Angelo Rotta nuncius politikai jelentéseiről

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

Angelo Rotta (1872–1965) hosszú ideig, 1930–1945-ig teljesített megbízatást Magyarországon, mint budapesti apostoli nuncius. Teológiai tanulmányainak elvégzését követően fiatalon, 1895-ben szentelték pappá Rómában. Pályájának kezdetén teológiát tanított, majd 1922-ben XI. Piusz pápa (1922–1939) thébai címzetes érsekké nevezte ki, és még ez évben püspökké is szentelték. Diplomáciai szolgálatot Közép-Amerika államaiban és Törökországban teljesített, mielőtt 1930. február 19-én Budapestre helyezték át. Hazánkban főként a zsidók megmentésére irányuló tevékenységének köszönhetően vált ismertté, 1944 áprilisától – XII. Piusz pápa (1939–1958) támogatásával – élesen tiltakozott a deportálások ellen, és a nyilas vezetőket is többször felszólította azok leállítására. Mivel ezen a módon nem ért el jelentős eredményt, a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével más úton, többek között úgynevezett védett házak kijelölésével igyekezett minél több embert megmenteni a biztos haláltól. 1945-ben a Szovjetunió nyomására kiutasították őt Magyarországról, így el kellett hagynia állomáshelyét, ami a szentszéki–magyar diplomáciai kapcsolatok átmeneti megszakadásával járt (azok csak 1990-ben rendeződtek). Ezt követően Rotta a Vatikán államtitkárságának munkatársaként szolgált 1957-es visszavonulásáig. 1965-ben hunyt el Rómában.

A kötetek borítója- Angelo Rotta magyarországi nuncius politikai jelentéseiből. I. rész: 1930–1939. Nunciusi jelentések 3/1. Szerk.: Csíky Balázs. Sajtó alá rendezte: Somorjai Ádám OSB. METEM, Budapest, 2022. 429 oldal és Angelo Rotta magyarországi nuncius politikai jelentéseiből. II. rész: 1938–1945. Nunciusi jelentések 3/2. Szerk.: Somorjai Ádám OSB. METEM, Budapest, 2022. 463 oldal. (képek forrása: www.magyarkurir.hu)

A Nunciusi jelentések-sorozat 3/1. és 3/2. kötete Rotta politikai jelentéseiből tesz közzé válogatást (a sorozat 1. része Lorenzo Schioppa, a második kötet pedig Cesare Orsenigo apostoli nunciusok jelentéseit tartalmazza). A két kötetben történő megjelentetést elsősorban az indokolta, hogy a 3/1. részt a fiatalon, 2016-ban elhunyt Csíky Balázs történész szerkesztette, és az általa válogatott és jegyzetekkel ellátott forrásokat a sorozat szerkesztője, Somorjai Ádám rendezte sajtó alá. A 3/2. rész esetében a közzétett dokumentumok válogatása, fordítása és magyarázata egyaránt Somorjai munkája. Mindkét kötetrész kétnyelvű: a források magyar fordításán túl azok eredeti – többnyire olasz, esetenként német, illetve latin – nyelven írt változatát is tartalmazza.

Ugyancsak közös a két kötetben, hogy mindkettőben helyet kapott egy-egy bevezető tanulmány, amelyekben Dudás Róbert Gyula részletesen ismerteti a dokumentumokból kirajzolódó események hátterét, segítve ezzel az olvasókat az eligazodásban. Az azonos felépítésű írások összefoglalják a korszak legfontosabb magyar bel- és külpolitikai eseményeit, kiemelve azokat, amelyek Angelo Rotta nuncius munkájára is hatást gyakoroltak. Ezt követően Dudás Róbert Gyula Rotta közéleti és egyházi tevékenységét mutatja be, majd tematikus bontásban összegzi a jelentések tartalmát.

A bevezető tanulmányokon túl mindkét kötetben fellelhető a forrás- és irodalomjegyzék, a dokumentumokban megjelenő szereplők rövid életrajza, valamint a személy- és a földrajzi névmutató szintén megkönnyítik a nunciusi jelentések megértését, és nem mellesleg a szerkesztők alapos kutatómunkájáról tanúskodnak.

Angelo Rotta. Forrás: www.mek.oszk.hu

A 3/1. kötetben az 1930. május 14. és 1939. február 1. között kelt, Csíky Balázs által válogatott politikai jelentések kaptak helyet, szám szerint 97 dokumentum. Rotta feljegyzései a nuncius rendkívüli tájékozottságát bizonyítják: a jelentések egytől egyig részletesek, alaposak és stílusukat tekintve olvasmányosak. A témákat illetően nemcsak az egyházi vonatkozásokra térnek ki, hanem számos információt nyújtanak Magyarország politikai és társadalmi életéről, valamint a korszak jelentős magyar politikusairól is.

Rotta megbízatása a nagy gazdasági világválság kirobbanása (1929) után vette kezdetét, amely Magyarországon nagyjából 1930-1931-re éreztette a hatását, és egy sor változást idézett elő hazánk közéletében. Ezek közül az egyik legjelentősebb a miniszterelnöki posztot tíz éven át (1921–1931) betöltő Bethlen István bukása volt, aki voltaképpen a rendszer alapelveit, alapvető vonásait is meghatározta. Bethlen lemondásáról és utódja, Gömbös Gyula miniszterelnök (1932–1936) kinevezéséről Rotta is beszámol a jelentéseiben. A belpolitikai, a társadalmi és a gazdasági helyzet részletes ismertetésén túl a nuncius kitér Gömbös hivatalos külföldi útjaira (pl. a római és a vatikáni látogatására), valamint a kormányfő és a külföldi politikusok közötti találkozókra is.

