Árnyékban – Rajk Júlia élete  

A Rajk név hallatán vagy láttán a legtöbb embernek az a Rajk László jut az eszébe, aki a hazai kommunista mozgalom egyik fő alakja volt, mindemellett belügyminiszterként is jelentős szerepet vállalt a Rákosi-diktatúra és terror kiépítésében. Az idősebb generáció valószínűleg testközelből is megtapasztalhatta a korszakban Rajk László intézkedéseinek hatását, majd nyomon követhette a rádión azt is, ahogy halálra ítélték az akkor már csak – jóval kisebb befolyást jelentő – külügyminiszteri tisztséget betöltő Rajkot, a kommunizmus idején oly gyakori koncepciós per keretein belül (Rajk-per). Rajk László neve a halálát követően a köztudatban, és főleg a politika színterén továbbra is fennmaradt. Néhány évvel a kivégzése után, 1955-ben sor került a rehabilitálására, majd az 1956-os forradalom főpróbájának tartott nyilvános újratemetésére is, amely hosszú idő után az első tömeges politikai eseménynek számított. A fiatalabb korosztály előtt ezek az események a történelemkönyvek, és egyéb ismeretterjesztő vagy népszerűsítő könyvek hasábjain elevenedhetnek meg, illetve a különböző internetes oldalak által kínált ismeretanyagok segítségével még tovább bővíthetik tudásukat a témával kapcsolatban.

Rajk László mellett azonban meg kell emlékeznünk a feleségéről, Rajk Júliáról is. A személye kapcsán egy különleges életutat megjárt nőről beszélhetünk, aki mindennek ellenére sem kerülhetett be a magyar történelmi kánonba. Pető Andrea Árnyékban – Rajk Júlia élete című munkájának köszönhetően mégis bepillantást nyerhetünk Rajk Júlia élettörténetébe.

Pető Andrea: Árnyékban – Rajk Júlia élete, Jaffa Kiadó, 2020, 328 oldal. (Kép forrása: Lira.hu)

Minthogy női életrajzról van szó, a feminista olvasatot, illetve a feminizmus eszméjét sem lehet figyelmen kívül hagyni. A most tárgyalt könyv középpontjában ugyanis egy olyan nő áll, aki nem hagyta, hogy nőként a fennálló rezsim elnyomja, kiállt a számára fontos törekvések mellett, illetve érvényesülni próbált, és a legtöbb alkalommal tudott is a férfiak uralta politikai világban. Az életrajzon túl a szerző említést tesz még a női élettörténetírás értelmezési kereteinek változásairól, illetve a Rajk Júliával kapcsolatosan fellelhető források alakulásáról, és a már vagy még elérhetetlen források problematikájáról is.

Pető Andreának ez a második, Rajk Júlia életéről szóló írása, ugyanis 2001-ben már napvilágot látott egy munkája, amely a megjelenése után nagy hazai és nemzetközi tudományos sikernek örvendett. Az értelmezési keretek változása miatt, illetve az új források tükrében lehetősége nyílt a Rajk Júliával kapcsolatos témakör kibővítésére, így az újabb kötet – amely 2020-ban jelent meg – már magában hordozza a név meg- és a visszaszerzéséért folyó küzdelmet, mindemellett az írónő a férfiak árnyékába kényszerülő Rajk Júlia személyére és szerepére is rávilágít. A szerző ennek értelmében a következőképpen határozta meg az életrajz célját: „[…] megkísérli bemutatni, hogyan valósítható meg a mindennapok apró harcain keresztül az utópia: az autonóm, a férfiak világától szabad nő.

Rajk Júlia esetében a név központi szereppel bírt. Olvashatunk róla Földi Júliaként, Rajk Lászlónéként, Györk Istvánnéként, Györk Lászlónéként és végül Rajk Júliaként. A nő szerepét és helyét a társadalomban, illetve a politika világában mégis a Rajk vezetéknév jelölte ki, Pető Andrea azt a bizonyos árnyékot szintén ehhez viszonyítva határozta meg. A Rajk Lászlóval kötött házasságuk után ugyanis a felvett név volt az, ami beárnyékolta Rajk Júlia személyét, de egyben védelmet is biztosított számára, illetve a cselekedeteit is behatárolta. Férje kivégzését követően továbbra sem vált meg annak családnevétől, azonban az özvegy szerepén túl, és abból kilépve a saját név megszerzésére törekedett, amely a női autonómia és az önálló identitás alapjául szolgált.

Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András újratemetése 1956. október 6-án a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (Kerepesi temetőben). Szemben Rajk Lászlóné és ifj. Rajk László, háttal Pálffy Györgyné. (Kép forrása: Fortepan / Berkó Pál)

Az életrajzban a szerző azokat a Rakj László nevéhez köthető, politikai intézkedéseket, illetve bűnöket is megemlíti, amelyek jelentősen hozzájárultak a diktatúra kiépítéséhez. Minderről Rajk Júliának tudomása volt, azt azonban nem tudhatjuk meg, hogy a feleség miként viszonyult ezekhez. Rajk Júlia a férjéről mindig pozitívan nyilatkozott, az viszont vitathatatlan, hogy Rajk László egy olyan elnyomó hatalmat támogatott, amely ellen később a felesége és a fia fellépett. Rajk Júlia hite ugyanis idővel megrendült, mivel férjével együtt mindkettőjüket az a rendszer árulta el, amely mellett kiálltak. Ennek ellenére a kommunizmus eszméjéhez mindvégig hű maradt.

Az életrajzból megtudhatjuk még, hogy Rajk Júlia egész életén átívelő harcot folytatott, legyen szó a férje újratemetéséről, a Károlyi Mihálynéval közösen alapított kutyamenhely fenntartásáról, de fellépett az abortuszszigorítás ellen, mindemellett a nevéhez köthető még a szamizdat műfajának (A kommunista rendszer olyan illegális kiadványai, amelyeket a tartalmuk miatt a rezsim cenzúrája betiltott volna.) megteremtése is. Nőként, feleségként és anyaként azonban több olyan megpróbáltatással kellett szembenéznie, amelyet az a rendszer mért rá, aminek eszméje mellett haláláig kitartott. Ezen megpróbáltatások közé tartozott – többek között – a Horthy-korszak idején elszenvedett 550 kilométeres erőltetett menet, illetve a Rákosi-rendszer által kiszabott öt éves börtönbüntetése, amelyet férje kivégzését követően le kellett tölteni. Letartóztatása után a fiát, ifjabb Rajk Lászlót is elvették tőle, majd egy csecsemőotthonba helyezték el Kovács István néven. A gyermek azonosításában édesanyja leánykori neve (Földi Júlia) segített, mivel ez volt az egyetlen olyan adat, amely az átírt dokumentumokban megmaradt. A most bemutatott könyvben ilyen és ehhez hasonló életesemények jelennek meg, ezek alapján pedig betekintést nyerhetünk a nehéz sorsú asszony életébe.

 

Az életrajzi műfaj sajátosságai közé tartozik az a lényeges megállapítás, amely szerint az életrajzból nem ismerhető meg a tárgyalt személy valódi mivolta. Mindez Rajk Júlia esetében sem elhanyagolható, ugyanis a nő a körülötte lévő embereknek – már a rendszer jellege miatt is – más-más oldalát mutatta meg, így az életét meghatározó pillanatokról és fordulópontokról különféle elbeszélések maradtak fenn. Pető Andrea Rajk Júlia személye kapcsán több olyan ellentmondást is megemlít, amely nem könnyíti meg az élettörténetének értelmezését sem a történészek, sem az olvasók számára. Mindennek ellenére, számomra a most tárgyalt könyv lapjairól egy olyan nő története bontakozott ki, akinek az életrajza véleményem szerint helyet érdemelne a női történelmi kánonban. Az 1981 szeptember 14-én tartott temetésén Trócsány Zsolt a nekrológjában kiemelte, hogy „magyar nőnek, mint nőnek korábban soha nem jutott ilyen és akkora történelmi feladat”, mint Rajk Júliának.

1956. október 13. Darvas József népművelési miniszter, Nagy Imre miniszterelnők és Rajk Lászlóné. Egykori Győrffy kollégisták találkozója a Kossuth klubban. (Kép forrása: Fortepan / Jánosi Katalin)

Mindent összevetve az életrajz azon túl, hogy történelmi értéket hordoz, még tanulsággal is szolgál. Annak ellenére, hogy a kommunista időszakban a férfiak és a nők közötti egyenlőséget hirdették, Rajk Júliának mégis meg kellett harcolni az ő és fia szabadságáért, illetve függetlenségéért. Egy kortársával készült interjú során a következő hangzott el róla: „Rajk Júlia egy hatalom volt. Mindig is az volt. Egy karakán nő volt. Egy piszok karakán nő volt.” Ma már nőként a nemek közötti egyenlőség nem csak utópisztikus ábránd, azonban a saját névért, és főleg annak elismeréséért továbbra is küzdenie kell a nőknek és a férfiaknak egyaránt.

Pető Andrea munkáját akár egy olvasatban el lehet olvasni, ugyanis szándékosan az olvasmányos stílust választotta, mivel véleménye szerint a történész a közönségnek ír. A kötetben olvasottakat pedig leendő történelemtanárként is kamatoztatni tudom majd a pódiumon, illetve bátran ajánlhatom az érdeklődő diákság számára Pető Andrea Árnyékban – Rajk Júlia élete című munkáját.

Zsiga Nikoletta Evelin

Ezt olvastad?

Magyarország Országgyűlése 2000. június 13-án fogadta el azt a határozatot, amely február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nevezte ki. Azért
Támogasson minket