosodását jelentette. Az általa bevezetett új szállítási módszerek valójában elődjétől, Joseph Smith dandártábornoktól eredtek, ezeket mégis magának tulajdonította, Smithről pedig általában lekezelően nyilatkozott. Ugyanakkor a történetírásban van helye a véleménynek, hogy a berlini légihíd csupán egyike volt a hidegháború konfliktusainak, ahogy annak is, hogy ez volt a történelem egyik legnagyobb mentőakciója.

A tizenkét fejezetből álló könyvben az események úgy vannak bemutatva, ahogy halad az idő. A fejezetek nemcsak Berlint mutatják be, de közben megtudhatjuk belőle, mi zajlott ezzel egy időben a világpolitikában. Hogyan próbáltak közeledni egymáshoz a szemben álló felek, vagy milyen, a világ másik oldalán lezajlott esemény befolyásolta a megszállt Németország rendezésének sorsát. Maga a katonai művelet, a légihíd rendszere is alapos kört leír. Visszaemlékezések sokasága erősít rá a beszámolóra, hogyan haladt a majdnem egy évig tartó folyamat, a reptereken dolgozó német munkásoktól, a pilótákon át, egészen a katonai vezetők munkájáig. Az utolsó két fejezet mutatja be a légihídban részt evő katonák, politikusok és repülőterek utóéletét, végül Németország további sorsát. Az utolsó rész a légihíd számokban mérhető eredményeit, és az abban részt vevő különböző repülgéptípusokat sorolja fel, amelyet a bibliográfiai lista és egy köszönetnyilvánítás követ, végül hely- és névmutató is helyet kap a könyv utolsó lapjain.

Tudomásom szerint nincs még egy ennél részletesebben megírt könyv Nyugat-Berlin légihídjáról magyar nyelven. Az események leírása olvasmányosan, érthető formában íródott, az olvasót magával ragadja a jó stílus. A huszadik század történelmét vizsgálók számára mindenképp ajánlom e művet, hiszen a légihíd egyike azoknak az eseményeknek, amelyek befolyásolták a II. világháború utáni Európa további sorsát.

Berkes Márton

A kötet adatai: Barry Turner: A berlini légihíd. Gabo kiadó, 2018. 334 pp.

Ezt olvastad?

2024. január 26-án mutatták be az Apple TV+ felületén a Levegő urai (Masters of the Air) című minisorozat első epizódját.
Támogasson minket