A katolikus egyház magyarországi helyzetét Rotta nehéznek, de korántsem reménytelennek értékelte, és ennek okát – ahogyan az a jelentésekből kiviláglik – elsősorban abban látta, hogy a katolikus egyházfők nem használták ki megfelelően az eléjük táruló lehetőségeket így például az egyház és a társadalom között egyfajta kapocsként szolgáló Actio Catholica sem vált igazán jelentős szervezetté Magyarországon. Elődjeihez, Lorenzo Schioppához és Cesare Orsenigóhoz hasonlóan Rotta is megjegyezte, hogy a katolikusok nehézségeit nézete szerint fokozza az a tény is, hogy hazánk kormányzója, Horthy Miklós protestáns volt.

A politikai eseményekről szólva Rotta részletes feljegyzéseket készített a helyhatósági választásokról, a magyar parlament összetételéről és a nemzetiszocialista propaganda térnyeréséről is. Érdekesség, hogy ezekben az 1930 után kelt jelentésekben is gyakran felbukkan a királykérdés, ami bizonyítja, hogy nemcsak az 1920-as években, hanem később is foglalkoztatta a magyar politikai elitet, különösen a többnyire katolikus legitimistákat az a kérdés, hogy vajon ki lehetne Magyarország megkoronázott uralkodója.

A forráskiadványban közölt dokumentumok keletkezésének idejére esett a Felvidék egy részét Magyarországnak visszajuttató első bécsi döntés (1938) is, amelyről Rotta ugyancsak részletes információkkal szolgált, nem mellőzve a döntőbíráskodást megelőző csehszlovák–magyar tárgyalások ismertetését sem. A határok módosítása természetesen az egyházmegyéket érintő változásokat is eredményezett, amelyekről a nuncius írásai is képet adnak. Szintén 1938-ban zajlott az eucharisztikus világkongresszus, amelyet a nuncius a magyar katolikus egyház és a Szentszék szempontjából egyaránt kedvező fejleménynek tartott.

A 3/2. kötet az 1938. szeptember 17. és 1945. április 23. között kelt 168 politikai jelentést foglalja magában, amelyeket Somorjai Ádám válogatott (ez indokolja azt, hogy az 1938-1939-es esztendőkből mindkét kötet tartalmaz írásokat). Ezt az időszakot, csakúgy, mint Rotta nuncius megbízatását, beárnyékolta az 1939. szeptember 1-én kirobbant második világháború. Noha Magyarország kezdetben semleges volt, az események sodrában elkerülhetetlen volt, hogy hazánk is hadviselő féllé váljon: belépésére Kassa felségjelzés nélküli gépekkel történő, és ezáltal mindmáig számos kérdést felvető bombázását (1941. június 26.) követően, a Szovjetunió elleni hadüzenet révén került sor.

1939–1941 között újabb revíziós sikerekre – Kárpátalja visszacsatolása (1939), az Észak-Erdélyt visszaadó második bécsi döntés (1940), a Délvidék és a Muraköz visszafoglalása (1941) – is sor került. Ezekkel kapcsolatban Rotta jelentései elsősorban az egyházi vonatkozásokat, vagyis a katolikusok birtokait érintő kérdéseket tárgyalják.

Rotta a háborús helyzettel összefüggésben nemcsak magáról a háborúról számol be jelentéseiben, hanem kitér a zsidóságot ért atrocitásokra, a német megszállásra és a Magyarországot érintő harci cselekményekre, így például Budapest ostromára (1944–1945) is. A zsidótörvények kapcsán a nuncius hangsúlyozta, hogy a magyar katolikus püspöki kar ellenezte azok bevezetését, aminek igyekezett hangot is adni. Rotta maga is felháborodással fogadta a nevezett intézkedéseket, és később, a deportálások idején mindent megtett annak érdekében, hogy minél több ember megmeneküljön. Ebből következően elmondható, hogy Rotta jelentései – más, az utóbbi években napvilágot látott forrásokkal együtt – erőteljesen cáfolják azt a sokáig megingathatatlannak tűnő nézetet, miszerint XII. Piusz pápa és a Szentszék hallgatólagos beleegyezését adta a zsidók kivégzéséhez.

A nuncius jelentéseinek sorából nem hiányoznak a politikai hírekről szóló tudósítások sem, amelyek Magyarország háborús szerepvállalásán túl értékes információkat közölnek – hasonlóan az első kötethez – a hazai politikai életről és annak legfontosabb szereplőiről, valamint Magyarország és a szövetségesei – Olaszország, Németország – viszonyáról is. Rotta megítélése szerint a magyar külpolitikai lépések az olasz és a német politikától egyaránt nagymértékben függtek, de az idő előrehaladtával vitathatatlanul a németektől való függőség vált egyre erőteljesebbé.

Angelo Rotta jelentéseinek kétkötetes gyűjteménye a fenti, kiragadott példákon túl számos apróbb kérdéshez is adalékot nyújt. Összességében rendkívül gazdag válogatás készült, amelyet nemcsak a magyar katolikus egyház története iránt érdeklődők forgathatnak haszonnal, hanem azok is, akik árnyaltabb képet szeretnének kapni a Horthy-korszak, a két világháború közötti Európa, vagy a második világháború történetéről is.

Hamerli Petra

Ezt olvastad?

Ez év áprilisában egy megjelenésében ízléses, a Gyomai Kner Nyomdából frissen kijött, keménytáblás kötettel leptek meg munkahelyemen történelem szakos kollégáim.
Támogasson minket